Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1882. április-szeptember (4. kötet, 1-26. szám)

1882-05-04 / 5. szám

Előfizetési ár: „ .. Megjelen Negyed évre . . 2 frt. BÜNTETŐJOGI minden csütörtökén. Fél évre . . . 4 frt. Égés* évre . . 8 frt. DÖNTVÉNYEK, RENDELETEK Megrendelhető : Szerkesztőség: a kiadó hivatalban (Bt­-Mhrek­Tt., KZ'­ S' É ItT­EK EZ­ESEK GYŰJTEMÉNYE. Budapest n. ker. Főt.­Albrecht-ut 8. sz.) Buda- Albrecht-ut 8. sz. Kézira­pesten az E­g­g­e­n­b­e­r- ---------$& n p­r. fpip könykerpsko­­tok vissza nem adatnak, lésben is (baritok­ tere). A DÖNTVÉNYEK HIVATALOSAN KÖZÖLTEINEK. __ 5. szám. Budapest, 1882. május 4-én. IV. kötet. BÜNTETŐ JOG TÁRA. Tartalom : A Curia legújabb büntetőjogi iudicatu­­r­ája. — A bírói illetékesség­, helyesebben hatás­kör kérdése törvényszék és járásbíróság között. — Judicatura . A tizenkét éven alul levő tettestől, az ez által ellopott tárgyaknak meg­szerzése. Lopás. — Hatósági közegek elleni erőszak, súlyos és könnyű testi sértés, bűnhal­mazat. — Gondatlanság által okozott emberölés. — Szemérem elleni vétség. — Közvetlen idézést helybenhagyó kir. táblai végzés ellen nincs fel­lebbezésnek helye. — Királyi ügyész fellebbezési joga. — Eljárás az összbü­ntetés kiszabásánál. Ítélettel már befejezett és még a vizsgálat stá­diumában levő büntetendő cselekmények fenfor­­gása esetén. — A közigazgatási hatóságok kö­réből : Építkezési ügyek s építkezési kihágások, habár azok egymással összefüggésben állnak is, együttesen, egy és ugyanazon határozattal el nem bírálhatók. A Curia legújabb büntetőjogi iudi­­caturája. (Tettestárs és bűnsegéd.) A múlt év nyarán „Reactio a büntető­jogi siulicaturában“ czim­ alatt volt szeren­csém e lapokban ismertetni azon áramlatot, melybe a lipcsei „Reichsgericht“ sodortatott s tehetségem szerint igyekeztem föltüntetni azon veszélyeket, melyekkel a büntetőjogi subjectivism­us túlzása jár. Azon alkalommal azon reményemnek is kifejezést adtam, hogy a magyar iudicatúrát nem kell félteni a subjectivismus túlzásaitól, mert az a középútról, mely egyedül helyes, nem fog letérni s épen úgy óvakodik a sub­jectivismus mint az objectivismus indokolatlan túlkapásaitól. Reményünk részben teljesedett. Senki a magyar iudicaturát nem vádolhatja azzal, hogy az a puszta bűnös gondolatokat sújtja büntetéssel, hogy az alkalmatlan vagy nem elégséges eszközzel elkövetett kísérletet bün­teti, szóval hogy az akarat­ mozzanatot emeli előtérbe, s a ténynek, a külső cselekménynek mozzanatát háttérbe szorítja, mint ezt valamikor Filangieri és követői tették, és teszi mai napig a Buri és Schwarze befolyása alatt álló német iudicatura. De ha e tekintetben nincs is panaszunk s ha — hála az olasz, franczia, belga stb. iudicatura ellenhatásának, — a német iudi­catura iránya nem is befolyásolja a magyart, panaszunk mégis van azon túlzott objec­­t­í­v áramlat ellen, mely a legújabb időben felszínre kezd emelkedni a legfelsőbb bíróságnál. E lapokban (III. köt. 20. szám)nálam sokkal tekintélyesebb és avatottabb egyén szólalt már fel egy concret eset alkalmából a kir. Curia azon íté­lete ellen, melyben egy tettestárs egyszerűen bűn­segéddé minősíttetett azért, mert a társa által ellopott dolgot ő az ablakon keresztül vette át társától, pedig a cselekményt együtt, előre összebeszélés és közös terv szerint hajtották végre. Azt hittük, ez csak szórványos eset, melyet nem fog követni több; azt gondoltuk, lehetett az esetnek valami, a közlés alkalmá­val ki nem domborított árnyalata, mely in­dokolttá tette a Curia álláspontját, úgy lát­szik azonban, hogy az nem szórványos eset volt, úgy látszik elv és rendszer az a Curia gyakorlatában, hogy tettestársnak nem tekint mást, mint azt, ki — ha szabad e kifejezés­sel élnem — a főcselekményt magát hajtja végre — vagy mint a Curia magát kifejezi — a bűntett vagy vétség külső elemét létesíti.

Next