Confessio, 2002 (26. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 3. szám - TANÚSÁG - Hegyi-Füstös István: Világosság, szabadság, szövetség. Igehirdetés Vargha Domokos ravatalánál

57 HEGYI-FÜSTÖS ISTVÁN Világosság, szabadság, szövetség Igehirdetés Vargha Domokos ravatalánál - Alapigék: Zsolt: 27,1;­5,14 Márk 4,21 Máté 5,16 Gyászoló Testvéreim, énekeljük 464. dicséretünket, a finn nemzeti ébredés szép lelki énekét: „Jöjj, Királyom, Jézusom!” „ Midőn a roncsolt anyagon Diadalmas lelked megállt, Megnézve bátran a halált, Hittel reménnyel gazdagon Indult nem földi utakon, Egy volt közös szent vigaszunk, A lélek él. Találkozunk!” A mi Vargha Domokosunk kedves költőjének, Arany Jánosnak sorai jutottak eszembe ez év április 7-én, amikor a Kossuth Rádió sugárzásában letette élőszóval mondott „Névjegyét” nemzetünk képzeletbeli asztalára. Oda, ahová már ennek előtte sorban le­tette sok-sok remekelt írását, életművét... Ahová úgy egy hónapra rá a gyászjelentése is, fájdalom - mint egy záradék - oda került. íme, egy fejedelmien gazdag élet vége! Drága Magdus, Hitvese az elhunytnak, szeretett elárvult Család, végső tisztességet tévő, gyászoló Gyülekezet. Ha itt most nékem félbe kellene szakasztanom a mondandómat, nem tudtam volna vállalni ezt a roskasztóan nehéz, fájdalmasan szép és megtisztelő szolgálatot, szívbéli jó barátom búcsúztatását. Rábíztam volna ezt más tisztelőkre, akik nyilván tudom, kész szívvel megtették volna ezt. És meg is teszik. De megtöröm a csendet, szólok, mert az a néhány mondat, ami következik - hitem szerint több, mint emlékezés, vigasztalóbb, mint az emberi részvétnyilvánítás. Mert égi üzenet: Jóhír, Ige, Evangélium. - írva található ez abban a szentírási szakaszban, amely Vargha Domokos naponként való bibliaolvasási rendjében - egyfelől elköltözése napján, másfelől most, temetése alkalmával­­ volt és van soron. Az Ótestamentumból a 27. zsoltár hitvallás tétele: „Az Úr az én világosságom és szabadítom, kitől féljek, az Úr én lelkemnek erőssége, kitől rettegjek? Mert elröjt engem az ő sátorában, a veszedelemnek napján elröjt engemet az ő sátorának titkos helyén és a kő­sziklára felemel engemet. Várjad az Urat és légy erős, és megerősíti a te szívedet, várjad az Urat!" - Jézus Krisztus szava pedig így szól az Újszövetségből: „Avagy azért hozzák-e elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Avagy nem azért-é, hogy a gyertyatartó­ba tegyék? " (Márk 4,21„ Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat! ” (Máté 5,16) Van Vargha Domokosnak egy könyve a sok nagyszerű közül, amely a gyerekek köré­ben igen kedvelt: Jó játék a fény, az árnyék. Ebben játszi könnyen, olvasmányosan rá­mutat arra, mindennapi életünkben milyen alapvetően fontos a fény szerepe, mennyi kár­ral, sőt tragédiával járhat a világosság hiánya. Vigasztalásunk két alapigéjében - mind az Ótestamentumban, mind az Újszövetségben - kulcsszóként emelkedik ki a fénybe öltö­zött mennybéli Úr Isten sugárzó felsége, továbbá az egyszerű­ nagyszerű kép: a repeső gyertyaláng lobogása. Jézus Krisztus egyfelől jómagáról mondja: „Én vagyok a világ vi­lágossága”, másfelől övéit tünteti ki ezzel: „Ti vagytok a világ világossága”. Az elsőből

Next