Bukaresti Lapok, 1931. július (37. évfolyam, 146-172. szám)
1931-07-01 / 146. szám
Beza úr ismét lövöldözhet Felmentettek iinglielescu volt belülgii államtitkár mer&iglOjtt Egy lej kártérítést fizet Beza az összelövöldözött államtitkárnak Bukarest, junius 29. Négy napi tárgyalás után a bukaresti esküdtszék meghozta verdiktjét Bezadiák felett, aki mint ismeretes, egy évvel ezelőtt Anghelescu belügyi államtitkárt hivatalos helyiségében négy revolverlövéssel meg akarta ölni. A merénylet nem sikerült, Reza lövései csak megsebesítették a belügyi államtitkárt aki négy heti szanatóriumi kezelés után felépült sérüléseiből. A négy napi tárgyalás folyamán egymás után vonultak fel a tanúk, akik kevés kivétellel szinte hazafias hősként ünnepelték a merénylő Rezát és ezek után Bukarestben alig keltett nagyobb meglepetést a merénylő felmentése. Szombat este 9 órakor vonultak vissza az esküdtek és félórai tanácskozás után az esküdtek elnöke bejelentette az esküdtek „nem bűnös“ verdiktjét. A törvényszék az esküdtek döntése alapján úgy Beza Györgyöt, mint Guranescu Alexandru és Baicu Gheorghe vádlottakat felmentette. Az ítélet elhangzása után a sértett képviselőjének a kérésére a bíróság a kártérítés kérdésében hozta meg döntését. A törvényszék a kérést, megokoltnak találta és kötelezte Bezát, hogy az áldozatnak egy lej kártérítést fizessen. Lehet sírni is, lehet nevetni is, kinekkinek a temperamentuma szerint. Ez a fiatalember egy aktív államtitkárt terített le és az esküdt urak úgy találták, hogy ez nem volt bűn. Úgy látszik, nem igen vannak közöttük olyanok, akik politikai karriert ambicionálnának. Dienes Lásszló: A német szociáldemokrácia, mint a polgári társadalom védője Jizzáí fogalmazóit Programm célja Berlin, június 29. Ma Németországban a jóvátétel által súlyosbbított gazdasági krízisben a tőke olyan erős nyomást gyakorol a terhek áthárítása végett a dolgozó tömegekre, hogy egy politikai párt sem meri nyíltan védelmébe venni s mindegyik igyekszik antikapitalista jelszavakkal kendőzni magát a tömegek felé. Egyedül a szociáldemokrata párt szónoka vette magának a bátorságot a leipzigi pártnapon, hogy a kapitalizmus ormosának állítsa oda magát. Tárnom, aki a hivatalos elméleti referátumot tartotta, szó szerint a következőket mondotta: „A kapitalista gazdasági rend betegágyánál nem állhatunk csak mint diagnosztizálok, hanem egyben mint orvosok s örökösök is". ,,Az egész munkásmozgalom fejlődésmenete nem egyéb, mondotta, mint a kapitalista rend folytonos támogatása. A szocialista elmélet szerint a kapitalizmusnak belső ellenmondásain össze kell omlania. De a munkásmozgalom soha se engedte a kapitalizmust ezen ellenmondásokon összeomlani, hanem mindig mentő ellenintézkedéseket tett érdekében, pl. kifejlesztette az állam szociális funkcióit“. Íme, lehetséges-e ennél becsületesebben őszintébb vallomás? S hivatkozik a párt gyakorlatára, mint bizonyítékra. Csodálatos-e ilyen körülmények között, hogy a polgári Berliner Tageblatt a legnagyobb polgári pártnak nevezi vezércikkében a szociáldemokrata pártot s a reakciós Deutsche Allgemeine Zeitung vállveregetőleg így ír: ,,A szociáldemokrácia lassú átalakulását a legnagyobb polgári párttá mi sem tagadjuk, sőt elismerjük s azt mondjuk, hogy ez az átalakulás minden támogatást megérdemel." A Néppárt egyik lapja, a Hamburgische Correspondent már kevésbbé kíméletes: „Osztályharc, antimilitarizmus, véleményszabadság, a vallás magánügy — a hagyományos szocialista programm ezen oszlopait egyetlen egy év alatt a szociáldemokrata párt egyiket a másik után adta fel“. Az „organizált kapitalizmus“ 1927-ben a kieli pártnapon Hilferding így fogalmazta a szociáldemokrácia akkori elméleti alapgondolatát: „Egy átalakulás korában élünk, a kapitalizmus békés átalakulásának korából a szocializmusba, s felállította az „organizált kapitalizmus" azóta hírhedtté lett tételét: ,,A mi nemzedékünk az elé a feladat elé van állítva, hogy az állam segítségével megszervezze a kapitalista gazdaság szabályozását s a kapitalisztikusan megszervezett és vezetett gazdaságot átvezesse a szocialista állam által vezetett gazdaságba!" Az „organizált kapitalizmus“ fokozatosan megszünteti a kapitalizmus anarchiáját mondotta s az Egyesült Államokra hivatkozott, melyek akkor a konjunktúra tetőfokán állottak. S beígérte, hogy a munkásság életnívója már ezen átalakulási időszak alatt is folytonosan javulni fog, összefüggésben a tőke fokozatos koncentrációjával. A marxi törvény, mely szerint a tőke akkumulációjával jár a nyomor akkumulációja, túlhaladott álláspont s példa rá megint az amerikai munkás magas életnívója. Éppen ezért a munkásosztálynak támogatni kell a kapitalista racionalizációt, mely végeredményben a munkásoknak lesz hasznos. A Marx bérelméletét helyettesítették az u. n. Tarnich munkabérelmélettel, mely szerint a kapitalistáknak éppen úgy érdeke a bérek emelése, mert ezek által a piac felvevőképessége növekszik. S az sem igaz ma már, hogy a kapitalista állam a kizsákmányolók végrehajtó orgánuma a kizsákmányoltak elnyomására, a demokratikus állami apparátust ezért nem szabad széttörni, hanem segítségével a szocializmust megvalósítani. Azóta mindössze négy év telt el s a szocializmus elméletéből nem maradt meg semmi: a bekövetkező események minden tételét megcáfolták. Az amerikai jólét összeomlott s ott is milliók vannak kereset nélkül. A kapitalista racionalizálás eredménye sem nagyobb jólét, hanem Tömegnyomor s a munkanélküliek milliói Azt ígérték, hogy a kizsákmányolás tempója lassulni fog, ehelyett fokozódott. A kapitalista racionalizálás ahelyett, hogy enyhítette volna, fokozta a krízist. Arról, hogy a magasabb bérek a kapitalistáknál is kellenének, szó sincs többé, ellenben egyre-másra építik le a munkabéreket. S a parlamentáris demokrácia nemhogy nem vitt közelebb a szocializmushoz, hanem maga is már csak név szerint létezői. Nem véletlen tehát, hanem elméleti alapjai teljes összeomlásának bevallása, ma, amikor négy évvel a hilferdingi organizált kapitalizmus után az idei lipcsei pártnapon a párt teoretikusa a „kaiptalizmus gazdasági anarchiája“ címmel tartott előadást. Igen, a munkásosztály a kapitalizmus örököse, mondta Tarnow, a halálos beteg kapitalizmusé. De a halála olyan fájdalmas volna, hogy a munkásosztálynak, kell mellette az orvos szerepére vállalkozni s megpróbálni nagy áldozatokkal is meggyógyítani. Tarnow szerint nem szentimentalizmusból kell ezen álláspontot elfoglalni, hanem a magának a munkásosztálynak az érdekében. A kapitalizmus halála ugyanis olyan rettenetes állapotokhoz vezetne, olyan káoszhoz, mely rosszabb volna sokkal a mai helyzetnél. III. 4. OLDAL pestis és sok más, állatokról átoslított rettenetes kór gyakran bolha útján kerül az emberi szervezetbe. Védekezzünk e veszedelmes vendég ellen, amelynek nyomában lehet a halál. Permetezzünk Fitt rovarirtót. Fitt hatására elpusztul légy, szúnyog, bolha, moly, poloska, tetű, hangya, svábbogár és mindezek petéi Fltt-permet megöli a rovarokat, de emberre ártalmatlan. Könnyen alkalmazható. Nem hagy foltot. Fitt nem tévesztendő össze más rovarirtókkal. Követeljük a Fitt katonával díszített sárga kannát a fekete sávval Permetezzünk FUT rovarirtót Plombait Fittkanna kizárja az utánzatot. Főnyeremény Lei: 1,000.000 Nyeremények összege Lei: 4,000.000 az Albina Bank által garantált Kolozsvári Mentő Sorsjegy húzásáig Egész sorsjegy ára 100 Lei, fél sorsjegy ára 50 Lei, postai megrendeléseknél 19 Lei portóköltségekre hozzáadandó. Sorsjegyek kaphatók tőzsdékben, bankokban, üzletekben, utcai árusoknál — Főbizományos: Brassóban Derzsy Géza nyug. ig. Strada de Mijloc 163, Bukarestben B. Saharovici Strada Sft. Apostoli 28. Központi Sorsjegy Iroda Cluj. Strada Memorandului 16. szám alatt. Szg. 2138 JULIUS 1 Kereíl levelek írja : Baktár Ervin Már ebben is egyéni stílus van és a birkózó, ki rendkívüli mozdulataival és eredeti ugrásaival adja önbizalmának lutinjelét, már előre is zugó tapsot kap a nézők seregétől. Tapsorkán jutalmazza aztán a győztest is, különösen, ha az a fél diadalmaskodik, amelyikre nem számítottak, ugyanis Indiában nem osztják a birkózókat súlycsoportokra s így előfordul, hogy karcsú, szintec cingár termetű legény kerül szembe mázsás, rengőpocuka kolosszussal, amikor annál nagyobb a dicsőség, ha mégis a szikár fickó teremti földhöz a súlyában bizakodó ellenfelét A győztes azután a bevezető ugrándozásnál is hihetetlenebb, diadalittas szökellésekkel, széles, fehérfogú mosollyal közeledik a Mahárádzsa díszsátra felé, hogy a Nagyur előtt lojálisan a porba feküdjön és az elismerő fejbiccentést tudomásul vegye. Mikor végre a döntő diadalra kerül a sor, a két bajnok is a porondra ugrál. Gunga, a lahoriak szemefénye, magas, kissé elhízott alak, simára borotvált, pörgebajuszos arca csupa önbizalom. Állandóan mosolyog, mint aki gyerekjátéknak veszi az egészet. Imám Baks viszont, az altalaj bajnok, sötétképű, komor figura, zaját összeszorítja, szeme szigorúan villog, hosszú, lelógó bajusza is valami kedélytelen kifejezést ad arcának. Mikor szembeállanak egymással, a Mahárádzsa felkel bársonyos karosszékéről s odamegy a küzdőporondra, hogy személyesen legyen a mérkőzés bírája. Hogyisne! hiszen most dől el, ki lesz India bajnoka , a !ahori Gunga, vagy pedig Patiala büszkesége, a komor Imám Baks? És itt megszűnik a szokásos hindu-muzulmán vetélkedés is, hát tréeszorul a lokálplatriótizmussal szemben, mert mér a lestlelkesőbb pa ndus birkózó verseny tintái hinduk is szitszorongva óhajtják a mohamedán Imám Baks győzelmét, aki városuk szülötte. A két bajnok nem csap össze olyan hevesen, mint az előző párok tették, óvatos mind a kettő, előrenyújtott kezekkel közelednek egymáshoz, hogy elkapják egymás csuklóját s így távoltartsák, maguktól az ellenfelet, aki csak a kedvező alkalomra vár, hogy közelebb férkőzhessen a másikhoz. Előredülve, minden erejüket az ökölbe koncentrálva kötözködik a két bajnok, helyükből is alig mozdulnak el, előrehajolt felsőtesttel védekezik mindegyik a veszélyes közeledés ellen. Olyan a két fenyő bronztestű, hullámzóizmú férfi, mintha bikák vetették volna össze szarvaikat, a látszólagos mozdulatlanságban is érezni az erők megfeszített küzdelmét. Olykor egy-egy hirtelen lendületű fordulat szakítja meg a mozdulatlanságot, a küzdők szétszakadnak egy pillanatra. Ilyenkor hátralépnek és porral hintik be izzadt testüket. Gunga,ki szakadatlanul bizakodva mosolyog, mint vlami primadonna, még azzal is hangsúlyozni akarja fölényét, hogy előzékenyen egy-egy marék port dob ellenfele széles mellére. De Imám Baks komoran, rendületlenül közeledik újra és előrenyujtott vasmarkaival elkapja s továbbra is távoltartja testétől az ökleire dűlő lahori bajnokot. Ez a küzdelem egészen más, mint a többieké volt, nyilvánvaló, hogy nem fognak a földön hengergőzni és vonaglani, itt nemcsak az erő, hanem a tapaszfigyelme és megfeszített ébersége előbb tart számítás is dolgozik: amelyiknek a lankad el egy szempillantásra, azt kérlelhetetlenül fenyegeti a veszély, hogy az ellenfél egyetlen fogással legyűri. Az arénában néma csönd, húszezer ember figyel kimeredt szemekkel. Gunga mosolyog. De egyszerre, váratlanul, nagyot ránt rajta Imám Baks, a lahori megtorpan, a muzulmán bajnok megragadta a kedvező pillanatot egyet fordul és acélkarjával a földre lendíti Gungát. Nem vár újabb alkalomra, még mielőtt ellenfele a földet érinthetné, hogy hasravágja magát, átkapja derekát, úgy hogy Gunga egy szempillantás alatt két vállala érkezik a földre és mielőtt ráeszmélhetne helyzetére, felsüvít a síp és a Mahárádzsa felemelt kézzel vet véget a küzdelemnek. 20.