Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)
1986-03-22 / 12. szám
A Díszvacsora Erzsébet nővére tiszteletére a Torontói Kultúrközpontban . Vasárnap, március 9- én Torontó és a Niagara Félsziget magyarsága fényes külsőségek között ünnepelte Erzsébet nővért, aki a Hamilton környéki szegények, betegek és öregek megsegítése érdekében évtizedek óta folytat sikeres pirikát. A díszvacsorával egybekötött megemlékezés a torontói magyar Kultúrközpontban folyt le, amelynek Árpád termét zsúfolásig megtöltötte a helybeli és messzebbről jött ünneplő közönség, ij Az ünnepség megnyitása és az asztali áldás után, amelyet Somfay Béla jezsuita atya mondott, nagyszerű vacsorát szolgáltak fel a Kultúrközpont Női Csoportjának tagjai, akik az egész estélyt rendezték. A vacsora után a Kodály Kórus több énekszámot adott elő nagy sikerrel, Zhdubán György verényletével. Majd dr. Ormay József, a Magyar Ház elnöke felolvasta G. Emmet Carter torontói bíborosérsek levelét, amelyben Erzsébet Nővért és a megjelenteket üdvözölte. Utána Dr. Irányi László, az emigrációban élő magyarok püspöke, magyar és angol nyelven méltatta Erzsébet Nővér nagyszerű munkásságát az emberi szenvedések enyhítésére. „Indiának van egy nagy Teréz Nővére, nekünk, magyaroknak nagyszerű Erzsébet Nővért adott az Isten” — mondotta. Utána főtiszteletű Bertalan Imre, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke emelte ki, milyen nagy és nehéz feladat az árvákkal, szegényekkel és öregekkel való foglalkozás, amelyre különösen nagy szükség van az emigrációban. Az Amerikai Magyar Református Egyesület már századunk elején megkezdte ezt a munkát Amerikában és felemelő tudat minden magyar számába, hogy Erzsébet Nő- Vér egyéni buzgalmával ily nagyszerű eredményt tudott felmutatni e téren a mostani materialista világban. Irányi László püspököt és Bertalan Imre, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökét a közönség felállta, perceken át lelkes inneplésben részesítettig. A műsor további részében Inokay Krisztina, a magyar credit tanfolyam tanulója, gyönyörű magyarsággal és utolérhetetlen bájjal szavalta el Vörösmarty „Anyám Könyve” című megható versét. Négyesy Irén költő pedig saját műveiből szavalt nagy sikerrel. Az est díszvendégét és ünnepeltjét, Erzsébet Nővért, dr. Ormay József, a Kultúrközpont elnöke mutatta be. Kiemelte, hogy a hamiltoni, 155 személyt befogadó Erzsébet Öreg Otthon 30 évi, az 580 személy elhelyezését szolgáló Erzsébet Falu pedig 10 éves múltra tekint viszsza. Sehol a világon nincsen a magyarságnak két ilyen nagyszabású és kitűnően működő központja, amely azokkal a magyarokkal — és nemmagyarokkal — foglalkozik, akik másutt nem találnának otthonra. Az emigráció legfontosabb feladata az ifjúsággal és az öregekkel való törődés. Végül Erzsébet Nővér emelkedett szólásra. Keresetlen szavakkal ismertette azt a sokszor nagyon göröngyös utat, amelyet meg kellett tennie mielőtt az általa alapított és vezetett két nagy intézmény létrejött. Néhány megható példával illusztrálta mennyire megérte a sok munka az elért eredményt: az elhagyatottak, az önmagukkal tehetetlenek és szegények megsegítését. Megköszönte munkatársainak segítőkészségét és fáradhatatlan munkáját, valamint mindazok támogatását akik melléje állottak e nagy feladat megvalósításában. A közönség meghatottan hallgatta szavait és nem szabadulhatott a bámulattól, hogyan tudott egy törékenynek és gyengének látszó asszony egymaga ilyen nagyot tenni. Hiába, régi igazság, hogy a szellemi erő messze hatalmasabb a testinél. Az ünnepély befejezéséül Békéssy István atya, a torontói Szent Erzsébet egyházközség ajándékát, Vincze Péter művét, egy terméskőbe erősített művészi feszületet adott át az ünnepeltnek. A nagysikerű est műsorvezetője Takács Balázs volt. Közreműködtek még Molnár András trombitaművész és Varnusz Xavér zongoraművész. Befejező szavakat Sárközy Aurél a Kultúrközpont alelnöke mondotta el, amelyben megköszönte a Női Csoportnak és az összes többi személynek önkéntes munkáját, amely ezt a nagyszerű emlékvacsorát oly sikeressé tette. Ki kell emelnünk, hogy a két Washingtonból jött magyar főpap repülőjegyét az International Travel Service ajándékozta a Kultúrközpont rendezőségének. Párizs, aj Szőke Klári Az év első két hónapjában a párizsi televízió 1 számú adóján megszűnt az esti szórakoztató műsor, helyében választási kortesbeszédeket hallhatunk. Átkapcsolhatnánk más állomásokra is (február 20- án az ötödik adót is megindították), de nem teszszük, mert valódi kabarét csak ilyenkor láthatunk.Egyik másik politikus előadása, vitaestje rendkívül lenyűgöző. Számos közül kimagaslott a kommunista főtitkár Georges Marchais beszéde és előadásmódja, amelyet egyetlen (s mindent túlzó) utánzó művész sem lenne képes méltóképpen visszaadni. Kortesbeszéde közben az a határozott vélemény alakult ki bennem, hogy ez az ember pályatévesztett. Ha színésznek ment volna, ahol a mindenkori kisember izgatott figuráját alakíthatná, nagy sikert aratna, így, még a társaságunkban lévő kisfiú is nevetve mondta: „Ki fog erre a bácsira szavazni, ha így ordít? Ki menne, hiszen ez verné a népet”. — Nem is veszélyes már ez az ember kisfiam, — mondta az apja, hála Istennek a franciák is kezdenek rájönni. Monsieur Barre estjén (aki Giscard d’Estaing alatt miniszterelnök volt) pedig arra gondoltam, miért fárad hosszú beszéddel, játszatná be azt a régi vitáját M. Mitterrand-dal, aki akkor harcolt elnökségéért, s akinek megmondott mindent előre, hogy ha ezt így teszi, akkor az így és így lesz. Minden úgy is lett! Az ország elszegényedett, a munkanélküliség nőtt stb., stb. Ma, ha azt a régi beszédjüket levetíttetné a televízióban és mellette egy táblázaton bemutatná mennyire igazolódott amit akkor a jelenlegi elnöknek mondott, a nép mint nagy jóst tisztelné s a kisujját sem kellene mozdítania, besétálna a parlamentbe. (Reméljük így is ott lesz.) Dobogó szívvel figyeljük a politikusok vitáit s erősen reméljük, hogy legalább a parlamentben jobboldaliak lesznek, mert már mindenkinek elege van a szocializmus vívmányaiból. Maradjon az csak ott a mesék világában, ahonnan elindult. Számtalan magyar ismerősöm tönkrement az elmúlt években, sokan stagnáltak, mert a rendelés a munkalendület eltűnt, megbénított mindent az állam, új törvényeivel. Egyik honfitársam mesélte: Amikor ideérkeztem, egy más itt élő magyar bíztatott, menjek tovább valahová máshova, „itt ha összeesel az utcán átlépnek rajtad” (enyhe túlzás) „itt a kutya sem törődik veled”. Éppen azt akarom válaszoltam, hogy azt csináljak amit akarok, s a kutya se törődjön velem. Rég kijöttél már, mondtam neki s nem emlékszel, hogy otthon az állam által fölállított irányítás, korlátozás, gondoskodás, nevezzük ahogy akarod az ami az egyént az őrületbe kergeti... S kérem itt van, itt is ugyanaz kezdődik! Elkomorodtunk kis magyar társaság. Igen, de itt meg fog változni, — mondta egyikünk csak észnél legyenek a franciák. Míg otthon. Marad a lélekölő, bénító helyzet, hiába szeretne változtatni rajta a magyar... S már negyven éve. KÉT KERÉKEN ÍJVÍZSZINTES: 1. Tengerentúli terület . 12. Szamárbőgés. 13. Figyelmeztetés biciklistáknak. (zárt belük: H, A, N). folyt, a függ. 12. és 33. sz. sorban. 14. Nyilaslik. 15. Ehhez a helyhez tartozó. 16. A gallium vegyjele. 17. Dühösen harap. 19. Az autóversenyzés egyik ága. 20. Olimpiai bajnok holland úszónő. 24. Dar ... Salaam.22. Somogyi község. 24. Francia író, bizonyos kegyetlenség névadója. 25. Fogait belemélyítő. 21. Ételhez valamit kavar. 27. Hajat vágató. 30. Kukoricalepény. 31. .. .-hegység Spanyolországban, az Ebro jobb partján fekszik. 32. Folyadékot szivalylísz. 35. Tartó. 36. Ronggyá koplal. 38.ldáját Illyés Gyula írta meg. 39. Azs. kt latin formája (manu propria). 40. A múlt század divatos női ruhája. 43. Peried a rab! 45. Lángpadosú angyal. 46. Tudja, hogy kicsoda. 49. Kábítószer. 51. Seney Jones operettje. 53. Nyugat-afrikai ország. 54. Eure et:... francia megye. 56. Növényi védőszerrel behint. 58. Saitkozódik, népiesen. 59. ... Power: a fierikai színész volt. 60. Német író, a két világháború között igen népszerű volt (Richard). 62. Idegen Anna. 63. Eiönnyezik. 64. Igen régi. 65... .sec, féléles (szeszes ital). 67. Tartalék. 68. Ziliz hltárai! 69. Lapos, kerek, ellenző nélküli sapka. 70. Férfinév. 72. Katonai egység. 73. M csodás. FÜGGŐLEGES: 1. Izgatott. 2. Égszínkék. 3. Teljeset kinyit. 4. Szintén. 65. Az embertan tudósa. 6. Szóösszetételek elején a vele összetett fogalom móódosítását jelöli. 7. Magasított. 8. Bolognai festő (Guido). 9. Női becenév. 10. Félkész! II.Szorongás. 12. A figyelmeztetés második része (zárt betűk: R, K, L). 18. Vízben fejlődő gőz. 20. Ruha- 2 darab. 22."Francia költő, drámaíró, fő műve az Übü király. 23. Kiss me ...! 3 (Csókolj meg, Katám!). 24. A vizsz. 70. sz. sor angol változata. 25.'Dögevő raga ' hozó. 28/Építész (Miklós). 29. Üde levegő. 33. A figyelmeztetés befejező része (zárt betű: I). 34. A könyv szerzőjére valló. 37. Törékeny anyag. 41. Női név.. 42. Szeretet, szerelem olaszul 4 (AMORÉ). 44. Mindenre jó orvosság. 47. Amerikai író (Irving). 48. A lélek- 4 tanban: az Én. 50. Ditta beceneve. 52. Színész (András). 55. Zötyköl. 57. Írás- jó jel. 61. .Ez kerül a vadásztölténybe, kissé régiesen. 63. dália szerelme. 65. Dajka. 66. Becézett Emese. 67. Halom lejtős oldala* 69. „Szem. szem. szem ... gyönyörű szem Ez a*leányszem” (Vörösmarty). 70. Dohányzik. 71. A kurcsatórium vegyjele. 72. idegen kötőszó. "Duna-parti séta: Brege, Straubing, Regensburg, Asam. heurigerek. pozsonyi, Petronell, Erlaul, Enns, Linz.-zene fővárosa. Mihály-kapu. Ulm. Brigach. Bad. Isaf. Belvedere, Dévény. Szent István dóm. Városháza. tuttlingeni. Donau. Operencia. Passau. lovak. "18 „Segítség, örököltem! ’ ’ Saáry Éva Ez, annak idején, a „régi rossz időkben” egy filmbohózat címe volt, amiben — ha jól emlékszem? — Latabár Kálmán játszotta a főszerepet. Miért, hogy éppen ez jutott eszembe a szomorú história kapcsán, amit el akarok mondani? Lehet, a luciferi mondás kettőssége motoszkált a fejemben: „Tragédiának nézed! Nézd legott komédiának s mulattatni fog.” Minden nézőpont kérdése, s az ember néha élcelődni tud (kínjában?) saját bánatán, fájdalmán... Örökség? Mikor apámnak nem tetsző férjet választottam, dühbe gurult: — Kitagadlak! — Ugyan miből tagadod ki Pista? — jegyezte meg szarkasztikusan legjobb barátja, a körzeti főorvos. — Az ezer holdból?? A mi családunkban nem örökölt soha senki semmit. Anyai nagyanyám 12 gyereket nevelt egyedül férje halála után az óvónői fizetéséből, apám pedig a saját erejéből, éjszakánként egy pékségben dolgozva végezte el az egyetemet, szerezte meg a diplomát. Az ostrom alatt Budapesten mindenünk elégett, egy szál ruhában maradtunk (ami az én életemben később még két alkalommal megismétlődött!) De mégis: létezett egy örökség — legalábbis virtuálisan. Édesanyám Böszörményi úti fényképészüzlete a háború idején jól jövedelmezett (kellettek az igazolványképek!), dőlt hozzánk a pénz, mint sem azelőtt, sem azután. Igen ám, de a pénzért már nem lehetett kapni semmit. Üresen álltak a boltok, egypár luxuscikkeket árusító üzlet kivételével. Összevásároltunk egy csomó márkás porcelánt (pár szobor még Luganóba is kijutott), kéthárom cseh ólomkristály tálat s egy tizenkétszemélyes pohárkészletet is, mely kicsomagolatlanul került le a pincébe, s olvadt amorf üvegtömbökké az ostrom alatt keletkezett tűzben. Aztán egy szemfüles ügynök rábeszélte édesanyámat a földvásárlásra... Telek! Nekünk, akiknek a telezsúfolt, szűk kis bérlakáson kívül nem volt soha semmink! A balatonföldvári határ egy részét felparcellázták. Ott vettünk szép, sarokvillának való helyet. Én — Veszprém megyei lévén — berzenkedtem ugyan kicsit a somogyi part ellen, ahol „kilométereket kell gyalogolni a vízben, amíg az ember úszni tud”, de azért mégis szép volt. Már maga a gondolat! te Édesanyám örült, térkevezgetett: „Oda mehesgyünk majd nyaralni!” de Aztán jött a „felszabadulás”, az utána köm vetkező komisz évek, s a sztelek ott állt gázosan, szomorúan. di A tervezgető örömből d: csak a kín, a kényelmetlenség maradt. Időről - időre levél érkezett a balatonföldvári tanács- n tól, hogy „le kell kaszálhatni a füvet, mert kü vlönben...” n Ez a huza-vona eltar lott 1956-ig, sőt még azon túl is. Én már Nyugaton élí tem. Mit kellene kezde- s ni a telekkel?? Hogyan lehetne a legelőnyöseb- ben megszabadulni tő- le? * A 70-es évek végén előpattant egy ötlet: elcserélni egy Pest környéki házra!] Sikerült is találni Du ]nafüreden egy csinos, gondosan rendbentart ] tott villát. Lent két nagy helyiség, konyha, tussolófülke és egy nagy veranda. Fent: magas, erkélyes padlás. A kertben úszómedence (persze, kicsi), zöld hullámbádoggal fedett parkoló, ezenkívül két sor szőlőtő, rengeteg alma-, cseresznye- és sárgabarackfa... • Édesanyám egyetlen egyszer, a halála előtti esztendőben nyaralt (két hétig) a házban. Büszke volt rá nagyon — „ő szerette!” —, s enyhén neheztelt is ránk, amiért nem becsültük értéke szerint. Sétálgatott a kertben, a tarkafejű rózsák között, először és — utoljára!• A villát én örököltem, de Magyarországon élő rokonaim gondozzák. Oda szállítottuk ki a budapesti lakás felszámolása után megmaradt bútorokat, egypár régi képet és könyvet. „Nem érdemes kiadni” — véli unokanővérem, — „mert több kárt tesznek benne a lakók, mint amennyit fizetnek.” Hát áll — üresen. Néha javíttatni, festetni kell a falakat, időnként ki kell cseréltetni egy-két lécet a kerítésben. A szőlő elpusztult, mert nem volt aki szakszerűen gondozza, a gyümölcsfák hozamával pedig a „felesek” úgy gazdálkodnak, ahogy akarnak: „Nem lehet semmit eladni!” Természetesen, hazamehetnék. „Éva-napokat”, „irodalmi összejöveteleket” rendezhetnék ott az összes előkelőségek meghívásával... De nem teszem. Földi javakért nem vagyok hajlandó feláldozni a politikai meggyőződéseimet. (Zsarolni sem hagyom magam ilyesmivel!) De azért fáj. Mindig egy ilyen kedélyes kis lakot képzeltem el E ,t Ti. ... magamnak, mindig er'. ről álmodoztam. Kiülni a verandára, a kertbe, nézni a rügyező, virág■ baboruló, vagy melanikólikusan lombjukat '■ hullató fákat, hallgatni a cinkék, a rigók fütyityentéseit... Milyen szép műteremté lehetne átalakítani a adlást! Egyik oldalán ferde üvegtetővel! Végre meglenne az alkotó munkámhoz annyira szükséges (mindig nélkülözött!) környezet, légkör... Ház a Holdban! Édesanyám nem egyszer mondogatta: — Magyarországra 50 évig még akkor sem lenne érdemes hazajönni, ha kitakarodnának az oroszok! Annyira megromlottak az erkölcsök, annyira eldurvultak az emberek... Meg kellene várni, amíg kihal ez a mostani nemzedék! De én azt már nem várom, mert nem is várhatom meg. „Idegenben” élek? — „Jajgassak, mert itt más szagok az esték...? Idegenebb már csak otthon lehetnék.” — ismételgetem Elekes Attila, Milánóban élő költőbarátom szép versét. S ez egy kicsit megnyugtat. Mert igaz. Megjelent Dr. Pogány András új könyve, OKTÓBER ÚTJÁN A SZABAD VILÁGBAN Münchenben, a Hero Nyomda közreműködésével, 349 oldalon. A magyar emigráció történetének, szellemi és politikai küzdelmeinek friss, élesszemű és adatgazdag kommentárja az elmúlt 25 év során. Megrendelhető: a szerzőnél az USA-ban (Dr. Pogány András, 201 Raymond Avenue, South Orange, New Jersey 07079) Európában Dr. Johann Herp Nyomda, Amalienstrasse 67 D-8000 München 40 címen. Ára: $ 14.00. Szabadföldi magyar könyvtárak és speciális magyar könyvgyűjtemények ingyen tiszteletpéldányt igényelhetnek. V 9. oldal