Comitatus, 1994. január-december (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
COMITATUS Arcképcsarnok 1994. június T-v *r/ • XT /1 a Munkahelye: Somogy megyei On-Dr. Várszegi Erzsébet Kormányzati Hivatal Beosztása: testületi ügyek főtanácsosa községi vb-titkárként, majd járási hivatal elnökeként, illetve a megyei tanácsnál a törzskari feladatokhoz tartozó vezetői beosztásokban. Ma is úgy érzem, hogy a gyakornoki időm meghatározta a pályámat. Ezen túl a szakma elsajátításában, és igazi köztisztviselővé válásomban nagyon sokat jelentettek a járási évek. Ott tanultam meg mindazt, ami fontos a közigazgatásban, ott ismerhettem meg az igazi kollektíva segítő erejét. Azóta is fontosnak tartom, hogy a kollégáktól az ember ne szégyelljen tanulni. A munkatársak segítsége, megértése tette lehetővé, hogy levelező tagozaton elvégezhettem Pécsett az Állam- és Jogtudományi Egyetemet. Eddigi munkámban voltak nehéz időszakok. De igaz, ha az ember egy-egy új feladatot kap és azt örömmel végzi, elfelejti a nehézségeket. Volt a pályámnak rögös és sima szakasza egyaránt, azt hiszem, mindegyik szolgált tanulsággal. — Eddigi szakmai pályafutása során mire emlékszik vissza a legszívesebben, és mit csinálna másként, ha elölről kezdhetné? — A közigazgatásban eltöltött 37 év alatt sok átszervezésben volt részem. Ezeknél az okozott gondot számomra, ha az átszervezés vagy a korszerűsítés miatt régi munkatársaktól kellett elköszönni. Mindig sokat jelentett és szívesen gondolok azokra a feladataimra és munkákra, amikor a települések problémáival foglalkozhattam és módom volt az ott dolgozók munkáját segíteni. Rengeteget tanultam tőlük is. Sokat . Azt hallottam Somogy megyében önkormányzati szakmai körökben, ha szakmai kérdésben alapos és biztos választ szeretnék kapni a kérdésemre, akkor csak az „Erzsikéhez ” forduljak! Vajon hogyan és mennyi idő alatt lehet szert tenni ekkora szakmai tekintélyre ? — A szakma szeretete, annak élethivatásként választása és közel negyvenévi gyakorlása, a kollégák munkájára való figyelés és segítésük teremti meg a „szakmai” tekintélyt. De nagyon fontosnak tartom, hogy szeresse az ember azt a munkát, amit végez. Én megszerettem és — nehézségei ellenére — még ma is szeretem a közigazgatást. Már a pályám kezdetén jóleső érzéssel töltött el, hogy amit végzünk, azt az emberekért, a kisebb és nagyobb közösségekért tesszük. A szó igazi értelmében mindig közszolgálatnak tekintettem, s ma is annak tekintem ezt a munkát. Vallom, hogy szép szóval, emberséggel, a mások gondjainak megértésével közel lehet jutni a polgárokhoz, így ők is megértik a hivatalnokot és nem csak „lélektelen” bürokratának tekintik. — Mikor is tetszett a közigazgatási pályára lépni? A szakma mai csúcsához vezető úton a rögös, vagy inkább a sima felületű szakaszok voltak többségben? — Tulajdonképpen a közigazgatás valamennyi lépcsőfokát megjártam. Mindvégig Somogy megyében dolgoztam. A Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban tett érettségi után 1957-ben a Lábodi Községházán lettem gyakornok. Ezután dolgoztam 41