Corvina, 1903 (26. évfolyam, 1-36. szám)
1903-01-10 / 1. szám
1 IM 1 3 CORVINA Áttérve magának a javaslatnak méltatására, meggyőződésem az, hogy a javaslattal azt a célt, hogy a vevőt, illetve a kisembert megóvjuk a mindennemű visszaélések ellen, elérni nem lehet; azok a dispositiók pedig, melyek célja, hogy az eladót az ő nagy kockázataiban megvédjük, a gyakorlati életben a vevők rovására való kizsákmányolás eszközeivé lesznek. Az eladóra nézve úgy áll a helyzet, mint azt a Magyar Jogászegylet gyűlésén Vavrik Béla kúriai tanácselnök úr , méltósága igen találóan jellemezte, midőn az e javaslat alapjául szolgáló téziseket tárgyalták, hogy «erst geköpft und dann gehangen, dann gespiesst auf Eisenstangem. A vevőre nézve pedig az fog bekövetkezni, hogy a részletüzlet minden nagyobb kockázatának, nehézségének és megdrágulásának árát ő fogja megfizetni. Most már méltóztassék megengedni, hogy elsősorban az igazságügyminiszter úr jóindulatú kérdésére válaszoljak és megmondjam, miben sérelmes az előttünk fekvő javaslat specializer a könyvárusi részletüzletre nézve. Sérelmes elsősorban a 2. §., mely az ügynök jogkörét szabályozza. A könyvkereskedelemben a dolog természeténél fogva az ügynök éle üigyerek szerzésével, tehát nem megkötésével vannak megbízva. A könyvkereskedő, aki az ügynököket, utazókat megrendelések gyűjtése végett kiküldi, nem mondhat le arról, hogy a beérkező megrendeléseket ő intézze el úgy az eladható árú minősége, valamint az egyes vevők megbízhatósága és hitelképessége szempontjából. Ha tehát nem ő maga intézi el a megrendelést, hanem az országban elszéledt utazó ügynökei, úgy ő nem is rendelkezik a saját üzlete felett, nem szabhatja meg annak határait és ki van téve annak, hogy többet ad el, mint amennyit szállítani akar, vagy mint amenynyit szállítani képes. Az ügynök igen sok esetben létrehozhat egy ügyletet oly műre, amelyet a könyvkereskedő egyáltalában nem is képes szállítani, mert hiszen könyvek néha el is szoktak fogyni. De ezenfelül a részletüzlet igen kockázatos hitelezéssel is jár. A könyvkereskedőnek tehát, mielőtt bárkivel hitelüzletbe bocsátkozhatik, szorgos utánjárással kell a vevő hitelképességét megtudakolnia, sőt a könyvkereskedők e tekintetben odáig mennek, hogy a vevők életviszonyait, tanulmányait, foglalkozását, egyéni tisztességét még jobban szemügyre veszik, mint annak anyagi helyzetét, mert ebből tudja meg legfőképp, vájjon az illetőnek a megrendelt munkára szüksége van-e, nem luxuskiadást képez-e az rá nézve stb. Az ügynek nem lehet hivatva a hitelképesség elbírálására, sőt annak elbírálása sokszor az ő érdekeivel ellenkezik, de nem is rendelkezik azon eszközök felett, melyek az ilyen elbíráláshoz szükségesek. Igen helyesen mondta Elek Pál úr, hogy ezen paragraphusnak törvénybe iktatása az üzletvitelt a főnök kezéből az ügynök kezébe játszsza át, a főnököt saját üzletkörében mintegy depossedálja. A 2. §-nak 2. bekezdése a gyakorlatban épenséggel nem vihető keresztül, mert a kereskedő nem tudja, hogy acquiráló ügynöke kit fog felkeresni és így ezen 3. személyt nem értesítheti az ügynök törvényes jogkörének korlátozásáról. Ezen 2. §-ra nézve tehát a következő szövegezést vagyok bátor ajánlani: «Aki árurészletügyletek szerzésével van megbízva, felhatalmazottnak tekintendő a megrendelés átvételére. A megrendelés alálatot képez, melyre nézve az üzlettulajdonost megilleti a jog, hogy a megrendelést elfogadja vagy visszaveti, de ha elfogadja, az ügylet úgy áll, ahogy az ügynök azt írásban megkötötte. Ha az árut az ügynök maga hozza vagy küldi a vevőnek, felhatalmazottnak tekintendő az ügylet megkötésére valamint foglaló és vételári részletek felvételére is. Legyen szabad ezen §. kapcsán az ügynöki kérdésről, mely az egész áru-részletügyletnek legfőbb pontja, néhány szót elmondanom, különös tekintettel arra, hogy a könyvkereskedői részletügyletben visszaélések kizárólag az ügynöki téren történnek, ámbár ezek is nagyobbrészt nem a vevők, hanem az eladók kárára. Nézetem szerint az áru-részletüzlet mindennemű kinövéseit az ügynöki kérdésnek szabályozásával lehetne megoldani. Nem azon a módon, hogy az ügynök felhatalmazottnak tekintessék, hanem oly iparrendészeti és közigazgatási intézkedések által akár a tisztességtelen versenyről alkotandó törvényben, akár a vándoriparról szóló törvényben, akár más megfelelő törvényben, amelyek szédelgő elemeknek működését lehetetlenné teszik. Mert arról igenis lehet még vitatkozni, vajon a biztosítási ügynök vagy a kereskedelmi ügynök felhatalmazottnak tekintendő-e az ügylet megköté-isére, de arról, hogy a részletüzlet ügynöke felhatalmazottnak nem tekinthető, arról vitatkozni egyáltalán nem lehet, mert ezzel az intézkedéssel az üzlettulajdonos egész üzletét, egész árukészletét, egész vagyonát, egész hitelét, üzlete kezelését, az afeletti rendelkezést egyszerűen ügynökeinek adja kezébe. Meggyőződésem az, hogy az árurészletüzlet ezen paragraphus mellett ügynököt többé nem foglalkoztathat és ezzel egyáltalán megszűnik, mert az áru-részletüzlet ügynök nélkül olyan, mint a vasút gépész nélkül, mint a gyár munkás nélkül, mint a színház színész nélkül. Az ügynök megválasztásánál szigort kifejteni, szóval arra törekedni, hogy az ügynöki kar ne legyen elárasztva selejtes elemekkel, ez az eladóknak eddig is legfőbb érdekük volt, ezután is legfőbb érdekük lesz. Szédelgő ügynöknek a solid részletüzlet nem veheti hasznát, mert a szédelgő ügynök a részletüzlet terén elsősorban az eladót károsítja meg, így tehát a vevőközönség, valamint a kereskedők érdeke tényleg kívánatossá teszi az ügynöki kérdés szabályozását egy egységes javaslatban, mely az ügynököt oly jogkörrel és oly kötelezettségekkel ruházza fel, amelyeknél fogva működését mindig a törvényes megtorlás lehetősége irányítsa. Ügynök ne lehessen, csak hatósági bizonyítványnyal ellátott, feddhetetlen erkölcsű ember; az ügynök legyen köteles felhatalmazását a vevőnek minden egyes esetben felmutatni, legyen köteles az általa átvett rendelőlap szó szerinti másolatát a vevőnek azonnal sajátkezű aláírásával mint ideiglenes okiratot, illetve a rendelés átvételének igazolását kézbesíteni. Az ügynök ne legyen jogosítva ugyanazon szakmabeli több céget egyszerre képviselni , legyen eltiltva büntetés terhe alatt álügyletek kötésétől, alügynökök foglalkoztatásától , attól, 3