Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)

1986-05-10 / 19. szám

P­árizs, ó Párizs... Szőke Klári Ismerik azt a viccet: Pap Jancsitól megkér­dezi a barátja, hány to­jást eszel meg éhgyo­morra? P. Jancsi kis tűnődés után felelt, hár­mat. Nem úgy, nevet ba­rátja, mert csak egyet, hiszen a többit, már nem éhgyomorra eszed! Na­gyon tetszett a vicc. P. Jancsinak szalad egy másik barátjához s kér­dezte, hány tojást eszel meg éhgyomorra? Az kis gondolkodás után azt felelte, ötöt. Ej, ej de kár, ha hármat mondtál volna, tudtam volna egy jó viccet. Ezt csak azért írtam le mintegy bevezetőül a párizsi április elsejei vicc ficamokhoz. A lá­nyom mesélte. Korán ment be a munkahelyé­re, mert egy szerzővel volt randevúja. Míg ar­ra várt megérkezett egy kolléganője. Te, mond­ta neki az üdvözlés után, április elseje van, meg kéne viccelni a főnököt. Kis tűnődés után eszébe jutott az új gép, most állították be, százezer frankot ér, abban gyö­nyörködött tegnap az egész társaság. S mint­egy a gondolatait hango­san folytatva azt mond­ta : Mit szólsz, ezt a száz­ezer frankos új gépet ellopták. Na ne mond!! Ugrott föl rémülten a munkatársnő... Nem neki volt szánva, de be­ugrott amin aztán jót ne­vettek. Pár nappal előbb leve­let kaptunk Amerikából barátnőnktől Györgyi­kétől, amelyben értesít, hogy a férjét egy évre Genfbe helyezték, közel jövünk, Sith. Erre föl , április elsején reggel azt mondta nekem a férjem, csapd be a lányunkat s mond neki azt, hogy Györgyike máris meg­érkezett. Jó... A már fönt leírt telefonbeszél­getésünk alatt halvá­nyan eszembe jutott, s mondtam neki, várj csak’ apu valamit mon­dott, valami fonto­sat ... ja! Képzeld itt van Györgyike! Erre azt vá­laszolta az a szemtelen, neveletlen kölyök a saját anyjának: Na ne mond Papjancsikám. De volt azért sikerült vicc is, méghozzá amit a televízióban mondtak be. Ti. az idén a tavaszi óraelőre­állítás éppen nagyszombat estére volt kitűzve. Harmadik nap kedden volt az első mun­kanap az ünnep után s egyben április elseje. Férjeméknél az egyik francia munkatárs azt mondta döbbenten: Hal­lottátok, hogy az új kor­mány visszaállíttatja az órákat? Azonnal meg­nyugtatták, egész biztos áprilisi vicc. Az is volt. Ám az órák előreállí­­tásával kapcsolatban majdnem botrány lett a párizsi hát. Misszióban. Húsvét vasárnap föltá­madási nagymise. És üres a templom. Csak itt-ott lézengtünk pá­ran. Ruzsik atya kétség­be volt esve, mi van itt? Miért nem jönnek a hí­vek? Ráadásul az emig­ránsok új francia püs­pöke Mgr. Michel Coloni (aki már bemutatkozá­son volt nálunk és akkor tömve volt a Misszió) a huszonhét idegen misz­­szió közül bennünket magyarokat választott, hogy a helyi plébános­sal együtt celebrálja a húsvéti nagymisét. Ezt meglepetésnek szánta. S a templom üres. Mi jelenlévők sem értet­jük, , hol maradnak el, hiszen amióta Ruzsik Vilmos a párizsi kát. Misszió plébánosa, min­denkit vonz komoly nagy hitével, lelkeket ébresztő szentbeszédei­vel. Nagyon kínlódtunk. A szentmise, a nagy hús­véti, feltámadási, püs­pökkel celebrált még harmóniummal sem volt kísérve, mert még az sem jött be aki azon játszik. Mi lehet velük, töprengtünk s alig tud­tunk figyelni a megkez­dett szertartásra. Kínos volt nagyon és szomorú. Odakint zuhogott az eső, fújt a szél, de azért ez nem ok arra, hogy ne jöjjenek... Akkor egyi­künk kitalálta és súgva közölte ,,az óra, nem tolták előre az órát! És így is volt. Mert egy idő múlva érkezni kezdtek. Elsőként befu­tott az orgonásunk aki mindig időben jön (csak most érkezett a szent­mise felére). Aztán a többiek. Ázottan, csap­­zottan, lihegve hiszen rádióból, televízióból már tudták, hogy késés­ben vannak, volt aki meg sem borotválko­zott. No láthatott a püspök úr szép társaságot. De valahányszor kifordult a nép felé mindig töb­bet láthatott. S ez öröm­mel tölthette el a szívét, már ő is gondolt az órá­ra s áldását adta erre a magyar nyájra, amely kedves előtte. Később, amikor már egymás között folyt a számonkérés, kiderült, hogy miért felejtették el zömében az óra előreál­­lítását? Mert ők az igazi jó keresztények! „Nagy­­szombati áhítatban ki­nek van gondja óra elő­­reállításra? Csak ilye­neknek mint ti, akik idő­re beérkeztetek a misé­re is!” ,,.. ,Erről,eszembe jutott a közmondás, hogy leg­jobb védekezés a táma­dás ... Mert ugyan mi­ért lennénk mi kevésbé áhitatosak, hogy köz­ben előre állítottuk az órát? A „juszt se” elmélet Vajda Albert „Az emberiséget év­ezredek óta annyi böl­csességre tanították, hogy sikerült egyre hü­lyébbé tenni!” Ezzel a meghökkentő mondattal kezdte leve­lét az előttem ismeretlen Sziporka Elemér (Ezt a nevet írta alá). Budapesten élő nyu­galmazott cipőkereske­dő, akinek — mint írta — „sok láb fordult meg a kezén és így alaposan kiismerte az emberisé­get.” Ezután így folytatta: „Nem ismerem önt sze­mélyesen, de a hangját és rádiós műsorait min­dig örömmel hallgat­tam. Időnként kezembe került egy-egy könyve is, amit Budapesten, saj­nos, csak a fekete pia­con lehet vásárolni. Azért fordulok önhöz, mert úgy érzem, meg­értő lélekre találok. Én kérem rájöttem arra, hogyan lehetne az embe­riséget rávezetni a he­lyes és az okos útra, hogy mindenki jó és ne­mes legyen és szeresse egymást.” Amikor idáig értem a levélben, felfigyeltem. Manapság annyi rossz és komisz zúdul az em­berre (mint minden kor­szakban azelőtt is), hogy már az is öröm, ha vala­ki jóságról és szeretet­­ről beszél! Hát még egy volt budapesti cipőke­reskedő, akinél igazán nem számíthat arra az ember, hogy mélyen­­szántó bölcsességekkel foglalkozzék, magassar­kú cipők, vagy lyuka­csos szandálok helyett. Tovább olvastam hát a levelet, amelyben Szi­porka Elemér kifejtet­te elméletét. Szerinte az a baj, hogy a bölcsek és okosak mindig jóra akarták oktatni az em­beriséget, nem gondolva arra, hogy van a mi alaptermészetünknek egy különös sajátossá­ga: a „juszt­ se ösztön”. Ha valakinek valamit mondanak, akkor leg­többször az az első reak­­ciója: juszt se, azért se! És éppen az ellenke­­zőjét csinálja annak, amit tanácsolnak. „Fordítsunk egyet a dolgon, író úr”, — foly­tatta Sziporka Elemér, volt budapesti cipőke­­reskedő. — „Adjunk go­nosz, kegyetlen, pimasz bölcsességeket az em­beriségnek és meg fog­juk látni, akkor juszt is jót fog csinálni!” A különös okfejtést azzal fejezte be, hogy le­írt tíz „bölcs” tanácsot, elmélete alátámasztá­sára. Ilyeneket ajánl, mint követendő példa­ként: 1. Ragadjuk meg azonnal a segítő kezet, nehogy be tudjon nyúlni a zsebünkbe és kilopja a pénzünket. 2. Jólét helyébe jót csak akkor várj, ha el­ment az eszed. 3. Tisztesség — fél betegség! 4. Rosszat másokról csak akkor terjessz, ha egy szó sem igaz belőle. 5. Légy hálás annak, aki jót tett veled és ezért igyekezzél gyengéden hátbaszúrni, nehogy csalódjék benned. 6. Könnyű szeretni az egész emberiséget, de nagyon nehéz az egyes embereket. Ezért han­goztasd fennen: „Én szeretem az emberisé­get”, mert akkor min­denki tudni fogja, hogy milyen sok egyént gyű­lölsz. 7. Igazat akkor se mondj, ha az igazság va­lójában hazugság. 8. A hazug embert könnyű utolérni — és le­főzni még nagyobb ha­zugsággal. 9. Légy irigy és fél­tékeny mások sikereire, alkalmazz aljas eszkö­zöket mások megrágal­­mazására, ha hosszú életű bankszámlát akarsz szerezni magad­nak. 10. Akit ma megfúr­hatsz, ne halaszd hol­napra ! Eddig Sziporka Ele­mér volt budapesti ci­pőkereskedő új „böl­csességeinek” gyűjte­ménye. Ezzel a mód­szerrel szeretné meg­változtatni a világot. Mivel cipőkereskedő­­ről van szó, íme az én lábjegyzetem: „Kedves Sziporka Úr! Köszönöm levelét. Közzétettem elméleté­nek kétesértékű gyü­mölcseit. A magam ré­széről csak annyit fűz­hetek hozzá, hogy en­gem is foglalkoztat az emberiség sorsa, hiszen magam is beltagja va­gyok ennek a nagy kö­zösségnek. Én is tudom, hogy mily sok bölcs és nemes gondolat és esz­me pattant le arról a jég­páncélról, amely az em­beri szívet, lelket és jó­zan észt körülveszi. Mégsem tudok önnel egyetérteni! Nem hi­szem, hogy ha gonosz és cinikus tanácsokat hir­detünk, akkor attól job­bá válunk. Félek, hogy inkább csak további ala­pokat adunk a rossznak, gonosznak, aljasnak, így azután talán meg fogja nekem bocsájta­­ni,­ ha továbbra is in­kább a humanitást igyekszem belepréselni humorosnak szánt mon­danivalómba és ahol le­het, inkább segítek, mint ártok embertársaim­nak. Tudom, ön most azt gondolja: én, a magam naiv humorista fejével irgalmas szamaritá­nusnak hiszem magam. Tévedés! Olyan ostoba azért nem vagyok. Pon­tosan tudom, hogy aki manapság segíteni akar embertársain, arra nem azt mondják, hogy irgal­mas szamaritánus, ha­nem azt, hogy... irgal­matlan szamár.” Az akasztófa árnyékában A képviselőház kü­lönbizottsága végülis úgy határozott, hogy nem terjeszti Bill Domm, konzervatív képviselő törvényjavaslatát a par­lament elé szavazásra. Mr. Domm azt javasol­ta, hogy a parlament állítsa vissza a halál­­büntetést az előre meg­fontolt szándékkal elkö­vetett gyilkosságok, a börtönőrök és a rend­őrök meggyilkolása ese­tében. Az effajta törvényja­vaslatokat így nevezik: „private member bill”. A tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy — különbö­ző okok miatt — ezek a törvényjavaslatok a leg­ritkább esetben voltak sikeresek. John Crosbie, igazság­ügyminiszter, a különbi­zottság elnöke, a követ­kezőket mondta ezzel kapcsolatban a parla­mentben : — A közeljövőben (Mr. Crosbie nem határozta meg a dátumot) három különböző lehetőséget fogunk a parlament elé terjeszteni. A három lehetőség a következő: — A képviselők, párt­állásuktól függetlenül, szabadon szavazhatnak a halálbüntetés vissza­állításának a kérdésé­ben. Ez a szavazás azon­ban nem jelentené szük­ségképpen a halálbünte­tés azonnali visszaállítá­sát. A szavazás után a Federális Kormány ja­vaslatot tenne a „Crimi­nal Code” megváltozta­tására. — A második változat egy olyan szavazat, amelynek esetében, ha a képviselők a halálbün­tetés visszaállítása mel­lett szavaznak, a halál­­büntetést azonnal, hala­dék nélkül visszaállít­juk. — A harmadik válto­zat az, hogy a képvise­lők egy olyan bizottság felállítása mellett sza­vaznak, amely tanulmá­nyozná a kérdést és az­után javaslatot tenne a parlamentnek. Warren Allmand, li­berális képviselő kérdé­sére válaszolva (Mr. All­mand federális főügyész volt, amikor a parla­ment 1976-ban megszün­tette a halálbüntetést), John Crosbie kijelentet­te: — Nem tudom, hogy mennyi idő áll majd a képviselők rendelkezé­sére a halálbüntetés helyreállításának meg­vitatásához. Erre vonat­kozóan Mulroney mi­niszterelnök fog hatá­rozni. (Amikor a halálbün­tetést megszüntették 1976-ban, az erre vonat­kozó parlamenti vita 96 óráig tartott. Az utolsó kivégzés Kanadában 1962-ben Torontóban történt. Választási kam­pánya során Brian Mul­roney megígérte, hogy mielőtt mandátuma le­jár, a halálbüntetés visz­­szaállításának kérdé­sét parlamenti szava­zásra fogja bocsátani és a képviselők szaba­don, párt­állásuktól függetlenül szavazhat­nak majd. ( Szerk.) Dennis the Menace: A dolgozók, vagy Brian hívei? Dennis McDermott, a kétmillió tagot számlá­ló „Canadian Labor Congress” elnöke úgy­­hirlett nyugalomba vo­nult. A kifejezés azon­ban nem egészen pon­tos: Mr. McDermott Ka­nada írországi nagykö­vete lett. A dolog külön érdekessége az, hogy „Dennis, the Menace” aki számos alkalommal bírálta a Mulroney-kor­­mányt, mindenekelőtt, a „free trade” egyezmény terve miatt — végülis, federális kormánypozí­ciót vállal. Mr. McDermott nyug­díja a Canadian Labor Congresstől évi 56 ezer dollár lesz, amiből azon­ban federális adót fizet. Egyidőben azonban az „United Auto Workers Union” elnöke volt, in­nen is nyugdíjat kap, ami nem lesz túlságo­san sok, a becslések sze­rint alig évi 40 ezer dol­lár. Valamikor, hivatá­sos szakszervezeti kar­rierje előtt, a Massey— Ferguson Ltd. alkalma­zottja volt és mint ilyen, hozzávetőlegesen évi 18 ezer dollár nyugdí­jat fog kapni. Nagyköveti fizetése évi 79,300 és 93,400 dol­lár között lesz. Az egész kérdésben talán az a leg­nyugtalanítóbb . Felmerült a kérdés Mr. Dennis McDermott, aki állandóan támadta a Mulroney-kormányt, komolyan gondolta a dolgot, vagy pedig az egész dolog csak tréfa volt? S mindehhez talán nem érdektelen hozzá­tenni: távozása alkal­mával egy 20 ezer dollár értékű Mercury Grand Marquis automobilt ka­pott ajándékba a szak­­szervezettől. Ejnye­­ejnye... de nagyvona­lú a szakszervezet a tag­díjakból! Vagy esetleg a dolgozóktól kapta, aki­ket olyan lelkiismerete­sen szolgált évekig, hogy az első pillanatban, amint „karrier-lehető­ség kínálkozott",­­ ott­hagyta őket? Konfucius újra előtérben A maoisták „deka­densnek” bélyegezve becsmérelték Konfúci­­uszt, többek között azért, mert Konfuciusz nagy becsben állt Csang Kaj- Sek idején. A cikk sze­rint Konfúciusz tanítá­sainak fölelevenítése most szintén nem men­tes a politikai szempon­toktól. Teng Pekingje nyil­vánvalóan üdvözöl min­den olyan értéket, ame­lyek a rendhez és a kínai hagyományokhoz való visszatérést segítik elő. A párt hivatalos lapja decemberben úgy írt: „Konfuciusz nem is­ten és nem is szellem, hanem a kínai kultúra egyik nagy alakja”. Pe­king pragmatikus meg­közelítésével a tenge­rentúli kínaiaknak is udvarolni kíván. Külö­nösen Tajvan lakóinak, akik keserű emlékeket őriznek Mao utolsó évei­nek kilengéseiről. A TIME másik cikke a kínaiakban makacsul élő babonákról ír. A be­vezetőben elmeséli pél­daként egy Santung tar­tományban élő paraszt­asszony esetét, akinek daganat keletkezett a nyakán. Fia egy ásóval akarta anyjából elűzni a rossz szellemeket, de ak­korát sújtott a fejére, hogy az asszony ször­nyethalt. A TIME így folytatja: A babona még mindig szerves része a kínai vi­déki életnek. A kormány most propagandaakci­ókkal próbálja megszün­tetni a problémát. Pe­king egyik parkjában például hatalmas plaká­tot ragasztottak ki a következő felirattal: „A babona egy elavult kul­túra szülötte. A világban nincsenek szellemek. A babonát a tudatlanság táplálja”. Sok falusi azonban másként gondolkozik. Egyes parasztok időn­ként boszorkánynak — kínaiul ,,wupo”-nak — tekintik magukat, és sú­lyos összegekért cseré­be gyógyulást ígérnek a legközönségesebb be­tegségekben szenve­dőknek. Egy konzultációért öt dollárt is elkérnek, ami egy paraszt átlagos heti keresete. A boszorkány sokszor meglehetősen különös módszerekkel űzi el a rossz szelleme­ket. Receptjén nem egy­szer halál is szerepel. Ilyen boszorkányos elő­írásra minden évben többen követnek el ritu­ális öngyilkosságot, gon­dolván, hogy így gyor­sabban eljutnak a menny­országba. A kormány a múlt hónapban 1300 példányban forgalom­ba hozott egy nevelő fil­met, amely leleplezi a boszorkányok trükkjeit. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Ügyvéd és jogtanácsos Végrendeletek — Baleseti ügyek Ingatlan átírások — Emigrációs ügyek Közlekedési—bírósági ügyek (Traffic Court) Nyugdíj (Soc. Security) ügykezelés Válóperek — Örökösödési eljárások etc.... Méltányos ügykezelési díjak PAUL SZIGETVÁRI ATTORNEY AT LAW 601 W. Golf Road, Ste. 101 Mount Prospect, N­. 60056 Tel: (312) 640-0060 FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! ­ TAKTIKAI TAN­ÁCS Noel Coward, a híres angol színész és rendező e megállapítása az itt-ott,állító­­lag még létező elnyomott férjekről szól. (Üsd az ábrában!) VÍZSZINTES: 1. Formálódó. 8. Koc­ka, latinul. 12. A megállapítás első ré­sze (zárt betű: É). 14. Társadalmi szer­vezet tevékeny tagja. 15. Önkiszolgáló boltokban áru van rajta. 17. Egy híres Reed személyneve. 18. Helyesel az orosz. 20. Páratlan nyerők! 21. Másho­vá. 22. Pótlás része! 23. Papírt betűvel megtölt/ 25. Indulatszó. 26. A kén és a hidrogén vegyjele. 28. Női becenév. 29. Férfi- és községnév. 30. Ceruza. 32. Ma­gad. 33. Stradivari mestere volt. 34. Ka­lóriában gazdag élelmiszerek. 36. Ott lakik, ahol a patika áll­. 38. A kígyó hangja. 39. Szervái. 41. Köretnek kivá­ló! 43. Kábelközép! 45. Létrehoz. 47. Tű, táviratban. 48. Ezen a félszigeten található Murmanszk. 50. Az időt ol­vassuk le róla. 52. Ritka részlet! 53. Ki­váló portugál labdarúgó volt. 55. Komá­rom megyei helység. 57. A­ Krupp-mű­­vek székhelye. 58. Fél sajt! 60. Halban gazdag ázsiai tó. 61. Fölmegy a . • • (fo­kozódik a betegsége). 62. Vízszegély. 64. Sine anno, röv. 66. Figyelmeztet. 67. Baranya megyei község lakója. 68. Min­den lakótelep része! 69. Hely rag. 70.. Húr (nagy sikerű film címe). 71. Davis Kupa. 72. Kipréselt szőlőlé. 73. Férfi­név. 76. Veszprém megyei község. 79. Szüretien erős sör. 80. Károly becézve. 81. Ukrán város. FÜGGŐLEGES: 1. Ilyen helyen nem jó horgászni. 2. A dugattyú mozgásának két szélső helyzete közötti távolság. 3. Férfinév. 4. Dalmáciai város. 5. Az urán, az itirium és a vanádium vegyje­le. 6. Vezércikk angol neve (LEADER) 7. Fém. 8. Kóros hangtalanság. 9. Hege­dűművész (Jenő, 1895-1948). 10. Fon­tos nyersanyag „hazája”. 11. „Kell.. könyv.1" .(Majakovszkij). 13. Az ezüst vegyjele. 16. Formai. 19. Vér, gondol. 23. Régi iskola. 24. Mezőgazdasági esz­köz. 25. Szerepet játszik. 27. A vízsz. 12 sz. sor folytatása (zárt betű: 6). 28. Ha­ladék, latinosan. 29. Mohamedán feje­delmi cím. 31. Japán hosszmérték (3,91 km). 33. Patkódarab. 34. Csomagolóesz­köz. 35. Kettőspont. 37. Lentöző esz­köz, névelővel. 40. Filléreskedő. 42 Bajban a királynő. 44. Részekre bont 46. Perzsa származású bagdadi arab tör­ténetíró (838 v. 839-923). 49. Mint a vízsz. 8. sz. sor. 51. Vízszegély. 54. Meg­elégel. 56. A rádium vegyjele. 57. Téve­sen gépelő. 59. Csökken a vízszint. 62. Ilyen kar az iskolában működik. 63. A szobor készítője. 65. Pártafal, épülete­ken? 67. A szobába hivat. 68. Zavart, bonyolult. 70. A láb része. 72. Jelenleg. 74. Az ELTE egyik kara, röv. 75. A rá­dium vegyjele. 77. Benne van a daráló­ban! 78. Fél eper! Skandináv módra. Késedelem veszedelem. Keveset, de okosat. Hat­van felé — hazafelé. 1 2 3 4 5 6 7 fl8 9 10q■3 12 13qrl1 14■ TI”□_ ] 16 17■ Te-19B 20~ B■ 22B 23 24B 25 26 27B 28B 29 ■ 30 31 fl 32“B 33 34 35■ 36 371 fl 381 39 40■ 42 43 44B 45 46 fl 47 48 rm 50 51 fl 52 B 53 54■ 55 56 57B 58 59 fl 60 fl 61 631 64 65 * 66B 67 ^68 69■ 70I 71 fl 72 73 __1 74 75■ 76 77 ■ 78 79 rr■ 51­:n■ MMM 9. oldal

Next