Bukaresti Lapok, 1933. augusztus (2. évfolyam, 173-197. szám)

1933-08-02 / 173. szám

4. oldal 11. E, B 1933 augusztus 2, FILMHÍRADÓ a SZENTFÖLD MAI ÉLETÉRŐL se AZ ÚJ PALESZTINA A debreceni sz­üleiés ü Raisz Sándorné 6 évi távollét után visszajött E­rdélyb­e — nyaralni Brassó, augusztus ! Ismerik önök Katz Sándorné uras­­­szonyt — Jeruzsálemből? Vagy ha úgy tetszik: Grosszmann Böskét — Debrecen­ből? Valószínűleg csak nagyon kevesen itt Erdély bércei között. E sorok írója is csak egész véletlenül kötött ismeretséget vele — fantasztikus! — egy brassói pan­zió közös ebédlőasztalánál. Itt töltött né­hány napot Brassóban, sógornőjével és annak kisleánykájával. Azért tették meg a hosszú utat Jeruzsálemtől Brassóig, hogy a kisleány, a Katz Piri — megtanul­jon jó étvággyal enni. Úgy hangzik, mint valami álom, mint valamelyik mese, Szindbád történeteiből. Hárman Brassóig jönnek a Szentföld fő­városából, hogy egy pöttöm kis leányka étvágyat kapjon a mindennapi ebédhez, amelyre itt már hovatovább csak az ét­vágy lesz meg, ebéd nélkül. Palesztinából jött utas éppen olyan ér­dekes vándora a világnak, mintha — mondjuk — a legsötétebb Szovjetorosz­­ország kellős közepéből érkezett volna kö­zénk, nyomorúsággal és vámsorompókkal és politikai előítéletek drótsövényeivel körülbástyázott középeurópaiak közé. Mert a mi szemünkben, hogy ávolabbia­­kat ne is említsünk, a mai Oroszország és a mai Palesztina van olyan fehér folt, mint Közép-Afrika valamelyik fel nem kutatott fertálya. Ó, nem a világpolitika magas szempontjaiból, hanem egysze­rűen azért, mert bizony nagyon édeske­veset tudunk arról, hogy milyen lehet a mindennapi élet ebben a két országban. Azt hiszem, természetes és magától ér­tetődő gesztus az újságírótól, ha elindít­ja a kérdezősködés lavináját, hogy abból az ismeretlen és éppen ismeretlensége miatt rendkívül érdekes életből, amely egy gyermekcipőkben járó állam test, ez esetben Palesztina életéből egy ebéd utá­ni beszélgetés alatt elleshető, odavará­zsolja a képzelet színes filmhíradóján tef ki szemei elé. VILÁGPOLITIKA A font, a kanadai dol­­lár és a rúpia házassága Londoni jelentés szerint, ugyanakkor, a­midőn a világgazdasági tanácskozás szét­oszlott, vagyis csütörtökön este megálla­podás jött létre Anglia, valamint domíni­umai és India közt abban az értelemben, hogy ezek a gazdasági egységek közös csoportot alkotnak s pénzlábaikat a font sterling alapján teljesen egymáshoz han­golják. Amint köztudomású, Kanadában a dollár, Indiában rúpia a pénzláb s a többi dominiumok is egészen önállóan in­tézték eddig pénzpolitikájukat. Ennek az egymástól és a Brit Királyságtól függet­len voltát nemrégiben élesen megvilágítot­ta a délafrikai köztársaság aranypolitiká­ja, amelyet a font sterling értékének kiej­tése után követett. A kanadai dollár érté­két viszont az Egyesült Államok dolláré­val szemben kellett egész külön pénzpo­litikai irányelvek szerint védeni, mióta az USA doll­áremelő politikáját megkezdte. Az angol bankpolitika még nem látja el­érkezettnek az időt arra, hogy újra vis­­­szatérjen az aranyalapra, bár éppen ma is azt jelenti a távíró, hogy az Angol Bank aranykészlete újra rekordmagasságot ért el, 90 millió font sterling értékkel. Az arany halmozás tehát szakadatlanul folyt és a némileg meggyengült font lehe­tőséget is teremtett az aranyalap kiegészí­tésére. Lehet, hogy maga a font sterling most már elég erős lenne arra, hogy az aranyfizetés kötelezettségét vállalja, en­nél azonban az angol kormány fontosabb­nak tartja azt, hogy alkalmat adjon a trolil pénzlábaknak is a peU­z migerősödés­nek ugyanarra a folyamatára, amelyen a font átment. így kell érteni azt a megál­modást, amely most létrejött és amely­­nk az a lényege, hogy a Brit Királyság és e dominiumok csak egymáshoz való viszonylatukban állapodnak meg véglege­sen, azonban e mellett megengedhetőnek tart­ják, hogy m­­e­g a közös pénzalap idő­közönként megváltozzék. Nem történhe­tik meg például, hogy a font és a kana­dai dollár, vagy a rúpia egymáshoz való viszonylata módosuljon, de lehet, hogy a font változik a dollárhoz, vagy a frank­hoz viszonyítva és ebben az esetben a font-egyezményben résztvevő többi pénz­lábak nemzetközi értéke is ugyanebben az arányban hullámzik. Más kérdés, hogy váljon amidőn ez a hatalmas gazdasági terület,, a földgömb jelentős része ilyen természetű megállapo­dásra lép, nem hordja-e ez magában a végleges megszilárdulás feltételeit is.* Igen valószínű, hogy ez így van. Ha egy­szer pénzláb-politikája szempontjából ez az egység megalakult, nem valószínű, hogy ezt kívülről bármi is megtámadhas­sa, belülre pedig csak olyan mesterséges árdrágítási politika módosíthatná azt, amelyet most Roosevelt folytat. Elméleti­leg ennek a lehetősége sohasem szűnik meg, de gyakorlatilag Anglia ezen már túl van. Az angol sajtó beláthatatlan horderőt tulajdonít az Anglia és a dominiumok kö­zött létrejött egyezménynek, amelyet a vi­lággazdasági értekezlet elnapolásával egy­idejűleg tettek közzé s amely lényegileg az egész angol birodalmat egyetlen közös pénzterületté nyilvánítja, egységes font­­sterling alapon. A nyilatkozatban úgy Anglia, mint a dominiumok kifejtik azt a meggyőződésüket, hogy pénzpolitikájuk végső célja az arany, mint nemzetközi értékmérő és addig is, amíg ez el nem ér­hető, felismerik a birodalom országai köz­ti devizaárfolyamok szilárdságának nagy fontosságát a kereskedelem érdeké­ben. Ezt a célt mindig szem előtt tartják pénzpolitikájuk meghatározásánál E cél elérését megkönnyíti majd a közös ár­emelési politika is. Elősegíti a devizaár­folyamok szilárdságát a birodalom ke­retén belül az a tény, hogy az angol kor­mánynak nincs semmiféle kötelezettsége egyéb kormányokká szemben a fonts­­er­lieg jövendő alakuása tekintetében és a legteljesebb cselekvési szabadsággal ren­delkezik ebben a tekintetben. A sajtó a legnagyobb megelégedés­sel állapítja meg, hogy az angol biroda­lom ezzel megalkotta a világ legnagyobb és pénzügyileg, valamint kereskedelmileg és gazdaságilag legfontosabb egységes pénzterületét, amelynek határain belül a pénz váltófolyama rögzítettnek tekinthető s hogy a közös pénzegység nincs sem az aranyhoz, sem bárminő idegen aranyva­lutához, vagy a dollárhoz kötve. A nyi­latkozat értelmében a fontsterling­­pénzterület nem tekinthető kizárólagos­nak és az egyezmény kifejezetten han­goztatja annak kívánatosságát, hogy egyéb országok is csatlakozzanak ehhez a politikához. Úgy tudták, hogy elsősor­ban a Skandináv­ államok mutatnak haj­landóságot arra, hogy a fontsterling­­csoportba belépjenek. 'mill kadvezmény $ MIHI BUKARESTBE! sg? jo a rom­án vasutakon • ^ ------- ~ .. .........— PU [DibnrJfiHEPSEO[K ALKALMAÍ1L Rendezi az UNiUNEA FUNDATIILOR CULTURALE REGALE. 1933 a&sgf &&ssf%ss 1-tSl szepteanbeB* I5«ig Kulturális rendezések — Szimfonikus hangversenyek, ének, színház, opera stb.—Sport­rendezések : Box, birkózás, lóversenyek stb. — Luna-Park és egyéb szórakozások, ve­lencei gondolák, meglepetések stb. — Naponta új műsor — 50 százalék menetdíjkedvezmény a román vasutakon, árkedvezmény a szállodákban, éttermekben és üzletekben A Bukarestbe való menetjeggyel ingyen visszautazhatni. Elindul a M sfámyDebrecenből... Már az is szinte regény­, ha kissé ro­mantikamentes regény is, hogy miképpen került ki Katz Böske Debrecenből — J­e­­ruzsálembe. Apja terménykereskedő volt Debrecen­ben. Egyik fia, aki Párisban tanult, be­teg lett. A beszélgetés során nem derül ki, hogy mi volt a betegsége, de valószí­nű, hogy tüdőbajos volt. Az orvosok me­legebb éghajlatot ajánlottak a betegnek. Az apa tehát felült a vonatra, elrobogott Párisba, felcsomagolta a beteg fiút és vitte levegőváltozásra­­ Palesztinába. A család egyelőre otthon maradt, magyar földön. De azt már tudta az öreg­­ Irossz­­mann, hogy a konjunktúra szép napjai­nak vége is ott lebeg a délibábos Horto­bágy fölött. Kicsit szétnézett Palesztiná­ban, hogy hol is lehetne a kenyéradó man­ka végét megfogni. Látta, hogy lehet dol­gozni és keresni. Itt haza és a család: anya és még öt gyermek egy szép na­pon már a palesztinai égre néztek fel. Ennek a kis riportnak, amí­g egy bras­sói panzió szobájában született meg, nem lehet célja, hogy történelmi visszapillan­tást nyújtson a mai Palesztint keletkezé­sére, a telepítések történetére, az új zsi­dó állam polttikai és szociális viszonyaira. Csak azt adja vissza rövid és zsúfolt mondatokban, amit egy Debrecenből el­származott s nevetségesen fiatalon férjhez ment úrilány szeme meglát az ujjászüle­­tő Szentföld heroikus mai életéből. Ahogy a Jeruzsálemből visszaérkezett fiatal asszony a kérdések özönében elnéz maga elé, látom, hogy egyetlen szempil­lantásba sűríti azt a rengeteg élményt, amely odakünn, az idegen hazában rá­­zuant. Ahogy a szeme körüilsétált a szobá­ban, nem a panziószoba falait és búto­rait látja, de igenis ott vannak előtte a jeruzsálemi utcák, nem régiek, azok ott a Szentfal mögött, hanem az újak, a mo­dernek, amelyek szinte szeme láttára nőt­tek ki az izgó homokból és sziklaföldből. — Építenek, — mondja csendesen és biztosan. — Az építkezés természetesen más, mint amit itthon lát az ember. Az ottani éghajlat más építési stílust követel. Anyag a kő és a cement. De amit most építenek, az a ház a modern élet minden követelményének eleget tesz. Minden ház­ban, már a lakóházakban, fürdőszoba! A munka ritmusa szinte kápráztató. Ha­talmas áruházak, bérpaloták nőnek egy­másután a forgalmasabb útvonalakon, künn a perifériákon pedig épülnek az otthonok. A rahovai városrész bármelyik európai főváros villanegyedébe bedie­net. Csupa kertes lakás! S ugyanilyen A terménykereskedés itt természetesen nem volt üzlet. Az apa tehát áttért a­­ tej­gazdaságra. Tehenet, kecskét tartot­tak, a kis „tejfarm“ jól ment, biztos üz­letnek látszott és hozta a jó piasztereket a konyhára. Ida nem lett volna más a város, ha nem tudták volna, hogy új ott­honuktól alig sétányira emelkedik a régi Jeruzsálemet körülövező fal, amelynek egyik szakaszát a zsidóság „Szent fal­nak“ nevezi, ha nem jártak volna arabok s más keleti népek az utcákon, nem is tudták volna, hogy nem otthon, Debre­cenben élnek. Hat évvel ezelőtt ment ki a magyar-zsi­­dó­ család Jeruzsálembe. Másfél év múl­va meghalt az apa s ekkor az anya és négy gyermek visszamentek a szülőföld­re, a Hortobágy mellé. (trosszmann Böske ottmaradt Jeruzsá­lemben. Férjhez ment. Férje Ke­tz Sán­dor — nagyváradi. Foglalkozásira nézve kultúrmérnök­ lesz a másik, a most épülő városrész, a Rahovia B., amely két évvel ezelőtt még puszta föld volt. Ma ott már nem lehet házhelyet kapni. — Ipar, kisipar? — Van. De Palesztina gyárvárosa nem a főváros, hanem — Tel Aviv. Se­lem­­gyár. Cipőgyár. Vasöntöde és gépgyár. Modern bútorgyár. Lámpaárugyár és elektrotechnikai nagyüzem. Konzervgyár. És cigarettagyárak, llajfában van az olaj központja. Azonkívül szappangyár és ce­mentgyár, mely a hatalmas tempójú épít­kezésekhez szolgáltatja a nyersanyag egy­ részét. A kisipar éppúgy megvan, mint bármelyik európai városban. Képzelt iparos azonnal boldogul. Munkanélkü­li­­ség? Egyelőre — nincs. — A földművelés? — A termőföldeket az úgynevezett cha­­luciskolák növendékei művelik. Ezek, alig hogy elvégezték a tanfolyamot, Paleszti­nában azonnal a munkatelepekre, az úgy­nevezett kvucákra mennek. Ott élhetnek, ameddig akarnak. Hetenként más-más munkakörre osztják be őket: dolgoznak kinn a^ földeken, a kertgazdaságokban, a­ tehenészetekben, a műhelyekben. Fiuk, lányok együttesen dolgoznak egyazon te­lepen, éppen csak a szállásuk nem közös. Ha összeházasodnak, maradhatnak. Amíg a kvucán dolgoznak, van lakásuk, ellátá­suk, ruhájuk, élelmük. I­ azonban elmen­nek a telepről, akkor nincsen igényük semmire. Sem fizetésre, sem kártérítésre. A termést, akár a gabonát, akár a kert­gazdaságok veteményeit, akár a tejgazda­ság készítményeit kerületenként egy-egy komité irányítása mellett olyan értékesítő szövetkezetféle­ a tonna juttatja el a fo­gyasztókhoz. A mezőgazdasági termelés legfontosabb cikkei: búza, kukorica és dohány. — Utak, vízellátás, világítás? — Az utak gyönyörűek! Olyan utak talán sehol a világon nincsenek. Az uta­kat mindenütt aszfaltburkolat védi. A vízellátás azonban nem olyan magától értetődő, mint Európában. Jeruzsálem­ben például hetenként csak kétszer ad vi­zet a központi vízgyűjtő. A házakban pedig külön víztartályok vannak, ame­lyek többnapi szükséglet mennyiségét fo­gadják magukba. Most tervezik, hogy a Jarkon folyó vizét használják fel a tíz­— Emésztési nehézségek, gyomorfájás, gyomorégés, rosszullét, fejfájás, idegizgalmak, ál­matlanság, gyengeségi állapotok, munkaképtelen­ség esetén a természetes ^Ferenc József“ keserűvíz megszünteti az emésztési zavarokat, a vérkeringést helyes útra tereli, felfrissíti a szelle­met és egészséges álmot hoz. szükséglet ellátására s erre a célra már együtt is van 30 ezer angol font­, de a munkálatokat csak akkor kezdhetik meg, ha legalább egymillió font már össze­gyűlt. Van egy másik terv is arra, hogy Jeruzsálemet a Jordán vizéből lássák el, de ennek a tervnek kivitele sokkal többe kerülne. Igaz, hogy a Jordán közelebb van, mint a sarkon, de viszont alacsonyab­ban fekszik a tenger színénél a Jordán medre s a víz felszivattyuzása emésztene fel rengeteg pénzt. A villanyt a Tel Aviv mellett a Jordán torkolatánál felállított hatalmas villanytelep adja egész Paleszti­nának. HITLER — PALESZTINÁBAN — Milyen a mindennapos élet Jeruzsá­lemben? Fel kell vetni a kérdést, mert Jeruzsá­lem az európai ember szemében a vallás és a történelem romantikus emlékeivel telitett szent hely, s szinte profán az a gondolat, hogy ott is épp úgy élnek, örül­nek és szenvednek az emberek, mint mi­felénk, ahol a leszegényedés miatt min­den talpalattnyi hely a nyomorúság pro­fán kálváriája lett vagy lesz__ — Jeruzsálem, nem hiába a Szentföld szive, inkább patriarchális hely. Ott a családi élet dominál. De kávéház, mozi, tánclokál épp úgy van, mint minden eu­rópai városban és városkában. Tel Aviv azonban ízig-vérig modern város. Az már az utcának éli A mozikban angol és ame­rikai filmeket adnak. Amióta Hitler Né­metországban uralomra jutott, a német filmeket bojkottálják egész Palesztiná­ban. És éppúgy mellőznek mindent, ami Az élet ritmusa — Palesztinában

Next