Czeglédi Hirlap, 1905. július-december (1. évfolyam, 6-31. szám)

1905-07-02 / 6. szám

H­ÍREK. — Személyi hírek. Aldor Imre, főgymna­­siumunk országos nevű tudós tanára, a napokban utazik Tirolba üdülés végett.—Váróczy István gazda­tanácsnok f. hó 1-től 17-éig terjedő időre a ta­nácstól szabadságot nyervén, ezen időt a hévízi fürdőn fogja eltölteni. — Távolléte alatt Bezzeg Pál fogja helyettesíteni. — He­lálozások. Zsengellér Jánosné sz. Jónás Jolán 23 éves korában f. hó 25-én hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése 26-án volt nagy részvét mellett. — Ifj. Macsali Benő 31 éves fia­tal gazdálkodót e hó 27-én temették a ref. teme­tőbe. Halálát véletlenség okozta, szögbe lépett s attól vérmérgezést kapott. Özvegye és egy kis gyermeke siratja. —A kormányrendeleteinek­ vissza­ütő­­llása. A tegnap tartott tanácsülésen a pol­­gármester bejelentette, hogy a vármegyei határo­zat értelmében a pénztárt utasította, hogy az ál­lami adókat ne fogadja el. Ezzel kapcsolatban a tanácsülésen felolvastatott B. Molnár Sámuel és több tanácsnok indítványa, hogy mondja ki a ta­nács miképp 1. A városi pénztárba befolyt állami adókat az államnak be nem szolgáltatja. 2. A be­hívandó póttartalékosok behívó jegyének kézbesí­tését megtagadja. 3. Az önkényt beállni akaró újoncoknak a belépési bizonyítványok kiállítását megtagadja. 4. A fentiek végrehajtása miatt az illető tisztviselőket esetleg érhető bárminemű kel­lemetlenségért felelősséget vállal. A tanács a pol­­gármester jelentését tudomásul vette, B. Molnár Sámuel indítványát elfogadja s minderről a köz­gyűlésnek jelentést tesz. — Köszönet. A ceglédi ágh. egyház­­tanácsa hálás köszönettel nyugtázza a nyilvános­ság előtt is, a vizsgák alkalmával szegény és jó­­előmenetelü tanulók jutalmazására a czeglédi hi­telbank részvénytársaság tek. igazgatóságától vett 20 koronás s a czeglédi ipar- és kereskedelmi bank tek. igazgatóságától küldött 10 koronás ado­mányokat. Az egyház elnöksége: — Zenevizsga. Ma egy hete volt Tesz­­ner Vincze zeneiskolájában az évzáró zenevizsgá­lat vizsgálati hangversenynyel. Teszner Vincze évről-évre megmutatja, hogy mint zenetanárnak jelentékeny szerepe van az ifjúság nevelése körül. Növendékeit nemcsak az egyes hangszerekben ok­tatja nagy gonddal és szakértelemmel, hanem amennyire csak lehet az összjátékra, a zenekarban való részvételre is képesíti, ami sokkal több, mint a jó sóló játék. A növendékek — úgy a kezdők mint a haladók szép előmenetelt tanúsítottak s a szülők és érdeklődők — akik a zsúfolásig meg­telt közgyűlési teremben a nagy hőség dacára is mindvégig kitartottak — láthatják, hogy gyerme­keik zenei oktatása Tesznernél jó kezekben van. Ez a zeneiskola valóban megérdemli a legszéle­sebb körű pártolást. — Az öreg honvédek. A ceglédi 1848—9-iki honvédegylet kérvénynyel fordult a tanácshoz, hogy az elszegényedett öreg honvédek segélyezése és felruházásáról gondoskodjék. A ta­nács utasította a gazdatanácsnokot, hogy a hon­védek megélhetési viszonyait vizsgálja meg s az eredményről tegyen jelentést. — Hanyagság vagy nemtörődöm­ség ! Megvan a szép városkertünk, gyönyörkö­dünk is benne szives örömest. Azonban az mégis boszantó, hogy az arra jogosított hivatalos sze­mély annyi fáradságot sem vesz magának, hogy egyszer legalább két hónapban megnézné, hogy vájjon a város költségén alkalmazott kertész rendben tartja-e a kertet. A legjártabb utakat el­­éktelenítik a fákról lehajló száraz gályák s mig tavaszszal ugyancsak nyesegette a fákat a kertész ott is, ahol nem kellett, most annyi fáradságot nem tesz, hogy legalább azokat a száraz ágakat nyesné le, — amelyek legalul lévén, — a járká­ló­ is, ruhát is, veszélyeztetik. — Az a szép kert megérdemelne talán egy ici-pici kis utána­­nézést! — — Juliális. Ha nem akad semmiféle tár­saskör arra, hogy valami erdei mulatságot ren­dezzen, vállalkozott erre az ipartestület vendéglőse. Az tart nyári mulatságot a kámáni erdő Ispán­­ligetében, belépődíj nélkül 8 órától — a jó Isten tudja meddig. Legalább remélhető, hogy mindenki, aki mulatni akar a zöldben, ezt az első és egyet­len alkalmat felhasználja. — Uj iparosok. A f. évi június hó 28-án tartott tanácsülésen Balog József lakatos és Dick Emánuelné sütő­iparra nyertek iparigazolványt. — Kutyahistória. Engel Ignácz keres­kedőnek igen megfájult a foga Róth Gyula hatal­mas féldogg kutyájára, annyira, hogy végre is 20 ko­ronáért megvette s nagy örömmel vitte a bolt­ja tán azon gondolkozott, hogy ne cimezze-e­l a „Foltos dogghoz“, amikor észrevette, hogy a drága eb nyugtalanul pislog az ajtó felé; persze, mert azon éppen a volt gazdája lépett be, aki rö­vid simogatás után távozott a nélkül, hogy a szo­kásos fütytyel hívta volna maga után. Nosza több se kellett, ugrik fel s mi egy kis doggnak egy pult, a melyhez kötélen kötve volt s mert a kö­tél, sem a dogg nem engedett, engedett a pult s ropogva húzódott a kutya után. Végre is elszaba­­badult s egy perc alatt gazdájánál termett s sem­miképpen sem volt hajlandó adásvételi üzletet res­pektálni. Engelnek tehát kutyája is, 10 forintja is oda. Azonban akadt vállalkozói szellem Mandel Jenőben, aki átadás nélkül megvette a doggot 5 forintért úgy, hogy Engel a birtokbavételért nem szavatol. Azonban kutyával szemben a karhatalom alkalmazása nagyon veszedelmes s a dogg még ma is régi gazdája fütytyére hallgat hálából azért, hogy a steier kövek közül idehozta szép Magyaror­szágba. S mivel a vételnél a kutyahűség mint rej­tett hiba állapítható meg, Mandel Jenő vissza­kapta az 5 forintját, azonban Engel nem kap sem­mit, mert ő mégis gyönyörködhetett a nemes ál­latban mint sajátjában, hanem a másik 5 forintot odadták az izr. templom építési alapjához. Azt kérdezzük most: ki adta a jótékony célra ezt az öt forintot. Róth, Engel, vagy a dogg? — Az első gépgyár Czegléden. Szalisznyó János czeglédi lakos a IX. ker. 93 sz. telkén gőzerőre gépgyárt és javító műhelyt állít fel. Az ezirányban építési és telepengedély iránt a városi tanácshoz beadott kérvényét­­. évi junius 28-án tárgyalta a tanács s a helyszíni tárgyalás megtartását rendelte el. — Kén­yszerzubbony, mint orvos­ság. Mértéktelenül szereti a pálinkát Kelemák József babkáros, midőn aztán jól beszed a liqui­­dumból, garázdálkodása nem ismer határt; nem kimél senkit, összevesz mindenkivel, de különösen a szomszédok célpontjai ilyenkor kifakadásainak, csakhogy persze azok sem maradnak adósok, sőt néha-néha jól el is látják. Legközelebb a piacon csapott olyan patáliát, hogy be kellett vinni a hű­vösre 48 órai gyógykezeltetés végett. Azonban hasztalan, mert amint hazament, újra hozzá látott az iváshoz, most azonban haragja már nem az emberek ellen fordult, hanem saját szürke lova ellen s nagy ordítások között fejszét ragadva, az ártatlant ki akarta végezni; szerencsére az épen arra járó rendőr­e tette kivitelében megakadályozta s bizony Kelemák újra bekerült a dutyiba, de itt annyira galibáskodott, hogy kényszerzubbonyt kellett ráadni. Csodálatos, ez a gyógyszer hasz­nált. Azóta nem iszik annyit. Nem kell semmi, csak a kényszerzubbonyt emlegetni, Kelemák rög­­tön rendin lesz s szánja-bánja eddigi bűneit. — Tarló legelő kiadás. A cegléd­­bercelaljai bonafika gazdaság tarlói — nyári le­geltetésre haszonbérbe, egy vagy több részletben, ma vasárnap d. e. 9 órakor, a városháza kis tanács­termében tartandó nyilvános szóbeli árverésen fognak kiadatni. — Rendőri h­ir. A rendőrség junius hó 23-án éppen akkor csípte el Hangotti Konics Mária szolnoki illetőségű zsebtolvajt, midőn Pető Jánosné zsebében kotorászott. Illetőségi helyére toloncolták. Öledben szendergvén szép álmaim. Mézeltem a kert virágain. Lágy ölednek illatos kertjében; Mint a méh a virág kelyhében. Oly édes volt nékem ez az álom; Előttem van még, most is látom... Mint repültél vélem sas szárnyakon, Tüzes szekéren, láng lovakon. Én ott ültem szekered közepén; Súgva mondám olykor: félek én! Ne hajtsd oly nagyon a lovakat, Felfordul a szekér s meg akad. És midőn igy aggódom jövőmön, Mint a nap a földre előjön, Vidám arcod biztató sugára, Fényt vetett a borús éjszakára. V. L. — A föld leghidegebb vidéke, így ebbe a nagy melegbe még írni, de talán még ol­vasni is legjobb hideg dolgokról, ily indokból írok hát valamit, más okos emberek után a föld leg­hidegebb vidékéről. Földünk állandóan lakott vi­dékei között leghidegebb Verb­ojansk vidéke Ke­­let-Szibériában, ahol a hőmérő olykor — 68°-ra sülyed s januárius hónapnak közép­hőmérséklete — 45 m. Az ember azt hinné, hogy e hideg vidé­ken ember egyáltalán nem élhet meg, pedig e vi­déket mintegy 10500 ember lakja, akik a jamu­­tok és jakutok törzséhez tartoznak. A hozzáértő természettudósok szerint a nagy hideget az teszi elviselhetővé, hogy télen át majdnem teljes szél­csend uralkodik s azonfelül a levegő igen sze­gény vízpárákban. Tavasz és nyár azonban itt is van, csakhogy a tavaszi időszakban folyto­nosan vihar dühöng, a nyár pedig óriási hőmér­sékleti különbséget mutat fel, például nappal a hőmérő felszökik 35 fokra, éjjel azonban a fagy­pont alá sülyed. A növényzet ezen a vidéken rend­kívül szegény, a fák majdnem egészen hiányoz­nak ; rétek és legelők azonban vannak. A lakos­ság a vadászaton és halászaton kívül főleg bárom tenyésztéssel foglalkozik; iramszarvast tartanak. Tej és nyúlhús a lakosság főeledele; főitaluk a a kumis, mely erjesztett tejből készül s felette részegítő hatása van. Lakóhelyük agyaggal kita­pasztott faalkotmány, mely egyetlen helyiség­ből áll, ebben lakik együtt ember és állat. s.s. — A mik­ádó verse. Báró Sugematsu nagyon érdekes dolgokat mond el a japán csá­szárról. A mikádó mint akárhány őse, üres órái­ban poéta is. A háború több dalra ihlette. A ja­pán újságok sorra közlik ezeket a dalokat, a­me­lyek őszintén elárulják a mikádó érzéseit s népe iránti szeretetét. Az egyik közülök így hangzik: „Ah, fiaim a csatába mentek Hogy teljesítsétek kötelességetek, Egyedül csak én maradtam itthon, A vén király az őr üres házikókon! Látom lebbenését hajnal fátyolának A méhek már lágyan zsibonganak Óh mily nyomorult éjük Lehetett ma fiaimnak. Van a D elmegy a csatába, Van a ki honn marad magába’ De csatán s honn lelkűk mind egyforma­n nekik Hazájukat mind egyformán szeretik!“ Báró Suyematsu hozzáteszi, hogy lehetetlen bármi nyelven is visszaadni a mikádó dalaiban megnyilatkozó egyszerűséget és bájt. CZEGLÉDI HÍRLA­P I-Iő évfolyam. 6-ik szám. EGYVELEG. Az ifjúkori reményhez. Mi vagy te óh, ifjúkori remény ?! Szivárványos égi tünemény, Játszi napsugár, délibáb felett; Tündér álom, magas képzelet. Ez életnek nyíló évszakában, Az ifjúság arany korában. * Mint enyelgő dajka a gyermeket, Öledben ringattál engemet." A ceglédi evangélikus egyház nagy magtárja kiadandó. Az árverés f. hó 7-én, pénte­ken délelőtt 10 órakor lesz a gondnoki hivatalban.­­ Ugyancsak kiadandó egy nagyobb és egy kisebb bolthelyiség, ezekre nézve értesítést ad : Kintzler Géza ur. Biztos szer kéz- és lábizzadás ellen. Ára ecsettel 1 kor. --------------------------------EGYEDÜL KAPHATÓ „Vigyétek el hírét Czegléd és vidéke részére: széles e világba: “ISSS"“' LeSters András Az csak ,Sudint‘ vegyen, úri és női cipész üzletében nem vette hiába. . .. Mert nem izzad többé CZEGLEDEN,­­ ha egyszer használta.“ Vasut-u., Népbank épület.

Next