Californiai Magyarság, 1958 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1958-12-19 / 51. szám
No. 51 — 1958 december 19 CALIFORNIA MAGYARSÁG Szent Karácsony ünnepére Írta: SZEGEDY LÁSZLÓ “Dicsőség mennyekben az Istennek, Békesség földön az embereknek!” A Megváltó születésének napján a Szeretet szitál lelkünkbe az Égből, hogy e szent jelben egyesülni tudjunk és ezzel hazánk és az emberiség javát szolgálhassuk. Nagy szükség van az egyesülésre, mert az Anti Krisztusnak még sohasem volt olyan nagy hatalma, mint most és sohasem tört még a Szabad Világra és Hivő Emberiségre oly félelmetes erővel s szervezetten, mint napjainkban. Az Anti Krisztusnak nincs Karácsonya, nincs Husvétja, nincs Keresztje, nincs Bethlehemi Csillaga s a Szeretet számára egy parányi zug sincsen gonosz lelkében. Sőt lelke sincsen, csak hideg, gyilkos, sátáni értelme, hogy rombolhasson. Igaz, Szent Karácsony napján nem így szoktak hangzani fohászaink. De most így hangzik, mert veszélyben van a Szabadság, Kereszténység, Jóság, Hit, Szeretet és az Ember volta is. A Szent Karácsony szentsége mellett, lelkeinkben az emberiség felszabadításának fáklyáit is fel kell gyújtanunk A magyar szabadságharc drága véráldozatának valamikor virágba kell szöknie s e virágnak Szabadság lesz a neve. ☆ ☆ ☆ Fogadott Hazánkban ilyenkor számos helyen hóviharok szoktak dúlni, de karácsonykor mégis fény szokott dalolni szivünkben. Fény, mely szebbé, ragyogóbbá varázsolja földi életünket. E fény a távol Bethlehem felől jön, a bethlehemi csillagból származik, és a Szeretet megszületését hirdeti a Földön. Szent Karácsony most újra ránk virradt, de ragyogó fény helyett a borulat gyászos árnyait teríti a magyar lelkekre, mert magyarországi testvéreink még most is a vörös rabszolgaság súlyos bilincseit csörgetik kezeiken. Több, mint két éve már a magyar szabadságharc vérbefojtásának, de a Szeretet igéjének ünnepén most is gyászolnak még Magyarországon, mivel majdnem minden magyar családnak még most is van valami gyászolni valója. Van, akinek halottjai látogatnak viszsza szellemszárnyakon mártír sírjaikból, vagy börtönök mélyéből szállnak a fájó sóhajok szeretetteik felé, - talán a magyarországi fagyasztó Campeken senyvednek mások s tengetik tetszhalott életüket, -avagy a távol Szibéria haláltáboraiból nyújtogatják egyesek csontváz karjaikat a Szabad Világ felé . . .? Mi, amerikai magyarok Isten kegyelméből teljesen szabadok vagyunk, de a szent napon mégis dermesztő lelki fagyban didergünk itten, mert teljesen átérezzük otthoni testvéreink fájdalmát, gyászát, végnélküli szenvedését. De másrészt vigasztalódni kívánunk, mert maga a SZERETET is, melynek szívünnepe most virradt ránk, a szegényes, jeges bethlehemi jászolban született meg, hogy végülis új élettel, új fénnyel töltse be az emberek lelkét. ☆ ☆ ☆ A FÉNY világánál, amely a magyar szabadságharcosok lelkéből árad felénk, újra felvillannak előttünk a Vörös Rém véres léptei. A kínai és görög vörös polgárháborúk, a koreai és vietnami, valamint indokínai vörös harcok, az ősi Tibet legázolása, a vérmosolyos parolázás Indiával, Egyiptom felfegyverzése, az arab államok vörös tűzfészkei, Burma és Indonézia vörösre mázolása, iszonyú vörös sejtek és gócfészkek a katolikus Franciaországban és Olaszországban, vörös gyökér eresztés a délamerikai államokban, a Sputnik politika, a rakéta fenyegetés, a berlini ‘ultimátum’, és az egész világra kiterjedő, örökké füstölgő, pusztulással fenyegető vörös világpropaganda. A Vörös Antikrisztus füstölgő tűzjelei, hol itt, hol ott lobbannak fel a láthatáron és lesik, várják a pillanatot, mikor a vörös lángok összeérnek, egymásba fonódnak. Égre csapnak és elhamvasztják az egész Szabad Világot! Mert a Vörös Antikrisztusnak, mint mondottuk, nincs Karácsonya, az ő számára nem világit a bethlehemi csillag és a csillag égi fénye nem szivárog be sötét lelkükbe. Szentségtelen ajkaikon a béke örökös jelszavával az egész Szabad Világ leigázására s elpusztítására készülődnek. De nekünk mgyaroknak Isten rendeléséből van még egy külön bethlehemi csillagunk is, amelynek fénycsóvája felrázza az alvó lelkeket és örök emlékeztetőül ott ragyog a Szabad Világ gondfelhős firmamentumán ... Ez az új Bethlehemi Csillag, a Magyar Szabadságharc! Amíg a Magyar Szabadságharc bethlehemi csillaga emlékeztetőül a Szabad Világ Egén ragyog és a Szabad Világ erre a csillagra függeszti szemét, addig a magyar feltámadás reménye szent Ígéret marad lelkeinkben. ☆ ☆ ☆ Ám Szent Karácsony napja van. Énekelnek a galileai pásztorok és velük az égi angyalsereg. Szemükbe fénylik a Szent Jászol és lelkünkbe szitál Bethlehem. Felolvassuk hát a Bibliából néhány töredék (Folytatás a 10-ik oldalon) AZ ISTENI GYERMEK Irta: SZABÓ LÁSZLÓ Nem volt helye a fogadóban, Nem volt a jászolban se fény, Ma mégis a világnak fénye Az égből leszállott Remény. Nem voltak akkor templom-tornyok, Nem zúgott a harang szava, Ma mégis mind nevére épül Torony, harang, templom, haza. Nem volt ének az istállóban, Csak sóhajtott valaki bent, Ma mégis, bár bubán, keservben, Minden ha ajak néki zeng. Nem vette észre senki, senki, Csak az ég, mely üdvöt szitál,ogy ő előtte hajtson térdet Gazdag, szegény, koldus, király. Nem látta meg a vak halandó, Hogy benne az Isten ragyog, Csak a megnyilt egekben fénylő, Kórusba zengő angyalok. A csillagok, ez égi mécsek, Hófellegekbe bújtak ott, De egynéhány mezei pásztor Látott üstökös csillagot. Isten választott pár edénye Nagy-nagy sejtésre ébredett, Mint nagy idők méhébe látók, Hallották a szent éneket. Nagy lelki szomjjal arra mentek, Hol az üstökös lebegett, Hogy uj világ járjon nyomukban, Kik emberséges emberek. Azóta a mennyei ének Egyre zengőbb, hatalmasabb, A lelkek mélyén felviharzik, Kikben van még jóakarat. És a Gyermek nő-nő erőben, Ki szépséget, békét hozott, Vasvesszejével zúzza össze Az istentelen zsarnokot. Óh, nagyvilág szenvedő népe, Ne félj, eljön ő még ide, A durva lelkű zsarnok Sátánt Kétélű kardja veri le. Benne megújul minden nemzet, Kiket a Sátán ma letört, És Istennel kibékül újra A vérmocsoktól tiszta föld. Hawaii. JVA Uj Krisztust zengek Irta: TOLLAS TIBOR Uj Krisztust zengek, vig vendéget, Ki borral tölti serleged. Ha megtelt szived, nótád hallgat, Megszenteli a lakodalmat, S gyümölcsét, a sok gyermeket. Uj Krisztust zengek, hétköznapok hősét, Kin forgácsfény a glória. S a műhelyekből templomot ácsol, Zsoltárt zsellérek panaszából Az ácslegény, a nép fia. Uj Krisztust zengek, kufárok rémét, Ki korbácsával int csudát, S legázolt milliók kínjából Bolygónkra uj arcot varázsol: Az elnyomottak Krisztusát. Jertek, tárjuk ki mind a dohos magtárt, Krisztus volt templom-börtönét, Szórjuk a magot, uj igét, Az elnyomottak bus szivéig ’ Mezőn, gyárakban, szerteszét. 9 ik oldal