Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)

1984-10-13 / 41. szám

A Police News, Rend­őr Hírek című helyi új­ság májusi száma közli a golbourni Rendőr Aka­démia bentlakói növen­dékeinek öltözködési szabályzatát. Ezek szerint női tanon­­cok részére gyakorlatok alatt és szolgálatban, melltartó viselése szi­gorúan kötelező. Kötelező „nadrág” vi­selésre nem intézkedik a szabályzat, de a pa­rancsnokság határozot­tan felhívja a figyelmet, hogy szolgálaton kívül, átlátszó szoknyák és ru­hák alatt megfelelő al­sónemű viselése kívána­tos. Magyarul ez azt jelen­ti, hogy a tisztelt Pa­rancsnokság az ausztrál Hekus Loncikat pen­delyben kívánja látni. Lord Howe sziget Ausztrália keleti partja­itól mintegy 300 mérföld távolságra fekszik a Csendes Óceánban. La­kói büszkén vallják ma­gukat egykori felszaba­dult fegyencek leszár­­mazottainak. Öt négyzetmérföldnyi területen nem sok látni­valót találnak a turis­ták, de az ausztráliai lá­togatók mégis egy „ten­gerentúli” vakáció em­lékével és egy liter vám­mentes pálinkával tér­hetnek vissza Sydney­be, vagy Melbournebe. Ez az a hely amit a térképen már nem köny­­nyű megtalálni, így szenzációra éhes és té­maszegény távoli újság­írók szabadjára enged­hetik fantáziájukat. A legutóbbi ilyen rémri­port a New York maga­zinban jelent meg. Egy bizonyos John Bruno, az egyik ameri­kai turista klub titkára újságolta a folyóiratnak, hogy rövidre kellett fog­nia a lord howe szigeti tartózkodását az ott el­szaporodott óriásmére­tű félelmetes macskák miatt. — A sziget lakói fi­gyelmeztettek minket a nagyméretű állatokra, — jelentette a titkár, — melyeket az elszaporo­dott ugyancsak óriásmé­retű patkányok ellen hoztak be. Nem hittünk nekik egészen addig, míg egy éjjel 15 font sú­lyú óriás macskákat lát­tunk elosonni meglt­tünk alig 10 yard távol­ságra. (Ez 6 kilogramm és 9 méter tájékozot­tabb olvasók számára.) De a továbbiakban Mr. Bruno, —, aki kü­lönben a new yorki „Pen and Pencil” étterem tu­lajdonosa civilben, — a szigeten széltében,­­hosszában garázdálkodó 4 kilós patkányokról is beszámolt. Nem tudom... Lehet­séges. Lord Howe szi­get mindenesetre na­gyon nagyon messze van a new yorki Toll és Ce­ruza étteremtől. De máshonnan érke­zett jelentések szerint Budapesten viszont 75 kilós patkányok és 45 kilós karcsú cicák gyak­ran sétálnak az utcá­kon ... Közemberek soha nem tudhatják, mivel válnak híressé és is­mertté. John Brown-ról, auszt­rália Sport Szórakozás és Turisztikai miniszte­réről például csak ak­kor kezdett tudni a vi­lág, amikor egy vigyá­zatlan kijelentésével el­árulta, hogy a Koala medvék gyakran lepipi­­lik az ölelgetők kezét akárcsak unokák a vi­gyázatlan nagypapát. Akik valamicskét is tisztában vannak a ko­ala medvék és a helyi turizmus szent kapcso­latával, azok nagyon jól tudják, hogy ez olyan szentségtörő kijelentés volt, mintha valaki azt állította volna, hogy az angyalok böfögnek. Azóta Brown minisz­ter úr is, — Karinthy­hoz hasonlóan, — többször megpróbálta „magya­rázni a bizonyítványát”. Az elmúlt hetekben a los angelesi olimpiai játé­kokkal kapcsolatos fa­ültetési ceremónián pél­dául, az amerikai konzul jobbján állva egy koala medvével jelent meg. Gyorsan kijelentette, hogy nem lehet nem sze­retni ezeket a kedves kis állatokat. Ő is csak azért hintette el annak idején azt a bizonyos kijelen­tést, hogy felhívja vele a figyelmünket: Auszt­rália többet jelent, mint a Koala medve... A ceremónia után azonban a gonosz televí­zió felvevőgép lencsék észrevették, hogy a kis buta medve néhány jól látható foltot otthagyott a miniszter úr kabátuj­ján. Hiába, ezek az álla­tok nem alkusznak... Amikor Timort felad­ták a portugálok, mint gyarmatot, az indoné­zek gyorsan bekebelez­ték. Nem kívántak ugyanis a hátsó küszö­büknél egy Kubához ha­sonló „szabad, függet­len, marxista” szigetet. Azóta ez lett az auszt­rál baloldali újságírók­nak a kedvenc témájuk. A munkáspárt balszár­nyával vállvetve, foggal körömmel és írógépsza­laggal harcolnak a timo­­ri nép szabadságáért, mert „szabadon élni”­­ természetesen manap­ság már csak egy mar­xista szocialista állam­berendezésben lehet. Ezt ma már errefelé minden újságolvasó kö­zépiskolás gyerek tud­ja. Ezért volt meglepő a most megjelent hír, mi­szerint Sudomo admi­rális, az indonéz mun­kaerőügyi miniszter ki­jelentette, hogy tervbe­vették az indonéz női munkásoknak kijáró ha­vi kétnapi fizetett mun­kaszünet eltörlését. Az indonéz hölgyek ezt ed­dig „menstruációs” fi­zetett szabadságként kapták. Most a kormány kijelentette, hogy ez nem betegség, így a jö­vőben ezt a kedvez­ményt eltörlik. Bár szó van róla, hogy az állva dolgozó nők a jövőben is jogosultak lesznek a havi kétnapi fizetett sza­badságra. Remélem a szabad szocialista Ti­­morért harcoló gerillák a dzsungelben, és a sydney-i újságírók a sar­ki pub­okban figyelme­sen elolvasták ezt a hírt. Éljen a reklám! Vajda Albert ■ Ha valaki megkérdi tőlem, hogy mi az első, ami az Amerikába át­■ települt európainak fel­tűnik, habozás nélkül felelem: a hirdetés túl­­tengés. Ha nem kérdik meg tőlem, akkor is el­mondom, mert annyit már megtanultam az amerikai reklámszak­emberektől: kérdezés nélkül is felelni kell! Közhely, ha azt mon­dom: a televízió műso­rait, minden átmenet és előzetes bejelentés nél­­kül, váratlanul megsza­kítják a reklámok. Le­het, hogy furcsának tű­nik, de ezt könnyen meg lehet szokni. Egyik pil­lanatban még szoron­gatja ellenfele torkát a főhős és szóra nyitja a száját... És a követke­ző képen már egy szé­dületes alakú fürdőtri­­kós szépség hívja fel a figyelmet arra, hogy a habfehér fogat, üde le­heletet és mi­ndent el­söprő sikert biztosít a Bledgate fogkrém. Hangsúlyozom, mind­ez nem újság az Ameri­kában élők számára. Mint újonnan jött, csak suttogva merem kimon­dani: akad egy-két olyan műsor, amelyet a tizen­öt percenként megis­métlődő­ hirdetések mi­att érdemes csak végig­nézni. Ez nem bírálat akar lenni a műsorok­kal kapcsolatban, sok­kal inkább elismerése a jobbnál-jobb — időnként idegesítőbbnél­ idege­­sítőbb a televíziós hir­detéseknek. De nem csak a kép­ernyőn öntik a nagyér­demű nézőkre a reklá­mot, hanem minden le­hetőséget felhasznál­nak arra, hogy engem, a fogyasztót, rábeszél­jenek a legkülönbözőbb vételekre. Hajnali hat órakor há­zam elé hajítják az új­ságot, amely hétközna­ponként körülbelül ne­gyed kilót nyom, vasár­naponként van vagy másfél. Átlátszó nylon zacskóban dobja a gyep­re az újságkihordó, rész­ben azért, hogy az új­ság ne piszkolódjék, részben azért, hogy a hajnali harmat­át ne nedvesítse a lapot. Újab­ban a nylon zacskóra reklám szövegeket nyomnak. Valaki nyil­ván rájött, hogy amíg az ember beviszi a la­kásába, addig se ma­radjon olvasás nélkül, hadd tudja meg, hogy a legjobb kekszet melyik cég készíti és mennyi­ért. A hajnali reklám had­járatot követi az újság­ban megjelenő sok tu­catnyi hirdetés és a lap­hoz csatolt színes pros­pektusok tömege. Hiába határozza el az ember, hogy csak a cikkeket és híreket olvassa el, a hir­detések egyszerűen sze­men ragadják. Majd­nem azt mondtam: tor­kon fogják, rávetik ma­gukat az olvasóra, nem engedik ki karmaik és ajánlataik közül. Min­­­­den napra esik egy egész sor ,,soha-vissza-nem­­térő” ajánlat. Most ve­gyen — harsogja az egyik hirdetés. El ne szalassza, mert meg­bánja — így üvölt a má­sik. Ennyit meg ennyit takarít meg, ha most vásáról — szól rám a harmadik. Óriási betűk­kel közli, hogy mennyit takarítok meg... de egészen apró betűkkel árulja csak el, hogy mi az az összeg, amit fi­zetnem kell azért a cso­dálatos, nagyszerű, gyá­ri valamiért, amire sem­mi szükségem sincsen és mégis elmegyek és meg­veszem. A reklám szakembe­rei szerint ez az igazi teljesítmény. Akinek szüksége van valamire, annak nem kunszt elad­ni azt a valamit. Az a valóban hatásos hirde­tés, amely körülfonja a vevőt, mint a polip, be­szippantja a boltba és elad neki olyasmit, ami­ből már vagy fél tucat hever a fiókjában, mint teljesen felesleges ka­cat. Az ilyen mesteri sakkhúzás után a rek­lám istennője elégedet­ten tapsikol és a feles­leges kacatot gyártó vál­lalat még elégedetteb­ben könyveli el a hasz­not. Én, a fogyasztó pe­dig meredten bámulok bele a tükörbe és csodá­lom, hogy a fényes fe­lület miért nem mutat­ja a fejem két oldalán lengedező szamárfület. Némi vigaszt jelent hogy nem vagyok egye­dül. Reklám istennő tá­borában sok tízmillió hí­vő áldoz nap, mint nap a hirdetések oltárán, televízió és az újság szemen át fogja fülön az áldozatot. A telefon fül segítségét veszi igénybe. A nap legkü­lönbözőbb időszakában jelentkeznek ismeret­len eladók, akik életbiz­tosítástól kétkerekű fogvájóig mindent kí­nálnak. Ami szabad időm még marad, azt lefoglalják postán érkező nyomtat­ványok, értesítések, fel­hívások, amelyekből megtudom, hogy én va­gyok az egyetlen ménkű szerencsés egyén,­akit a komputer kiválasztott hogy átvegyek egy réz­zel bevont arany­ nyak­láncon csüngő üveggel átfuttatott gyémántot, feleségem, anyám, menyasszonyom, vagy nagynénikém részére teljesen ingyen, aján­dékként. Csupán 110 mérföldet kell autóznom érte és megvásárolnom potom 35 ezer dollárért, egy telket, amelyen ren­geteg szikladarab és ki­váló minőségű gyom te­rem. Méghozzá: egész éven át. MASTERCRAFT ► Electronics Inc. Custom Electronic Systems • Burglar & Fire Alams ► • Central Station/Police Hook Up C • Master Antenna & Closed Circuit T.V * Telephone & Intercom Systems ► Apartment Intercom — Call Systems Díjtalan árajánlat Magyarul is beszélünk. IVÁN GÁTI 998-8406 P.O.Box 517 Glenview, 111. 60025 Ügyvéd és jogtanácsos Végrendeletek — Baleseti ügyek Ingatlan átírások — Emigrációs ügyek Közlekedési—bírósági ügyek (Traffic Court) Nyugdíj (Soc. Security) ügykezelés Válóperek — Örökösödési eljárások etc.... Méltányos ügykezelési díjak PAUL SZIGETVÁRI ATTORNEY AT LAW 200 S. Prospect. Park Ridge 111. 60068 Tel: (312) 825-1395 vagy 692-7863 TéeCCet Painting , Ott.ORATING AND PAPER HANGING Tulajdonos: HELLER JÁNOS Decorating and paper hanging o Ablakok külső festése • Tapétázás — festés • Mérsékelt árak • Garantált minőségi afrnka Tel: (312) 508-0845 Hungarian Restaurant!! 5062 N. Lincoln Ave. Chicago • Magyar ételkülönlegességek • Pénteken és szombaton cigányzene • Asztalfoglalás szükséges a hétvégén Nyitva: du. 5-től — KEDDEN ZÁRVA! Telefon: (312) 334-4850 7. oldal I Az Amerikai Magyar Református Egyesület 32. Konvenciójának nyilatkozata Az Amerikai Magyar Református Egyesület négyévenként esedékes közgyűlése szeptember 17 és 21 közt folyt le a pennsylvaniai Ligoni­­er-ben. A 88 éve műkö­dő testvérsegítő bizto­sító intézet alakulási en­gedélyét egyenesen az Egyesült Államok kong­resszusától nyerte. Ezért tartja országos központi hivatalát Wa­shington D.C.-ben. Ne­vében jelzett vallásos eredet nem jelent fele­kezeti elhatárolást. Hu­­szonnégyezres tagságát, megkülönböztetést nem gyakorolva, Amerika 13 állama és Kanada összmagyarságából gyűjti, s pótolja. Test­vérsegítő tevékenységét az Egyetemes magyar­ság szolgálata irányít­ja. Közgyűlés egységes szavazattal és felkiál­tással az elnöki tiszt­ségre, a következő négy évre, ismét Bertalan Im­re lelkipásztort válasz­totta. Alelnök-titkárnak visszaválasztotta Varga Elemért. A nyugdíjba vonuló Molnár József pénztárost Puskás Béla követi a harmadik or­szágos tisztviselői fel­adatkörben. Alelnökök: Ft. Ábrahám Dezső püs­pök, Detroit, Mich., Dó­zsa György, New Bruns­wick, N.J., Suzanne Vir­gulák, South Norwalk, Conn. Igazgatók: Nt. Csordás Gábor, New York, Tegze József és Hunyadi Piroska, New Jersey, Csornán Endre és Nt. Novák Miklós, Pennsylvania, ifj. Bene­dek József és Szabó Ed­ward, Ohio, Veszprémi Louise, Michigan, Do­­linszky Tibor Califor­nia. Közgyűlés táviratban köszöntötte az Egyesült Államok elnökét és az alábbi nyilatkozattal fordult az egyetemes magyarsághoz: Hálát adunk Istennek, a történelem Urának a dicsőséges magyar múltért, a szabadság­­harcok hőseiért, ma­gyarságunk mártírjai­ért, hitünk bajnokaiért. Hálát adunk az isteni gondviselés vezetésé­vel megtalált új hazán­kért, az Amerikai Egye­sült Államokért és Ka­nadáért, ahol a szabad­ság földjén, egy fájdal­masan szép új magyar életforma kezdetén, 88 évvel ezelőtt szerény kezdeményezés formá­jában megszületett és évtizedek hűséges sáfár­kodása eredményeként hatalmas intézménnyé nőtt az Amerikai Ma­gyar Református Egye­sület. Hálát adunk az alapítókért, a minden­kori vezetőkért, mun­kásokért és tagokért. Hálát adunk az eredmé­nyért, a tettekkel bizo­nyított testvérsegítés megvalósult csodáiért, a ligonieri Bethlen Ott­hon falai közt több, mint hat évtized óta folyó sze­retetszolgálatért, az Egyesület anyagi támo­gatásával megépült ma­gyar templomok, isko­lák, otthonok belátha­tatlan soráért. Népünk dicsőséges történelmére emlékezve szükségesnek tartjuk felemelni szavunkat az elszakított területeken, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidé­ken halálos veszedelem­ben élő magyarságért. Tiltakozunk ama bánás­mód ellen, mellyel őket emberi jogaik eltiprásá­­val megsemmisíteni igyekeznek. Megmara­dásukért, szabadságu­kért, jobb jövendőjükért minden tőlünk telhetőt megteszünk. Származásunk földje, Magyarország népével, ott élő testvéreinkkel, továbbra is keressük, ápoljuk és építjük kap­csolatainkat és szívből reméljük, hogy népünk önrendelkezési jogát mielőbb visszanyeri és szabadon intézheti sor­sát. Hiszünk az amerikai és kanadai magyarság történelmi küldetésé­ben, a magyarságszol­gálatot vállaló egyhá­zak, régi és új egyesü­letek egymásrautaltsá­gában, az összefogás­ban, együttes teherhor­­dozásban. Éppen ezért fájdalom­mal és mélységes sajná­lattal szemléljük az amerikai magyarság egybefogására hivatott Amerikai Magyar Szö­vetség megoszlását. Egyesületünk, mely a Szövetség célkitűzései­nek munkálásában kez­dettől élen jár, hajlan­dó minden erkölcsi sú­lyát latba vetni azért, hogy a Szövetség min­den amerikai magyart egybefogó egysége mi­előbb helyreálljon. Az Amerikai Refor­mátus Egyesület él és vi­rágzik. Anyagi alapja csak erősödött az elmúlt négy év során. Ma is fél­tő szeretettel őrködik azok felett az alapelvek és célkitűzések felett, amelyek életrehívták. Testvérsegítő intéz­mény voltunk az elmúlt 88 esztendő során, a jö­vőben sem lehetünk ki­zárólagosan a maga hasznát szolgáló keres­kedelmi vállakozás. Hisszük, hogy az Ame­rikai Magyar Reformá­tus Egyesületnek, mint minden hasonló közös­ségnek, Istentől rendelt feladata van Amerika és Kanada felé, az ott élő magyarság, de azon túl­tekintve az egyetemes magyarság felé. Hogy eszközi szerepünket hat­hatósabban betölthes­­sük, a nevében és célki­tűzéseiben egyedülálló testvérsegítő egyesület hívja és várja tagjai kö­zé azt az amerikai és ka­nadai magyarságot, me­lyet semminemű válasz­tófalat nem ismerve 9 évtizede szolgál és anya­gi erejénél is jelentő­sebb erkölcsi súlyával, tettekben megmutatko­zó szeretetével a jövő­ben is szolgálni kíván. A 32. Közgyűlés nevében: Bertalan Imre, az AMRE elnöke Bizonyos ételek hatástalanítanak bizonyos orvosságokat — mondja egy szakorvos Dr. Karl Anderson, a Rockefeller University (NYC) belgyógyászati fakultásának profesz­­szora, mondta egyik leg­utóbbi előadásán a kö­vetkezőket: — Bizonyos ételek tel­jes mértékben hatásta­lanítanak bizonyos gyógyszereket. Például, a káposzta és a kelbim­bó (az angol nyelvű pia­cokon Brussels sprouts néven árulják — Szerk.) teljes mértékben ha­tástalanítja a Tylenol nevű fájdalomcsillapító gyógyszert. A faszénen gyorsan sütött húsok (charbroiled) és általá­ban a magas fehérje­­tartalmú diete pedig ha­tástalanít minden aszt­ma-ellenes gyógyszert, szert.­­ Gyakorlatilag, ez a hatástalanítási fo­lyamat azt jelenti, hogy amennyiben ezeket az ételeket fogyasztjuk, hatásuk olyan módon csökken, mintha az or­vosunk által előírt mennyiségből keveseb­bet vettünk volna be — és adott esetben, az étel mennyiségétől füg­gően, az orvosság haté­konysága a nullára csök­ken. —­ Javaslom azt, hogy bármilyen gyógyszer esetében közöljük orvo­sunkkal, hogy milyen az étrendünk és amennyi­ben változtatunk étren­dünkön, ezt is azonnal közöljük vele, mert nem lehetetlen, hogy más­fajta gyógyszert fog rendelni, vagy pedig az eredeti gyógyszer meny­­nyiségét fel fogja emel­ni. I FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! atce i Jliqum & Viyjfi 4129 W LAWRENCE AVE WE DELIVER 725-1812 685-5030 ESTABLISHED 1940 SERVING THE FINEST PIZZA, RIBS. CHICKEN RAVIOLI AND SPAGHETTI Visit Our Vineyard for Imported Wine Selections and Our Newly Remodeled Dining Room

Next