Californiai Magyarság, 1959 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-02 / 1. szám

6-ik oldal CALIFORNIA­ MAGYARSÁG No. 1 — 1959 január 2 Az én falum GÁRDONYI GÉZA ELBESZÉLÉSEI S kirántja az ekéjét a földből, ráveti a szű­rét az eke-gerendelyre. A lovát visszafordítja Dühösen rádurran: Gyű! A délutáni órákban ötödmagával tért visz­­sza a földre. A községi lánccal megmérték a Keviék földjét is, a Fodorét is. Hogy a fiatal Kevi egy barázdát elszántott a Fodor földjé­ből, az olyan vakmerő zsiványság, aminőre ember a mi falunkban nem emlékszik. Hát még a mesgyekő elmozdítása? Künn voltak Keviék is: az öreg Kevi, a Pál, meg az Imre. Köszöntek a Fodor-hadnak. A­­zok is visszaköszöntek, de kezet nem fogtak egymással. A láncot aztán most a két Kevi vette át: megmérték a két földnek a szélét, először jobbról balra, aztán balról jobbfelé. Hát a kő csakugyan nincs a helyén! Valaki odább tette, az bizonyos. — Valaki ... — hördült meg Fodor. Kevi Pál megrándult: — Csak nem gondolja kend, hogy . . . — Én nem gondolok semmit, de mozdul­hat-e mesgyekő magától? S körülnézett. A biró, a két esküdt csak némán és komolyan szivogatta a pipáját.­­ Az öreg Kevi is megszólalt: — Böcsületbe fehéredett meg az én hajam. A fiaim se koptatták a tömlöc küszöbit. Fodor Andrással azonban nem lehetett már okosan beszélni. Az arca vörös volt, a szeme vérben forgott. Kevi Pálnak is a fejébe gyülekezett a vére, visszacsapott a szóval. Utoljára aztán az lett a beszéd vége, hogy Kevi Pál megrohanta Fodort és torkon ragad­ta. Bizony, ha beléjük nem kapaszkodik az a sok ember ottan, hát vért iszik a föld. Attól fogva Keviék nem látták meg Fodo­­rékat, se Fodorék Keviéket. Hát ebben nincs semmi különös. Az ember megbocsáthat a tolvajnak, rágalmazójának is de annak, aki egy barázda földet elszánt tőle, meg nem bocsáthat. Én is úgy véltem, hogy ebben az ügyben a harag érthető és megvál­tozhatatlan; csak azt sajnáltam, hogy a Fodo­rék Lidije, meg a Keviék Imréje szomorú. Az Imre már iskolás-gyerek korában figyel­mes volt a Lidi iránt. Megverte azokat, akik Lidit csúfolták. Lidit a tutorica szóval csú­folták, mert a­­ hangot nem tudta kiejteni. Ma is elhibázza, ha nem vigyáz, pedig ma már tizenhat éves viruló leány. Az arcában talán ma is ettől van az a félénk szelidség. Pedig csinos leány. Igaz, hogy szépen is járatják Fo­dorék. Egyetlen gyerek. Szőkébb a többinél. A szeme kék, mint nálunk majdnem minden nőé. Karcsú. A járásában van valami kedves himbálódzás. A télen egyszer az ablakom alatt találkoz­tak. Lidi körülpillantott, hogy jár-e valaki az utcán? Nem járt senki. Megállott egy szóra az Imrével. Kezet is fogtak. Imre a tenyerébe vette a Lidi kezét s a leheletével melengette. Március elején egy csomó hóvirággal tért haza Imre az erdőből. A kalapja fehér lett, ahogy körülrakta vele. A kocsmáros a kapu­ban állott, megszólította Imrét, hogy adjon a virágból. Imre azt felelte: — Nem adok én ebből, Kóbi, száz forintért se! Este az édesanyámnak hozott Lidi egy cso­kor hóvirágot! A barázda­por után Lidi szeme napokig vö­rös volt. Imre meg ugy járt, mint a komor bika, mikor öklelni készül. Néhány hétre rá egy este Keviék a vetés­től tértek haza. Lidi akkor ment a kútra ví­zért. Imre visszamaradt. Láttam, hogy a kút­hoz megy, fölhúzza a vödröt. Lidi pedig meg­menti abban a korsóját. Kevi Pál visszapillantott. Megállt. Megvár­ta az öccsét. Mikor az odaérkezett, megfordí­totta az ostornyelet és fenyegetően tartotta a kezében. Imre azonban kifeszítette a mel­lét és a nyakát megszegte, dacosan állt szem­be a bátyjával. Szinte hallottam, hogy azt mondja: — Lássuk no! Kevi Pál leeresztette az ostort. Egymás mellett ballagtak tovább, hazafelé. Aztán csak augusztusban láttam megint e­­gyütt Lidit, meg Imrét. A Fodorék kertje vé­gén állottak az öreg girbe-görbe ágú barack­fa alatt. A hold a sövényre sütött, meg rájuk. Imrének a kezében fehér zsebkendő volt, a Lidi zsebkendője. De nem a maga szemét tö­­rülgette vele, hanem a Lidiét. A mellére ö­­lelte a leányt és úgy beszélt hozzá valamit, tudom is én, hogy mit? Nem sokkal utána egy reggel az a hir fu­totta be a falut, hogy az Imre gyerek világgá ment. A hir majd csaknem igaz volt. Az öreg Keviné eljött az anyámhoz panaszkodni, sir­­dogálni. A fia reggel tarisznyát vetett a vál­lára. Azt gondolták, hogy a szőlőbe megy. A falu végéről szente vissza a sánta Gál gyerek­től, hogy ne várják többet vissza: beáll kato­nának. — De hiszen — mondom én, — nem vették be a sorozáson. — Nem ám, de nem azért, mintha hiba volt volna benne, hanem azért lelkem, mert a cigár­yasszony valami gyökeret itatott vele, amitől szívdobogást kapott. Jaj lelkem, úgy elgyöngült attól a fiam, hogy alig tudott be­menni a sorozó urakhoz. Azt kellett ott mon­dania, hogy szívbajos. Azt is mondta. Meg­szabadult örökre. Most meg itt­ van: ő maga megy el. — Dehát mi oka volt erre? — A jó Isten tudja, — felelte Keviné egy kék vászon zsebkendővel törölgetve harma­tos orcáját, a­mink lelkem, egy rossz szóval se bántottuk. Meg hogy olyan beteg­­ forma volt, a minap azt kérdeztem tőle, ne csinál­jak-e egy kis gyöngecsirkét urasan, vagy pe­dig nyárson pirítva? De az se kellett neki. Egy hét múlva visszakerült az Imre. Nem vették be, meg se vizsgálták. Azt mondták neki, hogy ha katona akar lenni, hát vizsgál­tassa meg előbb az elméjét. Lidivel aztán azt nem tudom, összejöttek-e még néha vagy sem. Külön-külön láttam őket gyakorta, de együtt soha. Ma, hogy az októberi szép nap kicsalt a szabadba, olyan jelenetnek voltam a szemta­núja, amit a téli beszélgetések között sokáig fognak emlegetni a faluban. A dombon álltam és néztem az ősznek sár­ga-vörös szintarkaságát. Néhány száz lépés­nyire tőlem a Papdűlőn a Sárközi cigány ve­tett vályogot Fodornak. Fodor András most ott tölti az egész napját. Pipázgat a cigány mellett és hallgatja a hazudozásait. A cigány szorgalmasan rakta a vályogot. Fodor ott állt és ott állt mellette az ősz öreg Kevi is. Ha csak magában állt volna ott az öreg, azt gondoltam volna, hogy vályog kell neki és azért jött ki, hogy a cigánnyal megalkud­jon. De nem magában állt ott, hanem Fodor Andrással, meg nem is a cigánnyal beszél­getett, hanem Fodor Andrással. Hogyan kerültek ők ott össze és hogyan állottak egymással szóba? Mikor elváltak egymástól, Fodor András belecsapott barátságosan az öreg Kevinek a tenyerébe. (Folytatjuk) Friedman Bútoráruház 4353 SOUTH WESTERN AVENUE Los Angeles, Colif. Telefon AXminster 4-8117 Minőség — Kedvezmény — Előnyös vétel Nyitva reggel 9 órától este 9-ig — Szombaton este 6-ig — Vasárnap 11 órától este 5 óráig Vásároljon Bélától és Gyulától akik készséggel állnak a magyarság rendelkezésére. «14 A MAGYAR FONOGRÁF LE­­MEZEK TARHÁZA, AHOL MINDEN JÓL ISMERT MA­­GYAR NÓTA, OPERETT ÉS OPERA LEMEZEK KAPHA­TÓK CSEKÉLY $1.25-ÉRT AJÁNDÉKUL VÁSÁROLJON MAGYAR FONOGRÁF LEMEZEKET! 12 inches Long Playing Törhetetlen magyar lemezek kaphatók: $4.95 HLP- 1207 híres operettek Legénybucsu — Mi kell, szivem, mi kell: Szabó Miklós Luxemburg Grófja — Gyerünk tubi­­cóm: Német M. és Kishegyi Á. Vig Özvegy — Vilja, oh Vilja: Ne­­ményi Lili Frederika --- Oh lányka, oh lányka: Udvardy Tibor Mosoly országa — Tea duett: Ud­vardy Tibor, Neményi Lili Cornevillei harangok — Bejártam két­szer a világot: Nagypál László Csárdáskirálynő — Álom, álom: Mátray Ferenc, Vámos Ágnes Leányvásár­­-­ Ha lennék egy lány­kának édes: Baksay Árpád, Gyenes Magda Frasquita — Kicsikém ne tétovázz: Nagypál László Vig ifövegy — Tisztességes asszony e nő: Szabó Miklós, Petress Zsuzsa Luxemburg Grófja — Mindegy, mind­egy akármi: Petress Zsuzsa Mosoly országa — Mosolygó nézés és jól nevelt arc: Udvardy Tibor Éva — Hogyha csak egy percig vol­nál szép: Mátray Ferenc, Vámos Ág. HLP - 1208 GYÖNGYSZEMEK A MAGYAR ZENE KINCSESHÁZÁBÓL Százat: Mezey Zsigmond Magyar Miatyánk: Mezei Zsigmond Himnusz: Mezey Zsigmond Magyar Hiszekegy: Mezey Zs. Rákóczi megtérése: Udvardy Tibor Rákóczi Induló: Operaházi Zenekar Késő ősz van: Udvardy Tibor Gábor Áron Induló: Melis György Gül Baba — Darumadár: Cselényi J. Csinom Palkó — Jó éjszakát: Gyur­­kovics Mária, Szabó Miklós János Vitéz — Egy rózsaszál: Cse­lényi József János Vitéz — A fuszulyka szára Kék tó: Cselényi József Magyar Vígjáték Nyitány HLP - 1209 NÉPDALOK A virágnak megtiltani nem lehet: Vörös Sári Megállók a keresztútnál: Solti Károly Asszony lesz a lányból: Szálai László Azért csillag, hogy ragyogjon: Boros Jolán Itt hagyom a falatokat: Szálai László A pécskai cigánysoron: Boros Jolán Írom e levelem Balogh Máriának: Palló Imre Nem tudom, hogy szeretem-e: Vörös Sári Ne gyóny nekem: Vörös Sári Édesanyám is volt nékem: Szalai László Egy csillag se ragyog: Vörös Sári Styriában, Ajk faluban mi történt: Tekeres Sándor HLP - 1210 CSELÉNYI JÓZSEF legszebb nótái Valahol a néma csendben Én, a pásztorok királya Én vagyok a bojtár gyerek Eltörött az exüsthangú tilinkóm A becsalt csárda fala Te akartad, hogy így legyen Két nap óta a korcsmában Badacsonyi kéknyelű A templomba vasárnap se mentem Édesanyám kösse fel a kendőt a te­jére Ne menj rózsám, a tarlóra Befújta az utat a hó A süvegem — Zene, zene Béka, béka, zöld béka, brekeke. Egyszer ha éltél már Pesten: Putnoki Gábor Álmaimban látlak én: Ferrari Viola Arrividerci Roma: Breitner János Beszélni a szerelemről: Ákos Stefi Kiskacsa fürdik: Zentay Anna, Rá­­tonyi Róbert Van, aki vár: Csákányi László Lehoznám néked a csillagokat: Hon­­thy, Baksay Nincs szabály: Csákányi László Ha ismerősök beszélnek rólad: Nagy­kovácsi I. Van egy remek ötletem: Rátonyi R. Lehet könny nélkül sírni: Honthy Hanna Egy kis május: Rafael Márta. HLP- 1212 HÍRES OPERA RÉSZLETEK Bánk Bán — Szegény, szegény Ma­gyar Hazám: Simándy József, Rad­­nai György Bánk Bán — Pártütés és Románc: Simándy József, Fodor János, Melis György Parasztbecsület — Búcsú az Anyá­tól: Simándy József Don Carlos — Sohasem szeretett: Székely Mihály Aida — A sziklasírban: Simándy József, Delly Rózsi, Czanik Zsófia Fidelio --- A pénz, a pénz: Székely Mihály. HLP - 1213 A LEGÚJABB TÁNC SLÁGEREK Csak egy kis emlék: Ákos Stefi Brazil: Ákos Stefi Mindenkit elfelednek egyszer: Breit­ner János Rumba negra: Ákos Stefi Várlak én: Vámosi János Csodálatos mambó: Martiny együttes Noé: Putnoky Gábor Csokoládé: Ákos Stefi Afrika: Harsány! Együttes Sanremoi tavasz: Vámosi János és a Mosoly együttes Milyen gyorsan fut a felhő: Hollós Ilona Itt a Rocky: Martiny Együttes: HLP - 1214 RÉGI OPERETTEK Cigányprímás — Haccacáré: Zentay Kishegyi Cigánybáró — Harci dal: Fekete Pál Cigányszerelem — Csókban van: Szabó, Háry Denevér — Igyál kincsem: Udvardy, Raskó Aranymadár — Párisban huncut: Zentay Anna Lili bárónő — Tündérkirálynőm: Szabó, Raskó Varázskeringő — Csak párosan szép az élet: Udvardy Tibor, Vámos Ágnes Bajadér — Nagy egyveleg és Haj­mási Péter: Honthy Hanna Mágnás Miska — Hopsza Sári: Zen­tay, Kishegyi Csákos asszony — Asszony, asszony: Baksay Árpád. HLP - 1215 HLP - 1211 BUDAPESTI ÉJSZAKÁK BUDAPESTI SLÁGEREK Parlez mois d'amour: Hollós Ilona Éjjel az omnibusz tetején: Zentay, Rátonyi Az első perc a döntő: Hollós Ilona Fo­ fa: Vámosi János Az égő hold: Zárey Márta Csak egy szál ibolyát: Vámosi János Budapest: Putnoky Gábor Csacsi szerenád: Záray Márta Vigyázz, a boldogság drága kincs: Vámosi János Lehet, hogy más tetszik: Záray M. Voltam király: Fekete Pál Lesz, ahogy lesz: Hollós Ilona Az első hóvirág: Vámosi János. HUNGARIAN MUSIC AND GIFT SHOP 2052 SOUTH HOBART BLVD., LOS ANGELES 18, CALIB Mielőtt hozzánk jönne, telefonáljon: RE­public 3­0938

Next