Ceglédi Függetlenség, 1938 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-02 / 1. szám
POLITIKAI HETILAP. — A NEMZETI EGYSÉG SZERVEZETT- 1 TÁMOGAT/— POLITIKAI HETILAP —POLITIKAI HETILAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: SÁRIK GÉZA LAJOS SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Előfizetési dij: negyedévre — — — 1*20 pengő Apróhirdetés la szóig — — — — 0‘80 fillér Nyilttér mm. soronként — — — 040 fillér Kéziratokat, klisséket, matricákat nem őrzünk meg IMgaHOMMHHOm Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cegléd, Batthyány u. 8., ahová a lapra vonatkozó összes levelezés és minden közlemény küldendő. Laptulajdonos és felelős kiadó : Sárik Géza Lajos Telefon : 57. Újév és a nemzetvédelem Irta: vitéz sár. Tóth András orsz. gyűl. képviselő. A vesztett háború és a trianoni csonkáság következtében az egész magyar politikai életfelfogásnak meg kell változnia és ennek a megváltozásnak szerencsés, helyes és jól választott irányban való jelenlétét örömmel koro statálom már. Nemcsak a hétköznapi élet fizikai szükségleteiről kell beszélni, de meg kell telíteni a magyar politikai élet levegőjét az út meghatározásával és a cél pontos megjelölésével. Jól tudom, mert benne vagyok, hogy a ma élő magyar generációnak lelki szükséglete az, hogy higgyen a trianoni béke véges voltában; legalább annyira, hogy annak a vége még a mi életünkben bekövetkezik Éppen ezért, mint egyik volt szerény katona, megkockáztatom annak a meggyőződésemnek a hirdetését, hogy ki kell tépni a lelkekből azt a kényszerképzetet, hogy a magyar nemzetnek most már csak békés pihenés kell. Nem lehet békés pihenése annak a nemzetnek, amely a vae victis kényszerjogara alatt áll. Kiölné ez ennek a nemzetnek egyik ősi és hősi lelki kvalitását, a harckészséget, pedig ez olyan természetellenes volna, mintha a hazánk földjének egy nagy részén most uralkodó idegen nemzetek nem követnének el mindent, hogy megtartsák a könnyen szerzett határokat. Én úgy érzem, hogy nem lehet elegendő a mi számunkra az a hit, hogy a körülöttlünk lévő államszövetségeket csak azért tartják fenn, mert esetleg feltámadó erőnktől félnek, — lehet ez is — de sokszor úgy is érzem, hogy azért nem adnak hírt annyiszor ennek az államszövetségnek a létezéséről és munkájáról, hogy ezzel önmagunkra esetleg káros gőgünket fokozzák És ha volt idő, amikor a magyar politikai élet abban a gondolatkörben mozgott, hogy az idő nekünk dolgozik, akkor ezt a próféciát éppen az idő cáfolta meg, mert az idő ma nemcsak annak dolgozik, aki céltudatos munkával harcra készíti elő úgy lelki, mint gazdasági és fizikális erejét. Nekünk, tovább kell erősödnünk, hogy eleget tehessünk a mai Magyarorgon — szerény nézetem szerint — a legnagyobb politikai követelménynek: a nemzetvédelemnek. Minden elismerést megérdemel a miniszterelnök fáradhatatlan, önfeláldozó munkája Minden elismerést megérdemelnek a szakminiszterek. Ennek a nehéz, önzetlen, sokszor kínosan nehéz munkának a jövőt illető értékes eredményei azonban csak akkor jelentkeznek majd, ha a nemzet már bizonyos nemzetvédelmi keretekben éli a maga életét. Azt hiszem általános követelmény,hogy a nemzetvédelmi fronton az egész magyar közvéleménynek egységesnek kell lennie. Itt nem lehet pártállásbeli különbség. Egységesnek kell lenni a nemzetvédelmi front szellemi frontján is és ebből a nemzetvédelmi munkáiból mindenkinek ki kell vennie a részét. Az intézményes nemzetvédelem terén még meglehetősen gyenge gyermekcipőben járunk. Minden nemzetvédelem fő oka a kommunizmus és a kommunizmus óta van szükség kifejezetten az intézményes nemzetvédelemre. Mert mindegy, hogy milyen formák között jönnek és honnan jönnek az utasítások, bizonyos, hogy ezeket nem a jó szándék diktálja. És legkevésbb mi jöhet a jó szándék Keletről, ahol most nyugateurópai formák között próbálnak nemzetnevelési tanácsokat adni. A bennünket környező államok a legnagyobb eréllyel hajtják végre az ő nemzetvédelmi intézkedéseiket. A magyar határra vannak telepítve a légionisták, hatalmas anyagi támogatás mellett, egy másik állambak pedig még meg sem hozták a munkavédelmi törvényt és máris végrehajtják ellenünk irányuló gyilkos éllel. A vidéki kaszinók és olvasókörök A vidék csöndes társadalmának egy helye van, ahol békén találkozhatik, művelődhetik. Ezt akár olvasókörnek, akár polgári körnek, akár kaszinónak nevezik, vagy egylet és gazdakör a neve, az a hivatása, hogy a társadalmi békét megerősítse, fenntartsa s emellett a közművelődés lassú és áldásos folyamatát közvetítse. A magyar vidéki városok e feladatnak híven és becsületesen meg is felelnek. Társadalmi egyesületeinkben békén férnek meg egymással a gazdák és a kereskedők az iparosokkal, lazánierek a dzsentrikkel, a doktorok a páciensekkel s az ügyvédek az alperesekkel. Működéseik természetszerűen csendes és eredményteljes, mint minden becsületes munkáé. Nem nagyon szerepelnek a nyilvánosság előtt, csak olyankor, mikor közgyűlést tartanak, vagy mulatságot rendeznek tagjaik részére. Arról unalmas volna tudomást adni, hogy ezek az egyesületek a jótékonyság terén kiváló működést fejtenek ki. Ott vannak a könyvkiadók első vásárlói között, s könyvtárukat a tagok családjai ugyancsak olvassák s ezáltal művelődnek. A lapoknak hűséges, előfizetői, minden diszmó hozzájuk megtalálja az utat s ha egyéb érdemük nem is volna, a hazai kultúra terjesztése körül állandó és áldozatkész működésük is elég ahhoz, hogy a vidéki egyesületekről elismeréssel emlékezzünk meg. Hazafiság tekintetében pedig a bátor és éber őrszem szerepe az övék. Nemzeti szempontból a magyarság alkovást nev tűrő védelmezői az egyesületek s ezért is dicséret illeti meg őket. Hogy kártyáznak, az nem baj. A kártya, ha kellő mérséklettel játszák, még nem hazárdjáték, inkább szórakozás és üdítő. S ha túlzásba is viszi egy-két ember, ezért nem szabad elítélni a vidéki olvasóköröket, amelyek szétzüllött társadalmi életüink összetartó elemei. Nem szabad ezért a kaszinókra pereátot kiáltani. A fővárosi erkölcsök mások, mint a vidéken. A legtöbb fővárosi társaskör nem áll hivatása magaslatán és körülbelül csak arra való, hogy egyes szenvedélyes játékosok tiltott kártyajátékokat ott zavartalanul játszhassanak. Örvendetes dolog pedig, hogy a vidéki kaszinók nem vesznek példát a fővárosiaktól. Azok igazán társadalmi feladatokat végeznek, mindenkor csak hasznára vannak az illető városnak, sőt mondhatjuk az egész or-szágnak és azokat gáncs nem érheti. Köztisztviselői fizetések január 1-től A kormány a köztisztviselők részére 1938. január 1.-től fizetésemelést rendelt el. A fizetetésemelés általában 7,5 százalék. A tervezet szerint 1938. január 1-től fizetési osztály szerint, havonként a következő fizetéseket kapják a tisztviselők: A XI .fizetési osztály 1. fokozatban 140.50, a 2. fokozatban 133.50, a 3. fokozatban 126.50 pengő. X. fizetési osztály: 167, 158, 149.50. IX. fizeetési osztály: 197, 184.50 és 172. VIII. fizetési osztály: 246.50, 229.50 és 216 pengő 50 fillér. VII. fizetési osztály: 336, 306 és 277. VI. fizetési osztály: 455, 411 és 369. V. fizetési osztály: 1 fokozatban 599, 2. fokozatban 526 pengő. A főiskolás gyakornokok 120 pengő, a középiskolások 103.50, a kezelők kezdő fizetése 94.50, a dijnokok kezdőfizetése 88 pengő. A vasutasok illetményei: IX. t. o. 162.50, 154, 145. VIII.: 198, 186.50, 174. VII.: 232, 219, 205.50 VI.: 283.50, 265, 246.50. V.: 384.50, 347.50, 310.50. IV.: 492, 455, 418. III.: 627.50, 554.50 pengő. Honvédségi, csendőrségi Lisztek: XI-ben 133.50, X-ben 154, IX. 202, 186.59, 161.50. VLII-ban: 246, 227.50, 206. VII-ben: 314.50, 277. VI-ban: 384.50, 325. V-ben: 541, 505 pengő. Birák: I. csoport 1. fokozat: 505, 2. fokozat: 461.50, 432.30, 428, 414, 399, 384.50, 354. 1