Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-07-21 / 29. szám

tv A föld azé — aki művelteti ,avagy Miért etetik babbal a szocializmus ifjú summásait­ ­. Rész Az volt „kamaszko­­rom legszebb nyara”, amikor sikerült kibuliz­ni, hogy ne kelljen ön­ként építőtáborba men­ni. Történt pediglen mindez 1963-ban, s az előtte lévő esztendőben ünnepelték e dicsősé­gesnek kikiáltott mozga­lom 5. évfordulóját. Ta­lán éppen a nagy pom­pa és a recsegő fúvósok hangja jutott néhányunk eszébe, mert amikor a gimnáziumban az osz­tályfőnök arról kérde­zett minket, hogy kinek van kedve ismét két hé­ten át kubikolni, csak a púpos és bicegő Med­­gyessy keze lendült a magasba. A mindig szi­gorú tanár úr ettől a nagy tolongástól úgy meghökkent, hogy a naplót lapozgatva sor­ra faggatott mindenkit: mi az oka eme tartózko­dó magatartásnak! Ta­lán rájöttünk, hogy a lapát nehezebb, mint a matekkönyv, netán sokaljuk a napi két és fél, három köbméter odábbtalicskázandó föl­det, esetleg a babgu­lyás nem ízlik, vagy egyszerűen szabotálni akarjuk a nemes kez­deményezést? Hümmögve válaszol­­gattunk: tudjuk mi, hogy a munka becsület és dicsőség, dehát — lé­vén valamennyien falu­siak — akad éppen elég dolog a ház körül is. Pad­társam, az örökösen mó­kázó Káposztás Gyuszi engedély nélkül felugor­va azt magyarázta, hogy tavaly fejeződött be a környéken a tsz. - szer­vezés, minden föld a kö­zösbe ment, de nincs aki Hajnal László Gábor művelte, s a régi tulaj­donosokat és családtag­jaikat éppen most szólí­tották fel, segítsék már ki a bajból a szocialis­ta szektorokat. Ha kell — hangsúlyozta, — hoz igazolást arról, hogy egész nyáron okkal pusz­tította a kenyeret. Erre valamennyien egyetér­tően bólogattunk és az osztályfőnök tehetetle­nül tárta szét kezét. Ezt megúsztuk, ám generá­cióm tagjai, akik a hat­vanas évek elején jártak középiskolába, netán egyetemre, aktív része­sei voltak az építőtábo­rozás hőskorának. Hogyan is kezdődött? A Kommunista Ifjúsági Szövetség első országos értekezletén, 1957-ben, elhatározták, hogy fia­talok segítségével lecsa­polják a Hanságot. A tá­bort, a félreértések el­kerülése végett orosz katonák építették és a forradalom leverése közben elesett Iván Kar­­povról nevezték el. A KISz KB akkori első tit­kára Komócsin Zoltán, és a tábor parancsno­ka Fördős László volt, akit a negyedszázados jubileumon felkerestek a Népszabadság munka­társa, Maros Dénes, és az 1982. június 15-i szám­ban megjelent interjú­ban többek között így emlékezett vissza: „Sátrak, tíz vaságy állt mindegyikben. Dél­utánra felforrósodtak, hiszen kopár vidékre te­lepítették őket. Megér­kezett az első csoport. Kiosztották a ruhát, fel­szerelést. Még a fűben ülve étkeztünk. A követ­kező csoport érkezésére felállítottuk az ebédlő­sátrat asztalokkal, pa­dokkal. A társaság na­gyobb része akkor is a szabad ég alatt evett. Befülledt a sátor. És ki­találtuk, hogyan lehet sétálva enni. Valahogy védekezni kellett a szú­nyogok ellen. Iszonyú mennyiségben támad­tak ránk. És igen fájdal­masan csíptek. Szovjet fúvószenekar látogatta rendszeresen a tábort. Kinn a munkahelyen is játszottak. Napközbeni viselet egy szál gatya. Kiegészítő program: a sátor körülárkolása, előterének feldíszítése. Éjszaka őrség, zivatar­ban riadó, nehogy a sát­rak beszakadjanak a te­tejükön összegyűlt víz súlya alatt.” Hőskor! — mondogat­ják ma, de ha a jelsza­vak mögé nézünk, ott ta­láljuk a letagadott kény­szert. Bár az kétségte­lenül igaz, hogy nem árt időben munkára szok­tatni a fiatalokat, de nem a hólyagos tenye­rekkel, a rosszul felcsa­vart kapcáktól kisebe­sedett lábakkal kell el­lenérveket keresni a mozgalom hasznosságát vitatva. A módszer az, ami megkérdőjelezhető. Azt ugyan még elhihet­­nők, hogy évről-évre ta­lálni lelkes önkéntese­ket, akik felajánlott munkájukkal akarnak hozzájárulni az ország gyarapodásához. Ám az több mint gyanús, hogy a jelentkezők száma esz­tendőnként emelkedik. Ismerve a mai fiatalok magas százalékának vé­leményét, hogy az aktív dolgozás öl, buzit, nyo­morba dönt, vesszenek tehát a norma kitalálói, meg a munka ugyan ne­mesit, de senki nem akar osztályidegen len­ni­, — nos, ezt a gyakor­ta hangoztatott „életfilo­zófiát” vallók hatalmas serege nemigen masíro­zik tényleg önként építő­táborokba. A verbuválás azonban politikai célokat is szol­gáló feladat lett, termé­szetesen központi irányí­tással. A KISz-ben kü­lön osztály foglalkozik a szervezéssel, agitálás­­sal, s ebbe bekapcsoló­dott az Állami Ifjúsági Bizottság és a Honvé­delmi Minisztérium is. Az eredmény — a szá­mok tükrében — lenyű­göző és meghökkentő: 1958-ban, három tábor­ban még mindössze 3.780-an voltak, s tíz év­vel később 36 táborban 28 ezren dolgoztak, 1978- ban már 52 táborban 38 ezren vették ki részüket a munkából és a negyed­­százados jubileum esz­tendejében 100-nál több helyütt, majd 60 ezren segítettek az iparban, mezőgazdaságban, ott, ahová küldték őket. Idé­zet a Népszabadság 1982. június 19-i számából: „Több ezren dolgoztak azért, hogy az M 7-es, később az M 1-es autópá­lyák elkészüljenek. A tá­borlakók segítettek ak­kor is, amikor 1965-ben és 1970-ben árvíz sújtot­ta hazánkat. Hosszasan lehetne sorolni az ered­ményeket, azt, hogy hány munkanap alatt mozgattak meg a fiata­lok több mint 3 millió köbméter földet, hány nap alatt takarítottak be közel kétmillió mázsa zöldséget és gyümöl­csöt, hány nap alatt épí­tett és tisztított e lel­kes korosztály 336 kilo­méter hosszú csatornát. A teljességhez azonban hozzátartozik, hogy akadtak olyan táborok, ahol a ,gazda’ nem vet­te komolyan a fiatalo­kat. Nem törődtek ve­lük, értelmetlen, sem­mitmondó feladatokat bíztak rájuk. S ezzel nem munkára nevelték a diá­kokat, hanem a „dolgoz­tatásra’ kényszerítették őket... Idén is az önkén­tesség elvének szigorú megtartásával történt a mozgósítás.” Ez utóbbi mondat min­den e témával foglalko­zó cikkben, elemzésben, riportban megtalálható, sőt, a Magyar Ifjúság 1984. február 4-én arról tudósított, hogy a KISz KB továbbra is fellép az építőtáborozás önkén­­tességénk elvét sértő megnyilvánul­ásokkal szemben. Nahát, ez ra­gyogó! — gondolhatnók, ám egy oldallal odébb az MSzMP KB gazdaság­­politikai osztályának helyettes vezetője, dr. Kovács Imre, aki az úgy­nevezett közhasznú munkabizottságot is irá­nyítja, a következőket fejtegette: a mezőgaz­daságban a tanulósereg biztosítja a kampány­időben a munkaerőt, mert erre a viszonylag rövid szakaszra nem lenne érdemes állandó dolgozói létszámot tar­tani. Az is előfordult — mondotta, — hogy az üzemeltetők több diákot igényeltek, mint ahány­ra szükségük volt, mert a gyerekek olcsók. Nem vagyunk okvetet­­lenkedők, de felötlik bennünk a gondolat, hogy a különböző vál­lalatoktól, állami gazda­ságoktól, termelőszö­vetkezetektől jóelőre be­gyűjti a KISz, mennyi főt szeretnének, s ennek megfelelően kezdődik el a „felmentő sereg” to­borzása. Persze ügyel­nek az önkéntességre, de csak az után, ha már vagy százezernyi közép­­iskolás és egyetemista berukkolt a csapatba, mert nélkülük cudar vi­lág köszöntene a gyü­mölcsösökre. Madarak eledele lenne a meggy, cseresznye, leszedetlen maradna a ribizli, szőlő, paradicsom, s nem len­ne aki kapálna, kukori­cát címerezne, vagyis: teljes lenne a csőd! Lógásról, amolyan tessék-lássék tevékeny­ségről szó sem lehet, mert személyenként mi­nimum száz forint ér­tékű normát muszáj tel­jesíteni, s legalább 6 óra a kötelező dologidő. Ezért aztán kitalálták a brigádmozgalmat, hadd tanulják az életet. A versenyt hetente érté­kelik és a szorgalmasak neve felkerül a dicsőség­táblára. A fiatalok több­ségét viszont az ilyen siker nem érdekli, sok­kal inkább azon töpren­genek, miképpen tudná­nak takarodó után észre­vétlenül megpattanni, és a legközelebbi vigal­mi helyen másneműek­­kel ismerkedni, negyven foknál nem gyöngébb al­koholos üdítőket kortyol­gatni, mert az mégis­csak áldatlan állapot, kényszer­munkával akarják elérni, hogy megismerjék önmagu­kat. Mennyi Magyarország tartozása a nyugati bankok felé? A tanulmány összeál­lítója, Paul Mentre, ko­rábban tagja volt a Va­lutaalap igazgató taná­csának — jelenleg nagy­­tekintélyű nemzetközi pénzügyi tanácsadóként tartják számon. Megszo­kott gyakorlat, hogy a Nemzetközi Valutalap független szaktekinté­lyeknek ad megbízást a tagállamai problémái­val foglalkozó tanulmá­nyok elkészítésére. Fő­leg akkor, amikor kel­lemetlen dolgokat szük­séges a nyilvánosság elé tárni. Amit a Valuta­alap tapintatosan nem kíván maga kimondani — kimondja a tanul­mányban a szaktekin­tély­ , Montre megállapítja, hogy a 80-as évek leg­elején — amikor a kelet­európai országok nem­zetközi fizetési helyzete rendkívül kedvezőtlenné vált — Magyarország fi­zetőképeségének nyu­gati megítélése túlzot­tan derűlátónak bizo­nyult. Viszonylag ke­vesen figyeltek fel arra, hogy Magyarország adósságállománya az évi nemzeti jövedelem­nek nem kevesebb, mint 20 százalékát tette ki — és ez az arány a legma­gasabb volt egész Kelet- Európában, vagyis az adóságtömeg súlyosan megterhelte az ország erőforrásait. — Maga ez a körülmény is — írja tanulmányában — ma­gában hordozta egy fize­tési krízis lehetőségét. Ehhez járult a magyar adósságállomány ked­vezőtlen összetétele. Magyarországon a gaz­dasági reformok gya­korlatilag nem érintet­ték a szigorúan közpon­tosított bank- és hitel­­gazdasági rendszert. Ebből következett, hogy a magyar vállalatoknak nem volt módjuk és lehe­tőségük szállítói hitele­ket felvent import szük­ségleteik biztosítására. Ilyen körülmények kö­zött a behozatali igénye­ket is jelentős mérték­ben, nyugati bankoktól felvett rövid- és közép­­lejáratú kölcsönökből fedezték. Az adósságtö­megen belül tehát vi­szonylag nagy volt a rö­vidlejáratú bankkölcsö­nök aránya,­­ ami az ország fizetési helyze­tét sebezhetővé tette. Csak arra volt szükség, hogy az érdekelt nyuga­ti bankok a bizalom megrendülése esetén, egyszerre kezdjék visz­­szahívni a pénzüket. 1982 elején pontosan ez következett be. Lezaj­lott a második olajár­­robbanás, világszerte magasra szöktek a ka­matok, a nyugati piaco­kon folytatódott a re­cesszió, csökkent a ke­reslet kelet-európai áruk iránt , és Lengyel­­országban bevezették a katonai szükségállapo­tot. A nyugati bankok bi­zalma megingott a kelet­európai adósokkal szem­ben, és onnan hívták vissza gyorsan a pénzü­ket, ahol ez elsősorban lehetséges volt: a Ma­gyar Nemzeti Banktól — hála a magyar adósság­­állomány összetételé­nek. Azóta a magyar fizetési helyzet viszony­lag stabilizálódott: az ország tavaly is, idén is évi készenléti hitelke­retet kapott a Nemzetkö­zi Valutaalaptól, ame­lyet folyamatosan vesz igénybe. Idén két továb­bi kölcsönt folyósított a világbank, nyugati ke­reskedelmi bankok rész­vételével. — Ez az utób­bi részvétel jelzi — írja Mentre tanulmányában, — hogy az ország fizető­­képességének megítélé­se valamelyest javul. A nemzetközi pénzügyi szakértő azonban hang­súlyozza: a magyar nemzetközi fizetőesz­közkészletek meglehető­sen alacsonyak és az or­szágra nehezedő adós­ság­szolgálati teher idén is, jövőre is nagyon­­ súlyos marad. Talán jellemző, hogy még ennek az elismert nemzetközi szaktekin­télynek a tanulmánya is adós marad az egy­szerű válasszal: tulaj­donképpen mennyi most pontosan Magyarország tartozása? Az amerikai pénzügyminisztérium legutolsó kimutatása szerint a tavalyi év leg­végén Magyarország hét egész hat tized mil­liárd dollárral tarto­zott nyugati hitelezők­nek. A Nemzetközi Valu­taalap azonban az el­múlt hónapokban külön felmérést készített , és ennek az eredménye: majdnem tízmilliárd dolláros adósság. A ha­talmas eltérés mutatja, hogy egy ország fizető­­képességének megítélé­se során a rendelkezés­re álló információk nem feltétlenül teljesek , és nem is feltétlenül meg­bízhatóak. 4 ■« vlv<> t aue 4 £iqum& V iyp 4129 W LAWRENCE AVE. WE DELIVER 725-1g12_J!L!gÍ<L ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA. RIBS. CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visa Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining R oom Anglia és Margaret Thatcher A mai Anglia most is különleges, még a többi európai számára is ne­hezen érthető ország. Bi­rodalma elvesztése elle­nére is gazdagnak szá­mít, az angol családok 60 %-a saját házában lakik, London, New York után, ma is a nem­zetközi pénzügyi világ központja, tengerentúli kapcsolatai ma is kitű­nőek. Ugyanakkor az el­különült, a történelmi hagyományokhoz ra­gaszkodó felfogás, a lég­­lökéses repülőgépek és rakéták idejében is jó­formán változatlan megmaradt politikai és társadalmi életében. Az egyetlen ország talán az egész földön, ahol a régi társadalmi elkülönülés fennmaradt, ahol van igazi főnemesség, ahol a szervezett munkásság ma is marxi értelemben vett osztályharcot foly­tat néha kimondottan az ország és hosszú távlat­ban saját érdekei ellen is. Ugyanakkor az erő­sen konzervatív Marga­ret Thatcher nincsen oly jó viszonyban az ugyancsak erősen kon­zervatív Reagan elnök­kel, mint a szocialista Mitterrand és nem épí­tett ki szoros kapcsola­tokat a­ keresztény­de­mokrata Kohl kancellár­ral sem. Belpolitikailag az an­gol viszonyok szintén ne­hezen érthetők a külföl­di szemlélő részére. Az ország közvéleményét hónapok óta a szénbá­nyászok sztrájkja köti le. Ez azzal kezdődött, Nagy György hogy az államosított bá­nyák legfelsőbb hatósá­ga, a National Coal Board, elhatározta több nagyrészt kimerült és ezért veszteséggel dol­gozó bánya bezárását. Erre Arthur Scargill, a bányász szakszervezet kommunista érzelmű el­nöke sztrájkot hirdetett. Hívását a bányászoknak csak mintegy 60 %-a kö­vette, a többi élesen a sztrájk ellen foglalt ál­lást. Azóta sok súlyos összeütközésre kerül sor Scargill hívei és ellen­zői között, amelynek több halálos és többszáz sebesült áldozata volt. A sztrájk naponta több­millió fontjába kerül az angol államháztartás­nak. Minden józan szem­lélő számára kétségte­len, hogy az improduk­tív bányák mesterséges fenntartása igen költsé­ges és ezért káros az an­gol közgazdaság számá­ra, amely egyébként is sürgős modernizálásra szorul. Viszont Scargill­­nek sikerült a kérdést politikai térre terelnie és Thatcher-ellenes hadjá­rattá fejlesztenie. Ezzel maga mellé állított sok olyan elégedetlen és szélsőséges elemet, amely egyébként nem áll mellette. A legutób­bi véleménykutatás sze­rint a lakosság 35 %-a a sztrájkolókat pártolja és csak 41 %-a a Natio­nal Coal Board politiká­ját. Vagyis az angolok több mint egyharmada olyan megmozdulást tá­mogat, amely hosszabb távlatban az ország gaz­dasági életének össze­omlására és politikai káoszra vezethet. Ennek a különös an­gol magatartásnak van­nak nem-politikai okai is. A társadalomkutatá­sok például kimutatták, hogy sok bányász csu­pán azért állott a sztráj­kolók mellé, mert nem akarja megszokott mun­ka- és lakóhelyét ott­hagyni, még akkor sem, ha másutt több fizetést és jobb munkaviszonyo­kat ígérnek neki (mint ahogy azt a kormány tette). Erősen közbeját­szik itt az angolok gör­csös ragaszkodása ha­gyományaihoz, megszo­kott életmódjához. Is­meretlen fogalom náluk az Észak-Amerikában oly erősen kifejlődött gyakorlat, hogy az em­ber oda megy ahol töb­bet keres. Van ennek előnye, de van hátránya is. Válsá­gos időkben, amint az a legutóbbi világháború­ban is bebizonyosodott, a szűk látókörű, de áll­hatatos, hagyományhű angol elkeseredetten tudja védeni otthonát, sziget­ hazáját még re­ménytelennek látszó helyzetben is. Viszont a modern ipari termelés rideg tények és teljesít­mények által irányított nemzetközi versenyé­ben súlyos hátrányt je­lent az elavult életmód­hoz és túlhaladott felfo­gásokhoz való ragaszko­dás... Ezért döntő Anglia jövőjére nézve Scargill és Margaret Thatcher most folyó pár­harca. Fenyegető levél a fekete és színes olimpiai sportolóknak Több afrikai és ázsi­ai országban, Zimbab­­b­we-ben, Sri Lankában, Dél-Koreában, kommu­nista Kínában, és Ma­­lájiában, egy angol nyel­vű fenyegető levelet köröznek, állítólag a Ku Klux Klan írta. íme részlet belőle: ,,Afrikai­­majmok! Vigyázzatok, mi is jóide­je készülünk az olimpi­­ászra és gyakoroljuk a célbalövést fekete moz­gó alakokra. Amerikai patriótáknak nem lehet­ne nagyobb a jutalma, mint meglincselni ben­neteket fekete afrikai majmokat. Fekete atlé­ták szívesen vagytok lát­va a Los Angeles-i olim­­piászra, de ott ég a mi fáklyánk is és vár benne­teket, hogy meggyújtsuk gyapjas fejeteket. A fo­gadtatást amit tőlünk kaptok sohasem fogjá­tok feledni!” Ázsiai körútja előtt Schultz külügyminiszter nyilatkozott erről a le­vélről és kijelentette, az a benyomása, hogy az nem amerikai eredetű, nem a Ku Klux Klan ír­ta, hanem egy külföldi hamis hírverési kam­pánynak része. Azóta a State Depart­ment sajtótitkára kere­ken kimondta ki a gya­núsított: A Szovejtunió amely ugyanezzel az ürüggyel, a Los Ange­lesben várható erőszak­kal mondta le saját rész­vételét, azt állítván, hogy atlétáinak bizton­ságát nem lehetett ga­rantálni az amerikai olimpiai játékok során, a sok szélsőséges cso­port miatt. A State Department szóvivője szerint ez a levél, noha az amerikai néger-ellenes szélsősé­ges szervezet nevében fenyegetőzik, valójában külföldi szerzők műve. Ezt több hiba is sejt­­teti. Először is az, hogy a Ku-Klux­ Klant kötője­lekkel írták, nem pedig anélkül, amint ezt az amerikai szervezet te­szi. És a Ku Klux Klan minden egyes esetben feltünteti helyi tagoza­tainak pontos megjelö­lését is. Túl ezen több más apróbb nyelvtani hiba is sejtteti a külföl­di eredetet, nevezetesen a Szovjetunió kezét. Erre vall az is, hogy az ázsiai és afrikai olim­piai bizottságok pontos címére postázták a fe­nyegető leveleket, ami gondos előkészítést és ütemeztetést sejttet, ami a KGB hamis hír­veréssel foglalkozó dísz­­információs hadjáratá­nak tényére mutat. A State Department megindította a fenyege­tő levél ügyében a nyo­mozást. Az amerikai külügy­minisztériumnak alapos oka van arra, hogy a KGB kezét lássa az állí­tólagos Ku Klux Klan levél megírásában. Ki­derült ugyanis, hogy a Szovjetunió terjesztet­te a hírt, hogy a CIA fegyverezte fel az indiai zavargást előkészítő sikh felkelést, hogy ezzel Gandhi asszony uralmát gyengítse. A hírverés hamis volt, de Gandhi asszony, akit Indiában a közhangu­lat ostromolt, ezt szí­ves örömest elhitte. Most azonban erőtel­jes amerikai tiltakozás hatására az indiai mi­niszterelnök meggondol­ta magát és kezdi belát­ni, hogy a Punjab-i fel­keléssel kapcsolatban felültették őt. KOMPLETT FOGÁSZATI KEZELÉS AZ EGÉSZ CSALÁD RÉSZÉRE Egyénre méretezett (custom fitted) MŰFOGSOR Jutányos teljes fogsorok Részleges (Partial) fogsorok Igazítások (Reline) $ 150.­­$ 225.­­$40.­Általános fogászat mérsékelt árak mellett Hidak * Foggyökér kezelés Koronák Tömés Húzás Ultrahanggal fogtisztítás. Műfogsor javítások (Meg lehet várni) ll’TNflIU Fogorvosok Fogtechnikai laboratórium a helyszínen Mérsékelt árak, minőségi munka Jefferson Park Dental Clinic 4952 No. Milwaukee (A Jefferson Park CTA végállomással szemben.­ (24 óra) 545-1882 Beszélünk magyarul 7. oldal Márai Sándor könyvei: ítélet Canidosban $ 3.50 Judit és az utóhang $ 10.00 Jób és a könyve $ 15.00 Megrendelhetők: Újváry- „Griff’ Kiadó Titurelstrasse 2 D-8000 München 81 Telefon: (0 89) 98 94 23

Next