Ceglédi Ujság, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
POLITIKAI HETILAP. — MEGJELENIK VASÁRNAP REGGEL. Előfizetési árak: Egész évre 11 kor., négy hóra 2 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Szerkesztőség: I. ker. Vasút-utca 100. sz. Ide kérjük a kéziratokat és nyilterokot küldeni. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs:r. Molnár Albert, Zámbó János. Kiadótulajdonos : a szerkesztő-bizottság. Előfizetéseket és hirdetési díjakat, továbbá a lap hirdetéseit a kiadóhivatal, I. ker. 100. sz., Dr. Molnár Albert irodája veszi fel. Kéziratokat nem adunk vissza. Szomorú dolgok. Az a szóharc, azai hétfőn a polgármester, meg a városi ügyész között lefolyt, ha nem is gyönyörködtetett, de érdekességet adott az évtől búcsúzó közgyűlésnek. Erős igazságérzet, nagy elhatározás és bátorság kellett ahhoz, hogy a városi ügyész ott, a nyílt közgyűlésen felszólaljon. A tanács mély hallgatással az ügyész mellett tett bizonyságot. Hogy a tanács előtt a tárgyalás miképen folyt le, azt a városi képviselők nem tudhatták, arról azonban mindenki meggyőződött, hogy a városi tanács nem 22 korona haszon tudatában tette meg azt az indítványt, hogy a helypénzszedési jogot bérbe adják. Az egész látvány olyan tragikomédia volt. A tanács benyújt a közgyűlésnek egy indítványt, ahol a helypénz bérbeadását haszon reményében javasolta. Az elnöklő polgármester ott a közgyűlés színe előtt hevenyészett számítással kisüti, hogy a városnak a bérbeadás csak 22 korona hasznot ad. Erre a városi ügyész közbeszól, kétségbe vonja az adatok helyességét, mert a tanács előtt a polgármester jelenlétében nem ilyen eredményről beszéltek. Az egyik így, a másik amúgy beszélt. A harc látványosság volt a publikumnak. Ez volt a komikum ! A tragikum pedig az, hogy bizony a nagyközönség az olyan előterjesztés után nem tud eligazodni és az igazságot nem tudja feltalálni. Elveszti hitét, reményét a vezetés iránt. Azt látják, hogy hasból dolgoznak. Az előterjesztésekből hiányzik a tanulmányozás. Az adatok magyarázat nélküli numerusok. A közgyűlés előtt néhány nappal a tanács szép hasznot remél, s a tanács legnagyobb bámulatára a polgármester csak 22 korona hasznot mond és itt meg az az érdekes, hogy ez az adat sem megbízható. Mi utána néztünk a városi helypénz kezelésének. Fontos, megérdemli a tanulmányozást. A városnak 1891 év január 1-től 1900 év december hó 31 -ig, tiz éven át, a helypénzből a következő haszna volt: összesen tiz éven át bevétel Sődbl'6 k. ifij. kiadás 57276 k. 05 f. tiszta jövedelem 175297 k. 21 f. mutatkozik, ebből egy évi átlag 17529 korona 72 fillér. Tiz év alatt minden esztendőre ennyi tiszta haszon esik. Most a város a helypénzjövedelmet haszonbérbe adta 18500 koronáért, ez után fizetni kell 2556 kor. adót, amit ha levonunk, tiszta haszonként mutatkozik 15947 korona, tehát 1682 koronával kevesebb lesz a jövedelmünk, mint amennyit a házi kezelés mellett tiszta haszonként elérhetünk. Mi az adatokat a zárszámadásból vettük. Az hiteles és az átalány kiszámítása tíz évi forgalom eredménye, amivel megbízhatóbb. Az adót a törvény alapján számítottk ki. Már most ha ezt az ügyet fontosságához képest előkészítik, adatokkal fölszerelik, bizonyosan tudjuk és meg vagyunk győződve arról, hogy a tanács a város világos kárára a bérbeadást nem javasolja.. Mit tanult meg a nagyközönség ebből a vitából? Megtanulta azt: 1. Hogy a tanács előkészület nélkül hasból dolgozott. 2. Kitűnt az, hogy a tanács, de a tanácsülésen a polgármester maga sem volt ebben a véleményben, hogy 22 korona hasznot hoz a bérbeadás. 3. Kitűnt az, hogy a polgármester 22 koronája sem üti meg a komoly számítás eredményét. . 4. Kitűnt az, hogy a városnak nemhogy haszna, de tetemes kára lesz abból, hogy a helypénz jövedelmet bérbeadták. Az a 1682 korona ránk fért volna! Dr. Molnár Albert lapunk szerkesztőjének fellépését a közönség zöme simpathiával fogadta, a másik rész a polgármester tekintélyét félti. Mi nem szólunk semmit erről, csak az az egy bizonyos, hogy a városi ügyész felszólalása feltárta azt, hogy a város vitális érdekeit milyen vétkes felületességgel intézik el. Szomorú tanúságtétel, de igaz. Itt is, ott is a nemtörődömség mutatkozik. Ez így nem maradhat, nem fogott, veszni hagyja a bátor kis csapatot? Az a szenvedély olvasható le arcáról, amelynek percében még a legerősebb férfi is képtelen magán uralkodni. Ilyen percben minden, mi máskor törvény, szabály vagy szentség talán, megsemmisül. Önkénytelen kiröppen kardja hüvelyéből, mely még az ellenség vérétől nedves; a vad rohamra való lelkesedést átleheli a katonákra is. A trombitás parancs nélkül riadót fúj, mindegyik honvéd szíve megdobban, a fegyverre pattognak a szuronyok, egy a lelkesedés, egyetlen vezényszó, amit a kapitány kiált: — Utánam! . . . Még néhány száz lépés választotta el a bajtársaktól a segítőcsapatot, ám ekkorra már az ellenség észrevette, hogy az üldözők nagyon kevesen vannak, tömörültek s szembe fogadták a honvédek támadását ... Csak még pár percig türelem és kitartás. A Mária-képes zászló, mint a megmentés angyala fennen lobog és közeledik. Az előbb megfutamodott ellenség egy része halom mellől sortüzet ad a vakmerő kis csapatra. Tóth Sándor káplárnak megrogyott a térde. Fel akarna emelkedni sietve, de nem tud, nem érti, miért zsibong egész teste? ... A többiek, mintha már nagyon meszsze lennének, olyan homályosan látja őket, mindig messzebb-messzebb, pedig úgy rémlik neki, hogy a szuronyok zörejét, a fegyver-kakasok csettegését egész közelről hallja s nem bir felkelni, mégegyszer minden erejéből fel akar lí erét« 1 Kadás kor. fll. kezelésre adóra 1891.évben 23308 18 2351 60 625 72 1892. 2474410 3331 54 2828 72 1893. 22422 30 2987 16 2891 70 1894.» 26033 90 4623 40 2623 92 1895.V 21976 34 3908 92 2623 92 1896.» 22442 86 4017 38 668 84 1897. 23079 84 4357 18 549 80 1898.n 24316 32 5197 36 570 42 1899.n 22350 96 4975 18 664 92 1900.„ 21998 22 5169 21 2309 18 TIRÖR: A zászlót el ne hagyd! A „Ceglédi Újság“ eredeti tárcája. Amikor Tóth Sándor belépett saját jószántából a haza függetlenségéért küzdő honvédek sorába, Erzsikének, a szép Bogár Erzsikének a szivét is magával vitte a táborba lelkesedése mellett. . . Leányszó, Ígéret! Azt mondta az Erzsi: — Vissza foglak várni, — imádkozom érted édes Sándorom minden este s reggel .. Mi lett a vége? Semmi lett a szép szó, — eltűnt mint a futó felhő s mikor Sándor fél év múlva társaival Ács alá került, akkor már kontyba kötötték a haját az Erzsinek. Sándor, amint meghallotta, hogy menyecske lett a kedveséből, éppen pipaszó mellett, esteli táborozásánál, felállt ülő helyzetéből, felnyitotta a pipája fedelét, megigazította, megnyomkodta a dohányt benne, aztán megint reá zárta a kupakot, nagyot szitt belőle, mintha,ebbe a nagy szívásba akarná beleölni minden gondolatát, a másik percben pedig úgy vágta a sátort tartó cölöp szögletéhez, hogy az szerte széjjel törött. . .Volt, nincs, szólott, kiszittam eldobom.“ Egy szóval sem mondott többet. Ettől az időtől nagyon szűk lett a szava. Mit gondolt magában, mit nem, azt ki tudná megmondani? Hanem annyi áll, hogy a bátor Tóth káplár még vakmerőbbé vált, kereste a halált, de nem volt a káplárnak szerencséje hozzá. Pedig a halál kaszájának busásan volt dolga Ács körül! Valamely portyázó honvéd század, nem messze az ácsi erdőtől ellenségre bukkant. Rövid harc fejlődött, a honvédek vitézül küzdtek, a zászló közöttük volt, csak meghalni lehetett, vagy győzni. Az ellen meg futott. „Előre a zászlót!“ szólt érces hangon a napbarnított arcú magas kapitány, mire a golyótól átlyuggatott, összerongyolt nemzeti színű lobogót előbbre vitte egy izmos komáromi fiú. A trombitás gyülekezőt fújt. A kapitány rendbe akarta állítani századját, de hasztalan, mert a század harmada, a legbátrabb fiuk a futó ellenséget üldözik, vak szenvedélylyel szuronyt szegezve rohantak s mind jobban távolodtak. Nem mentheti meg a földi hatalom a haláltól őket. Fújd a tagadódat ! ordít a trombitásra elkeseredetten a kapitány. Egyet sodor a bajuszán s a futó ellenség után rohanó csapatra esik tekintete; az arcán tükröződik vissza, mit összeszoritott ajkai közt mormog, r megálljatok, a zászlót ne hagyjátok el! Egy sebesült jajkiáltását hozza a szellő a dombok felől, néhány lövés hallatszik újból, egy az üldözők közül elesett. . . E pár perc alatt irtóztató csatára kél a kapitány, szivébe két érzelem: a bátorság és a fegyelem. Ó, ki sohasem félt a haláltól, kit a szerencse csillaga el nem hagyott, kit a golyó