Comitatus, 1994. január-december (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994-06-01 / 6. szám

COMITATUS Arcképcsarnok 1994. június T-v *r/ • XT­ /1 a Munkahelye: Somogy megyei On-Dr. Várszegi Erzsébet Kormányzati Hivatal Beosztása: testületi ügyek főtaná­csosa községi vb-titkárként, majd járási hivatal el­nökeként, illetve a megyei tanácsnál a törzs­kari feladatokhoz tartozó vezetői beosztá­sokban. Ma is úgy érzem, hogy a gyakornoki időm meghatározta a pályámat. Ezen túl a szakma elsajátításában, és igazi köztisztviselővé válásomban nagyon sokat jelentettek a járási évek. Ott tanultam meg mindazt, ami fontos a közigazgatásban, ott ismerhettem meg az igazi kollektíva segítő erejét. Azóta is fontosnak tartom, hogy a kol­légáktól az ember ne szégyelljen tanulni. A munkatársak segítsége, megértése tette lehetővé, hogy levelező tagozaton elvégez­hettem Pécsett az Állam- és Jogtudományi Egyetemet. Eddigi munkámban voltak nehéz idősza­kok. De igaz, ha az ember egy-egy új felada­tot kap és azt örömmel végzi, elfelejti a ne­hézségeket. Volt a pályámnak rögös és sima szakasza egyaránt, azt hiszem, mindegyik szolgált tanulsággal. — Eddigi szakmai pályafutása során mire emlékszik vissza a legszívesebben, és mit csi­nálna másként, ha elölről kezdhetné? — A közigazgatásban eltöltött 37 év alatt sok átszervezésben volt részem. Ezeknél az okozott gondot számomra, ha az átszervezés vagy a korszerűsítés miatt régi munkatársak­tól kellett elköszönni. Mindig sokat jelentett és szívesen gondo­lok azokra a feladataimra és munkákra, ami­kor a települések problémáival foglalkozhat­tam és módom volt az ott dolgozók munkáját segíteni. Rengeteget tanultam tőlük is. Sokat . Azt hallottam Somogy megyében ön­­kormányzati szakmai körökben, ha szakmai kérdésben alapos és biztos választ szeretnék kapni a kérdésemre, akkor csak az „Erzsiké­hez ” forduljak! Vajon hogyan és mennyi idő alatt lehet szert tenni ekkora szakmai tekin­télyre ? — A szakma szeretete, annak élethivatás­ként­ választása és közel negyvenévi gyakor­lása, a kollégák munkájára való figyelés és segítésük teremti meg a „szakmai” tekin­télyt. De nagyon fontosnak tartom, hogy sze­resse az ember azt a munkát, amit végez. Én megszerettem és — nehézségei ellenére — még ma is szeretem a közigazgatást. Már a pályám kezdetén jóleső érzéssel töltött el, hogy amit végzünk, azt az emberekért, a ki­sebb és nagyobb közösségekért tesszük. A szó igazi értelmében mindig közszolgálat­nak tekintettem, s ma is annak tekintem ezt a munkát. Vallom, hogy szép szóval, ember­séggel, a mások gondjainak megértésével közel lehet jutni a polgárokhoz, így ők is megértik a hivatalnokot és nem csak „lélek­telen” bürokratának tekintik. — Mikor is tetszett a közigazgatási pályá­ra lépni? A szakma mai csúcsához vezető úton a rögös, vagy inkább a sima felületű szakaszok voltak többségben? — Tulajdonképpen a közigazgatás vala­mennyi lépcsőfokát megjártam. Mindvégig Somogy megyében dolgoztam. A Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban tett érettségi után 1957-ben a Lábodi Községhá­zán lettem gyakornok. Ezután dolgoztam 41

Next