Ceglédi Kisgazda, 1922 (3. évfolyam, 1-56. szám)
1922-05-14 / 23. szám
2. oldal polgára az országnak, és hogy teljesen alaptalanok voltak azok a rágalmak, amelyekkel akkor illették, annak fényes bizonyságát szolgáltatta a város közgyűlése, amikor egyhangúlag ismételten meghívta a forradalom lezajlása után a polgármesteri székbe és amikor az annak idején rajta ejtett nemtelen idegen bántalmakat szeretetével és ragaszkodásának ismételt kimutatásával igyekezett elfelejtetni. De hogy mennyire alaptalanok és hamisak voltak ezek a rágalmak, azt talán legjobban bizonyítja az, hogy még a czeglédi kommunista vezérek sem bírtak semmiféle mulasztást vagy törvénytelenséget rábizonyítani, dacára annak, hogy mindent elkövettek ellene még akkor is és amikor a vizsgálat lefolytatása végett detektívekkel hozatták le fogolyként Czeglédre. Hogy most egyesek pártpolitikából és nemtelen fegyverként ismét ezekkel a rágalmakkal kezdenek dolgozni, az lehet ízlés dolga az ellenjelölt pártja részéről, azonban ezzel csak azt árulják el, hogy az eszközökben egyáltalán nem válogatósak és hogy a hangosan hirdetett keresztényi szeretet és igazság helyett csupán elvakult gyűlölet vezeti őket. Mi azonban, akik kezdettől fogva ismerjük dr. Gombos Lajos közéleti működését és akik szent esküvéssel tanúságot tehetünk amellett, hogy ő mindenkor a becsület és az igazság Istenét szolgálta, ellentmondunk ezeknek a nemtelen rágalmaknak és lelkünk egész melegével, szívünk minden érzésével köszöntjük és üdvözöljük őt, amikor a mai napon mint az egységes kormányzópárt képviselőjelöltje városunkba érkezik és szent fogadást teszünk arra, hogy az ő zászlóját a város és az ország érdekében diadalra juttatjuk, mert ezt kívánja a magyar becsület és a magyar egység eszméje. Polgártársak! Folyó május hó 14-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Kossuth téren tartja Dr. GOMBOS LAJOS képviselőjelöltünk városunk szülötte és volt polgármestere programmbeszédét. Az állomásról 10 és fél órakor nagyszámú bandérium kíséretében történik a bevonulás a Kossuth-térre. Fogadjuk szeretett képviselőjelöltünket hazafias lelkesedéssel és hallgassuk meg nyugodtan, Czegléd régi hírnevéhez méltóan. A programmbeszéd után a „Népkör“-ben társasebéd lesz, melyre szeretettel hív meg mindenkit vagyeSpárt VeZStÜStyS. CZEGLEDI KISGAZDA A királykérdés. (Válasz Haller Istvánnak a „Czeglédi Közlöny“ 37-ik számában megjelent vezércikkére.) Azon lekötelező közlésekért, amelyeket Haller István képviselőjelölt úr a „Czeglédi Közlöny“ május 7-iki számának vezércikkében a „Királykérdés“ tárgyában tett, őszinte köszönettel tartozom. De nincs szükség az emlékezetfelfrissítésekre, mert bár igaz, hogy a Széchenyi-körben tartott megnyilatkozásokat — sajnálattal — szerencsém hallani nem volt, azonban minden emberi feledékenységem dacára is emlékezni vagyok bátor azon kijelentésekre, amelyektől visszhangos volt ez az ország és amelyeket minden olvasó ember kell, hogy tudjon, akik Haller István politikai útját figyelemmel kísértük. Nincs mit kendőzni, nem kell semmit takargatni. A kenyérkérdést elébe kell tolni a királykérdésnek, igen népszerű dolog lehet és ezzel meg lehet vesztegetni sok-sok szenvedő emberbarátunkat, mert a momentán érzett szenvedésen bizonyos, hogy nem a királykérdés tárgyalása segít. Azonban ezt szem előtt tartani annak idején leginkább a királypuccsista, Habsburgpárti politikusoknak kellett volna és bizonyos nyugodt érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a királykérdés előtérbe tolását nem az a kisgazdapárt okozta, amelyhez mi is tartozunk, hanem az az ellenzék, amelynek egységes frontján nem épp válogatott eszközökkel Haller István saját vallása szerint küzd a kormány ellen. Hogy Haller Istvánnak része volt-e ebben, mi, akik az aktív politika intézésétől távol esünk, nem tudhatjuk. De minthogy ezt határozottan tagadja, nem állítjuk. Azonban legyen bár akárhogy is, valóban rövidlátásra vallana, ha meg nem látnánk azt, hogy a kérdés ma igaz valóságában mi körül forog. Legyen bármint is, helyes vagy helytelen, az egyszer el nem vitatható, hogy a megejtendő választások annak jegyében fognak lefolyni és a választók aszerint fognak állást foglalni, hogy pontosan épp a királykérdésben a jelöltek milyen álláspontot fognak elfoglalni Haller István jelölt urnak álláspontja ebben a kérdésben cikkének megírása előtt is ismeretes volt és cikkének elolvasása után meggyőződésünk szerint ugyanaz maradt. Amidőn a gyászos emlékű, bűnös kezek okozta vérrel megpecsételt októberi királypuccsnak vége volt, ismert, a vagyonukat donáliók útján a Habsburgoktól származtató politikusaink érzékeny szívvel búcsúztatták el az országból távozó ex-királyt. És mint a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának vezére, Haller István is elszónokolta a maga bucsu-üdvözletét, mondván, hogy mint folynak a tengermilliók könnyei és a szegény király népeinek könnytengerén vitorlázik kifelé az árvult hazából. És amidőn IV. Károly elhunyt, ugyanazon Habsburg-donátiós politikusok, Apponyival, Andrássyval az élén, azonnal készen voltak a felelettel, hogy nincs más hátra, mint „éljen II. Ottó !“ A lapok interjúi szerint Haller István jelölt úr hasonlóképen nyilatkozott. Uramfia ! Kell-e ezeknél világosabb beszéd?! E megtörtént tények, a közismert állásfoglalások, a megkötött és a mai napig is fennálló Andrássy-Windischgrätz-Vázsonyi-féle fegyverbarátság alapján — bocsánat — de kissé mosolyogni való az úgynevezett „magyar nemzeti királyság“ erős hangoztatása. Itt komolyan elképzeli Staller István képviselőjelölt úr azt, hogy a magyar nemzeti királyság megvalósítható a Habsburgok jogara alatt?! Azok alatt a Habsburgok alatt, akik soha nem voltak magyar nemzetiek, akiknek ez az ország mindig gyarmata volt, akik előtt Ausztria érdekével szemben Isten tudja, hányadrangúan jöttünk tekintetbe és azok alatt a Habsburgok alatt, akiknek nevéhez annyi jó magyar vértanú kivégeztetése fűződik, akik ellen ez a szerencsétlen nép ahány harcot csak vívott, az mind a szabadság harca volt, akiktől évszázadokon át elszakadni törekedett a magyar nemzet ? A mi fajmagyar, nyílt becsületű, minden érdektől mentes lelkiismeretünk, érzésünk azt mondja, hogy ez lehetetlen. Márpedig Haller István ajkán elhangzott a végzetes szó, hogy „éljen II. Ottó !“ Nem. Mi, egyszerű, kisemberek, akik a politika intézésétől igen távol vagyunk, azonban mégis csak meg tudjuk formálni a magunk nézetét, és akiknek politikai állásfoglalását sem magánvagyoni, sem egyéb mellékérdekek nem irányítják, hanem kizárólag a köznek, a nemzetnek, a hazának a java, akiknek a lelkületét nem szennyezi be a politikai mesterség piszka, akik nem vagyunk politikus praktikusok, mi ebben a kérdésben apáinknak, a magyar történelemnek évszázadok óta hirdetett tanításait követjük, akik mindenkor és mindenütt a Habsburg-háztól való megszabadulást tanították, és a megölt magyar vértanúk szenvedései, a magyar szabadságharcokban elesett testvéreink fájdalma mi bennünk ma is fáj, és nemzetünk érdekében vigyázunk reá, hogy fájjon is örökké, amíg bizonyos politikusok Habsburg restaurációs manővere kísért. Ebben a kérdésben — engedelmet kérek — sokkal hivatottabb útmutató Czegléd választó közönségének a magyar történelem, a porladozó magyar vértanuk emléke, Kossuth Lajos tanítása és saját városunk büszke hagyománya, mint — — Haller Istvánnak „a magyar nemzeti királyságot“ fennen hirdető cikke, miután azonban már előbb Ilik Ottót éltette királyának, és amidőn az Andrássy-Windischgrätz-Vázsonyi-féle praktikus szövetséggel halad egy után. Mi is akarjuk a magyar nemzeti királyságot. Csakhogy a mi általunk akart Magyar Nemzeti Királyságot betölthetetlenür választja el attól, amit Haller Istvánék akarnak. És ez épen a Habsburg restauráció. Igen, mi is akarunk egy szabad, nemzeti, független magyar királyt, de az nem lehet, legalább a mi akaratunk szerint nem: egy Habsburg. Amidőn Haller István a szabad királyválasztás elvét perhorreszkálja, helytelen és téves útra téved, amidőn azt mondja, hogy ez a királykérdés azonnali sürgős megoldásával egyenlő. Mert méltóztatik látni, a szabad királyválasztók sem akarnak mindjárt, holnap reggel „királyt“. Dehogy. Ugyan naiv dolog ezt hinni. Hanem amidőn azt mondjuk, hogy mi a szabad királyválasztás hívei vagyunk, az szerintünk azt jelenti, hogy igenis a „magyar nemzeti királyság“ megvalósíthatása érdekében, a magyar történelem, a magyar hagyomány és az ősi magyar alkotmány elvei alapján választjuk meg majd azt a magyar embert királyunknak, akit a nemzet ezen legmagasabb méltóságra legmegfelelőbbnek tart és akkor, amidőn az a 23-ik szám