Lungo Drom, 1996 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

p Ramotogiat K“*0 Szekszéro Mit hoz a jövő? Ismét eljött egy új év. Egy évvel öregebbek lettünk. Repülnek az évek, és csak bízni tudunk abban, hogy az új év majd színesebb, eredmények­ben gazdagabb lesz, mint a többi volt. Úgy a szegény emberek, mint a gazdag és a középréteg számára. Bár ez csak álom, mert a múlt sem volt valami rózsás, akkor biztosan a jövő sem lesz jobb, mint a többi volt. Bár bízom és mindannyian bízunk benne. Amíg bízni tudunk, addig nincs baj, és úgy érzem, most még talán le­het bízni. Hátha azoknak az emberek­nek az élete is megváltozik, akik az utcán, az állomásokon laknak és ott is alszanak. A munkanélküliségen is jó lenne, ha a jövőben tudnának segíteni az emberek. Mert egyre több a mun­kanélküli az országban. Persze ez nemcsak nálunk van így, hanem más országokban is. Ez egy 17 éves lány kérése lenne a jövőtől és gondolom, még sok más mindenkié is. Címlapon: Hargitai Lajos felvétele Szerintem ezek a legfontosabb dol­gok ahhoz, hogy az emberiség el tud­ja tartani magát és a családját. Mert olyan szívszorító látvány, ha az em­ber megy az utcán, és úton-útfélen csak hajléktalan embereket lát. A pénztelenség, az éhezés ezt teszi min­denkivel. Kiszorulnak az emberek az utcára, és ott vannak egész nap, sőt talán még ott is alszanak. Ez bizony borzasztó még nekünk is, akkor ne­kik milyen rossz lehet?! Remélem és kívánom, hogy a jövő­ben az ő gondjuk is megoldódik és jobb lesz, mint volt. Ezúton szeretnék mindenkinek nagyon boldog, ered­ményekben gazdag és színesebb új évet kívánni! Rácz Zsuzsanna Jánoshida ■f 13 wnd) Könyvtára V/u 1OSTAFORDULT .......1 VAL 1...............1 ROMA LAP Megjelenik havonta a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal támogatásával Kiadja: az „Oktatási és Továbbképzési Központ” Alapítvány 5000 Szolnok, Szapán út 19. Telifax: (56) 420-110, tel.: |60| 587-293 Főszerkesztő: Paksi Éva Szerkesztő: Csillei Béla Tervezőszerkesztő: Pozsa József Fotóriporter: Hargitai Ilajos Felelős kiadó: Farkas Flórián Nyomdai munkák: REPRÓ STÚDIÓ Nyomdaipari Egyéni Cég, Verseghy Nyomda Kft. Szolnok ISSN 1216-982 X A nem kért kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza! 2 „LUNGO DROM” Enciklopédia BERKI FLÓRIS (1855-1893) Berki Flóris 1855-ben született a Nógrád megyei Szécsényben. Apja szintén zenész volt. Szülei 7 éves ko­rában iskolába adták, ahol mindig jól tanult. Tanítót tartottak számára a kot­ta tanítására, és Flóris ebben is bámu­latos haladást tett. 14 éves korában már a szécsényi zenekarnál volt, s 15 éves korában ő volt ott a legjobb prímás. 17 évesen elment Kecskemétre, az akkor híres Balog Andris bandájához praktizál­ni, itt a legszebb klasszikus darabo­kat sajátította el. Kecskemétről el­­menve, 8 vagy 10 évig járkált az egyik híres zenekartól a másikhoz. 1881-ben Balog Károly bandájá­val kinn járt Oroszországban és az orosz cár előtt is játszottak, mikor is a legmagasabb elismerésben része­sültek. Ebben nagy része volt Berki Flórisnak is, mert ő a cár előtt szóló­ban játszott. Oroszországból visszatérve, Rozs­nyón telepedett le, és nemcsak gyö­nyörű játékával nyerte meg a rozs­­nyói közönséget, hanem tapintatos­ságával, finom modorával és kiváló műveltségével is. Belátva hiányos neveltetését, saját szorgalmából megtanult franciául és németül. Ér­tékes könyvtárral rendelkezett. Berki Flóris állandó udvari zené­sze volt Andrássy Manó grófnak, ha az a betléri kastélyban tartózko­dott, ő muzsikált. A gróf két lányá­nak lakodalmán is. Ez alkalommal Zichy Géza gróf, az Operaház volt intendánsa, a főúri társaság előtt nyilvánosan megdi­csérte kitűnő játékát. A 80-as évek elején Milán, volt szerb király And­rássy Manó gróf vendége volt az ős­régi krasznahorkai várban. A vár lo­vagtermében adott ebédnél is Berki Flóris játszott. Amikor Károly Lajos királyi her­ceg a 80-as évek végén a dobsinai jégbarlangot meglátogatta, a szulo­­vai vadászkastélyban időző And­rássy grófok Berkit vitték oda. Pom­pás játékát tízszeresen visszhangoz­ta a barlang nagy korcsolyázóterme. Később az ebédnél is játszott, s a királyi herceg személyesen fejezte ki elismerését. Ha Koburg Fülöp herceg éven­ként Gömörbe jött vadászni, rende­sen Flórist hívták meg a pohorelai vadászkastélyba (Koháry háza). Egy ilyen alkalommal Rudolf trónörökös előtt is játszott. Mikor Berki a rozsnyói mulatságokon vagy a feketehegyi fürdővendégeknek muzsikált, álla alá vette hegedűjét, s körüljártatta sas­szemeit a nagykö­zönségen, szinte le lehetett olvasni az arcáról, hogy miben fő a feje: bú­­sítani akar-e vagy vigasztalni? Sokszor, ha hölgyközönség volt együtt nagyobb számban, kiválasz­tott közülük egyet és láthatólag an­nak játszott, annak az egynek, kiről le nem vette tekintetét. Kevés ci­gány játszott úgy magyar nótát, mint ahogyan Flóris az ő nótáit. Ha az­után rátette a hangfogót a hegedűjé­re, összeszaladt az egész fürdőkö­­­zönség, mert ilyenkor volt még csak elemében... (Csemer Géza: Habiszti) 1996. január

Next