Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-06-16 / 24. szám
A jólét átka Zathureczky Gyula Nincsen szándékomban a világhelyzethez hozzászólni, melyben milliók élnek soha nem álmodott jólétben és gazdagságban és a gyermekek százmilliói halnak éhen. Ez világprobléma, amit nem lehet karitatív eszközökkel megoldani, de meg kell oldani. Eddig mindenesetre nem sikerült. Amiről beszélni akarok az a nyugat-németjóléti állam. Ez a szó szoros értelmében megffelel a tényeknek. Nem az egymás sarkát letaposó új és régi milliomosokról, hanem a tömegek jólétéről van szó. Eltekintve a magányos öregektől, betegektől, szociális segélyre szorulóktól, kisnyugdíjasokról és az úgynevezett „felső tízezrektől”, a széles tömegek, élen a munkásokkal több mint jólétben élnek. Az ipari munkások órabére a legmagasabb a világon. Senki nem irigyli ezt tőlük, hiszen éppen eleget szenvedtek, kínlódtak, dolgoztak, nyomorogtak. Nagyapáik még bérkaszárnyák szobakonyhás és nem éppen komfortos lakásaiban éltek, a státusszimbólum az előmunkások és művezetők számára a bicikli volt. Vasárnaponkint ezen karikáztak ki a falusi kocsmákba, zöld fák alá egy kupa sörre. Beszélgetni, vagy „verni a blattot”.. A munkahét ötven-hatvan órás volt. Öregségi, vagy életbiztosítást maguk fizették, a szakszervezeti tagdíjjal együtt és nagyon gyenge volt az egészségügyi ellátásuk is. De dol|_ gö'ZtcrR,~ingrUWHM VElTük minden garast, a keresetbe belesegített az aszszony is, hogy legalább jó munkásokká nevelhessék a gyermekeiket. Mindez addig tartott, amíg a tőkések rá nem jöttek arra, hogy áruiknak új piacot teremtsenek a vásárlóképessé tett munkások milliói által. Erre az első világháború után került anynyira amennyire sor. Jólétről ugyan nem lehetett beszélni, de a munkások legalább öltözködhettek, tágasabb lakást bérelhettek, jobban ehettek és iskoláztathatták gyermekeiket. Aki többet és jobban dolgozott, többre is vihette. Sokáig éltem velük és közöttük, alacsonyak voltak az igényeik és általában meg voltak elégedve. Értelmét látták munkájuknak és látták a jobb jövőt a gyermekeik számára. Nos a második világháború után mindez Nyugat-Európában, elsősorban Nyugat-Németországban alapvetően megváltozott. A Marshall-terv módot adott a szétrombolt ország újjáépítésére. Az emberek nekirugaszkodtak, feltörték az ingujjat, a markukba köptek és igen gyorsan megteremtették a híres német gazdasági csodát. Kétségtelenül az állam messzemenő segítségével. Tőkével, szubvenciókkal, juttatásokkal, mind emelkedő bérekkel. Több mint tíz millió német menekültet és kiüldözöttet kellett valahogyan talpra állítani akiknek számát megsokszorozta a sokféle keleti menekült. Mindezek számára egzisztenciát kellett teremteni.Ez idáig rendben is volt. Óriási volt a prosperitás, nőtt a tőke, gombamódra szaporodtak a vállalatok és vállalkozások. Az államkassza csordultig tele volt. Aztán itt történt a hiba, " az államkét kézzel szórta a pénzt, alapítványokra, szubvenciókra, dotálásokra, kórházakra, iskolákra, a legkülönbözőbb intézetekre, intézményekre, betegsegélyzekre, biztosításokra, szociális juttatásokra, nyugdíjakra, fizetésemelésekre stb. stb. Így növekedett a bürökrácia, az államiasság, etatizmus. És növekedtek ezzel az igények. Szédületesen növekedtek. Komfortos lakások, rádió, televízió, műsor és mosogatógép, autó — gyakran az asszonynak is egy — motorbicikli a fiúknak, luxusruhák, bundák, nyaralások a Riviérán, az Adrián, Spanyolhonban, Afrikában és nem kevesen a Karibi szigeteken. És utazni, utazni, utazni! A svájci hotelszobalány Ausztráliába, majd Amerikába, a drogista Dél-Amerikába, a tehergépkocsi vezető Sziámba stb.,stb. S végső fokon, valamilyen formában mindent az állam kasszájára. Pedig az államkassza többé-kevésbé üres, a kormány nagyszabású takarékossági intézkedéseket vezetett be, hogy valahogy szanálja az államháztartást, amit többszáz milliárdos államadósság terhel. Ennek csak a kamatait is fizetni több a kelleténél. De változatlanul mindenki mindent az államtól vár el és elégedetlen. Kevesebb munka és több fizetés, ez a jelszó! Az államnak tehát csökkenteni kellett nemcsak a szubvenciókat, hanem a szociális juttatásokat is. Szokásba jött, hogy az asszonyok a piperedolgokat is a kassza terhére vásárolták a gyógyszertárakban. Ennek vége. Drága gyógyszereket is csak magánreceptre lehet kapni, térítés nélkül. Privát orvosok számláit eddig 70 %-kal térítették, ma 20 %-kal sem. És nagyvonalúan ment a politikai pártok állami támogatása is. A pártok minden rájuk leadott szavazat után 5 márkát kapnak az államtól. Ide jönnek azagybólírható adományok, amik igen sok millióra rúgnak. Az adakozó jól jár velük, így van aztán a világon egyedülállóan, hogy pártgyűlésekre megfizetik a párttagok útját, kosztját, sörét. A szónokok magas honoráriumokat kapnak. A képviselői fizetés messze havi tízezer márka felett van, ingyen közlekedéssel első osztályon, napidíjakkal, egyéb juttatásokkal, a parlamentben külön szoba titkárnővel, a fejesek számára titkárral. A politizálás valaha „nobile officium” volt, ma... „Job”. Nem is rossz. Köztudomású, hogy a pénz egyfelől fukarrá tesz, másfelől soha nincsen elegendő belőle. De nagyobb átka a pénznek, hogy önzővé is tesz, mindenki csak önmagának a „felebarátja”. Ki törődik a más bajával? Ki segít a másikon? Ez ma egyetemes jelenség. De nem is lehet másképpen. Az egyetemek látogatása is „Job”. A diákok zöme stipendiumként állami támogatást, kap. Havi 700, vagy több márkát. Abból egy magányos fiatal majd hogy nem vidáman élhet. Diákkvártély, menza, alig kerül pénzbe. A többi mehet szórakozásra. És ilyenformán vannak a munkanélküliek is. Az állami segély az utolsó kereset átlagának 70 %-a. Hát ki bolond dolgozni. A kiesett 30 %-ot vidáman megkeresi feketén. És rrilost következik az igazi átok! Az állam és a munkavállalók e helyzetében a szakszervezetek vezetői, akik zömmel baloldaliak és a megfelelő „ideológia” hívei követelni kezdték a 35 órás munkahetet, bérkiegyenlítéssel, azaz ugyanannyi bérrel mintha az öt órát is ledolgozták volna. E egyszerűen abszurdum A vállalatok ugyanis alig bírják már a rossz konjunktúra idején a rájuk háruló szociális terheket. Szóval végül is sztrájkra került májusban a sor a fémiparban és a nyomdákban, sztrájk természetesen nemcsak a nagyvállalatokat érinti, hanem a „bedolgozó” kisebb üzemeket is, ahol így megszűnt a munkalehetőség. Tehát a nem sztrájkoló munkások is munkanélküliek lettek. A kár egyetlen hét alatt milliárdokra emelkedett. Ha folytatják, mérhetetlen kár éri elsősorban az autóipart, mely munkások igen magas zázalékát foglalkozatja. Érthető az egész, acsak azt nem feltétezzük, hogy a szakszerezeti vezetők meg akaják buktatni a kormányt, tönkre akarják enni a nemzetgazdaságot, hogy ők maguk vagy a szociáldemokraa párttal együtt vegyék át a hatalmat. A helyet vészesen emlékezet a harmincas évek lejei weimari köztáraságra, azzal a különbéggel, hogy ezúttal nem nácik, hanem a vöröök veszik át előbb-utóbbi hatalmat a „nagy testőr” segítségével. S akkor aztán megvalósult az Orwell víziója. Szerencsére semmiféle levest nem esznek olyan orvos, mint ahogy főzik. A munkások több mint 0 %-a ellene van a tervnek és a jólét ellenére is bennük annyi szolidaitás, hogy 2,3 millió munkanélküli mellett ne egyenek hajlandók több bérért kevesebbet dolgozni. A vezetők is meg vannak ijedve eredményeiktől és bár még nem mondták ki, de az a jelszavuk, hogy „Harc a compromisszumig! ’ ’ 1 ■z3 h 6~G 7 ■ 9 te> H •XI■ itt te-1---te■ U ■ tőr /9I■i■ $£> *■ 7*■ *■■ ■ 27 23 09■ ■ 33, 33 *■ * ■ t■ 57■ 30 39 ho■M ■ huÜ■ hC■ 1,7■ 98 *9 SO■r ■ es■ * Héti sz.■r ■ 6& 89 —tm Go Gt ■ti VS A 38. sz. rejtvény megfejtése: Amerikai Elektra, Az éjszakai portás. A szőrös majom. _____________ És valóban, ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg.... Petőfi Sándor egyik verséből idézünk: folytatása a vizsz. 14., és függ. 16. sz. sor, VÍZSZINTES: 1. Idegenvezető (olasz eredetű szó). 9. „Az arles-i lány" c. opera szerzője. 14. Az idézet első folytatása. 16. Kártyalap. 17. Tiltakozás. 18. Szórakoztató intézmény. 19. Ozmium. 20. Donor. 22. Község Tolna megyében. 23. Ír pálinka. 24. Esd. 25. Göngyölegsúly. 97. Szolmizációs hang. 29. Fordított kettős betű. 30. Házhely. 32. Hajmosószer. 34. Veszprémen folyik keresztül. 35. Szín. 37. Fenyítőeszköz. 38. „... furfangjal” (Modére). 41. Erőréteg. 43. ... Gallen. 44. Arzén. 45. Körülvesz. 47. Fél fillér! 48. A Tisza mellékvize. 49. Hogy, oroszul. 51. Épületszint. 54. Időegység. 55. Vezényszó. 57. Felvilágosít. 58. Késő esti étkezés. 62. Sztravinszkij burleszkje. 63. Ennek kutatója volt Bartók Béla is .(névelővel). függőleges : 1. Kettős betű. 2. Fűszerez. 3. Tengeri emlős. 4.A magasba tart. 5. Nyílás. 6. Folyó Szibériában. 7. Tolsztoj regénye. 8. Befog. 9. Bámulatra méltó. 10. Szovjet repülőgéptípus. 11. Nicsak. 12. Angol diákváros. 13. Szárító. 15. Inni ad. 16. Az idézet befejező része. 20. Gondol. 21. Időegységnyi munka dija. 24. Az egykori egyiptomi alkirályok török neve volt. 26. A szerelem istene a római mitológiában. 28. Zerkovitz Béla operettje. 30. Szakító. 31. Csak jelzőként használt számnév. 33. Platina. 34. Csaj része! 36. Itt kél a Nap. 39. Székely kucsma. 40. „... Buda” (mondás). 42. Fennállás. 43. Szemre tetszetősen. 46. Rövid felsőkabát. 50. Mérges gáz. 52. Női becenév. 53. Kettőzött mutató névmás. 56. Jós betűi, keverve. 58. Kén, bor és foszfor. 59. A régi lila-fehérek. 60. Azok a személyek. 61. Fel mérő! Nem én találtam ki... Terebessy Emőke Svájcba komolyan vetzik, ha valaki elcsúfít, vagy beszennyez egy fant, vagy szobrot, bör-tönbüntetés veszélye fe- feyegeti egy 43 éves pszi- ,hiátert, akit csak a , ,zürichi spriccelő” né- írján emlegetnek. Harald Naegeli saját , jogos módját választót ,a az általa „destruktív építészetnek” nevezett irányzattól való undo- ] rának kifejezésére. Til- ] takozásul a modern stí- ] [usjegyek, az üveg és be ton építészeti alkalma- ] zása ellen egy éven át , csaknem minden éjjel furcsa ábrákat „festett” a házak falára, ecset helyett festékszóró palackot használva ehhez. Középületek és magánházak falait „ékesíti” csaknem 1500, zavarbaejtő — főleg embereket és állatokat ábrázoló — „alkotása”. A kétségtelenül „termékeny” alkotói tevékenységnek a rendőrség vetett véget. 1979 nyarán elcsípték a zúg-piktort. Sokan persze jót derültek, látva a telefirkált falakat. Csak épp a háztulajdonosok nem repestek az örömtől. Mintegy kétszázan jelentették be kártérítési igényüket. Egy zürichi bíróság kilenchavi felfüggesztett börtönbüntetésre és 101.534 frank 80 szantim kártérítés megfizetésére kötelezte az „alkotót” (ennyit tétek ki ugyanis a falak tsztítási költségei). A lélekgyógyászból ett festő azonban „elelejtett” elmenni a tárgyalásra. Nemsokára viszont később Nyugat-Németországban tűnt fel. Mint mondotta, itt nagyobb megértést tanusítanak a művei által közvetített üzenetek iánt. (A „művész” jól következtetett, itt vadban irkafirkálhatnak kommunista jelmondatokat a legszebb épületekre, a tettesek mindig ismeretlenek maradnak!) Több nyugat-néme városban kiállítást is rendeztek Harald Naegeli „műveiről” készült fényképekből, sőt könyvek is jelentek meg arról, milyen kapcsoló van falfirkálmányai és történelem előtti barlangrajzok között. Méltatták a „humánumellenes városi környeze gazdagításáért” tér erőfeszítéseit. Tavaly augusztusban a dán határon az Interpol felhívása alapján a nyugat-német rendőrség mégis letartóztatta Naegelit. Svájc azonnal kérte a kiadatását. Híres-hirhedt svájci és í r nyugat-német, avantgárd művészek követelték szabadonbocsátását, ami negyvenezer márka óvadék lefizetése ellenében meg is történt. Műanyag ponyva fedi a garázsban álló Cadillacot, Salvador Dali 800 éves kastélyotthonában. Nem használja már a hatalmas Sedant a nagy szürrealista festő. Szemmel láthatóan ez a sorsa minden másnak is, ami annak idején a most 79 éves Dali extravagáns és luxus életének része volt. Dali visszavonult a Púból nevű aprócska katalán falura néző, dombtetőn álló kastély falai közé, hogy itt élje le - félig remeteként — utolsó napjait. „Saját halálán gyötrődik és állandóan erről beszél” — mondta Robert Descharnes, Dali egyik közeli barátja, a kastélyban tett ritka riporteri látogatása alkalmával. Percenként csörren a folyosókon a villanycsengő, s ez Dali jelenlétére emlékeztet mindenkit. A mester ingerülten szólítja ágyához az ápolónőket. Lefogyott 50 kilóra, s csak folyékony tápanyagot hajlandó magához venni. Keveset alszik. Descharnes cáfolja azokat a lapjelentéseket, hogy Dali haláltusáját vívja. Az orvosok azt állítják, Dalinak nincs semmi baja, csupán mélységes depressziójának áldozata. Descharnes francia művésztörténész egyike annak a három barátnak, akik Dali szűkebbi köréhez tartoznak. A másik kettő Miguel Domenech spanyol jogász , és Antonio Puxot katalán festő..A ,,Dali-trajl-ka” egyik tagja szinte, mindig ott tartózkodik a látogatóban a kastélyban, az ápolónőkkel és a háztartási személyzettel együtt. A kastély nagy csarnokát maga Dali díszítette fel. Azóta, hogy felesége, Gala másfél évvel ezelőtt meghalt, be sem tette lábát ebbe a szobába. A terem egyik végében oltárutánzat, rajta ezüst csokoládépapírral bevont feszület, egy pisztoly és egy párbajtőr. Magas támlájú székek állnak a másik fal mentén, fehér vászonnal letakarva. A mennyezeten freskó, amit a ház ura alkotott. A művész saját szobájának bejárata fölött gúnyosan mosolygó . Mona Lisára emlékezte■tő, festett női alak. Arno Breker: Salvador Dali Az ebédlő spártaiai egyszerű. Üres vászon feszül a festőállványon az ómega-alakú kandallónál. Mellette egy réges-régi kiállítás posztere, rajta a pofaszakállas Dali. Az Életmű nagy része a kastély egyik műtermében halmozták fel, a képek arra várnak, hog otthonra leljenek valahol — esetleg a köze Figuearasban, Dali szülőhelyén, ahol kiállító létrehozását tervezik. Salvador Dali remeteélete / Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak, a Chicago és Környéke Szerkesztősége 9. oldal Vágd be még egyszer Jóska...! Só Bernát Tegnap nevezetes nap volt, mert születésnapot ünnepeltem. No nen az enyémet. Csak kiszámítottam, hogy a kocsim lett 21 éves. Közben azon is elgondolkoztam hogy az emberek életében a 21 év milyen komoly határkő. Persze a járműveknél, hasonlóan az állatvilágba) a kutyákhoz, kicsi másként van ez. Egy 2 éves kocsi ugyanis emberélethez viszonyítva már aggastyánnak számít. Jóval túl van nyugdíjkoron. Bizony az én,,öregem” is, némi tekintetével elég szemrehányóan néz már rán nap mind nap, valahány szór a garázsban felé közelitek. Ilyenkor egy jobban elhomályosuló bánatos lámpa-szemeivel mintha csak azt kérdezné: „Ejnye, ejnye, ha meddig kell még dolgoznom neked...? Miko mehetek már nyugdíjba?... Különben ami a lámpaszemeket illeti, múltkor fél szemére ma meg is vakult. Soka nem is tudtam róla. Eg szembe jövő teheraut vette észre egyik éjjel éktelen dudálással. Ki hijján motorbiciklinek nézte. De a légzőberendezéssel is valami baj lehet, mert reggelente induláskor asztmásan köhög már mint egy vén dohányos. Ráadásul évek óta szívbillentyű zavarai is vannak. Ezt a pöfögéséről hallom. Nem beszélve arról, hogy egy komolyabb urológiai vizsgálatra is régen megérett. Csúf tócsa dísztelenkedik alatta a garázsban, ahol áll. Úgy látszik, nem bírja már visszatartani. Hiába no, eljárt felette is az idő, akárcsak felettem. Nem csoda, hogy ennyi év után ilyen jól összeszoktunk. Alig volt 5 éves, mikor vettem. Emberi időre átszámolva „férfikora teljében” jutottam hozzá. Akkoriban még a dudája is tisztán, ércesen harsogott mint az angyalok réztrombitája, nem olyan rekedten mint most. Ma már csak büszke tartása maradt meg, mint egy szódáslóvá kimustrált arab telivérnek. (Ugyanis el kell áruljam, hogy valamikor komoly pedigrével született.) Made in England büszkélkedik az anyakönyvében. És azt tudjuk, milyen csodálatos varázsa volt valamikor ennek a három bűvös szónak. Nem úgy mint most, az olcsó Suzukik, Mazdák és Toyoták harmadosztályú világában. Ezt a kocsit különben a „szegény ember Rolls Royce-jának” keresztelte el az üzleti reklám. Ami bármilyen jól hangzik is, meglehetősen félrevezető kifejezés. Ugyanis aki ezt a márkát újonnan meg tudja vásárolni, az legfeljebb szélhámosnak nevezhető, de semmi esetre sem szegény embernek. Persze ennyi év után az „arisztokratikus tartáson” kívül már jóformán semmi régi kiválóságot nem tudott megőrizni szegény jármű. Bár ugyanakkor el kell ismerni, hogy finoman záródó ajtajait még mindig nem tudták széjjel zötyögtetni az évek és a kilométerek. Azokat még ma is be lehet könnyedén zárni. Szinte egy ujjal megpöccintve, és akkor is olyan diszkréten kattan a zár, mint egy ékszerdoboz fedele. Ritka dolog ez... Mert jól tudjuk, manapság az autóajtók 99 százalékának bezárásához megfelelő jó fizikai kondícióra és energiára van szükség. Ez az oka annak, hogy ha egy utas éjjel 3-kor kiszáll valahol egy taxiból, akkor félkilométeres körzetben felébrednek a lakók és vonyítani kezdenek a kutyák. Ezért szoktak az autóból kiszálló utasok ajtózárás előtt jó nagy lendületet és mély lélegzetet venni, mint súlyemelők az utolsó tolás előtt. De legtöbb autóajtó ilyen gondos előkészület után is csak második, vagy harmadik próbálkozásra csukódik be. Mert az első nekirugaszkodás után a vezető rendszerint ilyenkor kiszól: — Vágd be még egyszer Jóska...! Még nincs bezárva... És ha már a statisztikánál tartunk, mindez sajnos számomra azt jelenti, hogy utasaim 99 százaléka nem egy ujjal pöcögtet, hanem két kézzel esik neki az ékszerdobozként záródó ajtóimnak, amitől kis hijján a túloldalon repít ki a légnyomás. És amíg csak nehézsúlyú utasaim, olyanok, mint a 120 kilós Sümegi Karcsi döngetik, addig még nem szólok egy szót sem. Legfeljebb magamban dörmögöm: — Na ez is bevágta megint, mint Olga a retyit... Csak a Jávorkáné ajtócsapkodási tehetségétől marad minden esetben tátva a szám... ő a filigrán, kerub arcú cukorbaba. ő, a Petrarca szonetteket suttogó, halkszavú tündér. Ápolt alabástrom ujjacskái olyan törékenyek, hogy abban még a liliomszál is vassúlyzónak tűnik. Gazella lépteivel közelíti meg a kocsimat és úgy száll bele, mint egy tenger felett lebegő hófehér sirály.. És mikor elhelyezkedett áljaii erővel vágja be az ajtót, hogy az orromon lecsúszik a szemüveg és a szomszéd ház ócska fürdőszobájában öblíteni kezd a ciszterna. És néha még meg is duplázza, mikor becsípi a szoknyáját, vagy a lábtörlőt...