Lungo Drom, 1996 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
p Ramotogiat K“*0 Szekszéro Mit hoz a jövő? Ismét eljött egy új év. Egy évvel öregebbek lettünk. Repülnek az évek, és csak bízni tudunk abban, hogy az új év majd színesebb, eredményekben gazdagabb lesz, mint a többi volt. Úgy a szegény emberek, mint a gazdag és a középréteg számára. Bár ez csak álom, mert a múlt sem volt valami rózsás, akkor biztosan a jövő sem lesz jobb, mint a többi volt. Bár bízom és mindannyian bízunk benne. Amíg bízni tudunk, addig nincs baj, és úgy érzem, most még talán lehet bízni. Hátha azoknak az embereknek az élete is megváltozik, akik az utcán, az állomásokon laknak és ott is alszanak. A munkanélküliségen is jó lenne, ha a jövőben tudnának segíteni az emberek. Mert egyre több a munkanélküli az országban. Persze ez nemcsak nálunk van így, hanem más országokban is. Ez egy 17 éves lány kérése lenne a jövőtől és gondolom, még sok más mindenkié is. Címlapon: Hargitai Lajos felvétele Szerintem ezek a legfontosabb dolgok ahhoz, hogy az emberiség el tudja tartani magát és a családját. Mert olyan szívszorító látvány, ha az ember megy az utcán, és úton-útfélen csak hajléktalan embereket lát. A pénztelenség, az éhezés ezt teszi mindenkivel. Kiszorulnak az emberek az utcára, és ott vannak egész nap, sőt talán még ott is alszanak. Ez bizony borzasztó még nekünk is, akkor nekik milyen rossz lehet?! Remélem és kívánom, hogy a jövőben az ő gondjuk is megoldódik és jobb lesz, mint volt. Ezúton szeretnék mindenkinek nagyon boldog, eredményekben gazdag és színesebb új évet kívánni! Rácz Zsuzsanna Jánoshida ■f 13 wnd) Könyvtára V/u 1OSTAFORDULT .......1 VAL 1...............1 ROMA LAP Megjelenik havonta a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal támogatásával Kiadja: az „Oktatási és Továbbképzési Központ” Alapítvány 5000 Szolnok, Szapán út 19. Telifax: (56) 420-110, tel.: |60| 587-293 Főszerkesztő: Paksi Éva Szerkesztő: Csillei Béla Tervezőszerkesztő: Pozsa József Fotóriporter: Hargitai Ilajos Felelős kiadó: Farkas Flórián Nyomdai munkák: REPRÓ STÚDIÓ Nyomdaipari Egyéni Cég, Verseghy Nyomda Kft. Szolnok ISSN 1216-982 X A nem kért kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza! 2 „LUNGO DROM” Enciklopédia BERKI FLÓRIS (1855-1893) Berki Flóris 1855-ben született a Nógrád megyei Szécsényben. Apja szintén zenész volt. Szülei 7 éves korában iskolába adták, ahol mindig jól tanult. Tanítót tartottak számára a kotta tanítására, és Flóris ebben is bámulatos haladást tett. 14 éves korában már a szécsényi zenekarnál volt, s 15 éves korában ő volt ott a legjobb prímás. 17 évesen elment Kecskemétre, az akkor híres Balog Andris bandájához praktizálni, itt a legszebb klasszikus darabokat sajátította el. Kecskemétről elmenve, 8 vagy 10 évig járkált az egyik híres zenekartól a másikhoz. 1881-ben Balog Károly bandájával kinn járt Oroszországban és az orosz cár előtt is játszottak, mikor is a legmagasabb elismerésben részesültek. Ebben nagy része volt Berki Flórisnak is, mert ő a cár előtt szólóban játszott. Oroszországból visszatérve, Rozsnyón telepedett le, és nemcsak gyönyörű játékával nyerte meg a rozsnyói közönséget, hanem tapintatosságával, finom modorával és kiváló műveltségével is. Belátva hiányos neveltetését, saját szorgalmából megtanult franciául és németül. Értékes könyvtárral rendelkezett. Berki Flóris állandó udvari zenésze volt Andrássy Manó grófnak, ha az a betléri kastélyban tartózkodott, ő muzsikált. A gróf két lányának lakodalmán is. Ez alkalommal Zichy Géza gróf, az Operaház volt intendánsa, a főúri társaság előtt nyilvánosan megdicsérte kitűnő játékát. A 80-as évek elején Milán, volt szerb király Andrássy Manó gróf vendége volt az ősrégi krasznahorkai várban. A vár lovagtermében adott ebédnél is Berki Flóris játszott. Amikor Károly Lajos királyi herceg a 80-as évek végén a dobsinai jégbarlangot meglátogatta, a szulovai vadászkastélyban időző Andrássy grófok Berkit vitték oda. Pompás játékát tízszeresen visszhangozta a barlang nagy korcsolyázóterme. Később az ebédnél is játszott, s a királyi herceg személyesen fejezte ki elismerését. Ha Koburg Fülöp herceg évenként Gömörbe jött vadászni, rendesen Flórist hívták meg a pohorelai vadászkastélyba (Koháry háza). Egy ilyen alkalommal Rudolf trónörökös előtt is játszott. Mikor Berki a rozsnyói mulatságokon vagy a feketehegyi fürdővendégeknek muzsikált, álla alá vette hegedűjét, s körüljártatta sasszemeit a nagyközönségen, szinte le lehetett olvasni az arcáról, hogy miben fő a feje: búsítani akar-e vagy vigasztalni? Sokszor, ha hölgyközönség volt együtt nagyobb számban, kiválasztott közülük egyet és láthatólag annak játszott, annak az egynek, kiről le nem vette tekintetét. Kevés cigány játszott úgy magyar nótát, mint ahogyan Flóris az ő nótáit. Ha azután rátette a hangfogót a hegedűjére, összeszaladt az egész fürdőközönség, mert ilyenkor volt még csak elemében... (Csemer Géza: Habiszti) 1996. január