Chicago és Környéke, 1980 (1-51. szám)

1980-06-21 / 25. szám

10. oldal VÍZSZINTES II. Afrikai állam II Az apály kezdete és vége II. a körzeti orvos IC. Helység Pest megyében 17. A bizományi áruházak betűjele 19. Éktelenül est (?) 70. Hamburggal 1937-ben egyesített iparváros 22. Nem veti meg a hegy levét 24. K. E. 25. Város Tibet­ben 27. Az ozmium fele 28. Pl. hegedűművész mű­soron kívüli produkció­ja 30. Egykori magyar király­áé 31. Emberszabású majom 33. L. A. 34. Y. B. 35. Többnyire vádlott lesz belőle 37. Az alkotó­ tehetség egyik fajtája 39. Egyik végtagunk része I0. Bosszús indulatszó 40. Kord­őszócska 42. Közeli rokon M. Fának van 45. Az akna közepe ■ 46. A régi magyar festészet legkiemelkedőbb alakja (csak a monogramja maradt fent) 48. Ahol már nem fáj sem­mi... 50. A bőkezű sí. Mindkét névelőnk 53. Nem valami szép embe­ri tulajdonság 55. Város Jugoszláviában 58. Folyóvíz sekélyebb része 59. Nem tehetek ... 40. Morfium-tartalmú kábí­­­­tószer 40. A-val a végén: szili FÜGGŐLEGES 2. Az Attila név változata 3. KötőSZÓ 4. A Nyugat utáni írónem­zedék egyik kiemelkedő tagja volt (János) 5. Sértetlenül­­. .. nocerosz 7. Nóta 8. Dühös, mérges (nem ősmagyar kifejezés!) 9. Tűz fölön forgatják 10. U. K. 11. Patkó-féle, de nem a ló lábán 12. Szerelmi kapcsolat 18. Nagytestű emlősállat 21. Legfőbb f­oly­ónk egyik szakasza 88. Önkényesen parancsol­gat 23. Vitamindú* eledel 26. Nem elöl van 28. A kemény hús 29. Török rang volt 32. A leghíresebb vízesés 36. Közúti Jármű 38. Csúf 10. E. G 43. Kezdődik a nap 44. A szomszédhoz beszél, anélkül, hogy odamenne 46. Félelem — pesti szóval (német eredetű) 17. Némely állat dísze 49. Ilyen egyetem a szün­időben van 52. Egyszikű növénynem­zetség 54. ... a világát 56. Fordított tudomány Önérzetes ember Egy kissé kapatos atyafi toppan Kemecsei elé az utcán: — Hé... — mondja — merre van a Ráday utca? Kemecsei erre azt mondja: Víz­szintes 1?— Függőleges­­! — feleli erre az atyafi. Lió MuLaTáSt!! A cukrászdában egy nő feketekávét rendel, pedig ajánlják neki a rengeteg finomságot. — Sajnos, nem ehetem ezeket. — Ó, szegény asszonyom. Epe? — Nem. ■ — Gyomor? — Nem, nem. — Magas vérnyomás? — Az sem. Nem megy össze a cipzár. *** Kovács elmegy a fogorvoshoz, mert rettentően fáj a foga. A fogorvos megvizsgálja, és közli, hogy a fogát rá kell húzni. — Hát csak ki vele — mondja hősiesen Kovács. A fogorvos injekciót akar neki adni, de Kovács nem engedi. — Nem kell érzéstelenítés, nem vagyok olyan érzékeny — mondja az orvosnak. Majd vattát vesz elő a zsebéből, és­ gondosan betömi mind a két fülét. — Hát ez mire való — kérdi tőle az orvos. — Teszik tudni — magyarázza Kovács —, a fájdalmakat kitűnően tűröm, csak az ordítást nem bírom hallgatni. *** HŰ DE ELSZÓLTA MAGÁT! A szórakozott vezérigazgató azt mondja feleségének: — Most pedig gyorsan öltöznünk fel, mert még vissza kell mennünk az irodába. AZ MAS... . —­Hová mentek ma este? — Egy Stravinsky -koncertre. — De hiszen már a múlt héten voltatok! — Az igaz. De nem ebben a ru­hámban... * Az indulásra váró vonat öt ko­csiját már végigjártam, mind zsú­folva volt. Végre a hatodikban találtam egy helyet. Az ablak mellett. Velem szemben magas, so­vány, savószemű férfi ült. N­os, ha savószemű? Ellenszenves figu­ra, de nem biztos, hogy igazam van. Lehet, hogy nagyon kedves fickó. Egyáltalán, semmi közöm hozzá, hogy milyen ember ül ve­lem szemben. Egy vonaton uta­zunk és kész. Igen ám, de percek múlva kiderül, hogy kellemetlen útitárs. Nem eszik sült libacom­bot, nyakamba szórva a morzsá­kat, nem nyitja ki az ablakot, hogy kereszthuzat söpörjön végig a kupéban, nem gyújt rá szivar­ra,­ nem fújja az arcomba a füs­töt sem. ő beszélgetni akar. S ezt a típust szeretem a legkevésbé. Utazás közben szeretek magamra maradni a gondolataimmal. Ő vi­szont alig hogy megrándult a vo­nat, s forogni kezdtek a kerekek, így szólt: — Hová tetszik utazni? Elszántan álltam a tekintetét és nem válaszoltam. — Szóval messzire. Majd csak agyonütjük az időt Könnyed, társalgási hangnem­ben folytatta: — Mostanában, mintha keveseb­bet késnének a vonatok. Nem­­ gondolja? Tüntetően újságot vettem elő és mögéje bújtam. A savószeműt mindez nem zavarta: — Olvasni tetszik? Mindjárt gondoltam, hogy értelmiséginek tetszik lenni. Ez most dicsér, vagy szid? Ki törődik vele! ■ — Ugyebár olyan jó negyvenes­nek tetszik lenni? Az én korosz­tályom. De sok mindenen keresz­tül mentünk, igaz-e, kedves kollé­gám? Az ördög a kollégád, nem én. Vadul, kétségbeesetten olvastam, talán észreveszi, hogy nem barát­kozom. — Mit írnak, mi a helyzet Kam­bodzsában? Csak hallgatni, meg nem szólal­ni. Ha egyetlen szót válaszolok, mohón belekapaszkodik, aztán fecseghetünk több száz kilométe­ren át. Jelentősen rámhunyorított: — A számból vette ki a szót Ebben a kérdésben is teljesen egyezik a véleményünk. Egyéb­ként, család, gyerek van? összeszorított foggal hallgattam. Ekkor az úti­társam fényképet vett AZ ORVOS FIA — Hogy néznek ki a kezeid! Azonnal menj kezet mosni! — De Anyu, én csak ebédelni akarok. Nem akarok senkit se meg­operálni... elő a belső zsebéből és az orrom alá dugta: — Ez itt a kisebb, ez meg itt a nagyobbik fiam. A feleségem nem olyan szép, mint a valóság­ban, de hát ez a fényképész hi­bája.­­ Magával könnyebb dolga lenne. Ahogy mondani szokták, fotogén arca van. Hm! Fotogén arcom van, ezt mások is mondták már. De nem kell a dicséreted! — Ön nem túl bőbeszédű, de erre nincs is grim­is Az ön hall­gatása beszédes hallgatás Egy ne­ves svájci pszichiáter szerint, a ki nem mondott szavak a legjel­lemzőbbek. Én énem önt. Társalgásunk sokszínű és él­vezetes. Sokatmondó és meggyőző az érvelése, amit Xáni Muncin nem mond ki, síroM ptnci­t a megbecsülését irántam, elismeri, hogy hasonló kapacitási partner vagyok. Köszönöm finn, ezt a beszédes hallgatást. Ön a legváltozatosabb témákról hallgat Gondolataink így is közös áram­körbe kerülnek. Mi a véleménye a zsenge, idei zöldborsó áráról? Ezt ugyan soha nem fogod meg­tudni!. Gazember! Dühtől véna­­pirosan felugrottam, és leemeltem a bőröndömet A savó szemű még barátságosan utánam szólt: — Remélem a jó sors még össze­hoz bennünket. Viszontlátásra! Á­tbukdácsoltam nyolc fülkén. A kilencedikben végre találtam egy üres helyet. Csend, békesség, nyu­galom. És mit gondolnak, ki ül velem szemben? Egy gyönyörű, fiatal lány. Aranyszőke hajzuha­­tag, nagy smaragdzöld szemek, a blúza észtveszejtően domborodik. — Csókolom a kezét hová tet­szik utazni? Hallgat — Gyakran jár ezen az útvo­nalon? Hallgat Micsoda utasok vannak! Gőgös, lehetetlen teremtés! Leesne a ka­rikagyűrű az utjáról ha egy ki­csit elbeszélgetne velem? ZENEÉRTŐ Kopfloch először van életében koncerten. Nagyon figyel és időn­ként elégedetlenül ingatja fejét. A szünetben odamegy a karmes­terhez. — Uram, nem akarok árulkod­ni, de ezt a lazsálást nem bírom nézni! A trombitás csak akkor fúj, ha maga ránéz... Bocsánat, kisasszony, de en­gem is lökdösnek... A nyár az úszás és a veszély időszaka Dr. Armand Broda­­uer, az „American Red Cross” (NYC) orvosa fi­gyelmeztet bennünket a következőkre a nyári hó­napok alkalmából: „ Minden nyáron so­kan fulladnak vízbe, ré­szint azért, mert önma­guk úszó­kapacitását túlbecsülik, másrészt pedig azért, mert nem használnak gondosan megfelelő védő­felsze­relést. Mindenekelőtt, gondoljunk arra, hogy szervezetünk és fizikai teljesítő képességünk talán nem olyan megfe­lelő, mint amilyen az el­múlt nyáron volt — kü­lönösen, ha negyven esz­tendősek elmúltunk. Le­hetséges, hogy az elmúlt nyár óta meghíztunk, ta­lán éppen dohányzunk, vagy ha azelőtt is dohá­nyoztunk, most többet dohányzunk — és min­denekelőtt az elmúlt nyár óta nem úsztunk. — Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az el­múlt nyáron 6,700 sze­mély fulladt vízbe az Egyesült Államokban. Ezeknek majdnem mindegyike a gondat­lansága miatt maga volt saját halálának az okozója. Semilyen körülmé­nyek között ne ússzunk, ha bármiféle orvossá­got is szedünk. Különö­sen veszélyes az úszás akkor, ha olyan nyugta­tokat szedünk, mint a librium, vagy a valium. Ezek a nyugtatok fella­zítják az izmokat és anélkül, hogy ezt tud­nánk, úszás alkalmával felborítja a test egyen­súly-érzékét. H- Lehetőleg ne úsz­szunk mély vízben. Egy öt láb mélységű víz ép­pen olyan megfelelő úszás szempontjából, mint egy 50 láb mély­ségű víz. A különbség azonban az — és ez rend­kívül fontos, — hogy ha valamilyen baj van, az 50 láb mélységű vízből sokkal nehezebb ben­nünket kimenteni, mint az 5 láb mélységű víz­ből. — Ha úszás közben hirtelenül fáradtnak érezzük magunkat, ne veszítsük el a fejünket és ne rémüljünk meg: nyugodtan feküdjünk hátunkra és lebeg­jünk a vízben, míg par­tot érünk.­­ Gyerekeket sohase engedjünk úszni anél­kül, hogy a parton úszó­mester legyen, vagy pe­dig olyan felnőtt, aki annyira tud úszni, hogy szükség esetén kiment­heti őket. Gyerekeinket már kiskorukban tanít­suk meg úszni: minden­ki, aki az úszást gyerek­korában tanulta, megta­nul annyira úszni, hogy nagyobb baj nem eshet vele. Sohase engedjük azokban gyerekeinket egyedül úszni, sőt, a fel­nőttek se ússzanak egye­dül.­­ Ne tartsuk csalha­tatlannak és teljesen biz­tonságosnak a mentő­öveket: ezek megfelelő védőfelszerelések ugyan de a megfelelő úszási képességet nem pótol­hatják. — Sohase ússzunk közvetlenül étkezés után, vihar alkalmá­val, vagy pedig hosszú napozás után. Időnként vannak UFO- elrablási hullámok, szerte a világon, ami­kor egyszerre és egy­­időben különböző or­szágokban többen je­lentkeznek olyanok, akik azt állítják, hogy bizonyos ideig UFO- foglyok voltak. Ezek a fantasztikus történetek mindig hűségesen köve­tik H. G. Wells és Ver­ne Gyula történeteit és a televízió „Star Trek” egyéb science-fiction so­rozatait. Azután a hul­lám elül és egy ideig senkit sem „rabolnak el” az UFO-k, majd egy idő múltán az „elrablá­­si hullám” újra kezdő­dik. Az egyik legújabb és legfantasztikusabb UFO-rablási történetet a new yorki, 26 eszten­dős Marc Brinkerhoff­­tól hallottuk, aki a kö­vetkezőkben számolt be kalandjáról az újság­íróknak: — Ötéves voltam, amikor a dolog történt. Alkonyodott és egy la­kásunk közelében lé­vő footballpályán üldö­géltem, egy nyalókát szopogatva. Hirtelen különös fényre lettem figyelmes a látóhatá­ron. A fény olyan volt, mint egy csillag és fan­tasztikus gyorsasággal közeledett felém, az eget átszelve. — A csillagszerű fény hirtelen egészen a kö­zelembe érkezett és ek­kor elájultam. Nem va­gyok bizonyos affelől, hogy ezután mi történt, de bizonyos vagyok ab­ban, hogy ami történt, rendkívüli és­­természet­­ellenes volt. — Három órával ké­sőbb, amikor magam­hoz tértem ájultságom­­ból, a footballpálya túl­oldalán találtam ma­gam. Bizonyos vagyok abban, hogy egy UFO- űrhajó rabolt el és tar­tott fogságban három órán keresztül, de kalan­domról csak sokkal ké­sőbb, évek múltán be­széltem. Mindenekelőtt, amikor mindez történt, ötéves voltam és nem volt olyan szókincsem, hogy erről az élményem­ről beszélhettem vol­na. — Ezenkívül, senki sem hitt volna nekem, szüleimet is beleértve. Gondolják meg, hogy mindez huszonhat év­vel ezelőtt történt, ami­kor az „UFO” fogalmát és kifejezését nem is­merték. —Nem sokkal később észrevettem, hogy egé­szen különleges pszichi­kus képességem van. Képes voltam megjö­vendölni bizonyos ese­mények bekövetkezé­sét, többek között megjö­vendöltem egy viszony­lagosan gyenge földren­gést New Jerseyben, sőt azt is tudtam, hogy a földrengés intenzitása a Richter skálán 3,5 lesz. Pete Mazzola és Jim Fillow, „UFO-nyomo­­zók” hipnotizálták Mr. Brinkerhofft és alávetet­ték a hazugságmérőgép vizsgálatának és úgy ta­­­­lálták, hogy az igazat mondja. Marc ma már, tizenkilenc év után, arra is „visszaemlékszik”, hogy milyenek voltak azok, akik elrabolták, az igazi science-fiction hagyományok értelmé­ben, az UFO-emberrab­­lók, természetesen ala­csony, négy lábnál ki­sebb, tojásfejű emberek voltak. (Lakásunk ajtaját és ablakait szorosan be­zártuk, mert a közelben több, alacsony tojásfe­jű emberkét láttunk. Szomszédunk azt állítja ugyan, hogy ezek a kör­nyékbeli, labdázó gye­rekek voltak, de mi még­is óvatosak vagyunk. Az ember sohasem tud­hatja...) Újabb UFO-elrablott jelentkezett ÉTTEREMBEN — Sajnálom, kedves ven­dég, italt csak étel mellé szolgálhatok fel. — Jó, akkor hozzon két liter bort és egy adag cék­lát TISZTELET —Tiszteljen­­ meg engem és a családomat azzal, hogy az életben felénk sem néz. ÖNÁLLÓ BEOSZTÁS — A főnököm szabad ke­zet adott hogy azt csinál­jam, amit ő mond. BARÁT Az lesz majd a jó idő, ha az ember leghűségesebb barátja az ember lesz. NŐGYÓGYÁSZNÁL — Kedves kisasszony, maga tetszik nekem. Lát­hatnám egyszer felöltözve is? DERÉK SZÜLŐ — Olyan szülő vagyok, kérem, aki egy percre sem hagyja magára a gyerekét. Még a kocsmába is ma­gammal viszem. MUNKAHELYEN — írja, kisasszony, folyó hó • 14-én kelt levelére vá­laszolva közöljük, hogy már nem szeretem. Négy gyermekünk neveléséről természetesen gondoskodni fogok. Légy boldog más­sal. Dátum, aláírás,­ bé­lyegző. LEGÉNYLAKÁS — Van egy diszkrét kis legénylakásom. Hetente kétszer felmegyek oda a feleségemmel. DIPLOMÁCIA — Kössünk egymással megnemtámadási szerző­dést! — javasolta Kovács­­né a férjének. Kitűnő minőségű hentesáruk! Füstölt kolbász szalonna oldalas disznósajt sonka Importált — paprika — sajt — túró lekvár — rétes és levestészta MICHAEL FLESS Home Made Sausage 4452 N. Western, Chicago Tel: IR 8-5443 Megyünk haza BILL & MARGE CSAKAI meghívja Önt, hogy tartson velük amikor a nyár végén ellátogatnak az Óhazába. 1980 szeptember 18-tól október 3-ig A túra első hetét Magyarországon töltjük és előre megszervezett közös kirándulásokat teszünk az országban. A második héttel mindenki szabadon ren­delkezik. Aki akár ellátogathat a közelebbi nyugat-európai városokba, — Münchenbe, Bécsbe, Milánóba, Zürichbe. — Avagy ma­gyarországi rokonok és barátok látogatására lehet fordítani a második hetet. A teljes ár, — repülőjeggyel együtt — $ 1.099.00 (Minimális áremelés a repülőjegytől függően lehetséges.) Bővebb információért hívja minél előbb Bill-t vagy Marge-t. Tel: (312) 777-2817 Yugoslavian Village Sarajevo Restaurant 2007 W. Irving Park Rd. Chicago 111. 60618 Tel: (312) 975-0437 • Kitűnő konyha • Szórakoztató műsor Tulajdonos: M. Gladan Nyitva. Csütörtök-Péntek d.u. 4—2-ig. Szombat d.u. 2-től éjjel­ 2-ig. Vasárnap d.u. 2-től éjjel 2-ig.

Next