Czeglédi Hiradó, 1921 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1921-10-27 / 86. szám

1*11 Hl. évfolyam, S6­lk Mim Csütörtök, oNicu­r 27 CZEGLÉDI HÍRADÓ POLITIKAI LAP |------1 .MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, SZERDÁN ÉS SZOMBATON DÉLUTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal, I. ker., Eötvös­ tér, régi Járásbíróság! épület Felelős szerkesztő: KOLOFONT JÓZSEF mmBae—MW11 a—1­­ bb a— ——a—1 m m — 11 m _ j Előfizetési díj: egész évre ISO K, félévre 75 K, negyedévre 40 K. ■=‡ Egyes szám ára 2 K­­=31=x Nyik­tér garmond sora 10 K A puccs. Nagy riadalom verte fel az országot vasár­napra. Már szombat este jött a hír, hogy IV. Károly király bejött Csonkamagyarország területére s át akarja venni a királyi hatalmat. Az ellenőrizhetetlen hírek egymást kerget­ték s jól értesült emberek a legfantasztikusabb újságokat hozták. A bizonytalanság hétfőn déli egy óráig tar­tott, amikor megjött Preszly főispán átirata a polgármesterhez, mely szerint a Sopronból kiindult puccskisérlet elfojtására a kormány minden intézkedést megtett s intézkedései eredményesek voltak s minden jel szerint hamarosan teljes siker koronázza őket. A polgármester ezt a lakosság megnyug­tatására fair hirdetményeken adta tudtul a lakosságnak. Ebből a lakosság megtudhatta, hogy a híresztelések lényegileg igazak, a rész­letek azonban nem felelnek meg a tényeknek. A hétfő esti lapok azonban meghozták a valóságot a részletekre nézve is. Eszerint a király néhány hívének tanácsára elhatározta, hogy birtokba veszi a királyi trónt s átveszi a királyi hatalmat. Azok a hívei, akik ezt tanácsolhatták neki, Rakovszky István volt házelnök, Gratz Gusz­táv volt pénzügyminiszter, Lehár ezredes, Ostenburg őrnagy és gróf Andrássy Gyula volt külügyminiszter lehettek, akikkel együtt Sopronból 4000 főnyi sereggel 6 vonaton el­indultak Budapestre. Eddig a puccskisérlet. Ezután azonban már a lázadás következik. A Bethlen-kormány értesülvén az esemé­nyekről, azonnal intézkedett s feltartóztatta a közelgőket,, mivel tisztában volt vele, hogy a királynak Budapestre bevonulása végrom­lásba dönti az országot. A külföld egyhangúan tiltakozott a Habs­burgok visszatérése ellen s a kisantant a fegyveres közbelépésre készült. Ki voltunk tehát téve annak, hogy min­denfelől megtámadnak bennünket s követ­kezik olyan nyomorúság, szenvedés, amihez eddig fogalmunk sem volt. A kormány először békés eszközökkel igyekezett visszatartani a közelgőket, akik már új kormányt is alakítottak s a király miniszterelnökké Rakovszkyt nevezte ki s a karlista-kabinetben helyet kapott gr. Andrássy mellett Vázsonyi Vilmos is. A puccskarlista-miniszterelnök azonban nem hajlott s vér árán is hajlandó volt bevonulni Budapestre. Sajnos a vér is folyt, zúgtak az ágyuk, kattogtak a gépfegyverek, ropogtak a puskák. Lőtt a magyar a magyarra, kézitusa is volt Bicske táján. Ostenburg és Lehár, akik Nyu­­gatmagyarországban fontos állami pozíciót töltöttek be, elhagyták helyüket s tüzet vezé­­nyeltettek a magyarra . . . Az eseményeknek ez a része már súlyos elbírálás alá esik. Békés módon, csalással, meglepetéssel megkísérelni a puccsot — megbocsájtható vétek, de vér árán törni a magyar államra — megbocsájthatatlan bűn. . Ezek az értelmi szerzők félrevezették a királyt, félrevezették a Nyugatmagyarországon biztonsági szolgálatot teljesítő katonákat. A királyt azzal biztatták, hogy itt az alkalmas pillanat, a katonákat pedig úgy vették rá arra,­­ hogy Budapest ellen kövessék őket, hogy ott kitört újra a kommunizmus. Ezt a bűnt, mely a testvér-vér omlését eredményezte, már nem menti semmiféle pártállás, semmiféle túlbuzgó legitimista elv, — ennek a neve hazaárulás. S ha nem tudták volna azt, amit minden közönséges ember tud az országban, hogy az általuk tervezett cselekmény sikere az ország végpusztulását eredményezte volna, akkor is bűnhődniük kell bűneikért, de tud­­niok kellett s tudták, mert olyan vakságot egy Andrássyról nem lehet­­feltételezni. A kormány erélyes intézkedése hétfőn s kedden teljesen meghiúsította a puccskísér­letet, az értelmi szerzőket elfogták, a félre­vezetett katonákat lefegyverezték. A vezetők, a parancsnokok Lehár és Ostenburg meg­szöktek, otthagyták a veszélyben a királyt és katonákat. Az ország a veszedelmet derekasan állta. A lakosság nem ült fel a riasztó híreknek, nem keletkezett zavar sehol sem, nem fajult el, nem ragadt át a vész a polgári lakos­ságra s a rendfenntartó közegek résen vol­tak, azonban rendbontás nem történt. Városunkban is az izgalmas érdeklődésen kívül mi sem történt. Nyugalomról lehet beszélni az érthető iz­gatott várakozást leszámítva. Az ilyetén lefolyás természetesen jórészt annak köszönhető, hogy a kormány erélye­sen, gyorsan és tétovázás nélkül intézkedett, a nemzeti hadsereg fegyelmezettnek, haza­fiasnak és képzettnek bizonyult. Mindez együttvéve kiegészítődött a lakos­ság hazafias magatartásával, józan mérsék­letével s együttesen azt eredményezték, hogy nagyobb megrázkódtatás nélkül állták ki a halálosan komoly napokat s anélkül, hogy az eseményekből az ország egyetemére káros következmények keletkeztek volna. Most már a vihar után hálatelt szivvesfé fordulhatunk az Ég felé, hogy az oly közel volt csapás elmaradt s bízhatunk abban, hogy végre az ország a nyugodt fejlődés, újraépülés munkájára térhet át, mert remél­hető, hogy ezen második balga és sikertelen kísérlet után olyan intézkedések következnek, amelyek hasonló veszély fellépését egyszer s mindenkorra lehetetlenné tesznek. — Hősök sírjai. A világháború hősei, elesett, hősi halált halt testvéreink emléke, halottak napja közeledtével kétszerezetten tolul fel gondolatainkban. Fáj, hogy sírjaik jeltelenek. Nem jelzi az élők kegyelete, hogy azok a hantok hősi halottakat takarnak. Mintha minden sír egyforma volna, pedig a hősök sírja nem lehet olyan, mint a többi. Temetőinkben nyugvó hősi halottaink emléke most kényszerítő módon int bennünket, hogy kötelességünket elmulasztottuk s megfeled­keztünk arról, hogy mivel tartozunk nekik. Hivatalosan elrendelték a hősi sirok nyilván­tartását. A társadalomnak azonban ezzel megelégednie nem szabad. Meg kell jelölni minden sirt, hogy az utókor lássa, tudja, ki nyugszik ott s lássa azt is, hogy hőseinket megbecsültük. Ezzel magunkat becsüljük meg s lerójuk adónkat velük szemben. — Az Est megtámadása. Budapesten az utóbbi napok politikai fordulatának ha­tása alatt egy csapat fiatalember megtámadta az Athenaeum-nyomdát és ott rombolt.­­Innen az Est kiadóhivatalát rombolta szét. HÍREK -- Rendkívüli közgyűlés. A puccski­sérlet meghiúsítása alkalmából mozgalom indult meg, hogy a város képviselete rendkí­vüli közgyűlést tartson s abból üdvözölje a Kormányza­t Főméltóságát s a kormányt az ország megmentéséért. A közgyűlés való­színűleg szombaton lesz. — Virilis névjegyzék. A jövő évi virilis névjegyzéket összeállították. A névjegyzék szerint legtöbb állami adót fizet a vallásala­­pítvány 92000 koronát. Utána következik az Unghváry László cég 65000 koronával. A névjegyzék szerint a legkevesebb adót fizető virilis 3625 koronával van meg­terhelve. — Gyermekvédelem. Megírtuk már, hogy az amerikai vöröskereszt egylet szülő­nők és csecsemőik gondozására egy védő­intézetet rendez be a városba, melynek egész felszerelését ingyen adja, ha az intézetet hamarosan el tudjuk helyezni. . A város e célra a Szegfű­ utca 4. sz. házat ajánlja fel, ahol úgy bejáró, mint bentlevő betegek gon­dozására elegendő helyiség van. — Táncmulatság. A Széchenyi­ Kör Gaz­dálkodó Ifjúsága október hó 30-án este 8 órakor zártkörű táncmulatságot rendez, melyre az érdeklődőket tisztelettel meghívja a ren­dezőség. Meghívó nem lesz kibocsájtva.­­ A magyar anyaföld legyűrhetetlen varázerejét már egyszer érzékeltette az Uránia, amikor a Rög című finom művészi filmmel olyan általános megelégedettséget keltett a közönségben. Most ismét hasonló tárgyú fil­met mutat be az Uránia, szombaton és va­sárnap. „A fogadalom" a címe e csudálatosan szép magyar darabnak, amelyben az emberi és költői igazságszolgáltatás győzelmével az elherdált föld visszakerül a szent fogadalmát megtartó magyar ifjú kezébe. E darabban is békésen együtt dolgozik az előkelő úr a derék paraszttal. Erőteljes magyar típusok, a magyar puszta gyönyörű képe, a magyar nép élete tiszta ,magyar levegőt visznek a filmdarabba, amely nagy művészettel szemlélteti a sokszor keserű, de reményteljes magyar sorsot. Aján­latos e darabhoz a jegyeket vagy előjegyez­tetni vagy előre megvenni, mert a darab iránt még nagyobb az érdeklődés, mint a Rög iránt volt. — A toronyóra. A tűztoronyban levő egyetlen nyilvános óránk évek óta haszná­laton kívül áll. Részben hiányos is a szer­kezete. Az oláhok azt sem kímélték meg, abból is elraboltak egyetmást. Végre erre is rákerült a sor s hamarosan új óra kerül a régi helyébe. Lesz tehát — hihetőleg — pon­tos, nyilvános időmutatónk. — Vonatok fűtése. F. hó 26-tól kezdve az éjjeli órákban közlekedő vonatok fűtve vannak, egyelőre csak a mozdonnyal, később, ha erősebb hidegek lesznek, sütőkazánkocsi­­kat is alkalmaz a vasút. —­ Helyesbítés. Legutóbbi számunkban tévesen közöltük, hogy Vigyázó Miklós re­formátus bazári üzletében történt betöréskor az üzlet ajtaja nyitva volt, mert az be volt zárva s a betörő álkulcs segélyével hatolt be a helyiségbe.

Next