Confessio, 2006 (30. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 2. szám - SZÉPMÍVESSÉG - Jókai Anna: Makkai Ádám köszöntése 70. születésnapja alkalmából

JÓKAI ANNA Makkai Ádám köszöntése 70. születésnapja alkalmából 2005. december 16-án, Budapesten a Fészek Klubban - a Magyar Írószövetség ál­tal rendezett ünnepségen - köszöntötték Makkai Ádámot 70. születésnapja alkalmából. Az ünnepi program élén Jókai Anna méltatta a polihisztor költőt, műfordítót és nyel­vészt. Az ünnepelt műveiből Jancsó Adrienne, Lovász Irén, Papp János és Szűcs Ildikó előadó- és színművészek szólaltattak meg egy-egy részletet. Majd Bü­ky László iroda­lomtörténész professzor beszélgetett a költővel, aki végül feleségével, a neves poétával, Arany Ágnessel együtt klasszikus költőink verseit adta elő magyarul és angolul, Makkai Ádám fordításában. Makkai Ádám születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Középkeresztje ki­tüntetésben részesült, melyet a köztársasági elnök megbízásából Simonyi András, Ma­gyarország washingtoni nagykövete nyújtott át neki Chicagóban. A Confessio Szerkesztősége Jókai Anna élőszóban elhangzott köszöntőjével tiszte­leg Makkai Ádám, az egyetemes magyar irodalom jeles képviselője előtt, születésnapja alkalmából. Egyúttal hálával emlékezik édesanyjára, Ignácz Rózsára, aki a Confessio megalapításától - 1979-ben történt váratlan­­ haláláig a szerkesztőbizottság tagja volt. (­ A Szerk.) 1956-ban egy-két kötettel a hóna alatt, mint Ignácz Rózsa szeretett fia, el­ment, hogy egy szerencsésebb létet próbáljon élni, és onnan próbáljon szolgálni a hazájának. Úgy adta a sors, hogy valamikor 1956 nyarán mi még beszélgettünk is Makkai Ádámmal; én akkor még nem voltam író, eléggé sorsüldözött fiatal­asszonyként találkoztunk. Ő olvasta néhány próbálkozásomat, én pedig annyit tudtam róla, hogy egy rendkívül értékes, nagyon fiatal embert fog elveszíteni az ország. Azóta sok minden történt. Ádámmal körülbelül tíz-tizenkét évvel ezelőtt vettük fel újra a kapcsolatot. Elsősorban azt szeretném mondani a kedves ünneplő közönségnek, hogy soha nem felejtette el azokat az erdélyi és magyarországi gyökereket, ahonnan indult, és még egy nagyon fontos dolog: ma, amikor olyan világban élünk, hogy ha va­laki kimegy féléves ösztöndíjjal Amerikába, hazajőve tüntető jelleggel töri a ma­gyart, vagy ha nem, akkor, minthogyha úgy volna illendő, belesző egy-két ide­gen kifejezést, bizonyítván, hogy mennyire tudja azt a másik nyelvet. Lesz még alkalmuk arra, hogy Ádámot ma este hallgassák; elbűvölő az a nyelvi készség, amivel beszéli a mi csodálatos nyelvünket. Soha senki meg nem mondaná, hogy ez az ember, az Illinois-i Állami Egyetem chicagói karának nyelvészprofesszora, a hongkongi egyetem vendégtanára - akinek országokat, földrészeket ívelt át a nyelvészeti munkássága - mindent tud legalább tíz nyelvről a világban, de egyet biztosan, hogy az a nyelv, az ő anyanyelve, amiről az édesanyja úgy írt, hogy „Anyanyelve magyar”, az mindennél fontosabb. Nemcsak, hogy nem felejtette el ezt a nyelvet, hanem mesterien műveli is. Azt mondhatnánk, hogy olyan költő Ádám, akinek a költészetében egyszerre van jelen a racionalitás, és ugyanakkor az a transzcendencia, ami nélkül élni - hitem és tudásom szerint - nem lehet. Az is igaz, hogy a valóban transzcendens költészet, az igazában spirituális világlátás mindig racionális, tudniillik nem csak az a racionalitás, amit itt ebben az eléggé 43

Next