Phralipe, 1993 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

Megkérdezem Önt is Beszélgetés Péli Tamás országgyűlési képviselővel A ,Megkérdezem Önt is" sorozatomban csupa olyan­­ általam régóta ismert, de valamiképpen a közélet területére sodródó, közéleti tevékenységet folytató személyeket, tisztségviselőket kérdeztem meg a cigányság létsorsát forszírozó interjúim kapcsán, akik - noha nem cigányok - tevékeny­ségükkel nagyban hozzájárulhatnak a roma tár­sadalom sorsának jobbra fordítása érdekében ki­fejtett önszerveződő tevékenységünkhöz. E soro­zatomban mostanára jutottam el oda, hogy roma közéleti személyiségeket is megkérdezzek. Első­nek Hága Antónia szabaddemokrata képviselővel beszélgettem, ezúttal Péli Tamást kérdezem, aki az országgyűlési választások után csaknem két évvel később került a parlamentbe, a Magyar Szo­cialista Párt listáján. S mivel beszélgetésünk szer­teágazónak ígérkezik (úgy illene, hogy én ,,csu­pán” kérdezzek, Péli Tamás pedig válaszoljon), kötetlen eszemcserét ajánlok ezért, mégpedig úgy, hogy - mert van miről - vitatkozzunk is. Péli Tamás, mit szólsz ehhez? Beleegyezel?­­ Bele. Már csak azért is, mert így több szem­pont kerülhet a nyilvánosság elé, ami feltétlenül segítheti az informálódást. - Így van, Tamás, s mivel te magad is roma ember vagy, én pedig roma újságíró, aki él-hal az információkért, együtt van minden ahhoz, hogy ebből egy jó találkozó sikeredjen. Hogy te ki vagy, mi vagy, arról ne beszéljünk, mert azt - hírneves festőművész lévén - mindenki tudja. Helyette vágjunk bele mindjárt a közepébe. 1990 őszén, Balogh Attila cigány költő egyetemi színpadbeli költői estjén, enyhe szemrehányással illettelek szocialista párti képviselő-jelöltséged miatt. Nincs okom ennek kapcsán így utólag mentegetőznöm, pláne, ha hozzátesszük, hogy 1990 őszén még igen közeli volt az az MSZMP-s korszak, amelynek romjaiból ugyan új párt sarjadt elő, de amelyről még nem tudhattuk - én legalábbis nem láttam világosan -, hogy ez a párt - tehát az MSZP - már nem az a párt, amelynek dicstelen történelme 1989 nyarán befejeződött. Szemrehányást tehát akkor, 1990 őszén, mint jelöltnek tettem Ma kép­viselő vagy, így utólag, esztendők múltával, mit gondolsz arról a megjegyzésemről?­­ Azt, hogy igazságtalan voltál. Szabaddemok­rata képviselőjelöltséged miatt tehettem volna neked szemrehányást én is. Másodszor: én akkor azt mondtam neked, amit most is mondok, hogy szerintem a cigányság érdekeit a baloldalon job­ban meg tudom védeni. Egyébként érdekes - hadd mondjam el én vallásos ember vagyok, református. Sokszor mondtam azt, hogy az izmu­sokban nem hiszek. Egy izmus volt, ami sokáig ült a nyakamon, illetve kettő, az egyik a kommu­nizmus, a másik az alkoholizmus. Egy időben szabadultam meg mind a kettőtől. A festészetben sem követtem semmiféle izmust. A hivatalokat, meg a hivatalnokokat, meg az összes ezekkel kapcsolatos dolgokat mindig hátráltató tényezők­nek fogtam fel, és ha tehettem, menekültem ezek elől. Ennek ellenére, azt kell, hogy mondjam, vé­gül is hivatalnok lettem, de hál' istennek, nem állami. Abban a pillanatban, amikor számomra kiderült, hogy a baloldalon becsületesebb eszkö­zökkel, tehát nem a hatalom adta lehetőségeken keresztül, politizálva védhetem a cigányság érde­keit, a jelöltséget el kellett vállalnom. Az a tény, hogy egy kicsit valahol ellenzéki lehetek, engem mindig is erősen ambicionált. A cigány értelmi­ségnek, ha lesz ilyen valaha, eleget kell majd ten­ni a kihívásoknak, fel kell majd állni és küzdenie kell. Persze, ha az erősebb oldalára áll, akkor az nem kunszt. 1989-ben a napnál világosabb volt, hogy az MSZP nem jut kormányra. Ezért érdekelt és izgatott engem, hogy ennek a pártnak legyek a listáján, mert tudtam, így ellenzéki maradok. A cigányság kilencven százaléka egyébként is be­csületes, két kezével dolgozó munkavállalónak számít. Bár ezt a szót, hogy munkavállaló, nem szeretem, mert azt sugallja, hogy vállalkozó. A nagy túrót! A cigányság munkásosztály. A kate­góriákat tehát, mint például hogy osztályok, nem lehet kitörölni a szótárakból. Ezek a fogalmak jó találmányok. Áttekinthetőbbé teszik a struktú­rát. Persze az, hogy van munkásosztály, van uralkodó osztály, hogy vannak kizsákmányolók és vannak kizsákmányoltak, a jelenlegi hatalom­ra nézve nem hízelgő megfogalmazások. Nem vonzóak. Mert nem szuggerálják sem a demokrá­ciát, sem a liberalizmust. De mivel az előbb el­mondottak léteznek, ettől még a liberalizmusnak is és a demokráciának is vannak esélyei. - 1990 őszén, azon az egyetemi színpadbeli es­ten azt mondtad nekem, hogy téged fölkértek erre a szerepre. Azt mondtad, a szocialisták kifejezet­ten kérték, hogy velük tarts, és hogy ezt te meg­tiszteltetésnek vetted. Kérdezem ha más párt is .

Next