Bukaresti Lapok, 1931. július (37. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-01 / 146. szám

Beza úr ismét lövöldözhet Felmentettek iinglielescu­ volt bel­ülgii államtitkár mer&iglOjtt Egy lej kártérítést fizet Beza az összelövöldözött államtitkárnak Bukarest, junius 29. Négy napi tárgyalás u­tán a bukaresti esküdtszék meghozta verdiktjét Beza­­diák felett, aki mint ismeretes,­­ egy évvel ezelőtt Anghelescu belügyi államtitkárt hiva­talos helyiségében négy revolverlövéssel meg akarta ölni. A merénylet nem sikerült, Reza lövései csak megsebesítették a belügyi államtit­kárt aki négy heti szanatóriumi kezelés után felépült sérüléseiből. A négy napi tárgyalás folyamán egymás után vonultak fel a tanúk, akik kevés kivétellel szinte hazafias hősként ünnepelték a merénylő Rezát és ezek után Bukarest­ben alig keltett nagyobb meglepetést a merénylő felmentése. Szombat este 9 órakor vonultak vissza az esküdtek és félórai tanácskozás után az esküdtek elnöke bejelentette az esküd­tek „nem bűnös“ verdiktjét. A törvényszék az esküdtek döntése alapján úgy Beza Györgyöt, mint Gu­­ranescu Alexandru és Baicu Gheorghe vádlottakat felmentette. Az ítélet elhangzása után a sértett képvi­selőjének a kérésére a bíróság a kártérí­tés kérdésében hozta meg döntését. A tör­vényszék a kérést, megokolt­nak találta és kötelezte Bezát, hogy az áldozatnak egy lej kártérítést fizessen. Lehet sírni is, lehet nevetni is, kinek­­kinek a temperamentuma szerint. Ez a fiatalember egy aktív államtitkárt terített le és az esküdt urak úgy találták, hogy ez nem volt bűn. Úgy látszik, nem igen vannak közöt­tük olyanok, akik politikai karriert ambi­cionálnának. Dienes Lásszló: A­ német szociáldemokrácia, mint a polgári társadalom védője Jizz­áí fogalm­a­zóit Programm célja Berlin, június 29. Ma Németországban a jóvátétel által súlyosbbított gazdasági krízisben a tőke olyan erős nyomást gyakorol a terhek áthárítása végett a dolgozó tömegekre, hogy egy politikai párt sem meri nyíltan védelmébe venni s mindegyik igyekszik antikapitalista jelszavakkal kendőzni magát a tömegek felé. Egyedül a szociál­demokrata párt szónoka vette magának a bátorságot a leipzigi pártnapon, hogy a kapitalizmus ormosának állítsa oda ma­gát. Tárnom, aki a hivatalos elméleti re­ferátumot tartotta, szó szerint a követke­zőket mondotta: „A kapitalista gazdasági rend betegágyánál nem állhatunk csak mint diagnosztizálok, hanem egyben mint orvosok s örökösök is". ,,Az egész munkásmozgalom fejlődés­­menete nem egyéb, mondotta, mint a ka­pitalista rend folytonos támogatása. A szocialista elmélet szerint a kapitalizmus­nak belső ellenmondásain össze kell om­­lania. De a munkásmozgalom soha s­e en­gedte a kapitalizmust ezen ellenmondáso­kon összeomlani, hanem mindig mentő el­­­lenintézkedéseket tett érdekében, pl. ki­fejlesztette az állam szociális funkcióit“. Íme, lehetséges-e ennél becsületesebben őszintébb vallomás? S hivatkozik a­­ párt gyakorlatára, mint bizonyítékra. Csodá­latos-e ilyen körülmények között, hogy a polgári Berliner Tageblatt a legnagyobb polgári pártnak nevezi vezércikkében a szociáldemokrata pártot s a reakciós Deutsche Allgemeine Zeitung vállverege­­tőleg így ír: ,,A szociáldemokrácia las­sú átalakulását a legnagyobb polgári párttá mi sem tagadjuk, sőt elismerjük s azt mondjuk, hogy ez az átalakulás min­den támogatást megérdemel." A Néppárt egyik lapja, a Hamburgische Correspon­dent már kevésbbé kíméletes: „Osztály­­harc, antimilitarizmus, véleményszabad­ság, a vallás magánügy — a hagyomá­nyos szocialista programm ezen oszlopait egyetlen egy év alatt a szociáldemokrata párt egyiket a másik után adta fel“. Az „organizált kapitalizmus“ 1927-ben a kieli pártnapon Hilferding így fogalma­zta a szociáldemokrácia akkori el­méleti alapgondolatát: „Egy átalakulás ko­rában élünk, a kapitalizmus békés átala­kulásának korából a szocializmusba, s felállította az „organizált kapitalizmus" azóta hírhedtté lett tételét: ,,A mi nemze­dékünk az elé a feladat elé van állítva, hogy az állam segítségével megszervezze a kapitalista gazdaság szabályozását s a kapitalisztikusan megszervezett és veze­tett gazdaságot átvezesse a szocialista ál­lam által vezetett gazdaságba!" Az „or­ganizált kapitalizmus“ fokozatosan meg­szünteti a kapitalizmus anarchiáját mon­dotta s az Egyesült Államokra hivatko­zott, melyek akkor a konjunktúra tetőfo­kán állottak. S beígérte, hogy a munkás­ság életnívója már ezen átalakulási idő­szak alatt is folytonosan javulni fog, ös­szefüggésben a tőke fokozatos koncentrá­ciójával. A marxi törvény, mely szerint a tőke akkumulációjával jár a nyomor akkumulációja, túlhaladott álláspont s példa rá megint az amerikai munkás ma­gas életnívója. Éppen ezért a munkásosz­tálynak támogatni kell a kapitalista ra­cionalizációt, mely végeredményben a munkásoknak lesz hasznos. A Marx bérel­­­méletét helyettesítették az u. n. Tarnich munkabérelmélettel, mely szerint a kapi­talistáknak éppen úgy érdeke a bérek emelése, mert ezek által a piac felvevőké­pessége növekszik. S az sem igaz ma már, hogy a kapitalista állam a kizsákmányo­lók végrehajtó orgánuma a kizsákmányol­tak elnyomására, a demokratikus állami apparátust ezért nem szabad széttörni, hanem segítségével a szocializmust meg­­valósítani. Azóta mindössze négy év telt el s a szo­cializmus elméletéből nem maradt meg semmi: a bekövetkező események minden tételét megcáfolták. Az amerikai jólét összeomlott s ott is milliók vannak kere­set nélkül. A kapitalista racionalizálás eredménye sem nagyobb jólét, hanem Tö­megnyomor s a munkanélküliek milliói Azt ígérték, hogy a kizsákmányolás tem­pója lassulni fog, ehelyett fokozódott. A kapitalista racionalizálás ahelyett, hogy enyhítette volna, fokozta a krízist. Arról, hogy a magasabb bérek a kapitalistáknál is kellenének, szó sincs többé, ellenben egyre-másra építik le a munkabéreket. S a parlamentáris demokrácia nemhogy nem vitt közelebb a szocializmushoz, ha­nem maga is már csak név szerint létezői. Nem véletlen tehát, hanem elméleti alap­jai teljes összeomlásának bevallása, ma, amikor négy évvel a hilferdingi organi­zált kapitalizmus után az idei lipcsei pártnapon a párt teoretikusa a „kaiptaliz­­mus gazdasági anarchiája“ címmel tar­tott előadást. Igen, a munkásosztály a kapitalizmus örököse, mondta Tarnow, a halálos beteg kapitalizmusé. De a halála olyan fájdal­mas volna, hogy a munkásosztálynak, kell mellette az orvos szerepére vállal­kozni s megpróbálni nagy áldozatokkal is meggyógyítani. Tarnow szerint nem szentimentalizmusból kell ezen álláspon­tot elfoglalni, hanem a magának a mun­kásosztálynak az érdekében. A kapitaliz­mus halála ugyanis olyan rettenetes álla­potokhoz vezetne, olyan káoszhoz, mely rosszabb volna sokkal a mai helyzetnél. III. 4. OLDAL pestis és sok más, állatokról átosl­í­tott rettenetes kór gyakran bolha útján kerül az emberi szervezetbe. Védekezzünk e veszedelmes vendég ellen, amelynek nyomában lehet a halál. Permetezzünk Fitt rovarirtót. Fitt hatására elpusztul légy, szú­nyog, bolha, moly, poloska, tetű, han­gya, svábbogár és mindezek petéi Fltt-permet megöli a rovarokat,­­ de emberre ártalmatlan. Könnyen alkal­mazható. Nem hagy foltot. Fitt nem tévesztendő össze más rovarirtókkal. Követeljük a Fitt katonával díszített sárga kannát a fekete sávval Permetezzünk FUT rovarirtót Plombait Fitt­kanna kizárja az utánzatot. Főnyeremény Lei: 1,000.000 Nyeremények összege Lei: 4,000.000 az Albina Bank által garantált Kolozsvári Mentő Sorsjegy húzásáig E­gész sorsjegy ára 100 Lei, fél sorsjegy ára 50 Lei, postai megrendeléseknél 19 Lei portóköltségekre hozzáadandó. Sorsjegyek kaphatók tőzsdékben, bankokban, üzletekben, utcai árusoknál — Főbizományos: Brassóban Derzsy Géza nyug. ig. Strada de Mijloc 163, Bukarestben B. Saharovici Strada Sft. Apostoli 28. Központi Sorsjegy I­roda Cluj. Strada Memorandului 16. szám alatt. Szg. 2138 JULIUS 1 Kereíl levelek írja : Bak­tár Ervin Már ebben is egyéni stílus van és a bir­kózó, ki rendkívüli mozdulataival és ere­deti ugrásaival adja önbizalmának lutin­­jelét, már előre is zugó tapsot kap a né­zők seregétől. Tapsorkán jutalmazza az­tán a győztest is, különösen, ha az a fél diadalmaskodik, amelyikre nem számí­tottak, ugyanis Indiában nem osztják a birkózókat súlycsoportokra s így előfor­dul, hogy karcsú, szintec cingár termetű legény kerül szembe mázsás, rengőpocuka kolosszussal, amikor annál nagyobb a di­csőség, ha mégis a szikár fickó teremti földhöz a súlyában bizakodó ellenfelét A győztes azután a bevezető ugrándozásnál is hihetetlenebb, diadalittas szökellések­kel, széles, fehérfogú mosollyal közeledik a Mahárádzsa díszsátra felé, hogy a Nagyur előtt lojálisan a porba feküdjön és az elismerő fejbiccentést tudomásul vegye. Mikor végre a döntő diadalra kerül a sor, a két bajnok is a porondra ugrál. Gunga, a lahoriak szemefénye, magas, kissé elhízott alak, simára borotvált, pör­­gebajuszos arca csupa önbizalom. Állan­dóan mosolyog, mint aki gyerekjátéknak veszi az egészet. Imám Baks viszont, a­z altalaj bajnok, sötétképű, komor figura, zaját összeszorítja, szeme szigorúan vil­log, hosszú, lelógó bajusza is valami ke­­délytelen kifejezést ad arcának. Mikor szembeállanak egymással, a Mahárádzsa felkel bársonyos karosszékéről s odamegy a küzdőporondra, hogy személyesen le­gyen a mérkőzés bírája. Hogyisne! hiszen most dől el, ki lesz India bajnoka , a !a­­hori Gunga, vagy pedig Patiala büszke­sége, a komor Imám Baks? És itt megszű­nik a szokásos hindu-muzulmán vetélke­dés is, hát tréeszorul a lokálpla­triót­izmus­­sal szemben, mert mér a lestl­el­kesőbb pa­­ ­ndus birkózó­ verseny tintái hinduk is szitszorongva óhajtják a mohamedán Imám Baks győzelmét, aki városuk szülötte. A két bajnok nem csap össze olyan h­e­­­vesen, mint az előző párok tették, óvatos mind a kettő, előrenyújtott kezekkel kö­zelednek egymáshoz, hogy elkapják egy­más csuklóját s így távoltartsák, maguk­tól az ellenfelet, aki csak a kedvező al­kalomra vár, hogy közelebb férkőzhessen a másikhoz. Előredülve, minden erejü­ket az ökölbe koncentrálva kötözködik a két bajnok, helyükből is alig mozdulnak el, előrehajolt felsőtesttel védekezik mind­egyik a veszélyes közeledés ellen. Olyan a két fenyő bronztestű, hullámzóizmú férfi, mintha bikák vetették volna össze szarvaikat, a látszólagos mozdulatlanság­ban is érezni az erők megfeszített küz­­­del­mét. Olykor egy-egy hirtelen lendü­letű fordulat szakítja meg a mozdulat­lanságot, a küzdők szétszakadnak egy pillanatra. Ilyenkor hátralépnek és por­ral hintik be izzadt testüket. Gunga,­ki szakadatlanul bizakodva mosolyog, mint vlami primadonna, még azzal is hangsú­lyozni akarja fölényét, hogy előzékenyen egy-egy marék port dob ellenfele széles mellére. De Imám Baks komoran, rendü­letlenül közeledik újra és előrenyujtott vasmarkaival elkapja s továbbra is távol­­tartja testétől az ökleire dűlő lahori baj­nokot. Ez a küzdelem egészen más, mint a többieké volt, nyilvánvaló, hogy nem fognak a földön hengergőzni és vonag­­lani, itt nemcsak az erő, hanem a tapasz­­figyelme és megfeszített ébersége előbb tart számítás is dolgozik: amelyiknek a lankad el egy szempillantásra, azt kérlel­hetetlenül fenyegeti a veszély, hogy az ellenfél egyetlen fogással legyűri. Az aré­nában néma csönd, húszezer ember figyel kimeredt szemekkel. Gunga mosolyog. De egyszerre, váratlanul, nagyot ránt rajta Imám Baks, a lahori megtorpan, a mu­zulmán bajnok megragadta a kedvező pillanatot egyet fordul és acélkarjával a földre lendíti Gungát. Nem vár újabb alkalomra, még mielőtt ellenfele a földet érinthetné, hogy hasravágja magát, át­kapja derekát, úgy hogy Gunga egy szem­pillantás alatt két vállala érkezik a föld­re és mielőtt ráeszmélhetne helyzetére, felsüvít a síp és a Mahárádzsa felemelt kézzel vet véget a küzdelemnek. 20.

Next