Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-05-05 / 18. szám
Lassan gyógyuló — halálos sebeink (A megíratlan idő...) Hajnal László Gábor A következő csoportosítás is eltérő „súlyú”. Bán (Rotmayer) Antalra ma már kevesen emlékeznek, aki az SzDP tagjaként 1945. júniusában iparügyi miniszter lett, így nemcsak előkészítője, hanem végrehajtója volt a gyárak, bányák államosításának és őszintén hitt a tervgazdálkodásban. Első külföldi útja a Szovjetunióba vezetett, ahol (Gerő Ernővel) 1945. augusztusában aláírta az első szovjet—magyar kereskedelmi egyezményt, miszerint: 30 millió dollár értékben az oroszok gyapotot, gyapjút, érceket szállítanak, s ezt a magyarok bérmunkával, mezőgazdasági termékekkel honorálják.29 Érdekes, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánypárton kívüli és a Kisgazdapárt tagjai ezt ellenezték, s még azt is kétségbe vonták. Gerő Ernőnek (Kereskedelmi és Közlekedésügyi miniszter volt) van-e joga ilyen szerződést aláírni.30 Az SzDP-n belül 1947-ben a baloldal egyre jobban követelte, hogy egyesüljenek a kommunistákkal, de ezt Bán ellenezte, ezért az MKP támadni kezdte az Iparügyi Minisztériumot. Valójában ő volt a célpont, s 1948. februárjában nem látott más megoldást, mint elhagyni az országot. Az emigrációban még megalakította az SzDP külföldi képviseletét, s ezt a COMISCO (Nemzetközi Szocialista Konferencia Bizottság) felvette tagjainak sorába, de 1951-ig, haláláig nem ért el komolyabb eredményeket. Az életét felvázoló írás így fejeződik be: „Szembekerült nemcsak a kommunista világmozgalommal, hanem a baloldali szociáldemokratákkal is. Meghasonlása és pálfordulása ellenére sem feledkezhetünk meg azonban a népi demokratikus átalakulásban, az újjáépítésben, a tőkés magántulajdon kisajátításában, a két munkáspárt akcióegységében játszott pozitív szerepéről.”3 A folyóiratban társául passzízott Dobi Istvánról viszont még ma is legendák keringenek. (Főleg az alkohol szeretete és kártyaszenvedélye miatt!) Az igazi szegénységből jutott el az Elnöki Tanács elnökének tisztébe. Mondják róla, hogy elvtelen, opportunista és karrierista volt. Tény, hogy az SzDP- ből átlépett a Kisgazdákhoz, majd onnét a kommunistákhoz. Amikor a négy nagy párt megegyezése alapján 1945. november 15-én új koalíciós kormány alakult, államminiszterré nevezték ki, s 1946. februárjában a földművelésügyi miniszter tárcáját kapta.32 Amikor Nagy Ferenc nem tért vissza Svájcból, a Kisgazdapárt megüresedett elnöki székét is Dobinak adták. Ide-oda lépegetését, iszákosságát hősivé avatják, árulásaira az a magyarázat, hogy mindig a „néphez való hűség vezette”.33 A róla szóló cikkben azonban hiába keressük a forradalom leverése után megjelent nyilatkozatát: „Ha ország-világ jogszerűnek ismeri el Nagy Imre megbizatását,ugyanazon szempontok alapján törvényesnek é hivatalosnak kell elismerni a Kádárkormány kinevezését is. Mindkettőt az Elnöki Tanács nevében én írtam alá... Ahogy Nagy Imre felbontotta a Varsói Szerződést és a nyugati imperialista hatalmakhoz fordult segítségért, habozás nélkül ellenjegyeztem az Elnöki Tanács nevében Nagy Imre kormányának felmentését és a Kádár-kormány kinevezését.”34 A képek felrajzolásakor, de kizárólag az emigránsok esetében gyakoriak az anekdoták, pletykák. Kovács Imréről azt állítják, hogy: „Igen becsvágyó és hiú ember volt. Roppant megnyerő külseje és modora miatt mindenütt szívesen látták, otthonosan mozgott a főúri szalonokban és Karády Katalin köreiben is.”36 Ám ő ellenállt a kísértésnek, s ezért ide-oda csapongva támadják, kihangsúlyozva, hogy fantaszta és mindvégig megmaradt az emigráció jobboldalán, zászlajára a szovjetellenesség jelszavai voltak írva. Röviddel ezelőt említettük a párosítások — látszólagos — logikátlanságát. Ám aki ismeri a magyarországi lapok szerkesztési módszereit, az a kapkodásból képes kikövetkeztetni a mögöttes szándékot. Amikor Rajk László és Révai József életútjáról külön-külön számban olvastunk, egy pillanat alatt világos lett minden. Ha ugyanis ennek a két kommunistának pályafutását összerakják, s reálisan bemutatják, hová vezet a párthűség, a diktatúra kiszolgálása, az eredmény döbbenetes és riasztó lenne. Mindketten értelmiségiek voltak, a két világháború között ültek elveikért, s 1945. után a hatalomért küzdő MKP élcsapatához tartoztak. És ezért mi a hála? Rajkot 1949. október 15-én kivégezték. Az őt bemutató cikk szerzője megkérdőjelezi, hogy elhangzott olyan ígéret, miszerint, ha vállalja a koncepciós per fővádlottjának szerepét, nem kell meghalnia. „Ezt a feltételezést semmiféle dokumentum nem bizonyítja!” — jelenti ki.32 Csak az a baj, hogy folyóiratban egyetlen forrást sem jelöltek meg, aminek alapján a dolgozat készült, így joggal gondolhatunk arra, hogy dokumentumok aktaszám vannak — s miért ne lennének? !, — de nem hozzák nyilvánosságra, mert néhány, még most is hatalmon lévő politikusnak kellemetlen lenne a szennyes teregetése. Az viszont már szinte nevetséges, ahogy Rajk életrajzából minden olyan adatot kínos pedantériával kigyomlálnák, amely ártana a kommunista mártír emlékének. Nem említik, hogy egyik testvére, Endre, a nyilas párt képviselője volt, s amikor Lászlót 1944-ben letartóztatták, bátyja közbenjárására engedték ki a börtönből. Ezért cserében 1945. után László mentette meg Endrét a felakasztástól. 33 Rajk ártatlanságát nem győzik hangsúlyozni, kivégzéséért Rákosit, Péter Gábort és Farkas Mihályt teszik felelőssé. A hazai lapokban mostanság időről-időre megjelenik valamiféle emlékelemzés, gáncsnélküli lovagnak mutatva be azt, akiről a főtárgyaláson úgy beszéltek, hogy „krajcáros rendőrspicli”, „hazaáruló bandafőnök”, „a külföldi imperialisták cselédje” 33 Révai József — ellentétben Rajkkal — az ideológia területén töltött be magas pozíciót, gyakorlatilag semmiféle kritikát, bírálatot nem tűrt. Hírhedté akkor kezdett válni, hogy a második világháborút követő esztendőkben több tízezer volksbundistát telepítettek ki Magyarországról. A deportálásban a kommunisták kollektív felelőssége pontosan kimutatható, hiszen az MKP globális megoldásra törekedett. Révai József 1945. augusztus 21-én az egyik pártaktíva értekezleten azt hangsúlyozta, hogy „A sváb kérdésben álláspontuk két szóban kifejezhető: ki velük!”40 Ha az érdeklődő olvasó fellapozza mindazon újságokat, folyóiratokat, könyveket, amelyek Révai írásait, beszédeit tartalmazzák, akkor olyan mondatokat talál: „Rákosi Mátyás és vele mi magyar kommunisták egyszerre vagyunk magyar patrióták és a Szovjetunió patriótái.”4' ).A nyugati kultúra és tudomány népszerűsítése és terjesztése Magyarországon mindig egyben kísérletet is jelent a demokráciaellenes propagandára, aknamunkára, sőt kémkedésre. Hollywoodból csak szemetet kapunk, Moszkvától embernevelő filmeket.42 Bár Rákosinál ő is kegyvesztett lett, de nem végeztette ki. Az 56-os forradalom leverése után a „moszkovita négyesfogatból” egyedül őt hívták viszsza a Szovjetunióba menekült bukott vezetők közül. Gyorsan tollat ragadott, s az „Eszme tisztaságáért” című cikkében megtámadta az MSzMP politikáját 43, s az 1957. júniusi pártértekezleten kijelentette: „Minden kommunistának az egysége, mínusz árulók!” Ezért ugyan nem küldték bitóra, de politikai öngyilkosságot követett el. Ha tehát a Társadalmi Szemlében Rajk Lászlóval társítják, még a naiv olvasó számára is világossá válik, hogy Révait erkölcsileg fejeztette le az a Kádár János, aki Rajk kivégzésekor belügyminiszter volt. (Folytatjuk.) A kommentárok és forrásmunkák jegyzéke 29. Magyar—szovjet kapcsolatok 1945—1948. Bp., 81. old. 30.Nagy Ferenc: The Struggle behind the Iron Curtain, 138. old. A történetből kiderül, hogy a kommunista Gerő megszerezte a Kormány elnökének, Dálnoki Miklós Bélának engedélyét, amit ezen a vitán felmutatott. Ekkor valóságos pánik tört ki, s Nagy Ferenc az USA és Anglia segítségét kérte, hogy „semlegesíteni” tudják az oroszokat. 31. Straenreiter Erzsébet: Társadalmi Szemle, 1983/3. sz. 88-98. old. 32. Dobi István ekkor terjesztette elő azt a törvényjavaslatot, amely kimondta: az 1946. január 1. előtt kisajátított földeket nem vehetik vissza a régi tulajdonosok, ugyanakkor az 50 holdnál kisebb birtokkal rendelkező középparasztoknak vissza kell adni a tőlük szabálytalanul elvett területeket. 33. Dancs József: Társadalmi Szemle, 1983/3. sz. 80. old. 34. Lengyel István interjúja ,,a kibontakozás útján” címmel a Magyarország 1957. augusztus 28-i számában jelent meg 35. Hovanyecz László: Társadalmi Szemle, 1983/6. sz. 96. old 36. A beszélgetést Bokor Péter készítette, és a szöveg megjelent a Kritika 1981/3. sz. 7-10. old. 37. Sipos Péter: Társadalmi Szemle, 1983/5. sz. 86. old. 38. Gyurkó László: Arckép — történelmi háttérrel, Magvető Könyvkiadó, 1982, Bp., 138. old. 39. Az Új Forrás 1982/12. számában egy figyelemre méltó tanulmány jelent meg ,,Akegyes csalás’ pszichológiája a Rajk per nézőpontjából” címmel. A Kritika 1983/11 számában Fekete Mihály, aki Borsod megye első munkás főispánja volt, írja le emlékeit Rajkról. Mindketten földreszállt angyalként beszélnek róla. 40. Párttörténeti Intézet Archívuma, Bp. 2/159/A. Idézi még Balogh Sándor ,,A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 1945—1947” című könyvében a 308. oldalon. 41. Révai József: Társadalmi Szemle, 1952/11. sz. 108. old. 42. Révai József: Irodalmi tanulmányok c. kötet 270-276. old 43. Révai József: Népszabadság, 1957. március 7. Hetekkel ezelőtt egy másodgenerációs fiatal magyar rendőr, Kovács István életét vesztette, amikor járőrtársával, éjszakai sötét vagányokkal került pisztoly tűzharcba. Városszerte iszonyú volt a felháborodás s valaki javasolta a clevelandi városházán, hogy a clevelandi rendőrséget nagyobb kaliberű, mondjuk 9 mm-es pisztolyokkal lássák el, mert amit most használnak, az legfeljebb csak verebek, vagy szúnyogok ellen hatásos, de semmi esetre sem menekülő bankrablók, utcai szexmerénylők ellen, akik az őket üldöző rendőrökre vadnyugati 45-ös Colt pisztolyokkal tüzelnek. E probléma a clevelandi városi tanács elé került, ahol a tanács nagy része néger, élükön a néger tanácselnökkel. A tanács nagy része által napokig eltartott a vad ,,züm-züm” a 9 mm-es pisztolyok ellen, mert ezeknek hosz-,, szabb a lőtávolságuk, nagyobb az átütő erejük és a rendőrök hamarabb eltalálják vele a reájuk tüzelő fekete vagányt, az utcai szexmerénylőt, amit a nagyobbrészt fehér közönség röhögve, sőt buzdítva néz végig. De az elnökválasztás évében vagyunk, a feketékkel csínján kell bánnunk, mert esetleg durcásak lesznek a 9 mm-es rendőri pisztolyok miatt. A fehér rendőrök, mint ez a szegény Kovács István is, hullhatnak a feketék Coltjaitól, mint az őszi legyek. •Most pedig, mivel jókedvemben vagyok és úgy mozgok, mint egy öreg bolhás kutya, ezért az amerikai császári és királyi postahivatalról, mint federális ügynökségről szeretnék néhány zokszót ejteni. Rosszindulatú híresztelések és pletykák szerint ezen nagybecsű hivatalnak nemcsak az a feladata, hogy díjszabásokat emeljen, vagy sztrájkoljon, a jámbor, vagy kevésbé jámbor honpolgárok nagyobb örömére, de a küldeményeket, a leveleket, a Kék Újságot, vagy a magyar társadalmi életre, bokázásokra szóló meghívókat is pontosan kikézbesítse. Az utcámban, ahol lakom, van, vagy csak volt egy megbízható öreg magyar levélhordóm, egy másodgenerációs magyar, a Sima Feri, olyan jó 60 év körüli, aki azonban hetekkel ezelőtt eltűnt és nyoma veszett. Halál pontosan déli 12 órakor, mikor az egyik TV. állomáson nézem a clevelandi tüzeket, rablásokat, gyilkosságokat és a csodálatos előválasztási küzdelmeket, az öreg Sima pontosan 12.20-kor jelent meg és a levélszekrényemet telenyomkodta hirdetésekkel, magyar újságokkal, pornólevelekkel és egyebekkel. Feleségem minden karácsonykor szép borravalót adott neki. Aztán vagy 2 hónappal ezelőtt hirtelen, szó nélkül és simán eltűnt az öreg Sima. Egy kukkot sem kukkantott előtte, hogy kórházba vagy nyugdíjba megy, s hogy ki vagy kik lesznek a trónörökösei. Azóta a postámat különböző postai szakférfiak és szakhölgyek, bozontos és szakállas ifjoncok és kövér néger ifjoncnők hordják, akik kaphattak összesen kettőtől negyedháromig postai szakismeretekből és levél kikézbesítésből oktatást. Ezek aztán úgy teletömik a levélszekrényemet más utcákba, más városrészekbe szóló küldeményekkel, mint a Julis néni a fölhizlalandó libát áztatott kukoricával. Most aztán egyebet sem teszek, mint a nekem hozott idegen leveleket „átfigerolom” és beteszem az utcai levélszekrénybe. Miközben elképzelem, hogy mi lehet egy nekem szóló levélnek a sorsa, amit pl. egy fekete városrészbe kézbesítenek ki. Gondolom, a nyájas fekete honpolgár nem sokat törődik vele, de nemes egyszerűséggel bevágja szemetes ládájába. Alig várom, hogy az öreg, megbízható magyar levélhordóm, a Sima Feri előkerüljön valahonnan ebből a nagy demokráciából. Van itt OHIO államban egy kedves kis betegbiztosító társaság, a „Blue Cross of Northeast Ohio”, akiknek ugyancsak kedvenc foglalkozásuk az emelés. Nem a súlyemelés az idei nyári olimpiára, de a tagdíjak emelése a becses tagok részére, nehogy az alacsony tagdíjaktól alacsony vérnyomást kapjanak s ebbe betegedjenek bele. Minden ilyen emeléshez az illetékes kormány vagy nem kormányszervek előzetes hozzájárulása szükséges. A Blue Cross fürgéi biztosak voltak benne, hogy a csinos kis emeléshez az illetékes szervek hozzájárulnak, s ezzel hivatalosan is elősegítik az inflációt. Ezért az elmúlt év őszén már a felemelt számlákat küldték ki abban a reményben, hogy az illetékesek azt úgyis jóváhagyják. Hát nem hagyták jóvá. A Blue Cross főfejesei ezért dühükben úgy verték és dörzsölték a feneküket a földhöz, (csicsonkáztak) mint a Nyávogós Balogh Palcsi bácsi pulija ha májusban teleeszi magát cserebogárral. így történt aztán, hogy a Blue Cross-nak a nem engedélyezett többletet, az emelést, vissza kellett fizetni, így kaptam én és a feleségem is viszsza szerény kis 17 dollárt. Viszont ez a viszszaküldés gyakorlatban mit jelent? Mindöszsze új könyvelést, új átállítását a komputereknek, amelyeken jó pár száz tisztviselő és tisztviselő leányka dolgozik káromkodva, sírva vagy zokogva. Én és nejem viszont a visszakapott öszszeget zsebrevágtuk röhögve. De biztos vagyok benne, hogy ennek a röhögésnek még meg fogjuk inni a levét. Befejezésül... mivel már kellemes húsvéti ünnepeket nem kívánhatok az Olvasóinknak, így csak kellemes pünkösdi ünnepeket kívánok polgári, katonai és közigazgatási vonatkozásban minden magyarnak. Clevelandi krónika Apró jegyzetek Molnár Zsigmond négy nyelven a magyar SZABADSÁGÉRT!.. A fi NEMZETŐRE mbimh —mdumj*)uáwh«ó«mm»a MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, 8 München 34 Pontf. 70. Germany Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenként a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)...........................................................................v Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove 111. 60053 9. oldal Syrtash Péter fogáskérdései: Mit tegyünk, hogy ne féljünk a fogorvostól Ezentúl rendszeresen jelentkezem a Kanadai Magyarság hasábjain, hogy szakmámba vágó kérdésekről beszéljek. Rovatom célja nem az, hogy reklámot csináljak a fogászatnak — sokkal inkább, hogy „lebeszéljem", akit csak lehet. A rossz fogak utólagos kezelésénél lényegesen jobb az elromlás megakadályozása. A Kedves Páciensnek feltétlenül. De akármilyen hihetetlen, a fogorvos sem szegényedik el közben: prevenció ugyanúgy a mi hatáskörünkbe tartozik. Első, rovatindító cikkemben is azért igyekszem kibeszélni kedves Olvasóimból a félelmet, mert — ellentmondásnak tűnik, de így igaz, — minél kevésbé félnek, azaz minél rendszeresebben, gyakrabban keresik fel fogászukat, annál kevesebbszer kerül sor arra, hogy kezelni kelljen a fogaikat. Miért? Mert aki fél a fogorvostól, az elkerüli. Aki elkerüli, hagyja, hogy a kis lyuk hatalmas szuvasodássá legyen és a végén, amikor már sem aszpirin, sem kodein, sem pálinka nem mulasztja el a hasogató fájdalmat, kis tömés helyett a legdrasztikusabb, a foghúzás az orvos egyetlen választása. A kihúzott fog nem olyan, mint a gyík farka: nem nő többé viszsza. Pótlása műfoggalfogsorral a legköltségesebb dolgok egyike. Aki sajnálná a fogpótlásra szánt kiadást—vagy valóban nem áll módjában kifizetni — nem is sejti, mennyivel, több kárt okoz magának, mint egyszerű szépséghibát (bár ez sem teljesen figyelmen kívül hagyható szempont, hiszen emberi kapcsolatainkat első fokon külsőnk alapján alakítjuk ki, kellemes külsejű embernek sokkal könnyebben sikerül jó kapcsolatokat teremtenie hivatali vagy magánéletében, mint, mondjuk, egy foghíjas, ápolatlannak tűnő személynek). Hiányos fogsorral rosszul rág az ember. Aki rosszul rág, fölöslegesen megterheli a gyomrát. A túlterhelt, ezért rosszul emésztő gyomor értékes tápanyagokat feldolgozatlanul kienged a szervezetből. A rosszul táplált ember érzékenyebb a betegségekre. Folytassam? A kihúzott fog helyén tátongó űrből más baj is származhat. Például az, hogy a szomszédos fogak lassan elvándorolnak, a fogsor fellazul, esetleg kihull más, egyébként egészséges fog is, és ott vagyunk az előző bekezdés gondjainál. És még sorolhatnám a kellemetlen következményeit annak a gyávaságnak, ami sokakat visszatart a rendszeres fogorvosi felülvizsgálattól. Ugyanakkor egyetlen szóval sem állítom, hogy a fogorvostól való félelem alaptalan. Csakhogy alapja a régmúltban, ma már oktalan, tények helyett emóciókra épült valami. A fogkezelés, amely valaha egyike volt a legtöbb szenvedéssel járó kezelésnek, ma semmivel sem fájdalmasabb, mint egy altatásban végzett vakbélműtét. Vagyis cseppet sem fáj. Hogy miért nem, azt legközelebbi cikkemben fogom elmondani a kedves Olvasónak. Addig is ajánlom, aki több mint hat hónapja nem járt a fogorvosnál, azonnal hívja föl és beszéljen meg egy felülvizsgálatot. Az aztán végképp nem fáj! A kezelést halassza addigra, amíg következő cikkemmel meggyőztem félelme értelmetlen voltáról. Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége Continental Pastry Shop Új magyar cukrászda! Magyar torták — rétesek, válogatott európai sütemények, esküvőkre — összejövetelekre szállítunk. Nyitva: keddtől péntekig 9—5-ig, szombaton 9—3-ig West Forest Plaza 1087 Conway Rd. Lake Forest, 111. 60045 . Tel: (312) 234-5688