Chicago és Környéke, 1982 (1-52. szám)

1982-06-12 / 24. szám

10. oldal Szovjet kém­bóják — amerikai elektronikus berendezéssel Az enyhülési politika éveiben az volt az ural­kodó nézet, hogy a nyu­gat-keleti kereskedelem és azon belül a techni­kai fejlődés magas fo­kán álló iparcikkek át­adása, általánosan hasz­nált kifejezéssel a tech­nológia-átadás, a Nyu­gat számára is előnyös. Ma az amerikai lapok állandóan visszatérő té­mája a technológia-át­adás veszélyessége. Ezt a nézetet most a Wall Street Journal is meg­indokolta nagy, többha­sábos cikkében. A cikk egy tényleg megtörtént eset bemu­tatásával kezdődik. Ta­valy — olvassuk benne — szovjet hivatalos sze­mélyek egy kaliforna cégtől betonkeménysé­get ellenőrző berende­zést rendeltek. Egy olyan műszert, amellyel azt szokták megállapí­tani, hogy jól készítet­ték-e a hidak pilléreit, vagy a házak alapzatát. A kaliforniai cég ter­mészetesen kiviteli en­gedélyt kért a berende­zésre a washingtoni ke­reskedelmi minisztéri­umtól. És ez már majd­nem megadta az enge­délyt, amikor a honvé­delmi minisztériumba került, ahol észrevették, hogy ugyanennek a be­rendezésnek a segítsé­gével fokozzák az ame­­rikai rakétasilók beton­jának a keménységét is. A washingtoni kor­mány tisztviselői szerint ez csak egyike a sok olyan esetnek, amely­ben a Szovjetunió kato­nai célokra is használ­ható nyugati technika ismeretekhez akar jutni És próbálkozásai e múltban gyakran siker­rel jártak. Ilyen modor a Moszkvának átadott amerikai technológia elősegítette azt a szov­jet fegyverkezést, amelynek a kiegyensú­lyozására most az Egye­sült Államoknak milli­­árdokat kell kiadnia. Az amerikai szakértők meg vannak győződve arról, hogy a szovjet katonákat 1979 végén a Kama folyó melletti gyárban készített teher­­autókkal vitték Afga­­nsztánba. Ezt a gyárat pedig nyugati vállalatok nyugati pénzzel építet­­ék, azzal a feltétellel, hogy készítményeit ki­­árólag polgári célokra használják. Az is nagyon alószínű, hogy a szöv­et haditechnikusok az Amerikából kapott kü­­lnösen precíz golyós­­lapágy-csiszoló gépek sgítségével növelték endkívül nagy mérték­en több robbanófejű akétáik találati pon­­isságát. És feltételez­­ett, hogy az amerikai lajfurófejek ismerete­­tte lehetővé, hogy kü­­lösen kemény páncél­­k­ő lövedékeket készít­enek. Most pedig Ame­­riában olyan haladás írható a mikroelektró­­ka területén, amely­­eken át befolyásolhat­­i a katonai egyensúlyt, honvédelmi minisztér­i­um tisztviselői sze­rint mindenáron meg kell akadályozni, hogy az új eredmények a szovjet haditechnika kezébe jussanak. A washingtoni kor­mány jelenleg nagy erő­feszítéseket tesz annak érdekében, hogy ellenő­rizze a technológia-át­adást. De nem mindig éri el a célját. Ellenőr­­jeinek főleg akkor van nehéz dolguk, ha olyan készítményről van szó, amelyet egyaránt lehet békés­ és katonai célok­ra használni. Erre egyik példa a már említett betonkeménység-vizs­­gáló. Egy másik példa az International Har­vester vállalat esete. Ez szerződést kötött Moszkvával 300 millió dollár értékű szerszám­gépek szállítására. Eze­ket tulajdonképpen ara­tó-cséplőgépek készíté­sére tervezték. De pán­célozott csapatszállító járműveket is lehet ve­lük gyártani. És Wein­berger honvédelmi mi­niszternek sem sikerült megakadályoznia, hogy a Szovjetunióba jussa­nak. A technológia-átadás ellenőrzése különben is rendkívül nehéz. Rész­ben azért, mert Wein­berger minisztériumá­ban mindössze 20 szak­értő tud ezzel foglal­kozni. De részben azért is, mert Amerika szö­vetségesei még ma is alig törődnek vele, a semlegeseket pedig egyáltalán nem érdekli a dolog. Ezeknek, per­sze, nem lehet törvény­nyel megtiltani, hogy amit az Egyesült Álla­mokban vásároltak, azt a Szovjetuniónak el­adják. Ez ellen csak az használ, ha az ameri­kai üzletemberek az el­adási szerződésben kö­telezik a vevőt, hogy azt a bizonyos árucikket ne juttassa mások kezébe. Ezért Amerikában fel­­világosító előadásokat tartanak. És az egyik ilyen előadáson két olyan elektronikus be­rendezést mutattak be, amelyet az amerikai partok közelében talált szovjet kémkedő bóják­ból szereltek ki. Ezek egészen pontos másai voltak a megfelelő ame­rikai készülékeknek. „Kelet-Németország marsallja!” Míg Nyugat-Német­­országban a békemoz­galom szószólói foglal­koztatják a közvéle­ményt, Kelet-Németor­­szágban újabb katonai rendfokozatot vezet­nek be. Újabbat? A leg­magasabbat, a marsalli rangot. Ehhez a hírhez a Frankfurter Rund­schau a következő meg­jegyzést fűzi, idézzük: „Miután különben is a Szovjetunió a nagy ta­nítómester és példakép, a legfőbb ideje volt, hogy az NDK-ban is legyenek marsallok. Újabb rend­fokozat a reális szocia­lizmusnak egy olyan or­szágában, ahol a vezetés legfelsőbb soraiban csak úgy csillognak a kitün­tetések, érdemrendek és arany epülettek. Ha a hiúságnak van paradi­csomkertje, amelyben egy korlátozott, de kü­lönleges réteg tagjai sütkérezhetnek, akkor ez az Éden-kert Kelet- Európában keresendő... Lehet rajta mosolyogni, de „Franciaország mar­sallja” történelmi foga­lom, a Szovjetunió mar­­salljaihoz, fő- fő­ mar­­salljaihoz kilós súlyú ér­demrendjeikhez hozzá­szoktunk. De az „NDK marsallja” kifejezés görcsösnek tűnik. Csak éppen, hogy az NDK- ban nem minden mulat­ságos, ami fénylik. A legmagasabb rang be­­vezetésének a Néphad­seregben ugyanis megle­hetősen komoly háttere van. Az utóbbi időben különösen a fiatalokra irányul a vezetés mili­tarista törekvése. Nem teljes sikerrel. Erről árulkodik a keletnémet egységpárt egyre idege­sebb reakciója az NDK bátortalan béke moz­galmára. De a másik Németország vezetői ha­talmi szóval szorgal­mazhatják például a fi­atalok para­militarista kiképzését, elérhetik azt is, hogy ez az ál­lam, amely amúgy is magán viseli Poroszor­szág előnytelen voná­sait, teljesen megkö­­vesedjék. Néhány marsall az NDK hierarchiájában, a másik német államot még bizonyára nem avatja a militarizmus védőbástyájává, de szimptómái a nyilván­való és egyre növekvő szerelemnek a hadsereg iránt — véli a Frank­furter Rundschau cikk­írója. írSkí Szeretettel hívjuk honfitársainkat a­­­ Chicagói Hetednapi Adventisták Egy­házába. (Bethel Methodist Church) 4256 N. Ridgeway, Chicago, 111. 60618 Istentiszteletek: Szombaton 9:30 Szombatiskola 11:00 Prédikáció 2:00 Ifjúsági órák Ebben a romlásba rohanó világban áldozzon egy pár órát a lelki élete ki­egyensúlyozására a Szentírás alapján. BÍRÓ ISTVÁN lelkész (312)325-8158 Ahol négyezer dollárt ér egy levágott emberi fej... A fejvadászokkal fog­lalkozó grand guignol filmeket általában bé­késen figyeljük otthon a televízió ernyőjén és miközben sörünket isz­­szuk, megnyugodva gon­dolunk arra, hogy mind­ez, persze, csupán fan­tázia, ma már fejvadá­szok nincsenek. Nemrégiben kiderült azonban, hogy Transkei (Dél-Afrika) őserdeiben még mindig vannak fej­vadászok, sőt, a délafri­kai kormánynak tudo­mása van erről, azonban a fejvadászokkal szem­ben tehetetlen. Egy Tobile Miyawa­­zo nevű, 15 éves benn­szülött fiú nemrégiben, vadászat közben, elté­vedt az őserdőben. Egy­szerre csak emberi han­gokat hallott és a köze­li tisztáson egy férfi­akból álló csoport jelent meg. Nagyrészük va­rázslónak volt öltözve és maszkírozva, külön­böző állatbőröket viselt és hajában vörösszínű agyag volt. Ezek a va­rázslók egy óriási pok­rócot cipeltek maguk­kal. A pokrócot kibon­tották és a pokrócban legalább húsz levágott ember fej volt. Tobile remegve rej­tőzködött a sűrűségben, mert tudta, hogyha a fej­vadászok felfedezik, azonnal megölik. Nyom­ban ezután megjelentek a „vásárlók” is, akik szemmel láthatóan vá­rosi kereskedők voltak. Ezek az emberek meg­vették a levágott feje­ket és egy-egy fejért át­lagosan négyezer dol­lárnak megfelelő össze­get fizettek. Tobile nem sokkal ké­sőbb jelentette a dolgot az umtatati rendőr­állo­máson. A rendőrök le­tartóztatták az egyik fej­vadászt, aki majd gyil­kosságért kerül a bíró­ság elé. Dr. Vincent Gu­ywa, anthropológus, a Fort Hare-i (Dél-Afrika) egyetem professzorá­nak kommentárja: — Nincs értelme an­nak, hogy tagadjuk a fejvadászok létezését. Egy-egy levágott embe­ri fej rendkívül értékes a törzsi varázslók szá­mára, akik varázslata­ikhoz használják fel a levágott emberi fejeket. Teljesen tehetetlenek vagyunk a fejvadászok­kal szemben. Egyetlen törzs­tag sem mert el­lenük tanúskodni, mert attól tart, hogy ebben az esetben ő lesz majd a következő áldozat. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. ______________a Chicago és Környéke Szerkesztősége ÚJ TANKÖNYVEK — Olyat kérek, amiben is vannak, a szexuális ismeretek mellett színes aktfotók STOP! Figyelem! A tégla további szétmálását és a ház falának megrepedését a szétmált téglák kicserélésével megakadályozzuk! A romboló folyamatot általában a hó és a talajvíz okozza és a ház aljától halad felfelé. A legnagyobb kárt a caminbrick-en okozza. Előzzük meg a nagyobb kárt és hívjuk az esti órákban: CSABA BER­T a (312) 477-8902 számon. Díjtalan árajánlat! VIDEO JÁTÉKTEREM! Értékes nyereménytárgyak Gyermekek és Ifjúság figyelem! Tömött állatok: Oroszlán, jegesmedve, bagoly, kutya, papagály, stb. Mindennap nyitva déli 12-től este 9-ig. Cím: 4239 N. Lincoln A­ve., Chichago, 111. Rejtő Jenő, aki valamikor P. Howard is volt Az akkori Japán kávéházban la­­kott, evett és dolgozott. Ott írta zseniális műveit. Ceruzával. Kéz­zel. Amikor hat-nyolc oldal készen volt, átszaladt a Nova nevű ki­adóhoz, ahol Müller úr volt a fő­nök. Ezért a néhány oldalért mindig kapott két-három pengőt, ezzel az összeggel átszaladt az ugyan­csak közeli POGE-ba, ahol titkos rulettbarlang volt. Itt gyorsan el­veszítette a kettest és ment vis­­­sza a Japán kávéházba, ahol írt tovább. A francia nem sokat adott. Ko­pasz feje kalapot sohasem látott. Mindig csak egy ruhája volt, eb­ben is aludt a Japánban ülve, de legtöbbször az alvásra sem volt rászorulva, mert aktedron volt az állandó csemegéje. Ennek a gyógy­szernek az a tulajdonsága, hogy nem hagyja aludni az embert. Ci­pője olyan rongyos volt, hogy so­hasem értettem, hogy tud ilyen lel­kiismeretesen Rejtő után menni. Gombaszögi Ella, aki imádta Rejtőt, rábeszélte Wertheimer Ele­mért, a Magyar és az Andrássy úti Színház tulajdonosát, Írasson darabot Rejtővel és velem. Wert­heimer beleegyezett a dologba és egy szerdai napon magához rendelt bennünket. Az én feladatom volt Jenőt beszervezni a megbeszélés­­re. Amikor elmeséltem neki a dol­got, bólintott: — Rendben van. Elmegyünk. De drága Jenőkém, nincs egé­szen rendben, mert ez az Elemér kedves ember, de irtózatosan ele­gáns. Mindig olyan mintha skatu­lyából vették volna ki, vagy mint­ha még benne hagyták volna a skatulyában. Rejtő legyintett: — Az ő baja. — Nem egészen, ő ad a francra. Neked mennyi ruhád van? — Ez az egy. Addig hordom, amíg szétmegy. Aztán mindig újat veszek. . — Más cipőd nincs véletlenül? — Van egy vadonatúj. — Hol? — A suszternál. — De nincs kifizetve. — Előre kifizettem. —­ De még nincs kész. — Már három hete készen van. — Messze lakik az a suszter? — Nem. Itt van a Japán mellett. Ilyesmiért én messze nem me­gyek. — Remek. Holnap tízkor van randevúnk az igazgatóval, eljövük érted a Japánba és együtt me­gyünk Wertheimerhez. — Rendben. Másnap elmentem érte és ré­mülten láttam, hogy ugyanaz a rongyos cipő van a lábán, amit már jól ismertem. — Még mindig a suszternál. Majd ha visszajöttünk, elhozom. Láttam, hogy reménytelen a­ vi­ta, elindultunk. Az igazgató, mi­helyt meglátta Rejtőt, akit még nem ismert és engem, akit már igen, imigyen szóla, Rejtőre mu­tatva: — Palikám, az menjen ki! — Az a java — mondtam, de Rejtő akkor már sértődötten elin­dult, de még megjegyezte: — Ez hülye, ezzel nem érdemes foglalkozni. A közös darabból nem lett sem­mi. Még cipő sem. • Alighogy megnyílt a második világháború, 1939-ben hazajöttem Londonból és alig vártam, hogy Jenőt felkeressem. Nem volt ne­héz. Még mindig a Japán kávéház­ban lakott, még mindig itt és még mindig aktedront szedett alvás el­len. — Ide figyelj Jenőkém. Hagyd abba ezt a hülyeséget a Japánnal. Kraszner úr, a tulaj, nagyon ked­ves, hogy itt babusgat téged, de gyere velem, a Britanniában la­kom (a mai Béke szálló), kiveszek neked is egy szobát, ott dolgoz­hatsz, aludni is lehet és nem kell ezt a ronda aktedront szedned. — Jó — bólintott egykedvűen —, egyébként már nem is szedem és álmos is vagyok. A szállodában kivettem neki egy szobát az első emeleten, én a má­sodikon laktam, egy ideig elbe­szélgettünk, aztán megint mondta, hogy álmos, hát magára hagytam és felmentem hozzám. Elmúlt vagy tíz perc. Egyszerre csak rémülten jutott eszembe, hogy itt, Pesten, szappanmizériák vanak, nem le­het szappant kapni, én meg hoz­tam sok finom angol szappant magammal. Arra gondoltam, mi­lyen borzalmas lehet Jenőnek, ha reggel felébred és nem tud szap­pannal mosakodni. Gyorsan ma­gamhoz vettem egy­ finomat, le­mentem a szobájába, halkan ko­pogtam, semmi válasz. Benyitot­tam, mert a szoba belülről nem volt bezárva. Ott feküdt az ágyon Jenő, telje­sen felöltözve, cipőstől, a zakója gondosan begombolva és aludt. Úgy látszik, a neszre, amit okoz­tam,­ felébredt: — Na, mi van? El kell menni? — Dehogyis. Csak eszembe ju­tott, hogy szappan nélkül hagyta­lak és hoztam egyet. Itt van. Rejtő undorral végigmért és in­gerülten mondta: — Hülye vagy? Ilyen marhasá­gért felkelteni egy embert! Nem tudta, hogy zseni. Azt hit­te, hogy a Nova, vagyis a Müller úr, kedves ember, aki valódi pénzt ad neki azért, hogy legyen mit a rulettsporton elveszteni. 31 15****&­*s — Hol a másik cipőd? IDEGENFORGALOM A kislány büszkén me­séli a barátnőjének: — Tegnap megismerked­tem egy valódi olasz fiúval. Az apja még Zalaszentivá­­non született, az anyja De­recskén. Ő születése óta a Damjanich utcában lakik. Ha nem -m mondja, hogy olasz, el sem hinné az ember... GYÓGYSZER Bumbulka úr nagyon köhögött, elment az orvosához csillapítóért. A gyógyszerész azonban tévedésből valami erős hashajtót adott a re­ceptre. Másnap délelőtt az orvos az ut­cán találkozik Kováccsal: — Na, hogy van? Köhög még? — Nem merek! KÖRNYEZETVÉDELEM — Mondja meg őszintén, biztos, hogy nem szennyezte a tó vizét? ■ Hát igen, az itteni víz elég meszes, kemény... ■ Sajnálom, de én még nem hal­lottam diétás pálinkáról... FÉRJHEZ MENÉS — Nem akarok Minden­áron férjhez menni, de ha akad egy rokonszenves, jól kereső, családját szerető férfi, azt­­szívesen elcsábí­tanám a feleségétől. PÉNZ — Félretettem egy kit pénzt öreg napjaimra, amit J*TM* «Htöltője fiatalon, így több örömöm van bon­illa. tora — Motorbicikli túróra viszem a menyasszonyo­mat Magam mögé ültetem. Addig sem látom. múzsa Ezt a költőt nem homlo­kon csókolta a múzsa, ha­ Róm felpofozta. JAVALLAT Bizonyos koron túl tiltsák be a születésnapokat. 18Misak rpfan jggx Az ismerkedési esten Edit bevallotta újdonsült partne­rnek, hogy gyereket vár tapasztalat Tapasztalatom szerint az idősek se tisztelik az idő­seket.

Next