Czeglédi Közlöny, 1934 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-07 / 1. szám

4. oldal CEGLÉDI KÖZLÖNY — Gőzfürdőépítés. A Fürdőépítő Vállalat kiküldött mérnöke a héten szerdán délelőtt tárgyalt a városi elöljárósággal az építési szerződés feltételeiről. A vállalat által írásba foglalt pontozatok azonban nem feleltek meg a város érdekeinek s azért az elöljáróság azt mint tervezetet sem fogadta el, hanem a megbeszélések alapján új tervezetet készít s arra kéri ki a vállalkozó véleményét. A vállalat különben az építést késő tavaszra tervezi úgy, hogy a felszerelés belenyúlnék a nyárba s a fürdő üzemét csak az ősszel kezdené meg, mikor már a strandfürdőt bezárják. Érdekes, hogy nem annyira a gőzre, mint a száraz hőlégfürdőre fektetik a fősúlyt, mert a gőz az újabb orvosi megállapítások szerint nem olyan jótékony hatású mint amilyent általában eddig tulajdonítani szoktunk neki, illetve a gőz gyógyító hatása csak órák számra vétel esetében mutatkozik s azt nem igen bírják ki az emberek, a száraz hőfürdő ellenben sokkal gyorsabb hatású és fokozottabb. A névmagyarosítási mozgalom egyre erősödik. Nálunk is élénkül az érdeklődés, örvendetes, hogy mind többen vesznek benne tevékeny részt önként, tiszta belátásból s fogyatkozik a húzódozók száma. Legfőbb ideje is, hogy cselekedjünk ezen a téren ! A konokságnak, maradiságnak semmi értelme és célja nincs. Várjuk, lássuk, öleljük szeretettel magunkhoz azokat, akik igyekeznek nevükben is magyarrá lenni, akik nem tűrik a látszatát annak, hogy ne volnának száz százalékig magyarok, akik tesznek arról, hogy a név külsősége sem üssön el belső énjüktől, érzéseiktől, törekvéseiktől. Várjuk türelmesen azokat, akik erős szállal, jó magyar névvel fűzik szorosabbra a kapcsot, mely a magyarsághoz láncolja őket, akik nem engedik kétségessé tenni, hogy teljes értékű tagjai az egy sorsközösségben élő magyar nemzetnek, akik tudatában vannak annak, hogy nem veszítenek semmit, csak nyernek idegen nevük elhagyásával. Nem sokáig váratnak magukra azok, akik átérzik, hogy ellenségeink ellen békében is harcolnunk kell, hogy a magyar név is erős védelmi fegyver velük szemben és hogy az többet ér jelen és jövő sorsunkban bármily idegen származás külső bélyegénél, emlékénél, hagyományánál, még ha az egykor nemességet is érdemelt, mert ebben a vér- és könnyáztatta országban a legnemesebb nemesség magyar érzés, szív, lélek, törekvés, cselekvés mellett nemzetiségben és a névben is magyarnak lenni! Szilárd meggyőződésünk az, hogy akik teljes joggal a nemzet kebelébe tartozóknak vallják magukat, azok nevük helyett még akkor is, ha az történelmi értékű, de idegen eredetű, előbbutóbb magyar nevet választanak Magyarok közt magyar névnek legnagyobb a becsülete! A gyászos végű háború és Trianon után is megmutattuk mi, csekély számú magyarok, hogy a kardforgatásban a világ legelsői között maradtunk. Kardunk a tősgyökeres magyar név is! Ne hagyjuk ezt a pengét rozsdásodni, vegyük fel, fényesítsük, élesítsük, éljünk vele! Itt, a Nagy Alföld közepén helyezzünk súlyt arra, hogy ne legyen idegen neve senkinek, aki magyar! — Tolja bal fülét előre! „Vegye le kalapját, tolja bal fülét előre, öltse ki a nyelvét és akkor maga is udvarias ember lesz Tibetben, ahol ez a legudvariasabb köszönési mód..." Ezeket írja többek közt egy Indiában élő magyar ember Tolnai Világlapjának. A népszerű képeslap a világ minden részéről kapja az érdekességeket és a szebbnél szebb képeket. — Ismerkedési est. Ismerkedési estre jöttek össze újévkor a lajosmizsei tánciskolában az ottani fiatalok, leányok és legények. Javában folyt a mulatozás, a tánc s kitűnt. Hogy a legjobb táncos Bujdosó Imre odavaló legény, aki nemcsak legszebben táncolt, de legfáradhatatlanabbnak is bizonyult. Érthető azonban, hogy mégis kifáradt és kimelegedett s friss erőt gyűjteni az udvarba ment ki. Alig lépett azonban kettőt, valaki hátulról több késszúrást ejtett rajta. Súlyos állapotban szállították kórházba a megszurkált legényt. Állapota válságosra fordult, mert az egyik szúrás a fejébe hatolt s agyvelejét is megsértette. — Hólerakó helyek. Mivel mostanában valamennyi hó esett, egyes udvarokban meglehetősen összegyűlik a hó s a hókupacok alkalmatlanok. Ezért kihordják. Azonban a fuvarozók nem törődnek vele, hogy hol lehet, hol szabad lerakni, hanem egyszerűen lerakják valahol tetszésük szerint, így hordtak havat a vásártérre is. Az pedig csak nyilvánvaló, hogy a vásártér nem hólerakodó hely. Azt mindenki tudja s ha mégis odahordja s megbüntik érte, ne panaszkodjon. A hólerakó helyek ki vannak jelölve s csakis ott és máshol sehol sem szabad az udvari havat lerakni. Ha kissé távolabb van is a lerakóhely, kocsival nem tesz nagy különbséget s különben is ami tilos, az tilos: a CEGLÉDI KÖZLÖNY-t! Mindent megír. Mindent közöl. Mindenki olvassa. — A magyar gazdaifjak bel- és külföldi csereakciója. A Faluszövetség ez évben is megrendezi az immár tízéves múlttal bíró németországi, valamint az 1933. évben jósikerrel megkezdett olaszországi és belföldi gazdaifjúsági csereakciókat. A magyar gazdaifjak a tavasztól őszig terjedő idő alatt mintegy 6 hónapot töltenek beosztási helyükön, ahol mint családtagok részt vesznek az összes előforduló gazdasági munkákban és ezen idő alatt díjtalan ellátásban részesülnek. Úgy a bel- mint a külföldi csereakcióra csak olyan 17 évesnél idősebb ifjak vétetnek fel, akiknek szülei önálló gazdasággal bírnak és egy magyar vagy külföldi csereifjú családtasként való befogadását vállalják. A bejelentések a szülők részéről történnek, de a jelentkezőt ajánlania kell a szülők lakóhelyén levő Faluszövetségnek, gazdasági egyesületnek vagy gazdakörnek, továbbá a Hangya vagy hitelszövetkezet vezetőségének, ezenkívül a községi elöljáróságnak is. A belföldi csereakció részvételi díja (útiköltség nélkül) 10 pengő. A belföldi csereakcióra felvett ifjak kedvezményes vasúti jeggyel utaznak beosztási helyükre. A külföldi csereakció részvételi díja pedig 190 pengő, mely összeg két részletben fizetendő és ebben bennfoglaltatik az oda- és visszautazás, valamint az őszi hazatérés alkalmával rendezendő tanulmányi kirándulás költsége teljes ellátással együtt. Jelentkezési határidő 1934. február hó 15. Bővebb felvilágosítást az érdeklődőknek a Falu Országos Földmives Szövetség (Budapest, V. kerület Báthory utca 24) nyújt. Fizessen elő lapunkra! 1. szám — A bor és sör harca. Évek óta tart már a harc a bor és sör között s az úgy látszik mégis csak a bor győzelmével végződik. A sörgyárosok már segítségért kiáltoznak, a sörfogyasztás olyan rohamosan csökken, azt mondják katasztrofálisan hanyatlik. A sörfogyasztás a szeptemberrel kezdődő sörfőzési első negyedben 60%-kal esett vissza az előző évi sörfogyasztáshoz képest, noha már az előző év is a pangás, a hanyatlás jeleit mutatta, az 1933. november havi fogyasztás pedig 67%-kal esett vissza az előző évihez képest, vagyis az egyharmadát sem érte el. A sörgyárosok a borfogyasztás emelkedésében látják a baj okát. Mi meg abban, hogy a sör nagyon drága. Egy pohár sör árán két liter bort lehet kapni, s öt litert egy liter sör árán. Hát ugyan csak természetes, hogy bárki is a vidámulóbb bor mellé áll s ennek nekünk mint bortermelő országnak s mint különösen bortermelő vidéknek csak örülnünk kell. Ha olcsó is a bor, csak legyen keletje. Azt se bánjuk, ha a sörtől egészen elfordul a fogyasztó, az a termelést alig érinti, az a kevés árpa, amit a sörgyárak felvesznek, a mezőgazdasági termelésen egyáltalán nem változtat lényegeset s a sörárpa takarmányozás céljára is kelendőbb és valamivel drágább mint a közönséges árpa. Sokszor akadt már meg a borok értékesítése s ha a mai alacsony árak hozzászoktatják egészen az embereket a borhoz sör helyett s látják, hogy meg lehet lenni sör nélkül is jó bor mellett, majd akkor is kitartanak a bor mellett, ha drágább lesz. Sokkal elviselhetőbb (sőt szinte közömbös), ha az az egypár sörgyár panaszkodik, mint ha a bortermelők tízezrei, akikhez a munkások százezrei csatlakoznak. — Vasúti sorompók eltávolítása. Ismeretes, hogy az államvasutak sok, igen sok átjárónál eltávolítja a sorompókat s szabaddá teszi az átjárást. Határunkban is több ilyen sorompó eltávolítását vették tervbe s kihirdették, hogy január 15. után foganatosítják. Ez ellen az érdekeltek óvást emeltek s a MÁV pénteken délelőtt 10 órakor újabb helyszíni szemlét tartott az érdekeltek bevonásával, hogy megállapítsák, hogy a Budai úttól visszafelé az első átjáró felszabadítható e vagy sem. A helyszíni szemlén nyilvánvalóvá lett, hogy ha az őrház nem lesz ott, mert azt el fogják bontani, akkor kevés terepváltoztatással 8—900 méter távolságra teljesen szabad kilátás van, s minthogy a vasút magasan fekszik s a hozzá vezető út eléggé lejtős, azon is lehet némi igazítással segíteni, úgy hogy a szabad átjárásnak semmi akadálya nem lehet s eszerint a MÁV, úgylátszik mégis eltávolítja ezt a sorompót is. Ez esetben azt meg kell szokni s mindig óvatosan kell az átvágást megközelíteni. A vonatok pontos menetrend szerint közlekednek, tehát azt is számon kell tartani, hogy mikor jön ott éppen vonat s kellő gondossággal és elővigyázattal el lehet kerülni a veszedelmet. Eleinte persze szokatlan lesz, de talán csak hozzá lehet szokni s reméljük, hogy nem lesz semmi baj sem. — Kövezetvám. A Ceglédi Hengermalom és az Iparbank közraktára és a város között tárgyalások indultak meg a kövezetvám fizetését illetőleg. A közutakról és vasutakról szóló törvény bizonyos rendelkezését most a kereskedelmi miniszter egy rendeletében a városokra kedvezőbben magyarázza mint ez előtt s kilátás van igazságos megegyezés mellett a vállalatok s a város érdekeit összeegyeztetni.