Californiai Magyarság, 1981 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1981-10-16 / 42. szám

KANNÁS ALAJOS: A KERESŐ Az ormon zöld az árnyak teste, az emberek csak ködlő árnyak, az ég közel, a város messze s talán a csend is megtalálhat. A hangok erre is követnek, suhognak lágyan, mint a fátylak, s a színekkel zengő köveknek szavából lassanként megérted, hogy énekedből holt szöveg lett. Lezárt magányban nincsen élet és mást kilökve nincsen béke, a kéklő ég sokkal sötétebb, mint hogyha fenn a tiszta éjre kirakja sok sok drága gyöngyét a kéz, mely homlokod kivéste. Békéd magadban mindig gyöngébb, de nő, ha mással osztva éled: indulj, töröld a fájók könnyét, keresd a szeplőtlen fehéret. Az Isten ott van minden arcon és vár, hogy egyszer csak feléred. KANNÁS ALAJOS: CSUPÁN AZ ÚT Csupán az út, és semmi több csupán a szél, s az esti köd valami mindig elkísér talán a köd talán a szél valami mindig megmarad talán jövő talán a múlt talán a szétvert fák alatt csupán az út AZ ÉN KRISZTUSOM Márványból van. Remekbe fa­ragta egy igazi művész. A hitet és reményt, a múlandóságot és az örök életet, az Istent és az em­bert örökítette meg a szoborban a művész ihélete. Csodálattal és áhítattal nézem a márványba­ fa­­ragott Isten-embert. Egyszer, valahol a Sinai heay lábánál, az arab világ közepén egy mohamedánból keresztény­­nyé előlépett idegenvezető ma­gyarázta így a koráni Allah és az újszövetségi Isten ember közötti különbséget, ahogy most ,,az én Krisztusom,, ebben a szoborban megtestesül. Hatalmas fehér alakja betölti szobámat és tekintetével mintha még nekem is megbocsátaná tö­méntelen gyarlóságomat. A már­­ványba vésett arc azonban azt is érzékelteti, hogy Ő az, ,aki ker­geti az üstököst az űrben, s kan­tárt dob napra, holdra, csillagok­ra". Demján Árpád művészi keze alatt öltött testet,, az én Krisztu­som". N.E. OLÁH GYÖRGY NEVES nép­rajzi­, politikai és szociálpolitikai író, újságíró 79 éves korában, Ar­gentínában elhunyt. Számtalan könyve (több nyelven) valamint sokszáz cikke és tanulmánya dí­­­cséri képzettségét és írói nagy­ságát. BÚCSÚ Határ és drót és őrtorony: a fákon őszi bánat, s én egykedvűen hallgatom a gágogó libákat, amelyek még az osztrák részen­­cibálják szét a csöndet. Határ és drót... itt jöttem régen, se megbánás, se könnyek. Az utakat a gyep benőtte, de nincs is vissza út már, és jussod sincs a régi földre, ha egyszer elfutottál. Mert közben már mindenki más lett, hisz minden élet titka a változás ... Ezért itt állj meg, s fordulj békében vissza. FÁ­Y FERENC. OKTÓBER A fák alatt egy árok mélye tá­tong, mint szám körül az évek vájt jele Az elmúlás dél­ hamvas évszaká­ból kilép a táj...Mit kezdjek itt vele? És kivirágzik fenn , az éjszaka. Egy csillag apró csengettyűje csenget, s halottak burjánzó haja tenti be a vér­ utáni csendet. .... az elhagyott kis ország... lánc­ra vert gyerekkorom virágos buckavára. Nem ismerem,­­ mert az, ki útra kelt, hogy­ emlékezhet minden láb­nyomára? .... az Őszre, vagy a csírázó örömre... Lapul a csend, de pattog, nős a körme. S a köd között, a rettenet rémült csikója vágtat: matrózruhában egy gyerek vad árnyai a fáknak, s az Isten ... hűvös gyötrelem... egemnek dől a válla. Felkap a szél és száll velem a mész­ kemény halálba. ARKOSY ISTVÁN: A SÖTÉTSÉG! A sötétség jó barátom. Nem bánom, ha azt sem látom Merre járok, hová lépek. Nem figyelnek az emberek, Az emberek. Nem nevetnek, nem bírálnak, Zsörtölődnek, lamentálnak. Ők alusznak, ők álmodnak, Erőt gyűjtenek, majd holnap Berzenkednek. Én is álmot szövögetek. Szabad haza, szabad nemzet jár eszembe, új jelszókkal: A megértés — igaz szóval — S a szeretet. Fenti verset a költő ,,Termékeny esz­tendő " c. kötetéből idézzük. Meg­rendelhető 7 dollárért: Steve Árkosy 463 Elevado Terr.Mont.Park.91 754. TIZENEGYEDIK ÉVFOLYAM­­1981. OKTÓBER NAPNYUGAT A CALIFORNIAI MAGYARSÁG SZÉPIRODALMI MELLÉKLETE VARGA KATALIN: KANNÁS ALAJOS: Disznótor a tanyán (Az előkészületben lévő „56 névtelenjei”című sorozatból A sovány süldőmalac tán maga is meglepődött, amikor a gazda kihúzta a vackáról. De az is le­het, hogy nem volt ismerős a disznó­sorssal: egyedül árválko­­dott idáig a ház mögötti időtől imbolygós,­­ mázsás kocáknak épült ólban. A vályú alján res­­tellkedő vékony moslékot, s az asszony kezéből óvatosan, szinte számlálva pottyantott szemes­kukoricát sem kellett megoszta­nia más éhesekkel. Inkább csak ösztönösen röffent a fülébe kapaszkodó marok felé,­­ nem valódi félelemmel. Az asszony fázósan topogott a kifutó kerítése mögött a sű­rűn szitáló novemberi esőben. Néha körbejártatta szemét a fe­kete kendő árnyékából, mintha a vidéket kémlelné. A hegyre ka­paszkodó keskeny bekötő út sa­ját napok óta nem törte kerék, — s a csúcson meredező ritkás erdőt szürkébe takarta egy ala­csony esőfelhő. — Mozdulj már János — nógat­ta az embert. — Sose tudhatod, mikor fordul ki valaki a Vörös­vári útról. — Ne fessed az ördögöt a falra — morgott a gazda, s biztos moz­dulattal rántott egyet a tiltakozó jószágon. — Hallottad a rádiót az este: nincs már ott egy ellenőr se, aki a vágási engedélyt firtat­ná. Szétszaladt az mind, mint a büdösbogarak az esőben. — Szakértően kormányozta a ma­lacot a ropogó rőzsetűz felé. Az asszony szótlanul indult utána a tállal, de szeme váltig az utat vizs­gatta, akkor is, amikor az élesre fent élő­ kés a magasba lendült. S amíg a párolgó, friss vért ka­­vargatta, szája széle megmozdult az imádságot morzsolgatva. — Ó édes Szűz Mária — sóhaj­tott a szürke ég felé: — te is anya vagy, — neked is csak az az egy fiad volt, akiért reszkettél, — nézz le az enyémre, akármerre találod az úton. Takard be a kö­tényeddel az én Janimat, hogy baja ne legyen ebben a keserves világban. Segítsd haza épség­ben... — — Ne csak imádkozz — szólt oda János. — Gyere, fogd meg a hátsó lábát, aztán emeljük ki a tűzből. Elég baj, hogy hívhattuk a komáékat segítségül, de hát nem mer bízni az ember fia sen­kiben... — Úgy se találtad volna otthon — rázta a fejét a párja. — Tegnap átszallt a kis Annus, amíg te az őszi vetést jártad. Azt mondja, hogy bent van az apja már vagy egy hete a vörösvári bányában. — A bányában? Hogy kerül az oda téesz ember létére? — Védik az aknát — fegyverrel, így mondta a gyerek. — Az más! Hát akkor csak fogd azt a kaparó kést, aztán lássunk hozzá, mielőtt ránk vilá­gosodik. — Talán Janink is hazaér, mire betöltjük a hurkát, — rebbent az asszony. — Úgy adja az Isten — lökte fel­jebb keshedt kalapját az ura, s a keze szárával elkente arcán a bo­rostás bajuszon csillogó esőcsep­peket. — Te János, milyen messze van ide Debrecen? — nézett fel az asz­szony a kaparás közben. — Hát az attól függ .... spe­kulált az ember. Keze értően for­gatta a kést és tempós mozdula­tokkal rakta a húsdarabokat a vájt cigányteknőbe. — Úgy mond­ták a rádióban tegnap, hogy a hadsereg még elsején felbomlott. Ma mi is van? Ötödiké. Ha csak nem állt be Jani a felkelőkhöz, akkor mára itthon lehet, még ak­kor is, ha egy darabon gyalog jön. — Kis Annus mesélte azt is, hogy a pesti országút teli van le­szerelt katonákkal. Látták a saját szemükkel, amikor bementek Vörösvárra, a piacra. — Elment az esze a kománc­­nak! Ilyen időkben vásárba jár... — Hát nem igazi piacozás az: zsák babot, krumplit, kis kosár tojást vittek a fegyveres bányá­szoknak. Mégse hagyhatjuk éhen őket, — méltatlankodott a párja. Szótlanul dolgoztak tovább. — Sovány kis jószág volt ez, hallod — sóhajtott az asszony, amikor becipelték végre a húsos tek­­nőt a konyhába. — Hát hiszen, ha eleget kapna enni — meg ideje is van, — azért csak meghízott volna! — Meg hát! Hogy aztán elvi­gyék beszolgáltatásban! így leg­alább jót eszik belőle a Jani. Úgyse lakhatott jól szegény a ka­tonaságnál. Meg mi se maradunk üres kamrával a télre. Csak jönne már az a fiú — rebbent újra a sze­me a nyitott ajtóból látszó útra. Délre járt az idő. Az ember az utolsó hurkabelet illesztette a töl­tőre, — az asszony a levesbe való húst aprította. — Megyek a kocsiszínbe — tet­te le a kést és a láng fölé igazítot­ta a fazekat. — Még van egy kis dugott krumplim a benzines hor­dó mögött. Gondoltam, hogy ott csak nem keresik a beszolgáltatá­­si emberek. Jól betakargattam szalmával. — Elnevette magát. — Mondta is a legutóbbi ellenőr, — az a kopasz — hogy jó lesz, ha elpucolom onnan a szalmát, mert tűzveszélyes. Hát most azt csinálom: elhordom a szalmát! — Ügyes asszony vagy te Julis­ka — nézett fel János. A kis öreg asszony elpirult a régen hallott becéző névre.Fürgén kapta a ko­sarát és indult, de az ajtóban megtorpant. A hegyről lefelé pántlikázó úton nyitott platójú teherautó döcögött a tanya felé a kerékakasztó sárban. A nagy beszélgetésben egyikük sem fi­gyelt fel hamarább a motorber­regésre. — János — nézd csak ...! sut­togta kővé meredten. — Hogy azt a nemjóját .... cif­rázta a gazda, — de már későn kapkodott a bűnjelek felé. A be­kötő mesgyén a két kutya ugyan megpróbálta visszakergetni a ben­zinbűzös szörnyeteget, de hamar feladták a reménytelen fárado­zást. A kocsi imbolyogva gurult be az udvarra és hörögve megállt a kút mögött. Vékonyan öltö­zött, agyonázott fiatal­emberek szoronkodtak a nyitott hátsó ré­szen. A vezető nehézkesen má­szott le az ülséről. Fáradtan bo­torkált az előlépők felé. — Jó napot kívánok. Maga itt a gazda, bácsikám? — János szótlanul bólintott. — Akkor jó, — derült fel a vá­ratlan vendég. — Mert tudja, ki­szaladtunk a benzinből még oda­fent a hegyen — intett a háta­­mögé. Már Vörösváron is csak fé­lig volt a tank, de ott nem állhat­ FOLYTATÁS a 6. oldalon. az ismeretlen nemzedék tettekkel mondta el nevét ők nőttek s a világ lett kisebb mi nem hittünk ők mégis hittek KANNÁS ALAJOS Az Erdélyi Világszövetség Los Angelesi Végrehajtó Bizottsága szeretettel hívja Los Angeles és ^ ^ és környéke magyarságát ^ jj Botos Béla, Atty. fővédnökségével h ^ november 14-én este 7.30-kor kezdődő ^ | Kincses Erdély ország erdélyi estje | X A Wilshire Ebell Színház Koncert Halljába. 741. L. Lucerne Blvd. L.A. b 0 Az E.V.SZ. nevében üdvözli a megjelenteket: Imát mondanak: ff­­j Keglevich Károly Ft. Horváth Benedek, 8 b Az E.V.SZ.L.A. szervezetének elnöke Nt. Vadász JánoS 8 p Közreműködnek szavalattal, prózával és , q ^ zeneszámokkal: Ausztráliai vendégszereplő: So Bemat ír° ^ jj ' Szörényi Éva, Zádor Erika, Nánay Márta, Lovincz Magda b | Czövek István, Dr. Thiery Ákos, Brunda Mihály, Fazakas Ferenc, X k Belépési adomány $8.50 az F.. V.Sz. célkitűzései javára. Ifjúságnak félár Ingyen parkolás a környéken! A 8 Előzetes jegyrendelés: 463-3473,456-3121,641-9918. ------ Pontos kezdés! b bBecoeeoccooecocooooecocioösoscecococcoccocooococcocosooceoscosooMOos®

Next