Californiai Magyarság, 1983. január-december (60-62. évfolyam, 1-50. szám)
1983-01-21 / 3. szám
A TABÁN Minden évben Budapest egy nevezetes épületét lehet látni a BUDAPESTI ÉJSZAKA Sajtóbál meghívóján. Díszítette már a Parlament, a Szépművészeti Múzeum, a Halászbástya, a Vár, a Lánchíd, az éjszakai fényben úszó Dunapart. Az idén a Tabán került sorra. Ez a nagyon régi városrész, melyet Vén Tabán néven már sokszor megénekeltek úgy dalban, mint versben. Romatikus környék volt, az öreg házak között, kanyargós keskeny utcákon szerelmes párok andalogtak. A mostani felvétel pedig festőién szép parkot ábrázol, egy régi pompás épülettel a háttérben. Sokan megsiratták a lerombolt házikókat, mikor lebontottál őket mert egy korszak zárult le velük. Eljárt felettük az idő. A BUDAPESTI ÉJSZAKA előtt nézzünk vissza a Tabán múltjára. Talán a legrégebbi települése volt évezredes hazánknak. Kelták és rómaiak nyomára bukkantak ott és már a középkorban Buda legősibb részének számított. A törökök kedvelték, hőforrásait felhasználták fürdők számára. Akkor a jómódúak lakónegyede volt impozáns épületekkel. Neve részben a hajdanában ott élt tímároktól, rácoktól és a törököktől származik: Debaghene, Tabahan, Tabán. Több, mint évezredes múltja alatt többször leégett, vagy árvíz öntötte el, lakóit járvány pusztította. A háború veszedelme sem kerülte el. Ma már csak egy néhány ház őrzi a hosszú, viharos történelmi múlt emlékét. Híres szülötte Semmelweis Ignác, a gyermekágyi láz felfedezője és az anyák megmentője. Szülőháza az Apród utca 3-ban orvostörténeti múzeum és hamvai a ház- vagyis a múzeum kertjében nyugosznak. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen őrizzük érzésvilágunk mélyén hazai emlékeinket. Fájón, vagy nosztalgikusan, de kitörölni nem lehet. A BUDAPESTI ÉJSZAKA varázsa abban áll hogy visszaálmodjuk magunkat gyönyörű fővárosunkba, —az idő megszépíti az emlékeket, egyetlen éjszakán otthon érezzük magunkat Budapesten. A 17. Budapesti éjszaka is gyönyörű, színes álom lesz.. TIZENKETTEDIK ÉVFOLYAM JANUÁR NAPNYUGAT A CALIFORNIAI MAGYARSÁG SZÉPIRODALMI MELLÉKLETE Minél magasabb régiókba jutunk karrier útján, annál keves $ ijsebb baráttal találkozunk. § I MARK TWAIN I — — —... —....... u?:t: u: mm m a."j. Del Medico Erzsébet: MEGYEBÁL Özvegy Dercsey Miklósné szorosabbra húzta magán a flanel pongyoláját és kilépett a házból. Pillanatra megállt az ámbitus egyik fehér tartóoszlopa mellett. „Na ebből is bajosan lesz báli idő holnapra” — gondolta. A szél eszeveszetten rángatta a lombja vesztett fákat, verte a házfalát a havas eső s nagy tócsák nyeldesték magukba az ég áldását. Fázósan ment vissza a jólfűtött nagyszobába, ahova már két csivitelő leánya is lejött az emeletről. „Jaj Mamácska, mi lesz a gyönyörű új krinolinunkkal, ilyen átok időben. Mit lehetne csinálni?” „Tőlem ne kérdezzétek”, — mondta s rájuk kacsintott huncutul ..imádkoztatok volna jobban!” Most a legidősebb lány, Malvina, szeme fénye, a 20 éves gyönyörű hajadon szaladt be. Istenem, ha Miklós látná, mivé fejlődött a kis béka! „Jöjjön Mamácska a a varrószobába. Rózsika nem boldogul a ruhám derekával. Erősgeti, hogy úgy kell álljon, de én tudom, hogy mélyebben kéne kivágni.” Még jóformán be sem fejezte mondókáját, Trézsi jelentette nagy lelkendezve: „Nemzetesasszony, instálom, a Szalánczy uraság hintája jő a fasorba. Pesta mondá” — „Jézus atyám, jere vélem tüstént, vegyél elő egy tisztességes ruhát, akármilyent, feketét, ni s Anusa ültesse le a vendéget a pipázóba. Be van-e fűtve ottan? — Pista meg csutakolja le azokat a szegény párákat. . . ” S fel az emeletre. Szobájában kellemes meleg áradt a nagy kerek cserépkályhából. Szép nagy szoba volt, két-két ablakkal a partra a napos oldalon. Kedves mályvaszínű huzatok a Mária Terézia bútorokon. Édesanyja Barabás festette gyönyörű képmása a sokfiókos sublót felett, melyen két karos gyertyatartó tündökölt csillogva-ragyogva a kellemes illatot árasztó viasz gyertyák fényében. A lába alatt elterülő szép sárkányos szmirnaszőnyeget Gyuri bátyja hozta volt neki Kínából. Áradt a jómód, úri ízlés minden darabból, egyéni bája volt a szép szobának. Trézsi segítségével hamar magára kapta a csinos ruhát, rendbehozta még mindig hollófekete fürtjeit s míg a konzol előtt matatott, újra kezébe akadt a szép báli meghívó: „Az Arad vármegyei Karok és Rendek legmélységesebb tisztelet adásával hívják s látandják kedves vendégül az úri nemesség minden tagjait családjokkal a Megyebálon. Az Úr 1870-ik esztendejének Februárius hava 12.-ik napján.” Letette a meghívót. Szép szürke szemei elködösödtek Istenem, öt éve lesz már, hogy Miklóssal utoljára táncolt a bálon. Hogy történhetett, hogy oly kiváló lovas nyakát szegje egy egyszerű rókavadászaton?! Soha megérteni nem fogja, elképzelni is nehéz, felfogni meg egyáltalán nem lehet. Most az ő gondja, gyenge fehérnépé, a 3.000 holdas mintagazdaság minden apró és nagyobb baja, leányai nevelése minden. . . Hányszor, de hányszor fohászkodik, segíts Miklósom. Közben múlnak az évek, 40 esztendős immár, szép, érett asszony. Éjszakánként néha arra ébred, hogy könnyűztatta a párnája, úgy siratja élete feledhetetlen társát, 15 együtt töltött szép esztendő kiteljesedett szerelme elvesztett paradicsomát. Megtörülte szemét csipkés kendőjével és lesietett a lépcsőn. Szalánczy Dienesuram birtoka, Szaláncz Simánd szomszédságában volt. Sarolt aszszony beléptekor felugrott a vendég s hódolattal csókolt kezet a szép nőnek. „Megbocsásson kérem, kedves húgomasszony, hogy ily váratlan megrohanom, de öcsém fia Zoltán érkeze az éjjel Pestbudáról s kérni bátorkodom a kegyet, hogy ötöt holnap a bál előtt elfogadni szives legyen, mint valamelyik szép leánya kísérőjét. Bölcsen tudom én, — tette még hozzá - hogy ott aztán udvarlókban hiány nem lészen, de az idő olly igen rövid, azért akarok néki — ha megbocsátandó a merészségemet Folytatás a 6. oldalon! .FEHÉR JENŐ | I . . | SZERETTEM VOLNA RÉGEN ÉLNI... .: r Szerettem volna élni egykor, régen, ! A múlt századnak kellős közepében, * A Tisza-parttól halkan elköszönni, És postakocsin Pest-Budára jönni, A A Fehér bárány udvarán kifogni, • v Az Úri utcán végig andalogni, j A Rondellát sétálva megkerülni, A Nemzeti Játékszínben hevíilni, V V A Dunaparton ifjú hidat nézni, S a Pilvax sűrű füstjében tekézni . . . Szerettem volna élni egykor, régen, A múlt századnak kellős közepében. Jurátusokkal Zöldfában borozni, ij) A Hölgyfutárt és Honderűt lapozni, A ■ Az ősliget vén fái közt tanyázni, | y A Landerernél szent esőben ázni, X ^ A Hatvani-kapun be-és kijárni, X A múzeum lépcsőjén állni, várni, A Vigardában szép lányt táncra kérni, ^ S Nagyboldogasszony templomába térni ... v Szerettem volna élni egykor, régen, v X A múlt századnak kellős közepében, | És Vörösmarty Mihályt megcsodálni. És Tompa Mihályt színről-színre látni, És Egressy Gáborral szembejönni, X $ És Jókainak hódolón köszönni, | $ Virágot dobni Déryné asszonynak, v $ És megcsókolni a kezét Aranynak. X 5 És indulván a segesvári síkra, — Y | Petőfi Sándort megölelni sírva. . . » ^ _______________