Corvina, 1903 (26. évfolyam, 1-36. szám)

1903-01-10 / 1. szám

1 IM 1 3 CORV­INA Áttérve magának a javaslatnak méltatására, meggyőződésem az, hogy a javaslattal azt a célt, hogy a vevőt, illetve a kis­embert megóvjuk a mindennemű visszaélések ellen, elérni nem lehet; azok a dispositiók pedig, melyek célja, hogy az eladót az ő nagy kockázataiban megvédjük, a gyakorlati életben a vevők rovására való kizsákmányolás eszkö­zeivé lesznek. Az eladóra nézve úgy áll a helyzet, mint azt a Magyar Jogászegylet gyűlésén Vavrik Béla kúriai tanácselnök úr , méltósága igen találóan jellemezte, midőn az e javaslat alapjául szolgáló t­éziseket tárgyalták, hogy «erst geköpft und dann gehangen, dann gespiesst auf Eisenstangem­. A ve­vőre nézve pedig az fog bekövetkezni, hogy a részletüzlet minden nagyobb kockázatának, nehéz­ségének és megdrágulásának árát ő fogja meg­fizetni. Most már méltóztassék megengedni, hogy első­sorban az igazságügyminiszter úr jóindulatú kér­désére válaszoljak és megmondjam, miben sérelmes az előttünk fekvő javaslat specializer a könyvárusi részletüzletre nézve. Sérelmes első­sorban a 2. §., mely az ügynök jogkörét szabályozza. A könyvkereskedelemben a dolog természeténél fogva az ügy­n­ök éle üigy­­­erek szerzésével, tehát nem meg­kötésével vannak megbízva. A könyvkereskedő, aki az ügynököket, utazókat megrendelések gyűjtése végett kiküldi, nem mondhat le arról, hogy a beérkező megrendeléseket ő intézze el úgy az eladható árú minősége, valamint az egyes vevők megbízhatósága és hitelképessége szempontjából. Ha tehát nem ő maga intézi el a megrendelést, hanem az országban elszéledt utazó ügynökei, úgy ő nem is rendelkezik a saját üzlete felett, nem szabhatja meg annak ha­tárait és ki van téve annak, hogy többet ad el, mint amennyit szállítani akar, vagy mint ameny­nyit szállítani képes. Az ügynök igen sok esetben létrehozhat egy ügyletet oly műre, amelyet a könyvkereskedő egyáltalában nem is képes szállí­tani, mert hiszen könyvek néha el is szoktak fogyni. De ezenfelül a részletüzlet igen kockázatos hite­lezéssel is jár. A könyvkereskedőnek tehát, mielőtt bárkivel hitelüzletbe bocsátkozhatik, szorgos után­járással kell a vevő hitelképességét megtudakolnia, sőt a könyvkereskedők e tekintetben odáig mennek, hogy a vevők életviszonyait, tanulmányait, foglal­kozását, egyéni tisztességét még jobban szemügyre ve­szik, mint annak anyagi helyzetét, mert ebből tudja meg legfőképp, vájjon az illetőnek a megrendelt mun­kára szüksége van-e, nem luxuskiadást képez-e az rá nézve stb. Az ügynek nem lehet hivatva a hitelképesség elbírálására, sőt annak elbírálása sokszor az ő érdekeivel ellenkezik, de nem is ren­delkezik azon eszközök felett, melyek az ilyen el­bíráláshoz szükségesek. Igen helyesen mondta Elek Pál úr, hogy ezen paragraphusnak törvénybe ikta­tása az üzletvitelt a főnök kezéből az ügynök ke­zébe játszsza át, a főnököt saját üzletkörében mint­egy depossedálja. A 2. §-nak 2. bekezdése a gyakorlatban épen­séggel nem vihető keresztül, mert a kereskedő nem tudja, hogy acquiráló ügynöke kit fog felkeresni és így ezen 3. személyt nem értesítheti az ügynök törvényes jogkörének korlátozásáról. Ezen 2. §-ra nézve tehát a következő szöve­gezést vagyok bátor ajánlani: «Aki árurészletügy­letek szerzésével van megbízva, felhatalmazottnak tekintendő a megrendelés átvételére. A megrendelés alá­latot képez, melyre nézve az üzlettulajdonost meg­illeti a jog, hogy a megrendelést elfogadja vagy vissza­veti, de ha elfogadja, az ügylet úgy áll, ahogy az ügy­nök azt írásban megkötötte. Ha az árut az ügynök maga hozza vagy küldi a vevőnek, felhatalmazottnak tekintendő az ügylet megkötésére valamint foglaló és vételári részletek felvé­telére is.­­ Legyen szabad ezen §. kapcsán az ügynöki kér­désről, mely az egész áru-részletügyletnek legfőbb pontja, néhány szót elmondanom, különös tekintettel arra, hogy a könyvkereskedői részletügyletben visszaélések kizárólag az ügynöki téren történnek, ámbár ezek is nagyobbrészt nem a vevők, hanem az eladók kárára. Nézetem szerint az áru-részletüzlet mindennemű kinövéseit az ügynöki kérdésnek szabá­lyozásával lehetne megoldani. Nem azon a módon, hogy az ügynök felhatalmazottnak tekintessék, ha­nem oly iparrendészeti és közigazgatási intézkedések által akár a tisztességtelen versenyről alkotandó törvényben, akár a vándoriparról szóló törvényben, akár más megfelelő törvényben, amelyek szédelgő elemeknek működését lehetetlenné teszik. Mert arról igen­is lehet még vitatkozni, vajon a biztosítási ügynök vagy a kereskedelmi ügynök felhatalmazottnak tekintendő-e az ügylet megköté-i­sére, de arról, hogy a részletüzlet ügynöke felhatal­mazottnak nem tekinthető, arról vitatkozni egy­általán nem lehet, mert ezzel az intézkedéssel az üzlet­tulajdonos egész üzletét, egész árukészletét, egész va­gyonát, egész hitelét, üzlete kezelését, az afeletti ren­delkezést egyszerűen ügynökeinek adja kezébe. Meggyőződésem az, hogy az áru­részletüzlet ezen paragraphus mellett ügynököt többé nem fog­lalkoztathat és ezzel egyáltalán megszűnik, mert az áru-részletüzlet ügynök nélkül olyan, mint a vasút gépész nélkül, mint a gyár munkás nélkül, mint a színház színész nélkül. Az ügynök megválasztásánál szigort kifejteni, szóval arra törekedni, hogy az ügynöki kar ne legyen elárasztva selejtes elemekkel, ez az eladók­nak eddig is legfőbb érdekük volt, ezután is leg­főbb érdekük lesz. Szédelgő ügynöknek a solid részletüzlet nem veheti hasznát, mert a szédelgő ügynök a részletüzlet terén elsősorban az eladót károsítja meg, így tehát a vevőközönség, valamint a keres­kedők érdeke tényleg kívánatossá teszi az ügynöki kérdés szabályozását egy egységes javaslatban, mely az ügynököt oly jogkörrel és oly kötelezettségekkel ruházza fel, amelyeknél fogva működését mindig a törvényes megtorlás lehetősége irányítsa. Ügynök ne lehessen, csak hatósági bizonyítványnyal ellá­tott, feddhetetlen erkölcsű ember; az ügynök legyen köteles felhatalmazását a vevőnek minden egyes esetben felmutatni, legyen köteles az általa átvett rendelőlap szó szerinti másolatát a vevő­nek azonnal sajátkezű aláírásával mint ideigle­nes okiratot, illetve a rendelés átvételének igazo­lását kézbesíteni. Az ügynök ne legyen jogosítva ugyanazon szakmabeli több céget egyszerre kép­viselni , legyen eltiltva büntetés terhe alatt álügy­letek kötésétől, alügynökök foglalkoztatásától , attól, 3

Next