Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)
1986-11-08 / 45. szám
Berlini korkép Terebessy Emőke A mesét arról a „jó” férjről, vagy élettársról, — aki este még leugrik egy doboz cigarettáért — s többé nem jön viszsza — már ismerjük. A mai felnőttek előre meggondolják, kiszámítanak mindent, mielőtt terveiket végrehajtják. Az ún. spontán eltűnések elég ritkán fordulnak elő családi okokból. Berlin világváros volt azelőtt, ma csak azért világhírű, mert furcsa politikai megosztottsága van. Egyeseknek fájó, másoknak kedvező állapot. A „zavarosban halászni”, a bűnözőknek tevékenykedni, sokszor igen hasznos az ilyen drótsövényekkel, aknazárakkal, megfigyelőtornyokkal kettészelt város. 17 éve dolgozik Hans Jürgen Knobel a KRIPO ,,eltűntek osztályán” Berlinben. Jelentése szerint az elmúlt évben Berlinben (nyugati övezetben) 4278 eltűntemA Daily Telegraph című angol lap „Moszkva legnagyobb erőforrása a nyugat tudatlansága és butasága” címmel közöl cikket Robert Conquest tolláról. A szerző megállapítja, hogy egy kampánnyal elő lehetne segíteni a Szovjetunió igazi megértését. Ez azonban, miként azt Orwell is megállapította, nemcsak intellektuális erőfeszítést igényel, de képzelőerőt is. Még társadalomtudományi körökben is ez utóbbi hiányzik. Egy lengyel professzor nemrég állapította meg a Szovjetunióval foglalkozó amerikai kutatókról: Milyen sokat tudnak és milyen keveset értenek meg. Angliában szintén csökken a szovjet valóság történelmi távlatú megragadása és a szovjet valóság megértése, amelyre jó példát nyújtott a közelmúltban elhunyt Leonard Shapiro és Hugh Seton-Watson. Mindenekelőtt történeti megközelítésre van szükség. Robert Conquest ezután megemlíti, hogy nemrég tett közzé egy könyvet arról, hogy a 30-as évek elején Sztálin miként törte le a parasztságot és miként idézett elő Ukrajnában olyan éhínséget, amelyben több ember vesztette életét, mint az első világháborúban. Egy televíziós interjúban azt kérdezték tőlem: mindez milyen érvényességgel bír a jelen vonatkozásában. A szerzőnek néhány egyszerű válasz jutott az eszébe: A Szovjetunió jelenlegi elnöke akkor lépett be a kommunista pártba, amikor ennek a pártnak a legfőbb feladata a parasztok kiirtása volt. Kérről tettek jelentést schönebergi nyomozó irodájában. 23 halottról nem sikerült megtudni kilétét. A 4278 berlini eltűnten kívül külföldi rendőrök is keresnek 137 személyt, kik nyom nélkül eltűntek Berlinben. Ha felnőtt ember eltűnését jelentik, a rendőrség csak 10 nap múlva kapcsolódik a kerestetésbe. Kivételt képez az az eset, ha bűnügy gyanúja forog fenn. Gyermekek, 14 éven alul, ha eltűnnek, rendszerint újra előkerülnek, a háttér mindig az, hogy a családban nem kaptak elég szeretetet, figyelmességet, s a szétbomlott családi életből, máshol keresnek pótlást. A rendőri jelentés szerint ezek a gyerekek mindig kézrekerülnek, kivéve azokat, akik jóhiszeműségüknek esnek áldozatul, s valamelyik park, árok, vagy pince mélyén lelik halálukat. Az SzKP agitációs és propaganda osztályának újonnan kinevezett, úgynevezett reformer főnöke, Jakovlev még mint kanadai szovjet nagykövet arról tett közzé hivatalos nyilatkozatot, hogy az ukrajnai éhínség, — amely hétmillió ember halálát okozta 1932—33-ban, — nem is létezett. A tényeknek ez a letagadása a szovjet rendszer általános magatartása, ami legalább annyit jelent, hogy az elkövetett bűnökben utólagos bűnsegédi szerepet vállalnak. És ezt a naiv kanadai politikusok el is hitték. A tömeges terror a szovjet történelem szerves része. Az emberek nem menekülhetnek el saját történelmük elől, de ez különösen igaz, egy olyan kislétszámú szektára, amely az ortodox magatartást követi mind gondolkodásában, mind cselekvésében. Denis Healey a napokban ezt kérdezte Gorbacsovról: " Miként tud egy ilyen kellemesnek tűnő ember a Szovjetunió élén állni? A látszatra utaló szó tartalmazza a választ. Sztálin maga is elbűvölt néhány nyugati látogatót, aki találkozott vele. De valaki mosolyoghat és egyben lehet közönséges útonálló. Ami Healey kérdését illeti nyilvánvalóan képtelenség azt hinni, hogy Gorbacsov kedves mérsékelt, vagy liberális ember, aki valamilyen misztikus módon tehetségével és vonzóerejével egy keményfejű bürokratákból álló rendszer élére került. Ez nyilvánvalóan lehetetlenség és már az elképzelés is hamis! Ezután Robert Conquest így Az EG vaj-raktár készletét az idén (olcsón) a Szovjetuniónak adta el. (Eddig karácsony előtt a német állampolgárok és szoc. otthonok szokták kapni.) Az „olcsó vajkészlet” nem ért el a szovjet állampolgárokig. Rostockban behajózták a készlet felét, a másik része Vladivosztokon keresztül került az ázsiai piacra. Az EG nyomozást indított, mert már Bolíviában is találtak „orosz vajszállítmányokat”, melyeket viszont drágán árultak. • Honecker, a berlini szégyenfal 25 éves fennállásának emlékére külön bélyeget adatott ki. A bélyegen háttérben a Brandenburg-i kapu látható, előtte virágcsokorral „úttörők” köszöntik a határőrséget. A kelet-berliniek szabotálják a bélyegvásár-folytatja. Úgy tűnik, hogy egyesek a stílus megváltozását a lényeg megváltozásának tekintik. De a szovjet vezetők lényegüket illetően nem változtak, minthogy a szovjet kommunista párt egy a saját normáit őrző és fenntartó csoport, amely mélyen kötődik saját tradícióihoz. Miként a mafia új nemzedéke az Egyesült Államokban elkülöníti magát a társadalom többi részétől, ugyanúgy a szovjet kommunisták elkülönítik politikai rendszerüket a világ többi részétől. Semmi sem fog csupán azért megváltozni, mert mi úgy véljük, hogy az kellemes, értelmes, vagy természetes lehet. Moszkva egyik legnagyobb erőforrása a Nyugat tudatlansága és butasága. És jelentős nyugati személyiségek hajlamossága arra, hogy rászedjék őket, erősíti a szovjet szándékokat, bátorítja a szovjet vezetőket, hogy azt higyjék bármit megengedhetnek maguknak. Az ilyen gondolkodásmód természetesen még veszélyesebb hellyé teszi földgolyónkat. A cikkíró ezután megemlíti, hogy nemrég az angol parlament törvényhozói jártak Moszkvában, a legfelső szovjet meghívásra. Ez az úgynevezett törvényhozó szerv 1938 óta mintegy másfél milliószor szavazott igennel. Egyetlen egyszer sem hangzott el ellenszavazat, vagy legalábbis tartózkodás. És mégis ezt a legfelső tanácsot is olyan törvényhozó szervnek tekintik, mint egy nyugati parlamentet. lást, így fejezve ki tiltakozásukat a Honecker által „antifaschistischer schutzwail”-nak nevezett „védősánc” miatt. • A berlini „Morgen Post” tudósít arról, hogy 2108 méter magasban, a svájci „Gotthard- Hágón” megnyílt a Gotthard-múzeum. A jelentős épületben megtekinthetők az eredeti tervrajzok, dokumentumok, melyek a régi átkelési útszakasz történetéhez tartoznak. Ezenkívül ritka fegyver-egyenruhaásvány- és járműgyűjtemény is látható a múzeumban.• Detlef Bieske, berlini újságíró különös könyvvel „kedveskedik” olvasóinak, 20 év alatt összegyűjtötte mindazon jelenségeket, cikkeket, melyek a kutyák rémtetteit mutatta be. Valóságos szörnyetegeknek mutatja be ezeket az állatokat. Aki a könyvét elolvas-, ja, egész biztos vagyok benne, azonnal két szájkosarat fog vásárolni, egyiket a kutyájának, a másikat Bicske úr számára!• A ,,DDR”-ben, azaz Kelet-Németországban a marxizmus-leninizmus ideológiája már tervszerűen helyettesíti a hitoktatást a tanulóknak. Erről és Oscar Brusewitz papról (aki 10 évvel ezelőtt leöntötte magát benzinnel Halle főterén, ezzel akarván felhívni a világ figyelmét a vallás elnyomására a keleti övezetben!) tartott nagyszerű előadást I. Faust. Összehasonlítást tett a Hitlerjugend és az Úttörők nevelése közt. Megállapította, hogy ugyanazokkal a metódusokkal édesgetik magukhoz az ifjúságot az atheista kommunisták. (Egyenruha, táborozások, díszes „Pionier-otthonok” stb.) A nevelés már az óvodákban elkezdődik. Keresztelés, elsőádozás, bérmálás templomi esküvők helyett más ünnepeket iktattak be, így lett karácsony helyett: „Az ajándékozás ünnepe”, a karácsonyfa díszfa lett, a karácsonyi angyalkák „szárnyas évzáró figurák” lettek. A DDR-ben egyre növekszik a fiatalkorúak öngyilkosságának száma, kábítószer pilulákat, drogot szednek, alkoholisták lesznek, sok a válások száma. I. Faust mindezekért az atheista nevelést okolja. Azzal, hogy a Szovjetunióban 25%-kal felemelték a vodka árát, még nem akadályozták meg sehol az alkoholizmust. • A Berlinben székelő BFA tisztviselők, szellemi alkalmazottak nyugdíjintézete 142.900 külföldön élő nyugdíjasnak utal át nyugdíjat. Havonta 112 millió márka 118 országba vándorol. Ezek közül a legtöbb 34 millió 700 ezer az USÁ-ba, 29 millió 300 ezer Ausztriába és 20 millió 500 ezer Izraelbe kerül. 27.700 német nyugdíjas él külföldön, akik németországi bankkontójukon veszik fel a nyugdíjat. Akik állandóan külföldön élnek, — kivéve Izraelt, — kevesebb pénzt kapnak kézhez. (Példa: Ha 1000 DM a nyugdíj, abból csak 700- at kaphat a nyugdíjas külföldön.)• A „Vertriebenen- Band” (elűzöttek, kitelepítettek) ez évben is koszorúkat helyeztek el a Theodor Heuss-téren, ahol a kelet-németekre Detlef Bieske kutyakönyvéből és a háborúban meghaltakra emlékeztek. „Békeszerződés nélkül nem lehet béke. Békét nem lehet az igazság elhallgatásán vásárolni” — mondotta a szónok. Szeptember elején ismét elfogtak három szovjet tisztet, akiket áruházi tolvajláson értek. A négy szovjet tiszt civilben „látogatta” az áruház kozmetikai osztályát, ahol égetően sürgős lehetett számukra a keleti övezetben nélkülözött napozásra alkalmas krém... Mindössze 30 00 DM egy ilyen doboz! Ezért érdemes lopni egy orosz tisztnek? — kérdezik a németek. Valószínű nem először akartak így jó üzletet csinálni. Hiába: a szokás hatalma. Az áruház detektívje észrevette, a négy tiszt közül hármat sikerült a kijáratnál letartóztatni, a negyediknek viszont sikerült egérutat nyernie a krémmel! A három szovjet tisztet átadták az amerikaiaknak, akik átkísérték azokat a szovjet zónába és átadták az otthoni rendőrségnek. Csönd van. A csöndben felragyognak a képek. .. Aput látom — fehér köpenyben, nyakában az elmaradhatatlan szívhallgatóval —, amint, két beteg között, kijön a rendelőből, s tréfásan megcsipkedi az arcom: „Hogy vagy, békás?”, vagy a kertben, a sárguló szőlőfürtöket vizsgálgatja... Szép, rózsaszín fény van, azon világítások egyike, melyek szorongással vegyes gyönyörrel töltik el az ember lelkét. Valami a soha be nem teljesülő vágyból, valami a reményteli sejtelemből... A munkák, az eredmények betakarításának az ideje: ősz. Aztán egy másik elsuhanó látomás: a kenesei katolikus temető sírhantjai... fonnyadó csokrok és koszorúk... de mindez már sokkal elmosódottabb, sokkal megfoghatatlanabb, hiszen sohasem láttam Aput betegen (kórházban! — oda csak a pácienseit utalta be), nem tudom elképzelni viaszsárgán a ravatalon, ami pedig a gyászszertartást illeti, az „emberarcú kommunizmus” megakadályozta, hogy részt vegyek rajta. Apu szeptember 8-án, Mária nevenapján, 84-ik évében szenderedett „jobb létre” a veszprémi klinikán (16-án temették). Mostohaanyám sírva telefonált, s én azonnal előkészítettem fekete ruhámat (ugyanazt, amiben Anyut kísértem utolsó útjára öt évvel ezelőtt, 1981 februárjában), s beadtam egy sürgős vízumkérelmet a berni magyar követségre, világosan megindokolva benne, milyen alkalomból szándékozom Magyarországra látogatni. A válasz postafordulval megérkezett. Rideg, rövid, előre gyártott formula, melyen az „Aszszonyom, Uram” megszólításból kihúzták az „Uram”-at: „Sajnálattal közöljük, hogy kérését nem áll módunkban teljesíteni. Üdvözlettel”, majd egy olvashatatlan aláírás. Mellékelt 25 frankomat szkotssal ráragasztották az útlevelembe pecsételt amerikai vízumra — alig hiszem, hogy véletlenül. Tehát: nem mehetek. „Persona non grata” vagyok a saját hazámban, noha kifejezetten politikával soha nem foglalkoztam. A fájdalmat hirtelen felháborodás váltotta fel bennem. Első dolgom volt, hogy a — közben megérkezett — gyászjelentést és a követség elutasító válaszát lefotokópiáztam, s elküldtem nemcsk öt világrész rádióinak, újságjainak, szervezeteinek, hanem a budapesti Népszabadságnak, sőt a Magyar Hírek szerkesztőségének is. Az előbbinek azt írtam, hogy „íme, ilyen diplomaták képviselik a Magyar Népköztársaságot, akik sem a Helsinkiben aláírt emberi jogok deklarációjával, sem az ország jó hírnevével nem törődnek”, az utóbbinak pedig, hogy „lám, egy ilyen határozat egy nap alatt lerombolja azt, amit Magul éveken keresztül építenek!” Nyugati barátaim (ismerősök és ismeretlenek) megbotránkozott együttérző levelein most nem térek ki, de hazai visszhangról beszélnem kell: a Népszabadság újságírója felhívott telefonon, a Magyarok Világszövetsége pedig levelet küldött Mindketten biztosítottak „őszinte részvétükről” és közölték, hogy „átadták az ügyet kivizsgálásra a Külügyminisztériumnak”. Valószínűleg, enne köszönhető, hogy kéretlenül és külön papíra (útlevelem már nem vo náluk) megérkezett vízum: belépés nevén i bér végéig, tartózkodá - idő jó nap. Sajnos, ez az utólag( ■ (és meglehetősen korii tolt) kegy már nem tudta elmosni a tényt, hog nem adhattam meg végtisztességet (milye szépen fejezi ezt ki a magyar nyelv!) szeretet Édesapámnak. Vannak dolgok, amiket nem lehet jóvátenni! Kifizettem a vízumért — utánvéttel — járó 31 frankot, majd visszaküldtem a berni követségnek, az alábbi szöveggel: „Mikor kértem, nem adták, most pedig — két héttel a temetés után! — már nincsen szükségem rá. • Természetesen, hazulról is egyre-másra érkeznek a csalódott, felháborodott, együttérző sorok, hiszen ott is rengeteg rokonom, barátom él, a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör pedig (melynek tíz éve elnöke vagyok) egyre ismertebb lévén, vadidegenek is jelentkeznek. Számomra azonban igértékesebb az a leél, mely Apu temetésért számol be: „Tegnap vettünk tőle égső búcsút, szépen, rendben eltemettük, végtelenül sajnáltuk, s még most sem tudnk napirendre térni előtte! —, hogy nem letettél jelen. Nagyon sokat emlegettünk, de tudom, hogy azokban az irakban a Te gondolatod is a kenesei temetőjén jártak. A rokonokon kívül a faluból is sokan jöttek el, hiszen az a sok évi orvosi munka, amit itt kifejtett, nyomot hagyott az emberekben. Rengeteg csodálatos koszorú és csokor borítja a sírját. Természetesen, csak egyházi temetést rendeztünk, s mivel Kenesén nincsen kántor, Veszprémből fogadtunk és hozattunk ki. A gyászmise is szép volt, ott is sokan megjelentek. Szívünk mélyért azonban egy kicsit hiányoltuk, hogy a község nevében nem méltatta senki itt eltöltött 57 esztendejét, mert megérdemelte volna. Ha társadalmi temetést rendezünk, akkor röpködtek volna hoszszasan a frázisok, de néhány elismerő búcsúszó megfért volna az egyházi szertartás közben is. Gondoljuk, senki nem merte vállalni, mindenki a másikra várt. Dehát ezért legyen nekik lelkiismeretfurdalásuk! Egyébként a község vezetői itt voltak részvétet nyilvánítani, felajánlani segítségüket, a temetésen is jelen voltak, koszorút is hoztak...”• Igen, vannak dolgok, amiket nem lehet jóvátenni! Igen, vannak cselekedetek, mulasztások, melyek szégyene örökre ottmarad az arcon! 57 év... Mennyi átvirrasztott éjszaka! — Doktor Úr! — jöjjön a szomszéd faluba, a feleségem vajúdik! Doktor Úr, jöjjön rögtön, mert nagyon roszszul van az apám! Doktor Úr, hamar, hamar, mert a kocsmában megkéselték egymást a legények! Doktor Úr, a kislányomat most húzták ki a Balatonból, talán még él!? Doktor Úr... Doktor Úr... A háború alatt, mint orvos, páncélvonaton teljesített szolgálatot. A kenesei fiúkat igyekezett maga köré gyűjteni. Akit lehetett, megmentett, hazavitt a családjának. 57 év! Mennyi szakadó eső, sár, mennyi hófúvás! A kapura rögzített fehér tábláról pattogzik a zománc: „DR. SAÁRY ISTVÁN, med. univ. Rendel: délelőtt 9—12 és délután 3—6 között." Moszkva ereje: Nyugat tudatlansága Az orvos halála Saáry Éva Az elüzöttek emléktáblájának megkoszorúzása Berlinben Régi DKW-modell próbája. A felvétel 1931-ben készült a berlini Spandau-műveknél Furcsaságok... Teherán: Az iráni parlament új rendelete értelmében azok, akik úgymond — ellenforradalmi — értsd: nyugati ruhát viselnek, vagy készítenek, azokat megkorbácsolják, börtönbe vetik és pénzbírsággal sújtják. Testhez simuló, szűk, idomokat kidomborító ruha viselőjét például 74 korbácsütésre ítélhetik. A rendelet vonatkozik kozmetikai cikkekre is, melyek — a hivatalos szöveg szerint — „korrupt, külföldi kultúrák sajátosságait tükrözik.” • Düsseldorf: A jubiláló, 150-ik düsseldorfi textilipari vásáron európai ősbemutató volt: karcsú és törékeny kínai manökenek az ázsiai ország női divatkínálatát mutatták be. A legfinomabb selyemből készült kreációk szimpompájáról lelkesen ír a DPA távirati iroda tudósítója, kiemelve a kínai blúzok, a női pongyolák és pizsamák szépségét. IIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! FÁY FERENC ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI 668 oldal. Ára: $30.00, plusz portó. Megrendelhető: Mrs. T. Fáy 285 Shutter St., Apt. 1503, Toronto, Ont., msa iws Telefon: (416) 367-4281 vagy , Mr. István Fáy 672 Clare Avenue, Welland, Ont., L3C 3Ci 9. oldal