Buza Péter: A kalapdoboz. Élet a határon (Budapest, 2009)
A szerző ezúton mond köszönetet azoknak az egykori és mai, mikolai, fenyvesi, párkányi polgároknak, akik megosztották vele emlékeiket. Akik információikkal, adataikkal, régi dokumentumaikkal, fényképeikkel segítettek megérteni és elmesélni azt a korszakot, amely ennek a kötetnek a jelenidejét örökíti meg, sokszor az átélt idők máig eleven indulataival, keserűségével, ritkán, örömével. Néhányuknak, akik különösen sokat segítettek, nevükkel is szerepelniük kell most, amikor megköszönöm, hogy hajlandóak voltak akár személyes titkaikba is beavatni közreműködésemmel a kedves, figyelmes, megfontoltan ítélő olvasót. Elsősorban a Nagy-családot illeti az elismerés. Nagy József három élő gyermekét: Máriát, Klárát és Istvánt, Kómár Lajos bácsit. A kiterjedt Geyer családból Sándor Tibort. Hivatásos segítőimet: Himmler Györgyöt, Juhász Gyulát Párkányból, Koczó József igazgató urat Vámosmikoláról. A két főszereplő község, Fenyves és Mikola hajdanvolt életének mai emlékezőit, (Szép) Horváth Lászlót, Molnár doktorékat - akik padlásukon a kalapdobozt megtalálták -, Orbánékat, Olexa Józsefnét, Révész Andát, Szabóékat, Andrékovicsékat, Szatmáry tanító úr fiát, Imrét, Koroknaiékat, Híró Bogyit, Tóth Lajosékat, Dévényiéket, Kormos Verát, Zahovayékat, Gödöllői Laci bácsit, Katona Mariannt Berlinből, Angelus Györgyöt Kanadából, Széphelyi Franklékat Budapestről. Őszintén remélem, soha nem lesz okuk megbánni, hogy segítették tovább írni Magyarország történetét.