Ceglédi Függetlenség, 1939 (22. évfolyam, 1-54. szám)
1939-01-01 / 1. szám
Szerkesztség és kiadóhivatal : Cegléd, 1. Batthyány u. 8. Telefon: 5 7. Felelős szerkesztő és kiadó-laptulajdonos SÁRIK GÉZA LAJOS_____ FŐSZERKESZTŐ: SÁRIK GYULA SZERKESZTI: 8 OLDAL 10 FILLÉR 1939. január XXI. évfolyam 1. szám A NEMZETI EGYSÉG SZERVEZETÉT TÁMOGATÓ POLITIKAI HETILAP Előfizetési díj negyedévre Apróhirdetés 10 szóig Nyilttér mm. soronként 1*20 pengő 80 fillér 40 fillér SÁRIK GÉZA LAJOS Kéziratokat, klisséket, matricákat nem őrzünk meg Új Magyarország írta : Szabó Sándor Soha nem néztünk még olyan várakozóan az új esztendő elé, mint most, amikor az eredményekben gazdag Szent István évtől búcsúzunk. Nem csalódtunk ebben az esztendőben, hiszen két évtized kínzó vágyakozása után magunkhoz ölelhettünk egy millió felszabadult magyart és ráléphettünk egy darabjára annak az ősi földnek, melynek minden porszeme szent tanuságtétel az ezeréves magyar jogról. Hogy csalódásaink is voltak, ez természetes és a magyar sorsnak önként adódó velejárója. Mégis, ha megvonjuk az elmúlt év mérlegét, elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a Szent István éve valóban elindítója, formájában és tartalmában iránymutatója volt a Szent Istváni gondolatban felépülő új magyar életnek. "Sem mondja senki, de mindannyian érezzük, hogy a trianoni bilincsek további repedése beteljesülésre érett már a történelem méhében és valami csalhatatlan sejtés már láttatja velünk a rövidesen meggyűlő újabb magyar örömtüzeket. Nem az elbizakodottság, nem a részletsikerek kiválltotta gőg, hanem a feltartóztathatatlanul megindult világtörténelmi zajlás világos meglátása teszi erőssé a mi újévi reménységünket. Új év jön új magyar élettel, új magyar feladatokkal és ez az újév most már bizonyosan a miénk lesz, magyaroké. Szédítő iramban rohan az élet, új szelek zúgnak végig a világon és a reményeihez közelebb jutó magyarság belekapaszkodik az új élet iramba, vitorlát feszít a jövőt hozó szelek elé, mert a Szent István évben megindult beteljesedésnek folytonosnak kell lenni mindaddig, amíg nem jött el az igazságtevés teljessége. Ezeket anagy feladatokat, azt a roppant erőfeszítést csak akkor tudjuk megoldani, illetve megtenni, ha a legyőzendő külső erőkhöz fokozzuk belső erőnket, ha az új magyar világot nemcsak egységes földnek, hanem egységes magyar léleknek képzeljük és alkotjuk. A lelki dermedtség kora lejárt, minden élőnek színt kell vallani, hogy akar-e élni és miként akar élni. A párttusák helyét el kell foglalja az egységes magyar szellem, az egységes magyar lélek kialakulását munkáló kötelességérzet, a társadalmi érdekek helyet kell, hogy adjanak az egyetemes nagy magyar érdeknek és a nemzetgazdaság nagy gépezete ki kell, hogy szolgálja minden dolgozó magyar jogos igényét. Biztató jelek mutatkoznak, hogy a most jövő Újév egy valóban új Magyarországot teremt. Új Magyarország! Milliók lelkében élő, égő vágyakozás. És amikor itt állunk ennek az új Magyarországnak a küszöbén, amikor érzésünk és meggyőződésünk szerint is mindig előremegyünk, kell, hogy mindjárt az év elején felhívjuk minden magyar figyelmét arra a roppant felelősségre, amit az új élet ír elő számára. Sokszor azt látjuk, hogy a tömeg a követelések egyoldalú bedobásával siettetni — néha elsiettetni — akar fontos kérdéseket, de amikor a megvalósítás útjára térnek ezek a kérdések, akkor közönnyel, kritizáló félreállással, vagy gyökértelen túllicitálással segíti azokat, akik eddig is akadályozói voltak a haladásnak. Sokan azt hiszik, hogy a felelősség kizárólag azokat terheli, akik vezetnek és tudni sem akarnak a maguk egyéni felelősségéről. Mások azt gondolják, hogy egy időszerűnek látszó bemondással lerótták a rájuk eső munkát és a rothasztó kényelem ölén nézik, amint mások, de mindig mások, dolgoznak. Vezetni csak az tud, aki megtanult engedelmeskedni, aki nemcsak a rábízottakat, hanem önmagát is tudja fegyelmezni. És hányan vannak követelődzők, akik utálják a fegyelmet és meg sem kísérelték az önfegyelmezést. Lehet, hogy mindez annak a szellemiségnek a maradványa, mely a minden jónak a destruálásában találja meg legjobban a maga számítását és biztosíthatja felszínen maradását. Lehet, hogy torz nemzeti karakternek büntetésként itt maradt csökevénye, de romboló, káros volta kétségtelen. Milyen öröm lenne, ha ez új esztendő nemcsak a nemzet külpolitikai megerősödését hozná, hanem azzal párhuzamosan megvalósítaná az egységes lelkű, a történelmi feladatokhoz emelkedett szellemű, a félszeg előítéletektől fajtája érdekében megszabadult és magyarságát mindenek fölé helyezni tudó magyar életet. Mert hiába követelünk bármily újítást, ha nem élünk úgy már ipától fogva, amint az új életet elképzeljük. Hiába akarunk szociális életet, ha lelkünket nem hatja át a szociális érzés. Hiába akarunk magyar nacionalizmust, ha magyar sajátosságainkat elvénhedt eszmék és szokások zsibvásárán olcsón elherdáljuk. És hiába akarunk többet, nagyobbat, szebet és kényelmesebbet építeni, ha ugyanakkor nem vállaljuk a több munkát, a nagyobb felelősséget és az egyszerűségében is magyarabb életet. Hiába akarjuk a nemzet megújhodását, ha mi egyénenként nem tudunk, vagy nem akarunk megújhodni, mert a nemzet mi vagyunk tíz millió magyar és csak mi rajtunk keresztül újhódhat meg a nemzet. Új Esztendő, új remények, új akarások, új célok hozzátok el nekünk azt az új lelket is, mely ha mérlegre veti a most jövő év munkáját, a serpenyőjében vonzó erővel, kiegyensúlyozott lélekkel és önmagára talált hittel foglaljon helyet a mi örök várunk, bölcsőnk és sírunk az Új Magyarország. Még mindig nincs tettes... Nyom nélkül tűnt el a múltheti kegyetlen gyilkosság tettese. Nagyobb összegű jutalmat kap a nyomravezető. A karácsony előtti szenzáció még frissen él a lakosság emlékezetében és mindaddig beszélnek róla, míg a bűvösre nem kerül a kegyetlen tettes, azután pedig tovább beszélnek. De csak titokban és bizalmasan, senki hivatalos fórum előtt lényeget nem mondana. A kiadott hivatalos jelentés szerint a nyomozás holtpontra jutott, illetve eddig nem vezetett semmi eredményre, pedig, hiszen naphosszat figyeltük a hatóság munkáját, mindent megpróbáltak. A nyomozó közegek teljes számmal ennek az ügynek szentelték éjjelüket-nappalukat, hajszolták a gyilkost, élőről kezdték az egészet, minden valószínűtlen besúgást és feltevést végig dolgoztak, hiába. Olyan ügyesen, agyafúrtan dolgozott a kegyetlen gyilkos, hogy ritkaság a ceglédi gyilkosság-esetek történetében. És nyoma veszett a baltának is, mely Cseh Benő tulajdona, valószínű, hogy azzal mérték a halálos ütéseket Cseh Benőné fejére. A rendőrhatóság hivatalos közlése szerint megnehezíti nagy mértékben a nyomozást az is, hogy a Cseh Bencék szomszédságában lévő Déllő utcai lakosok vagy egyáltalán nem, vagy csak hosszabb faggatás után mondják el azokat a körülményeket, amik segítenék a hatóságot a nyomozás nagy munkájában. Amennyire helytelen ez a fölfogás, ugyanisyy erélyesebb fellépéssel kellene lehetővé tenni, hogy mindenki közölje az észrevételét az ügyben, mert sohasem tudható, hogy nem-e a legjelentéktelenebbnek látszó körülmény indítja el helyes irányban a hatóság munkáját. A nyomozás sikere érdekében a helyi rendőrhatóság nagyobb összegű jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek, éppen e helyről is felhívja, kéri a lakosságot, hogy jelentkezzen a rendőrségen és tegye meg észrevételét, akármilyen jelentéktelennek látszó és az üggyel esetleg összefüggésben levő tényről tudomással bír. Ha ilyen esetben a lakosságot nem ösztökéli a köz iránti, magától értődő kötelesség, akkor legalább az serkentse, hogy nagyobb jutalmat kap, ha az észrevételeiből elindulnak a nyomon, mely a gyilkos elfogásához vezet. Cseh Benőnét a múlt héten felboncolták, rajta öt tompa és kettő éles ütést állapítottak meg. Az ünnepek előtt pedig eltemették a szerencsétlen véget ért asszonyt. A nyomozás pedig folyik tovább még nagyobb eréllyel a gyilkos kézrekerítésére.