Phralipe, 1993 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
Megkérdezem Önt is Beszélgetés Péli Tamás országgyűlési képviselővel A ,Megkérdezem Önt is" sorozatomban csupa olyan általam régóta ismert, de valamiképpen a közélet területére sodródó, közéleti tevékenységet folytató személyeket, tisztségviselőket kérdeztem meg a cigányság létsorsát forszírozó interjúim kapcsán, akik - noha nem cigányok - tevékenységükkel nagyban hozzájárulhatnak a roma társadalom sorsának jobbra fordítása érdekében kifejtett önszerveződő tevékenységünkhöz. E sorozatomban mostanára jutottam el oda, hogy roma közéleti személyiségeket is megkérdezzek. Elsőnek Hága Antónia szabaddemokrata képviselővel beszélgettem, ezúttal Péli Tamást kérdezem, aki az országgyűlési választások után csaknem két évvel később került a parlamentbe, a Magyar Szocialista Párt listáján. S mivel beszélgetésünk szerteágazónak ígérkezik (úgy illene, hogy én ,,csupán” kérdezzek, Péli Tamás pedig válaszoljon), kötetlen eszemcserét ajánlok ezért, mégpedig úgy, hogy - mert van miről - vitatkozzunk is. Péli Tamás, mit szólsz ehhez? Beleegyezel? Bele. Már csak azért is, mert így több szempont kerülhet a nyilvánosság elé, ami feltétlenül segítheti az informálódást. - Így van, Tamás, s mivel te magad is roma ember vagy, én pedig roma újságíró, aki él-hal az információkért, együtt van minden ahhoz, hogy ebből egy jó találkozó sikeredjen. Hogy te ki vagy, mi vagy, arról ne beszéljünk, mert azt - hírneves festőművész lévén - mindenki tudja. Helyette vágjunk bele mindjárt a közepébe. 1990 őszén, Balogh Attila cigány költő egyetemi színpadbeli költői estjén, enyhe szemrehányással illettelek szocialista párti képviselő-jelöltséged miatt. Nincs okom ennek kapcsán így utólag mentegetőznöm, pláne, ha hozzátesszük, hogy 1990 őszén még igen közeli volt az az MSZMP-s korszak, amelynek romjaiból ugyan új párt sarjadt elő, de amelyről még nem tudhattuk - én legalábbis nem láttam világosan -, hogy ez a párt - tehát az MSZP - már nem az a párt, amelynek dicstelen történelme 1989 nyarán befejeződött. Szemrehányást tehát akkor, 1990 őszén, mint jelöltnek tettem Ma képviselő vagy, így utólag, esztendők múltával, mit gondolsz arról a megjegyzésemről? Azt, hogy igazságtalan voltál. Szabaddemokrata képviselőjelöltséged miatt tehettem volna neked szemrehányást én is. Másodszor: én akkor azt mondtam neked, amit most is mondok, hogy szerintem a cigányság érdekeit a baloldalon jobban meg tudom védeni. Egyébként érdekes - hadd mondjam el én vallásos ember vagyok, református. Sokszor mondtam azt, hogy az izmusokban nem hiszek. Egy izmus volt, ami sokáig ült a nyakamon, illetve kettő, az egyik a kommunizmus, a másik az alkoholizmus. Egy időben szabadultam meg mind a kettőtől. A festészetben sem követtem semmiféle izmust. A hivatalokat, meg a hivatalnokokat, meg az összes ezekkel kapcsolatos dolgokat mindig hátráltató tényezőknek fogtam fel, és ha tehettem, menekültem ezek elől. Ennek ellenére, azt kell, hogy mondjam, végül is hivatalnok lettem, de hál' istennek, nem állami. Abban a pillanatban, amikor számomra kiderült, hogy a baloldalon becsületesebb eszközökkel, tehát nem a hatalom adta lehetőségeken keresztül, politizálva védhetem a cigányság érdekeit, a jelöltséget el kellett vállalnom. Az a tény, hogy egy kicsit valahol ellenzéki lehetek, engem mindig is erősen ambicionált. A cigány értelmiségnek, ha lesz ilyen valaha, eleget kell majd tenni a kihívásoknak, fel kell majd állni és küzdenie kell. Persze, ha az erősebb oldalára áll, akkor az nem kunszt. 1989-ben a napnál világosabb volt, hogy az MSZP nem jut kormányra. Ezért érdekelt és izgatott engem, hogy ennek a pártnak legyek a listáján, mert tudtam, így ellenzéki maradok. A cigányság kilencven százaléka egyébként is becsületes, két kezével dolgozó munkavállalónak számít. Bár ezt a szót, hogy munkavállaló, nem szeretem, mert azt sugallja, hogy vállalkozó. A nagy túrót! A cigányság munkásosztály. A kategóriákat tehát, mint például hogy osztályok, nem lehet kitörölni a szótárakból. Ezek a fogalmak jó találmányok. Áttekinthetőbbé teszik a struktúrát. Persze az, hogy van munkásosztály, van uralkodó osztály, hogy vannak kizsákmányolók és vannak kizsákmányoltak, a jelenlegi hatalomra nézve nem hízelgő megfogalmazások. Nem vonzóak. Mert nem szuggerálják sem a demokráciát, sem a liberalizmust. De mivel az előbb elmondottak léteznek, ettől még a liberalizmusnak is és a demokráciának is vannak esélyei. - 1990 őszén, azon az egyetemi színpadbeli esten azt mondtad nekem, hogy téged fölkértek erre a szerepre. Azt mondtad, a szocialisták kifejezetten kérték, hogy velük tarts, és hogy ezt te megtiszteltetésnek vetted. Kérdezem ha más párt is .