Chicago És Környéke, 1989 (84. évfolyam, 5-49. szám)
1989-05-06 / 18. szám
6. oldal Színes mozaik Gorbacsov londoni látogatásáról iskolai végzettséggel rendelkezik és— elégedett- e munkahelyével? „Hogyne! Már hat boldog évet töltöttem el ebben az üzemben!”— mondotta Angela Dawkins, 42 éves alkalmazott. Gorbacsov gyorsan visszakérdezte: „Azért mondja, mert itt állnak a főnökei...? „Nem, őszintén mondom.” Gorbacsov fürkésző tekintettel vizsgálta az angol munkásnő arcát, majd megnyugtató mosollyal kijelentette: „Ja igen, látom, a szeméből kiolvasom, hogy igazat mond... Elsősorban a fotóriporterek vadásszák Gorbacsov feleségének minden mozdulatát, lencsevégre kapják választékos ruháit és néha egymást gátolják a jó felvételek elkészítésében. Így volt ez legutóbb a London szívében lévő miniszterelnöki hivatal előtt, a zuhogó esőben esernyő védelmét kereső Raisza Gorbacsova arcából alig látszott valami. „A fene egye meg, csukd össze azt az esernyőt”—kiabálta egy izgatott riporter. A többiek azonnal lepisszegték, bírálták sértő fogalmazását. Végülis kiderült, nem Gorbacsovné esernyője gátolta látását, hanem egy előtte állongó kolléga otromba ernyője. Politikai pikantériára is felhívják olvasóik figyelmét a tudósítók: az imént említett miniszterelnöki hivatal, az úgynevezett Downingstreet 10 szám alatti ház belső kertjében kiállítás látható a nyugati katonai védelmi szövetség, a NATO 40 éves múltjáról. A hivatal udvarra néző ablakaiból Gorbacsov láthatta a kék-fehér csíkos sátrat, a kiállítás bejáratát, talán kérdezte is, mi az, de arról nincs hír, megtekintettee a NATO jubileumi kiállítását. A Windsor-i látogatásról már igen. A LondonA Gorbacsov házaspár angliai látogatására a királyi pecsétet az a bizonyos déli díszebéd jelentette a brit uralkodók 800 éves múltra visszatekintő kastélyában. A kommentátorok által elemzett hivatalos programon kívüli eseményekről is beszámolnak a nagy távirati irodák, és színes jegyzetek formájában a laptudósítók. Az AP híriroda munkatársa részletes beszámolót küldött Mikhail Gorbacsov látogatásáról egy Londontól vagy 29 kilométerre lévő híradástechnikai üzemben. Nagy érdeklődéssel figyelt mindent, sok kérdést tett fel, mégpedig magánjellegűeket is, például arról, ki menynyit keres? Ez a témakör —honnan is tudhatná a szovjet párt és államfő— íratlan tabu az angolszász országokban. „Érdeklődött, mennyi a jövedelmem.. .Zavarban voltam, hiszen mi angolok ezt a kérdést magánügynek tekintjük. Egyébként rokonszenves pasas.”— mondotta a Gorbacsovval folytatott beszélgetés után a megkérdezett angol szakmunkás, elektrotechnikai formatervező, egy bizonyos Michael Smith. A szovjet vendég egyébként hivatalos forrásból megtudta, hogy a fejlett technológiát alkalmazó üzemben az évi átlagkereset kereken 22.000 fontsterling, ami 37.000—harminc hetesezer dollárnak felel meg. Gorbacsovot érdekelte az ott dolgozók hogyan is élnek, milyenek a lakásviszonyok, kinek hány gyermeke van és az, akivel éppen tolmács útján társalog, milyen A kommunizmus bukásának iskolapéldája: Jugoszlávia A Süddeutsche Zeitungban megjelent írás szerzője a ljubljanai egyetem egy volt professzora. Gondolatmenetét két szálon futtatja: egyrészt a szocialista rendszerek válságát elemzi, másrészt pedig a több nemzetiségű állam erjedésének okait keresi. Megállapítja, hogy a szocialista rendszer megbukott Jugoszláviában. Az államot szétbomlasztja a gazdasági élet fokozatos csődje, a társadalmak alapját képező és az integráló erők forrásául szolgáló erkölcsi értékek pusztulóban vannak. A szocialista ideológia fő céltáblája volt ez az erkölcsi értékrend, amelyet azonban képtelen újakkal helyettesíteni. A kommentár rámutat arra, hogy a kommunista pártot mint a társadalom élcsapatát hirdető ideológia két síkon is pusztító hatást gyakorolt a társadalomra. Az egypártrendszerű diktatúra kiölte a javító célzatú külső megnyilvánulásokat és az alternatív fellépést, így olyan helyzetet teremtett, amely felőröl bármely társadalmat, mert képtelen alkalmazkodni a változásokhoz. Így torpedózza meg ez az ideológia a dinamikus környezetben még a fennmaradás reményét is. A müncheni lap cikkírója hangsúlyozza, hogy ez a megállapítás nem korlátozódik Jugoszláviára, hanem érvényes a kommunista tömb valamennyi országára. Jugoszlávia csak azért jó példa a folyamatra, mert ott a társadalmi válság robbanásszerűen mutatkozik meg. És ezzel eljutottunk a kommunista ideológia pusztító hatásának második vetületéhez, amely lehetetlenné teszi a sok nemzetiségű állam összetartását, mert mindent elkövet a különbözőségek elsorvasztására és a népcsoportok egységes tömeggé kovácsolására a munkásosztály vezetése alatt. A kommunista kiáltvány proletárjainak nincs tényleges hazájuk, számukra idegen minden nemzeti hovatartozás, így jött létre a különböző hagyományokkal és kulturális adottságokkal rendelkező sok nemzetiségű Jugoszláviában egy helyi internacionalizmus. A párt által jugoszlávságnak nevezett és az országban élő népek testvéri egységéből kovácsolódott foga lom bármikor felhasználható volt az államszövetségen belül élő nemzetek megfegyelmezésére. Az csak természetes, hogy ezzel a fogalommal az uralmon lévő kommunista párt azonosította önmagát,és minden nemzeti megnyilvánulásban fenyegetést lát. „Vadulnak” a new yorki fiatalok Hihetetlen, értelmetlen eseménynek voltak tanúi a múlt héten a new yorki Harlem környéke lakói. A tavaszi, meleg este összegyűltek a környék fiataljai és unalmukat azzal űzték el, hogy a Central Parkban embereket támadtak meg minden ok nélkül, csak azért, hogy unalmukat elűzzék. Megtámadtak biciklizőket és kocogókat, a terrorjuk 75 percig tartott. A falka mintegy 30 fiatalból állt, legalább 9 embert támadtak meg. Az egyik áldozatuk egy 28 éves nő volt, akit félholtra vertek, négyen megerőszakoltak, majd eszméletlenül otthagyták a színhelyen. A felhozott vádak: megerőszakolás, rablótámadás, gyilkossági kísérlet. A hatóságok több fiatalt hallgatnak még ki. New York polgárai érthetetlenül állnak a tények előtt: a bűntett elkövetői még gyerekeknek számítanak (habár a rendőrség úgy kezeli és vádolja őket mintha felnőttek lennének), és a terrorhadjárat okai nem faji, nem is anyagi okok voltak, az ok egyszerűen „vadulás” volt. A megtámadott nőt félholtan, négy óra múltán találták meg. Életét jó fizikai kondíciójának köszönheti, igaz ugyan, hogy a veréstől koponyatörést szenvedett és az orvosok szerint agya is komolyan megsérült. A fiatalkorúak bűnözése komoly méreteket ölt, nem csak az Egyesült Államokban, hanem Kanadában is. A torontói rendőrség speciális osztagokat szervezett, hogy megakadályozza az ún. swarming-ot, magyarul rajzásokat. Az ilyen alkalmakkor fiatalok körülvesznek egy másik fiatalt, akit egy ideig kerülgetnek, majd minden ok nélkül félholtra vernek. Ilyen alkalmakkor elveszik a fiatal pénzét és levetkőztetik. Mire a rendőrség odaérkezik, csak egy didergő gyereket talál véresen a tett színhelyén. Legtöbbször a tettesek már korábban bűntetteket követtek el, ismerik őket a rendőrségen. A probléma a fiatalkorúak büntetőkönyvével van, amely megakadályoz minden olyan büntetést, amely hatásos volna. Például nemrég két 12 éves fiú elszedte egy 8 évestől a pénzt, amivel anyja egy boltba küldte tejért. A rendőrség tehetetlen, mert a tettesek fiatalkorúak. Szabadon kell őket engedni, esetleg szüleiknek lehet panaszt tenni. Azokat pedig az ilyen kis dolgok nem igen érdeklik : elvégre ők adtak példát a gyerekeknek, hogy kell a felnőtteknek viselkedni. Nehéz azonban megérteni, miért nem lehet ilyen esetekben a kiskorú rablóbandákat elvinni egy biztonságos helyre, ahol néhány „iskolamester” alaposan nádpálcával „helyreigazítja” őket... Ahányszor tettenérik őket, annyiszor kemény fenyítést kapnak. A rendőrség valószínűleg nem nyerne kadettokat közülük, de igen sok megfélemlített, adófizető polgár köszönetet mondana nekik. A szakszervezetek meghiúsítják az Eastern Airline eladását Amikor Peter Ueberroth a népszerű korábbi Baseball Commissionaire licitált a csődhöz közelgő Eastern Légitársaságra, a vagy harmincezer állásáért aggódó alkalmazott megtapsolta reménybeli új főnököket. Az üzlet azonban füstbe ment egyetlen egy ponton: a szakszervezetek nem nyugodtak bele abba, hogy Frank Lorenzo, a jelenlegi tulajdonos, akár egy napig is főnökük maradjon továbbra is. Az Eastern tragédiája a szakszervezetek Lorenzo iránti féktelen gyűlöletének köszönhető. Lorenzo, aki egyszerű dolgozóból lett milliomos, alkalmazottaitól 120 millió önkéntes fizetés csökkentést kért. A válasz általános sztrájk volt, ami Lorenzonak napi négy millió dollárjába került, az alkalmazottak fizetés nélkül maradtak és a többi vetélytárs légitársaság látta mindennek hasznát. Peter Ueberroth a helyzet szemügyrevétele után szintén önkéntes kiadás csökkentést kért az alkalmazottaktól. Reá való tekintettel ebbe nem csak beleegyeztek, hanem majdnem 100 millió dollárral többről mondtak volna le a dolgozók, csakhogy Ueberroth és ne Lorenzo legyen főnökük. Az alku azonban meghiúsult: Eastern jövője ködös. Alkalmazottaié még inkább, de a legnagyobb veszélyben a szakszervezetek vannak. Több tanulmány szerint ha a jelen irányzat a munkások kiábrándulása tovább tart, úgy a 90-es évek közepére az USA dolgozóinak kevesebb, mint 10%-a lesz szakszervezeti tag. A Lorenzo ellenes harccal a legnagyobb szakszervezeti tömörülés az AFLACIO ezt az irányzatot akarta hősies harccal megváltoztatni, de lehetséges, hogy ezzel csak siettette a folyamatot. A robbanás után az Iowa legénysége próbálja oltani az ágyútoronyban keletkezett tüzet. A benne tartózkodó 47 tengerész életét azonban nem sikerült megmenteni. Ezek az 1985-ben készült fényképek az Iowa hadihajó ágyúcső-töltését mutatják. A baloldali képen a tengerészek az ágyúcsőbe helyezik a 2700 font (1230 kg) súlyú löveget. Az ágyúcső átmérője 41 cm. A jobboldali képen a robbanóanyagot helyezik a löveg után. A három darab selyembe csomagolt 50 kg súlyú puskaport a gyutacs elé helyezik, majd lezárják a závárzatot. A robbanás a löveget 37 km távolságra repíti. tól vagy 34 kilométerre nyugatra lévő királyi kastély négyszögletű udvarában a díszőrség parancsnoka orosz nyelven köszöntötte Gorbacsovot a királynő férje, Fülöp herceg jelenlétében. II. Erzsébet legfiatalabb fia, Edward herceg is részt vett a díszebéden, egyébként ő az, aki a jövő héten, mint a fiatal tehetségeket tömörítő brit színtársulat védnöke Moszkvába látogat, ahol előadják T.S. Eliot „Gyilkosság a katedrálisban” című drámáját. Az angol királynő Utoljára, az akkori miniszterelnök, Koszigin személyében, 22 évvel ezelőtt fogadott magasrangú szovjet vendéget. Érdemes kiemelni, hogy a bolsevik forradalom óta angol uralkodó nem járt Oroszországban. A britt és az orosz uralkodóház rokoni kapcsolata történelmi tény: a meggyilkolt II. Miklós cár V. György angol király, II. Erzsébet nagyapja volt. A cár felesége, Alexandra pedig Viktória királynő unokája, Fülöp herceg nagyanyjának húga volt. Bush elnök, Jim Wright, a képviselőház elnöke és Mitchell, a szenátus demokrata csoportjának vezetője (jobboldalt) tárgyal a Fehér Házban. Az elsüllyedt szovjet tengeralattjárót az oroszok akarják felszínre hozni A világtengereken, a víz felszínén, vagy lent a mélyben, rendszeresen 350 atommeghajtóműves tengeralattjáró közlekedik. Ebből 190 szovjet, 131 amerikai, 20 angol és 10 francia felségjel alatt, — — közölte a haditudományok londoni intézete azzal kapcsolatban, hogy a közelmúltban kigyulladt, majd elsülylyedt egy szovjet atomtengeralattjáró. A „Greenpeace” elnevezésű környezetvédelmi szervezet pedig egy másik adattal szolgált. A mostani tragédiával hatra emelkedett az atomerőmű hajtotta búvárhajók veszteséglistája; négy esetben szovjet, kettő esetben pedig amerikai tengeralattjáró merült hullámsírba. Nagy feltűnést keltett egy mentőakció: a hetvenes évek elején az Atlanti Óceánon elsüllyedt egy szovjet búvárhajó; az amerikaiak kiváncsiak voltak, vajon milyen atomerőmű hajtotta? A kiemelés már-már sikerrel kecsegtetett, de az emelkedő hajótest a fele úton kettétört, hajtómű része visszahullott a tenger medrébe, csak azt a részt tudták kiemelni, amelyben 70 szovjet haditengerész holttestét találták. Az akció egyébként 350 millió dollárba került. Most azonban arról érkezett több jelentés, hogy szovjet részről mindent elkövetnek, hogy a legújabb technológiával épített — nyugati megjelölés szerint — ,,Mike”(májk) osztályba tartozó hadihajót kiemeljék a tengerfenékről. Legalábbis atomerő hajtóművét, nehogy illetéktelenek (értsd a NATO-országok) birtokába jusson. Értékes lehet a nyugati katonai szakértők számára a szovjet tengeralattjáró fegyverzete, interkontinentális ballisztikus rakétái. Az amerikai haderő Nyugat-Németországban megjelenő katona újságja szerint ez az említett „Mike” típusú atommeghajtóműves tengeralattjáró vízkiszorítása 6.400 tonna, a hajótest hossza 108, szélessége 12, magassága pedig 9 méter. Torpedókon és aknákon kívül fegyverzetéhez tartozik SSN-15, vagy SSN-16-os interkontinentális rakéta. Két nuklerális erőműjével sebessége 38 csomó, ami óránként 70 kilométeres sebességnek felel meg. Egy ilyen „Mike” típusú atomtengeralattjáró személyzete elérheti a 93 főt. De mi történt az úgynevezett Norvég-tenger nemzetközi vizein, a Medve-szigettől dél-nyugatra a közelmúltban középeurópai időszámítás szerint reggel háromnegyed kilenckor? Az említett búvárhajó testében tűz ütött ki. A hajó éppen merülőben volt és 45 perccel később, már a felszínről vészjelzéseket adott le, amelyekre azon nyomban válasz érkezett szovjet repülőgépekről és hajókról. A tengeralattjáró belsejében tovább terjedt a tűz, majd robbanás után a hajótest oldalra dőlt. A legénység több, mint öt órán át küzdött a lángokkal, végülis a tengeralattjáró elsüllyedt. Az első megfigyelések norvég részről érkeztek és hírek formájában kaptak helyet a nyugati rádió- és TV állomások műsoraiban. A norvég nemzetvédelmi minisztérium jelentette azt is, hogy a szovjet hajótöröttek egy csoportja hányódik a jéghideg tengerben, felfújt tömlőkbe kapaszkodva várják a mentőhajók érkezését; a norvég televízióban — repülőgép-felvételről — látszott is a maroknyi csoport. Később kiderült, hogy a ,,Kirov” nevű szovjet hadihajó vette őket fedélzetére és szállította el Murmanszk kikötőjébe. A norvég nemzetvédelmi miniszter, Jörgen Holst közölte a nyilvánossággal, hogy az incidensről szovjet részről csak 14 óra múltán kapott értesítést. Magyarázattal is szolgált: Nem hiszem, hogy a szovjet vezetők részéről az elhallgatás módszerét alkalmazták, inkább arról van szó, hogy a maguk bevett gyakorlata szerint kezelték az ügyet és velünk csak akkor közölték, amikor információt kértünk. A norvég nemzetvédelmi minisztérium szakértői szerint feltételezhető, hogy a tengeralattjáró nukleáris hajtóművét a süllyedés előtt kikapcsolták. A mérések eddig sugárzást nem jeleznek, ott ahol a hajó elsüllyedt, később, csak olajfoltokat találtak a tenger felszínén. Arról, hogy sugárzásveszély nem áll fenn, később Gorbacsov személyes üzenet formájában nyugtatta meg a norvégokat és hasonló üzenetet küldött Washingtonba, valamint Londonba is. A hajótest 1500 — 1600 méter, mélységben fekszik a tenger fenekén, valószínűleg darabokra törve. Katonai szakértők azt találgatják, vajon a nukleáris interkontinentális rakéták állják-e, vagy állták-e a víz irtózatos nyomását? Egy tény: 42 ember életét vesztette. A TASSZ- iroda jelentése szerint a 69 főnyi legénység közül csak 27- et sikerült megmenteni. A terroristák elleni megtorlás évfordulója dúljanak a gépek. A hadművelet végrehajtása mesteri volt, minimális amerikai áldozatot követelt. És ami még fontosabb, elérte kitűzött célját, Kadhafi jó két évre befogta a száját, sőt jóideig a rábizonyítható terrorcselekedetektől is tartózkodott. Örökké azonban ez sem tart. Ő látta el az ír terroristákat plasztik robbanóanyagokkal, a legmodernebb automata fegyverekkel és talán rakétákkal is. És nagyon valószínű, hogy az ő keze volt a PAN AM 103-as járatának múlt decemberi tragédiájában is. A terrorcselekedetek tavaly felszaporodtak, 856 esetet tartott nyilván az amerikai külügyminisztérium, ez 653 emberi életet követelt. Talán ideje lenne emlékezni arra, hogy a terroristák elleni visszaütés a leghatásosabb módja a terror fékezésének. Még jobb lenne a tűzfészek felszámolása. Erre lenne halvány remény. Líbia déli szomszédja, Chad ura, Hussein Habré, aki ellen Kadhafi hadat viselt és vesztett, líbiai ellenzékiekből csapatot szervezett és saját katonáival megerősítve fenyegetést jelent Kadhafi számára. Eddig ő volt az aki szomszédait felforgatással fenyegette. Április 15-én volt a három éves évfordulója Ronald Reagan rendeletének az amerikai jelrepülőgépek Líbia elleni támadásának, Kadhafi terrorcsekelményeinek megtorlásául. — Franciaország nem engedélyezte légiterületének használatát. Margaret Thatcher hozzájárult, hogy a brit területen levő bázisokról in-