Bukaresti Lapok, 1931. október (37. évfolyam, 224-250. szám)
1931-10-01 / 224. szám
Minden csoOányxónak fehiér fogai, tiszta le&eletei: fogkrém biztoséi i Kortesszolgálatok tatalmaképpen : Vámműszárraktár lett a temesvári vámszabadraktárból Vladescu úr élni akar — vérezzenek el a temesvári kereskedők Temesvár, szeptember 20. Kormányok jöhettek, kormányok mehettek — mégis csak a kortesszolgálat maradt meg olyan cselekedetnek, amelyet mindig és mindenkor a leggavallérosabb bőkezűséggel szoktak megjutalmazni- így van ez most is, amikor a tiszeletreméltó, szakállal felékesített járga ül a legpirosabb bársonyszékben. A júliusi parlamenti választások alkalmával például a kormánypárt bánsági kortesei közül bizonyos Vladescu Olt nevű úr volt a legbuzgóbb és a legtevékenyebb. Ő maga szerény volt: mandátumra nem pályázott, s csak arra kérte a kormányt, hogy adja neki a temesvári vámszabadraktár bérletét. Kérnie sem kellett — máris megkapta. Ez nem nyugdíjas és nem elsején esedékes tisztviselői fizetés, simán ment. Vladescu Olt azonban rájött arra, hogy rossz vásárt csinált. A vámszabadraktár a város területén kivül van s oda bizony csak elkerülhetetlen esetekben vittek árut. Nem jelentett elég zsíros üzletet a dicső kortesszolgálatokért. — Vladescu Ol tehát leutazott Bukarestbe, ott sorra járta a minisztériumokat és amikor visszatért Temesvárra, hozott magával egy érdekes tartalmú kis írást a kellő aláírásokkal és pecsétekkel ellátva.Ez az írás — az országos vámigazgatóság és a pénzügyminisztérium rendeletén arról intézkedett, hogy a temesvári posta és vasúti állomás vámhivatalát helyezzék át a vámszabadraktár épületébe. A posta, a vasút és a temesvári kereskedők egyesülete kínos meglepetéssel vette tudomásul, hogy Vladescu Olt megkapta a temesvári vámok monopóliumát. Ez a tény Vladescunak nagyszerű bevételt jelentett, miután az összes küldemények fekbére most már őt illette meg, a vámszabad raktár kezelőjét. A vasút azonban évi 7 milliót veszít ezzel a tranzakcióval. Ez pedig olyan érzékeny veszteség, amelyet súlyos deficitjei mellett a CFR igazgatósága nem hajlandó vállalni. A temesvári üzletvezetőség már tiltakozott is a vezérigazgatóságnál és a közlekedésügyi minisztimnál a vámszabad raktárak áthelyezése ellen. A temesvári kereskedelmi és iparkamara, a Kereskedők Egyesülete tiltakozó gyűlés tartott s a távirati protestánson kívül küldöttséget is menesztett Bukarestbe, hogy az illetékes fórumok előtt rámutasson a Vladescu Oltnak juttatott monopólium erkölcstelenségére. Hiszen a temesvári kereskedők, hogy külföldi árujaikhoz könnyebben és gyorsabban hozzájuthassanak, 2 millió lej költséggel saját pénzükön csináltatták meg a postai vámberendezést. A Vbadescu-féle vámszabad raktárban, azaz vámmuszájraktárban a hivatalok számára sincs megfelelő helyiség és berendezés. Vagy ezt is kereskedők csinálják meg Vladescu úrnak, hálából azért, mert olyan hathatósan és lelkesen támogatta a választások idején alkalmazott hatósági terrort? 4. OLDAL Dúca országos körútra indul, de nem töri, hogy tiszteletére banketteket rendezzenek A pártvezér Észak-Romániában kezdi meg körútját Nagybánya, szeptember 29.t A liberális párt elnöke, Dúca, országos körútra indul. Dúca nem akar népi gyűléseket és tömegdemonstrációkat és ezzel a körútjával csak azt célozza, hogy személyesen megismerje pártjának heyi exponenseit és a személyes találkozás szuggesztiv erejével odahasson, hogy a pártvezetők még szilárdabban és még nagyobb elánnal feküdjenek bele a Duca-párt propagandájába. Úgy látszik, Duca közeli választásokra spekulál. Dúca útjai Észak-Romániában kezdi meg és elsősorban Nagybányát keresi fel, ahol régi hívével és barátjával dr. Drágos Teofillal, a liberális párt hajdani elnökével tanácskozik. Drágos Teofilnak a Bratianu éra alatt igen erős befolyása AiMftAAAAM kii», AÍ.Jt.AAAAAA és tekintélye volt, amely ellen a mai Dúca mellé húzódott párthivek már erősen apenálnak és igy valószínű, hogy Dúca első látogatásával ki akarja hangsúlyozni, hogy Dragos további támogatására számit és azt elvárja. Dúca elutazása előtt körlevelet intézett a pártok elnökeihez, amelyben megkérte azokat, hogy útja alkalmával sehol se rendezzenek tiszteletére bankerést, mert a mai gazdasági viszonyok mellett a pártoknak is takarékoskodni kell. Ezek szerint „száraz“ Duca-ünnepségek lesznek. A szép fehér asztal mellé, szánt koasztok a szónokokban rekednek. Nagybányán sem lesz bankett, de Szatmáron sem, ahová Dúca Nagybányáról érkezik, hogy onnan folytassa útját előbb Észak-Romániába, majd Erdélybe. Ez a fáradtságot és kötlséget jelentő körút jelent valamit. Dúca hisz. Választásokban hisz. AAAAAAAA/AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Még júniusban sikkasztott Romulus szatmári rendőrtiszt, de csak most Szatmár, szeptember 29. A B. L. tegnap röviden jelentette már, hogy Pintea Romulus rendőrtiszt, a szatmári rendőrkvesztura irodaigazgatója 103 ezer lejelsikkasztott. A vizsgálóbíró a megtévedt rendőrtisztet előzetes letartóztatásba helyezte és ezt a letartóztatást a szatmári törvényszék vádtanácsa tegnap délutáni ülésében konfirmálta is. Pintea bevallja, hogy tényleg megtartotta a 103 ezer lejt, de mentségéül felhozza, hogy erre nyomorúsága kényszerítette. Családos ember, akinek két gyermeke van és két hónapja nem kapott már fizetést. Júniusban felvette a várostól azt a fizetési részletet, amelyet kötelességszerüen a rendőrlegénység tagjai között széjjel kellett volna osztani. A városhoz egy nyugtát adott be, amelyre a prefektus aláírását ráhamisította és a felvett pénzt elköltötte, abból adósságait elrendezte. Azt remélte, hogy sokáig nem derül ki a sikkasztása, mert a rendőrlegénység hozzászokott már ahhoz, hogy fizetését négy-öt hónapi késedelemmel kapja meg és igy azt remélte Pintea, hogy majd a júliusi fizetésre azt mondja, hogy ez a júniusi, az augusztusira, hogy ez a júliusi és így, ezzel a taktikával, sikkasztását hosszú évekig leplezni tudja majd. A véletlen azonban rávezette Poppvics Valér rendőrkvesztort a sikkasztásra. Az egyik detektív ugyanis felment a városházára és felelősségre vonta a számvevőség egyik hivatalnokát, hogy miért nem fizetik ki nekik legalább a júniusi fizetést. Ekkor sült ki, hogy Pintea a júniusi fizetést már hónapokkal ezelőtt felvette, a pénzt Popovics Valér rendőrkvesztor aláírására megkapta és elvitte. A feljelentés előtt Pintea testvére, aki Zilahon állami ügyvéd, hosszan tárgyalt úgy a rendőrséggel, mint a várossal, de ezek a tárgyalások nem vezettek eredményre, mert a zilahi ügyvéd az elsikkasztott összeget nem tudta előteremteni. ionizált alatti ***** Seres MiklÓS MÁR A HARMADIK EURÓPAI ÁLLAM RÚGTA FÖL AZ aranystabilizációt Nagy esemény rázta meg a világot: koldusbotra jutott az arany. Világesemény volt. A kapitalizmus aranybotjának, a vastraverzes bankkazamatákba zárt „arany fedezet" -nek nemzetközi őrzői, a bársonyszékek koronázatlan fejedelmei rémülten felugrottak és elkiáltották magukat: most aztán minden elveszett fia már, Anglia sem bírja, igazán nincs mit tenni... Pedig lm tudnák, mennyire nem veszett el semmi. Kérdezzék csak meg a pénzteleneket, hogy libabőrödzik-e hátuk, ha a párisi vagy berlini tőzsde nyitására gondolnak, vagy aszpirin után kiabálnak-e akkor, amikor meghallják, hogy békeállamokként ismert Norvégia és Svédország is útba dobták az aranyimádatot? Az éhezőknek nem fáj az arany bukása. Csak azok üvöltenek világvégét, akik azt hiszik, hogy még mindig van mit veszíteniök. Az angol válság kirobbanása után mintha összeszaladt volna a víz az elméleti közgazdászok fejében. Az utolsó hónapok lefelé ívelő dekonjunktúrájától búskomorrá váltan, sztratégiai terepszemlét tartottak az aranyfronton és megállapították: Tizenegy milliárd dollár értékű arany van a világon. Ennek több, mint háromnegyed része Franciaország és Északamerika pincéiben fekszik. És akkor izgatottan szaladtak Angliához, hogy neki is felajánljanak az aranyból. Az angol birodalom pénzügyi diktátora, Snomden, azonban előkelő gesztussal visszautasította a nagylelkű segítséget. Nem kell! Az aranyvaluta tehát megbukott. A levegőben különböző megoldások lógnak. Egyesek azt mondták, hogy jó volna áttérni az ezüstfedezetre. Mit jelentene ez? Hogy a jövőben nem az arany érték után mérnék a pénz értékét, hanem az ezüstmennyiség után. A közgazdászokat az a meggondolás vezette, hogy az arany háromnegyed része két állam tulajdonában van. Több arany e pillanatban nincs a világon. Ezzel szemben a nemzetközi piacok tele vannak ezüsttel és így a tőkeszegény országoknak is lehetne olcsó áron valutafedezetet juttatni. Az új pénzfedezet elosztása megszüntetné egyben a világ különböző valutái között fennálló óriási különbséget. Mert Anglia, akárcsak Svédország, vagy Norvégia, mielőtt a sorsdöntő lépésre elhatározták volna magukat, tudatára ébredtek annak, hogy drága a pénzük. A kisebb értékű valutával rendelkező államok a nemzetközi hitelélet aránytalan elosztódásában nem képesek ilyen drága valuta mellett az illető államtól ipari és más termékeket vásárolni. • Mennyi lejt kellett például Romániának adni, hogy font értékben vásárolhasson Angliából akkor, amikor egy font-sterling értéke 850 lej volt. Az ezüst arányos elosztása esetén nyilvánvaló, hogy vagy a lej értéke menne fel és a két valuta között csak olyan differencia volna, amely a két állam tényleges gazdasági kapacitáskülönbözetének felel meg, vagy pedig a font értékelődne alá ugyancsak az ezüst arányos elosztásának megfelelően. A tervet azonban elvetették. Azt mondták ugyanis egyesek, hogy ugyanazért a pénzért vehetnénk például platina, vagy rézfedezetet is. Majdnem visszatérnénk azokhoz az állapotokhoz, amelyekbe ma jutott a világgazdaság a detronizált arany aránytalan elosztódása miatt. Nehogy azt képzeljük hogy az angol stabilizációs törvény felrúgásával a kérdés lezárult. Mert az aranystandard törvényének megszavazása előtt, tehát 1925-ig volt egy másik törvény, amely valamivel alacsonyabb kurzuson állapította meg a fontsterling értékét, eltekintve, hogy az aranyfedezet nem volt 166 százalékos, hanem mindössze csak 155 százalékos. Ma azonban az a helyzet, hogy ezt a törvényt felfüggesztették, ugyanakkor pedig nem hoztak újat helyébe. Ugyanez történt Svédországban és Norvégiában. E pillanatban (hát a fontnak még olyan tényleges értéke sincs, mint a lejnek, tekintve, hogy, míg a lej értékét egy törvényileg szabályozott 25 százalékos aranyfedezet biztosítja, addig az angol valuta tényleges aranyfedezete e pillanatban nincs megállapítva. A kapitalizmus pénzügyi berendezkedésének szempontjából ez egy törvénytelen, tehát rendkívüli állapot. És az angol eljárás a világ pénzügyi berendezkedésének teljes átcsoportosulását festi a jövő kibontakozásának horizontjára. Mert nézzünk csak kissé körül. Kezdődött a túltermeléssel. Válságba jutott a búza, egészségtelen verseny indult meg a fokozódó pénzhiány miatt, pedig a fogyasztás egyre csökkent. Az adás-vétel kizökkent a normális mederből. A pénzt jelentő arany közben átszivárgott Franciaország és Amerika trezorjaiba, a többi termelő államok pedig nehéz feltételekkel megszabott kölcsönökkel terhelték túl magukat. A tőkehiány maga után vonta a milliárdos deficitekben megnyilvánuló államcsődök első formáját, a fizetési moratóriumot. Az államháztartások krízise átterjedt a magángazdaságra is, ahol a válság abban robbant ki, hogy a tőke fejveszetten kivonult a bankokból és a legsúlyosabb pénzügyi krachok rázták meg alapjaiban a gazdasági rendszert. Ebben a kaotikus rendszertelenségben lépett közbe Anglia és szakított a tradíciókon felépülő aranyfedezetes valutával. De úgy szakított, hogy az egészet felrúgta. És ebben a bizonytalanságban felmerült egy új eszme, amely — ha beteljesedik — forradalmasítja a világgazdaságot és az arany uralmának végleg bealkonyul. Európa gazdasági köreiben arról beszélnek, hogy Anglia az aranyfedezetes valuta kiküszöbölésével az áru és munkaértékű váltópénzre való áttérést akarja előkészíteni. Összefogna Németországgal, Délamerikával, az európai északi államokkal és Oroszországgal és a következőket mondja: Uraim! Mától kezdve a pénz annyit ér, mint a munka. Ha én egy pár cipőt egy sillingért adok, akor te, Németország, ugyanazt a pár cipőt egy pfeningért árulod. Egy vagon búza egy fél font, illetve fél márka, bármennyi aranyad is legyen a pincékben. Tessék az aranyból karikagyűrűket és gyertyatartókat csinálni. Nem az aranyat eszem, hanem a kenyeret. Nem azzal alkotok, hogy győztem a háborúban és elveszem más aranyat. A munkás nem lehet majd hadisarcban, vagy ahogy Genfben mondják, reparációban bevasalni és így meggazdagodni. A teória, tehát így néz ki: Mindenki olyan gazdag, amennyit dolgozik és amennyit termel. Akinek több szene, vagy petróleuma van, az gazdag, aki pedig a földet becsületesen meg tudja művelni, az sem marad szegénysorban. Ebben az esetben megváltozna a világ arca. Az aranyban dúskáló Franciaország, amelyet ma a világ bankárjának neveznek, mert az úgynevezett spekulációs tőke Mekkája, márólholnapra szegénnyé válik, mert aranyon kívül semmije sincs: sem exportképes ipara, sem versenyképes kereskedelme. Hasonló bajok mutatkoznának Amerikában is, amelynek azonban megvan az az óriási előnye, hogy ipari állam. A versenyt azonban egy ilyen európai megegyezés esetén, amelynek spiritus rektora Anglia volna, úgy sem tudná tartani és hamarosan kénytelen volna belekapcsolódni az aranyfedezet nélküli valutaunióba. Korai tehát azt hinni, hogy továbbra is kölcsönökkel lehet a baj megoldását kitolni. A MAW gfiOR a sportok jegyében halad. Az élet küzdelmei fokozott követelményeket támasztanak mindenkivel szemben. A sportok az erő növelése által az ellenállóképességet fokozzák és az öntudatot fejlesztik. A sporthoz és a munkához kávé szükséges. A jó valódi babkávé az egészséget fejleszti, a testet és szellemet erősiti. MEINL GYULA R. T. kávébehozatala Brassó, Voivod Mihai 9 volt Kolostor utca 11. OKTÓBER 1.