Ceglédi Kisgazda, 1929 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-05 / 1. szám

Alexy Lajos áldott emléke, nagy lelke és csodálatos jósággal teli szive soká fog élni e város falai között. . ____ . — ------ _----------------------— - —--- --------— ----------------- — - - Politikai jegyzetek A­z elmúlt karácsonyi ünnepek ritka jelen­tőségteljes nyilatkozatokat hívtak életre, ame­lyek fölött érdemes sokat és sokáig elgon­dolkozni. M­indenekelőtt itt áll Rothermere lord üd­vözlete a magyar nemzethez. A többek közt azt mondotta, hogy a királykérdés megoldá­sánál mindennemű és rangú vonatkozásban kapcsolja ki a Habsburgokat, mert ezt köve­teli a külpolitikai helyzet, de különösen a magyar revíziós mozgalom komolysága, rea­litása. É­s a nyomdafesték alig száradt meg a Pesti Hírlap ama lapjain, ahol ez az üzenet állt, máris beérkezett Apponyi Albert gróf válasza, a magyarság nagy barátját „idegen“­­nek nevezve és válaszában kiemelkedően hangsúlyozta, hogy ez a kérdés olyan szoros belügye a magyar nemzetnek, hogy semmi­féle vonatkozásban beavatkozást meg nem tűr, mert mint alkotmányjogi kérdés, ha ilyen történik, akkor a magyar alkotmány össze­omlik, az pótolhatatlan csorbát szenved. De a kérdés nem is aktuális, fejtegette tovább, mert hiszen a magyar trónnak megvan a törvényes várományosa, aki a hatalmat csak azért nem gyakorolhatja, mert rajtunk kívül álló okok ezt akadályozzák. A­pponyi válasza természetesen nem ma­radhatott viszonválasz nélkül, dr. Polónyi Dezső tollából jelenve meg egy cikk, amely a trónutódlás kérdését szoros alkotmányjogi szempontból világítva meg, abban kimutatja épp a homlokegyenest ellenkezőt; neveze­tesen, hogy a magyar ősi alkotmány értel­mében a magyar nemzet ősi szabad király­választó joga éledt fel. A kérdésnek mindenesetre nagyon érdekes megvilágításai ezek és gróf Apponyi személye iránt a legmélyebb hálás és ha tisztelettel viseltetünk, ha egyetemes érdekből megse­m győzzük, hogy mint minden életbevágó nagy kérdés: sohse a formákon, hanem a lénye­gen fordul meg. A magyar alkotmány se akarhat mást, mint amit a magyar nemzet érdeke parancsol. A kérdés lényege tehát ott van : mi a ma­gyar nemzet érdeke? Abban aligha lehet eltérés, hogy mindenesetre a legfontosabb érdek: az ezeréves ország visszaszerzése. Már most hogy valósítható meg ez a legrö­videbb útán, a lehető legközelebbi jövőben?! Ha nem Habsburg királlyal, akkor szabad-e, lehet-e akármelyik Habsburg leszármazása uralmát itt­­megalkotni, s nem a magyar nemzet életérdeke elleni legsúlyosabb vétség volna-e az ?! M­i tehát azt mondjuk, hogy a magyar po­litikával foglalkozó vezetők a jogi formulá­kon ne lovagoljanak már olyan sokat, külö­nösen mikor a nemzet életérdekéről van szó. Hanem ha vállalták a nemzet politikai veze­tését, akkor annak eminens érdeke szerint járjanak is el. Mert ez az ország egyszer fel is akar támadni a maga régi nagyságá­ban és ez az ország sem nem vezetőiért, sem nem a Habsburgokért, hanem önmagá­ért, az azt lakó népért, nemzetért van ! A másik megnyilatkozás Mussolini kará­csonyi intervjúja (meg kell jegyezni, hogy Rothermerének a szoros belpolitikai helyze­tünkre is volt még egy-két nagyon érdekes megjegyzése, amelyre még visszatérünk) és Mussolini nyilatkozat olyan, mintha Európa egén a világító üstökös jelent volna meg, fényt vetve az alant gömölygő sötét, vajúdó világra. A­z élő világrendet gazdasági vonatkozás­ban egy roppant nagy küzdelem tölti be, hol csendesen, hol kirobbanva: a tőke és a munka egymással való harca. Ezt az egész világrendet átfogó kérdést Mussolini Olasz­országa megoldani látszik. Mert a termelés tényezőit egy magasabb cél: a nemzet, a haza érdekében egybefogta, eként: „tiszte­letben tartjuk a tulajdonjogot, de annak nem szabad az emberi jogok ellen vétenie. Tőké­seinktől ugyanazt követeljük, mint a munká­soktól: fordítsák erejüket a nemzet javára.“ Majd pedig: „A fassista állam a termelők állama. Legfontosabb alapelve az, hogy a nemzet magasabb érdekei az osztályok és pártok érdekei fölött állanak. A fassizmus a közös munkát követeli és nem a viszályko­dást és ellentéteket, a takarékosságot és nem a tékozlást.“ Olyanok e szavak, mintha erős szekér dübörögne végig Európa testén, amely felvesz mindenkit, aki a közjót akarja, azon­ban elsöpri utjából még a hegyet is, ha a közjót, a nemzet érdekét akarja sérteni. É­s ugyancsak ezidőben egy magyar író­nak , dr. Vályi Edének „Közgazdaságban mindenki számára“ című munkáját forgatom, melynek élén jelmondatul ez áll: „Mindannyian felelősek és kötelezettek vagyunk, egymásért. Munka, Tudomány és Emberi érzés Egyesüljetek ! Szolidarizmus, vagy bolsevizmus — Válasszatok.“ É­s e munkában ugyanaz a nagy átfogó gondolat, mint ami az olasz alkotás alatt — valóságra érik ... .. . Ha már a kormányzatunk nem teszi, legalább ti, Emberek — figyeljetek ! Dr. A. I. — Melyik gyógyszertár lesz nyitva? Jan. 6-án Kemény Gyula Árpád-tér és Mester László Rákóczi-út. A hét többi napjain Ke­mény Gyula gyógyszertára m­ost itt van letartóztatva, hasonló módon egy, köznyelven lőcspálcának nevezett fával átdöfte azt a­ Sebestyén deákot, Syger Máté pedig testvérével Lőrinccel ugyanazon módon vágta azt a Sebestyén deákot. Ugyanő vallotta, hogy Kun János ifjaból nyíllal felfelé nyilazott arra a Sebestyén deákra, végül azt a Sebestyént legkevésbbé sem üthette, hanem csak a szolgáját üthette vele és hogy Apollonia, Demjén Máté felesége, azt a fentemlitett Sebestyén deákot két kezével a haján fogva erősen hurcolta és a földhöz verte, végül az az úrasszony valami lándzsát vitt át­ az ura után és a legalázatosabb és illetlen szitkokkal illette őt azonfelül. Végül pedig ugyanaz a Mészáros Demeter vallotta, hogy a fent előre­­bocsátott összes bajok oka és kutforrása maga Demjén Máté volt. M­ely fentirt két fogolynak jelen levelünkbe, mint fent előrebocsáttatott, összeirt és váro­sunk pecsétjével megerősitett vallomásait ugyanazon Ferenc mesternek kiadni véltük. Kelt Budán, Szent Márton püspök ünnepe utáni legközelebbi kedden (nov. 13) az Urnák ezerötszázkilencedik esztendejében. * E­ddig tart az okmány, a folytatását, ha netalán érdekelné Cegléd polgárságát, szintén fogom közölni, azon reményben, hogy ez is egy lépés lesz a cél elérésére, tudniillik az ösz­­szes mohácsi vész előtti okmányok kiadására. CEGLÉDI KISGAZDA HÍREK — Mai tárcárcánk. Lapunk főszerkesztője , dr. Dobos Sándor a Magyar Nemzeti Múzeum főlevéltárnokától, Pettkó Bélától a következő levelet kapta : “Igen Tisztelt Barátom ! Mel­lékelve küldök egy Cegléd városát érdeklő okmányt magyar fordításban. Ez a 113-ik ok­mány, ami Ceglédre vonatkozik, összesen 122 drb van, mind ilyen módon feldolgozva, t. i. először betűvel kiírva, kivonattal, mely rövid tartalmat foglal magában, ellátva. A la­tin szövegnél ezt latinul írtam meg, a ma­gyar szöveg hű fordítása a latinnak. Tudni­illik az az intenzió vezetett engem, hogy ez nyomdába kerüljön s ezt a könyvet a tudó­sok ép oly érdekkel forgassák, mint a leg­­laikusabb ember is, kit érdekel a városa tör­ténete. Ilyen munka még nem jött ki a sajtó alól, mert az okmányokat mindig csak lati­nul közölték és bizony és e miatt az ilyen kiadványokat csak az a végtelen kis számú érdekelt forgatta, kik az ügy szeretete mellett tudták a nyelvet is, amelyen az okmányok szólnak. Ha Cegléd város Codexe ilyen ki­adásban megjelen, nem kell attól tartani, hogy ott lepi a por az egész művet a raktárban, mert igazán szentül hiszem, hogy Cegléd vá­ros intelligens népe áll olyan fokan a város iránti szeretetében, hogy át is olvassa azo­kat az elavult írásokat, melyek Erzsébet ki­rályné adoménylevelétől elkezdve egészen 1526 ig fentmaradtak.“ A mai tárcánk alap­ján minden esetre várjuk nagy érdekkel a jelzett könyv mihamarábbi megjelenését. — Címadományozás. Kormányzó ur őfő­­méltósága az igazságügyminiszter előterjesz­tésére Dely Károly és dr. Keresztes Nagy Sándor ceglédi kir. járásbiráknak, a királyi itélőbirák részére megállapított II. fizetési csoport jellegét adományozta. Ez előlépte­téssel a „Nagyságos“ cím jár. Jóleső érzés­sel gratulálunk e jól megérdemelt előlépte­tésekhez, mert ez egyrészt képességeiknek és ügybuzgóságuknak elismerését, másrészt a ceglédi kir. járásbíróság megbecsülését is jelenti. — Halálozások. Reálgimnáziumunknak két nyugdíjas tanára hunyt el az elmúlt héten. Áldor Imre Újpesten dec. 30-án, 90 éves korában és Révfy Zoltán pedig Gödöllőn 59 éves korában hunyt el. Temetéseiken a reál­­gimnázium tanári kara és az ifjúság is kép­viselve volt. Nyugodjanak békében ! — Lovasfilm-bemutató Cegléden január hó 14-én lesz az Uránia mozgószínházban. Iskolások és leventék részére délután 4 órai kezdettel. A nagyközönség részére az elő­adás 6 órakor kezdődik. A film, mely főleg ceglédi vonatkozású, eddig már mintegy 20 különféle helyen az országnak mutattatott be általános tetszés mellett. Külön meghívók nem küldetnek. Belépődíj nincs. Érdeklődők, hölgyek és urak szívesen láttatnak. — Pályázat titkári állásra. A Ceglédi­­ Gazdasági Egyesület a megüresedett titkári állásra pályázatot hirdet. Fizetés havi 160­0. Az állás január 15-ike után azonnal elfogla­landó. A Szolgálat első 6 hónapja próba­időnek számít, mely alatt az egyesület a tit­kárt kártérítési kötelezettség nélkül bármikor elbocsáthatja. A véglegesítés 6 hónapi szol­gálat után történik. Felszerelt kérvény január 15-ig dr. Dobos Sándorhoz, a Ceglédi Gaz­dasági Egyesület elnökéhez küldendő.­­ Felhívja a rendőrség vezetősége a ház­­i tulajdonosokat arra, hogy a járdákról a havat­­ és sarat mindig takarítsák el, csúszós időben­­ pedig hintsék fel a járdákat. 1. szám

Next