Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)
1986-09-20 / 38. szám
10. oldal Négyszemközt DOMÁNY KLÁRA A telefon csengése ébresztette fel. Első pillantása az ablakra esett, mely mögött világos volt még, de a függönyön keresztül is jól látszott, hogy nyári vihar dúlt odakint. A szobában meleg és fülledt volt a levegő a párás hőség megrekedt a négy fal között. Dénes ledobta magáról a lepedőt és oldalra fordulva egyik kezével felvette a kagylót a másikkal a cigarettáját kereste. — Itt a Hajnal szálloda — jelentkezett egy kellemes női hang a drót túlsó végén. Közölni szeretném önnel, hogy a megrendelt lakosztály szombat déltől hétfő reggelig a rendelkezésére áll. — Egy pillanat — morgott a kagylóba Dénes. Itt valami tévedés van. Én nem rendeltem semmiféle lakosztályt. — Sziklay Dénessel beszélek? — Igen, de... — Sziklay Dénes, Szivárvány utca négy? — Igen, de... — Kérem semmi tévedés. Egy hölgy foglalta le a lakosztályt előre fizetve. A nevét nem kívánja közölni. Elfogadja a helyfoglalást vagy nem? — Váljon — szólt közbe Dénes. Ne olyan gyorsan. Azt mondja a szoba előre ki van fizetve? — Igen. A reggeli ára bentfoglaltatik... — Hol van ez a Hajnal szálloda? — Nyugat felől érkezve a hatvanas főútról az első kijárat balra. Szóval elfoglalja szombaton a lakosztályt? — Elfoglalom, mondta Dénes és köhögött hozzá néhányat. Ahogy letette a kagylót felállt kiment a konyhába, hogy igyon valamit. Ez képtelenség, gondolt vissza a telefonbeszégetésre. Ki foglalhatta le a szobát és miért? Bárhogyan töprengett nem tudott visszaemlékezni olyan nőismerősére, aki ezzel a gesztussal kitüntette volna író létére, hajtotta a kíváncsiság, bár valami veszélyre azért gyanakodott. Visszagondolt az utolsó évekre. Haragosa nem volt, irigye sem lehetett első és egyetlen nyomdát látott regénye évekkel ezelőtt jelent meg különösebb siker nélkül. A hét kétségek között telt el, de a szombat ott találta a Hajnal szálloda portáján, ahol a bemutatkozás után közölték vele, hogy természetesen a lakosztály a rendelkezésére áll. Reggelit hét órától szolgálunk fel a szálloda éttermében — tette hozzá a kortársnő és barátságosan rámosolygott. Mikor Dénes belépett a szobába, először nem vette észre a fotelben ülő nőt s mikor meglátta meg sem lepődött, mintha tudta volna, hogy valaki várni fog rá. A hölgy felállt, elébement, kezet nyújtott. — Örülök, hogy eljött — búgta rekedtesen mély hangon. Egy percig sem kételkedtem benne, hogy elfogadja a meghívásomat. — Szóval ön? — kérdezte Dénes. — Én. — És miért? — Azonnal megtudja. Kérem foglaljon helyet. Konyakot vagy gint parancsol? ! — Konyakot, köszönöm. A konyak jólesett s míg itta a sárgás folyadékot a nő hallgatott. Ahogy letette Dénes a poharat alaposabban szemügyre vette a vendéglátóját. Harmincas, bronzhajú jóalakú nő volt, ferdevágású szemei alatt mély árkok húzódtak melyek át nem aludt éjszakákról árulkodtak. — Zelma vagyok — mondta a nő és rámosolygott. — Ismerjük egymást valahonnan? — kérdezte Dénes feszengve. — Nem, de még bepótolhatjuk. A következő órában a bronzhajú beszélt, Dénes hallgatott. Közben kétszer is töltött magának s egymás után szívta a cigarettákat. — Nos? Nézett rá Zelma a hosszas szóáradat után. Vállalja? Megírja viszonyomat X.Y. szenátorral? — Még nem tudom. — Gondolja meg — állt fel a nő. Huszonnégy órája van a gondolkodásra. Ha nemmel válaszol, keresek valaki mást. — Miért gondolt rám? — kérdezte Dénes és szemével követte a nő ideges mozdulatait. — Olvastam a regényét — mosolygott rá Zelma. Szeretem ahogy nevén nevezi a dolgokat. Mint mondottam a könyv, amelyet az elbeszélésem után ír meg lehet, hogy sohasem lát nyomdafestéket. Ez a szenátortól függ... — Szóval csak a zsaroláshoz kell? — Nevezze szándékomat úgy, ahogy akarja, a tízezer dolláros ajánlatomat fenntartom. — Írásban adja? — Igen... — És ha a szenátor nem fizet? — Akkor kinyomatom a könyvet a kettőnk neve alatt az én költségemen. A bevételen fele-fele alapon osztozunk. Ennél tisztességesebb ajánlatot senkitől sem kaphatna. — No ne — szólt közbe Dénes. Tisztességről ne beszéljünk. Mikorra kell válaszolnom? — Holnap estére. — Rendben van. Ezzel váltak el. Dénes már tudta a választ, de nem akart semmit sem elhamarkodni. Este lement a bárba, jól érezte magát. Reggel bőségesen megreggelizett és igénybe vette a szálloda uszodáját. — Megírom a könyvet — mondta este Zelmának. Mikor kezdjük? — Holnap reggel. A regény hat hét alatt készült el. Nem is regény volt, inkább egy naplószerű vallomás, tele intim részletekkel. Szegény szenátor — jegyezte meg néha részvéttel Dénes, de Zelma csak legyintett és még hevesebben mesélt. Szemében egyre kegyetlenebbé égett a láng, amit Dénes jó ember-, illetve asszonyismerő lévén a bosszú lángjaként könyvelt el. Hétfői napon került sor a könyv átadására, amelyről Dénes minden eshetőségre, hű másolatot készített. Hamarosan jelentkezem — ígérte Zelma. Valóban, két hét sem telt el s diadalmasan hozta a megígért tízezer dollárt. Hogy ő maga mennyit keresett a dolgon nem árulta el, de új ékszerei árulkodtak helyette. Telt múlt az idő, Dénes jól élt, írogatott is de hiába. Sikere nem volt. Egyre többet foglalkoztatta a fiókba süllyesztett kézirat, melyről érezte élete fő műve lehetne. Addig addig kínozta a tudat, hogy a könyvet nem hozhatja nyilvánosságra, amíg egy mámoros hajnalon nem bírta tovább a névtelenséget. Előragadta a kéziratot, átköltötte a neveket, megváltoztatta a színhelyet, de a legsikamlósabb részeket SZÉP KIS SZÜLŐ — A fiamnak olyan megnyerő, becsületes képe van, hogy elhatároztam, szélhámost nevelek belőle. SZEMPONT — Születésnapodra kapsz egy csokor virágot. — Inkább pezsgőt kérek. Az nem hervad el. HUMANISTA FOCISTA — Miért, nem rúgta be százszázalékos helyzetben a gólt? —■. Sajnáltam a kapust. Talán a családja sínylené — Most pedigmegmutatjuk, hogy kell gorombán bánni a vendéggel. ILYEN IS VAN NYARALÁSI EMLÉK — Küldtem nektek, egy szép képeslevelezőlapot Olaszországból. Megkaptátok? — Igen. — Akkor, légy szíves, add vissza. Gyűjtöm a képeslapokat. RENDES ASSZONYKA . — A férjem átver, én meg örülök, hogy egészséges és ilyen jó erőben van. ANYAI BÜSZKESÉG — A barátom ma délutánra kölcsönadta a lakását., Egyszer legalább nem zavar a család, és alaposan kialszom magam. * — A fiamnak ragyogó esze van. Máskülönben hogyan lett volna belőle meg. TM ' intellektuális szélhámosI ÜJ PINCÉR * _ '1 LEGÉNYLAKÁS — Önök mit nyújtanak a felemelt árakért?— Gyengébb minőséget FÉRFI DOLGOK BŰVÉSZ . — Hozzám illő nőt sokat találnék, de nekem valami — Direktor úr, szerződj- másfélé kell! tessen! A legnagyobb trikköm, hogy az tres cirkuszba közönséget varázsolokSZEMTELENSÉG ÁLLATBARÁT — Kértem egy ingyenjegyet a színházba, de az el— Igazi állatbaráti var,ső felvonás után visszakérgyek. Azért nem tartok tenn az árát, kutyát,, mert tudom, hogy rosszul bánnék vele. MODERN IDŐK A '91 Tribün Ritka jégkorongozó az olyan, aki tökéletes jogsorral dicsekedhet. Ám amíg a felnőttek, a profik rendszeresen végeztetnek karbantartási munkálatokat, a kisebbek — nem bánják, ha csorba. — Jött hozzám múltkor egy tizenkét éves legényke — mesélte dr. Paul Belvedere, a Minnesota North Stars fogorvosa —, és arra kért, hogy hagyjam meg hiányosnak, töredezettnek a fogsorát. Megkérdeztem, hogy miért?” „Azért, mert így csak rávicsorgok az ellenfelemre és az máris halálra régiül ...Az ökölvívás szerelmesei még emlékezhetnek: Larry Holmes, az akkori világbajnok néhány éve nagyon megverte Gerry Cooneyt. Nos, Cooney nemrégiben botrányt kavart egy bárban, mire jöttek a rendőrök és szintén nagyon megverték. — Azért akadt némi különbség — mondta Stan Barowski őrmester. — Larry Holmes 10 millió dollárért pofozta laposra Cooneyt. Mi a 7 dollár 50 centes órabérünkért. Beth Holt, a Notre Dame újdonsült edzőzőjének a felesége házat akart vásárolni a család számára. — Számunkra az a legfontosabb — mondta az Ingatlanügynöknek —, hogy bármelyik pillanatban jó pénzért tudjunk túladni rajta. Ez a hölgy ismeri az edzői szakmát.**• Bonyolult világban élünk — írta a Western Reserve University lapja —, a történelemtudós csak egyetlen esetben érthet szót a matematika professzorával. Ha a futballról beszélgetnek.” Az edző megnézi az új szerzeményt, aztán dühöngve sziszegi a tehetségkutató fülébe: — Micsoda kriplit hoztál ide nekem. Hiszen ez lúdtalpas, göthös és bandzsa. — Nem kell suttogni — mondja a tehetségkutató. ■— Süket is. (P. p.) AUTÓS ISKOLA HUMOR — A férjem szeretné, ha beiratkoznék egy főzőtanfolyamra. •— Csakugyan? Nem is tudtam, hogy kutyát vettetek! föm\ /V£Vt?\ töMERi. — Igazatok van, a pénz önmagában nem elég a boldogsághoz — mondja az Ifjú hölgy barátnőinek —, de én valahogy mégis szívesebben vagyok boldogtalan egy Fiatban, mint £gy£ autóbuszban. Egy szemtanú... szenzációs élménybeszámolója a Bécsi repülőtéren történt terrortámadásról! Karácsony után pár nappal az egész világot megrázta a hír, Rómában és Bécsben arab terroristák orvtámadást intéztek a repülőtéren békésen várakozókra. Az utasok között több magyar színművész is volt, egyikük Fábián János zongoraművész ki Chicagóban is vendégszerepelt, őt kértük meg, mondja el nekünk élményeit. — December 27-én Izraelbe mentünk vendégszerepelni, a kis csoport tagjai, Kibédi Ervin és Berényi Ottó komikusok a híres Hacsek és Sajó paródia mai alakítói, Ambrus Kiri táncdalénekesnő, Szegedi Molnár Géza komikus és szerény személyem. Budapestről hajnalban indultunk a Malév mikrobuszával, Bécsben a repülőtérre érve megkerestük az izraeli repülőtársaság EL-AL beszálóhelyét, ahol csomagjainkat készültünk feladni, majd beszállni a gépbe. Ambrus Kirí elszaladt a fényképautomatához vízumképet csináltatni, mi pedig békésen várakoztunk a csomagokkal, mikor hallottam egy női sikolyt majd valaki németül elkiálltotta magát, hogy feküdj. Én ekkor hátranéztem és láttam a földön pattogva gurulni három füstölgő gránátot, vagyis inkább olyan házilag készült pokolgépet — akkorák lehettek mint egy jéghoki korong. Rögtön a földre dobtuk magunkat és abban a pillanatban már hallottuk a lövöldözést, először csak az arab terroristák majd az izraeli biztonsági emberek viszonozták a tizet, ez a csetepaté jó pár percen keresztül tartott. Tőlem kicsit távol Kibédi Ervin és Berényi Ottó feküdtek, közvetlen mellettem térdre rogyva Szegedi Molnár Géza kollégám akit a lövés még állva találhatott. Géza ekkor mondta nekem, hogy nem érzi végtagjait, kért menjek el otthon édesanyjához és mondjam el neki,hogy a halál előtt is rá gondolt a legnagyobb szeretettel. Ekkor robbant az egyik pokolgép illetve gránát mely a mellettem fekvő utasnak a lábát teljesen szétroncsolta és melynek szilánkjai megsértették mindkét lábamat a combomtól egészen a bokámig. Ezután pillanatnyi tűzszünet volt, mi hárman Kibédi, Berényi és én felugrottunk és beszaladtunk hátra egy folyosó részre ahol kicsit biztonságosabban voltunk, én innen akartam visszamenni Gézáért kinek jajgatását ekkor már tisztán hallottuk. Volt ott a légitársaságnak egy egyenruhás kisasszonya aki törve beszélt magyarul ő tartott vissza, az utolsó gránát még nem robbant fel, mondta. Majd újra hozzá vágódtunk a fáihoz, a gránát felrobbant, azután nagy csend lett. Most már csak a sebesültek jajgatását hallottuk, volt ott egy kis gyerek kinek egy repeszdarab a fejét roncsolta szét, ő a helyszínen meghalt, édesanyja ott térdelt felette a szájából folyt a vér és szinte önkívületien jajgatott, sikoltozott gyermekéhez. Vér mindenütt, ruháinkon, bőröndökön, nekem egy lövés — itt láthatod — megsértette a hátamon a bőrkabátom, egyszóval sebesültek, halottak mindenfelé. Ezután szinte pillanatokon belül megindult a mentőakció, először a súlyos sebesülteket vitték el köztük Szegedi Molnár Gézát, aztán kezdték megvizsgálni a könnyebb sérülteket, köztük engem is. A főorvosnő megállapította, hogy lábamban nagyon sok apró repesz van, de miután én fájdalmat nem éreztem, kértem engedjenek el saját felelőségemre. A kis csoport rögtön elhatározta, visszamegyünk Budapestre. Már csak szegény Gézát szerettük volna megtalálni, ami sok herce-hurca után sikerült is. Megtudtuk, hogy a golyó a gyomrába ment be és megsértette a gerincét, négy órán keresztül műtötték, ekkor az orvosok még az életéért küzdöttek. Én Pesten elmentem a Baleseti kórházba, ott megvizsgáltak, megröntgeneztek, megállapították rengeteg szilánk van bennem. Ott derült ki, hogy Kibédi Ervint is érte egy kis szilánk. Berényi Ottó a bőröndjében talált egy repesz által szétroncsolt könyvet, melynek 100. oldala körül volt a repesz, valószínű az életét mentette meg a könyv vagy legalább egy súlyos sérüléstől óvta meg. Ez a történet, gondolhatod azóta vannak álmatlan éjszakáim. — Megköszöntem Fábián Jánosnak az érdekes interjút, amihez azt hiszem kommentár nem szükséges. . HARMATH ISTVÁN érintetlenül hagyta, úgy ahogy azt Zelma a bosszúállás haragjában elmondta. Volt a könyvben indulat, dráma, tragédia s az érzelmek oly hevesre éleződtek benne, hogy Dénes vére is forrni kezdett az újraolvasáskor. A könyvet még abban az évben kiadták. Óriási sikere lett. Heteken belül a sikerregények közé került és Dénes neve országszerte ismertté vált. Még a kritikusok is elismerték s nem szégyellték bevallani, hogy tévedtek mikor az írót teljes érzéktelenséggel vádolták azelőtt. Dénes meggazdagodott, nevét rövid idő alatt a híres írókkal együtt emlegették. Már ő maga is elhitte, hogy tehetsége segítette a sikerhez, mikor egy éjszaka a telefon csengése riasztotta fel. Első pillantása az ablakra esett, mely mögött balsejtelmes sötétség uralkodott. Egyik kezével a telefon után nyúlt, másikkal a cigarettáját kereste. Rágyújtani már nem volt ideje. Az egyik golyó a halántékába a másik a szívébe fúródott. Mivel a lakást feltörve és kifosztva találták, a rendőrség betöréses gyilkosságra gyanakodott. Csak Ilonkának, Dénes gépírónőjének volt más a véleménye. Ő ugyanis tudott a Zelma féle üzletről. Véleményét azonban nem hangoztatta, villámgyorsan összecsomagolt és még aznap este elhagyta a várost... Ügyvéd és jogtanácsos Végrendeletek — Baleseti ügyek Ingatlan átírások — Emigrációs ügyek Közlekedési—bírósági ügyek (Traffic Court) Nyugdíj (Soc. Security) ügykezelés Válóperek — Örökösödési eljárások etc__ Méltányos ügykezelési díjak PAUL SZIGETVÁRI ATTORNEY AT LAW 601 W. Golf Road, Ste. 101 Mount Prospect, II. 60056 Tel: (312) 640-0060 FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!