Corvina, 1920 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1920-07-30 / 30. szám

148 könyvmegrendelésekbe oly bejegyzések is írhatók, amelyek tulajdonképen a nyomtatványnak tényleges és személyes levelezés jelleget adnak, mely jellegnél fogva levelezőlapként kellene díjazni. Most, hogy a postai tarifák emelése során a nyomtatványküldemények tarifáját is felemelték, ez az emelés természetesen kiterjed az ebbe a csoportba tartozó könyvmegrendelésekre is.­ A hozzánk beérkezett panaszok alapján sürgős felterjesztéssel fordultunk a kereskedelemügyi minisz­tériumhoz s kértük, hogy újabb rendeletben hivassa­nak fel a postai közegek, a korábbi rendeletben előírt rendszabály pontos betartására, hogy ily módon a szabályszerűleg eljáró közönség a felesleges károso­dástól és zaklatástól megóvható legyen. * A könyvek árának feltüntetése a kirakatban. A vonat­kozó miniszteri rendelet tudvalevőleg a kirakatban elhelyezett közszükségleti cikkek árának feltűnő meg­jelölését írja elő. Többször kifejtettük már erre vonat­kozólag, hogy e rendelet nyilvánvalóan nem vonatkoz­hatik a könyvekre. Egyrészt a könyvekre az ár amúgy is rá van nyomtatva, másrészt a könyv árát nem a kereskedő, hanem a kiadó állapítja meg s így a rész­ben a vásárló közönség érdekében különös rendszabá­lyokra szükség nincs is. Ami pedig végül az elfogyott, antikvárius jellegű műveket illeti, ezek a «közszükség­leti» cikk fogalma alá igazán nem vonhatók. E — meg­győződésünk szerint — teljesen helytálló álláspontunk dacára tudunk most mégis egy esetről, melynek inté­zésénél közben is jártunk, hogy egy jónevű kartársunkat azon az alapon, hogy a kirakatban elhelyezett könyvek valamennyi példánya ármegjelöléssel ellátva nem volt — a kihágási biróság büntetéssel sújtotta. Bár az ügy felebbezés alatt áll s a nézetünk szerint helyt nem álló elvi álláspontot a felebbezési fórum remélhetőleg meg is fogja változtatni — mégis, a szükséges óvatos­ságból azt ajánljuk kartársainknak, hogy a kirakatban elhelyezett cikkek árának megfelelő feltüntetéséről saját érdekükben okvetlenül gondoskodjanak. Tankönyvbirálati díj A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter folyó évi július hó 2-án 59224/1920. III. szám alatt kelt elhatározásával — egyébként változatlanul hagyva a tankönyvek megbirálása, engedélyezése és használatba vétele tárgyában 1940/1896. évi. szám alatt kiadott Szabályzatot — ezen Szabályzat 5. és 9. §-ban meg­szabott dijak helyett a következő tankönyvbirálati dijakat állapítja meg : A bírálati díj elemi népiskola számára készült új könyveknél 200 (kettőszáz) K, más iskoláknak szánt új könyveknél pedig 300 (háromszáz) K, új kiadás bírá­lati díj elemi népiskolai könyveknél 100 (egyszáz) K, más iskola számára írt könyveknél 150 (egyszázötven) K. A bírálati díjak ezen felemelése a már bírálatra, illetőleg engedélyezésre benyújtott, de még meg nem bírált, illetőleg még nem engedélyezett tankönyvekre is kiterjed. A bírálatra, illetőleg engedélyezésre benyújtott könyvek után tehát a felemelt és a régi bírálati díj közti különbözet pótlólag az eddigi módon befizetendő. A bírálatra benyújtott könyvek engedélyezése, illetve bírálata csak a különbözet befizetését igazoló államkincstári elismervény benyújtása esetén fog meg­történni. 4 CORVINA 1920 f Egyesületünk irodájának, a „Corvina" szer­kesztőségének és kiadóhivatalának új telefon­száma : József 5—95. Felárszámítás és a vidéki könyv­kereskedelem. Az utolsó hetekben tömegesen kaptuk a vidék különböző pontjain élő kartársainktól a megkereséseket, hogy a rendkívül emelkedett szállítási és postaköltségek folytán nem képesek üzletvitelükben az eddigi alapon számításukat megtalálni. Különösen a tankönyvek tekin­tetében hangzik el sok panasz, minthogy itt a kiadók által nyújtott rabatt a 25%-ot meg nem haladja, felár pedig nem számítható. Itt fekszik többek között előttünk U. E. kartársunk egy érdekes kalkulációja. Egy hatkilós postacsomagban hozatott tankönyvek nettó ára 120'45 K-t, francaturája 24'32 K-t, bolti ára pedig 147'80 Kt tett ki. Minthogy még 1­5 porta is felmerült ez ügyben, az egész lehozatott mennyiségnél 2 - 3 f. kereset maradna a küldeményen, ami voltaképen az e cikkre felmerülő rezsiköltséget sem fedezi. Elnökségünk hatá­rozatából sürgős felterjesztéssel fordultunk a vallás-és közoktatásügyi minisztériumhoz, hogy vidéki kar­társaink részére a rendkívül emelkedett szállítási és portaköltségek fedezésére 10°/0 felár engedélyeztessék.­Minden igyekezetünkkel oda is kívánunk hatni, hogy e minden tekintetben indokolt kérésünk teljesítésre találjon. Természetesen az előterjesztett kérelem hiva­talos elintézéséig a felárat vidéki kartársaink fel­számítani nem jogosultak. Az egyéb kiadványoknál vidéki kartársaink által felszámítható felár szintén foglalkoztatta elnökségünket s e részben legközelebb fogunk konkrét közlésekkel szolgálhatni. Zeneműárak — zeneműkrizis. " (Lásd «Corvina» XLIII. évf. 27. számát.) Mint említettük, az «edició»-k a háború előtt olyan olcsó bolti árakat állapítottak meg, melyek arra kényszerítették a többi kiadóvállalatokat, hogy a szabad művek árait hasonlóképen szabják meg. Sőt olyan vállalkozások is akadtak, amelyek a klasszikusok rövi­debb műveit (vegyes kiadások) még olcsóbban hozták forgalomba. Ezek sem tudtak természetesen a kötetes kiadások terén versenyezni az 5% haszonra dolgozó «edíciók»-kal és az egyes kiadásokat is csak azért árusíthatták olcsóbban, mert a legselejtesebb belső és külső kiállításban, hitvány papiroson nyomatták. A saját nyomdával dolgozó Schott cég egyébként ezen vállalatokkal is felvette a versenyt. Megszerezte a londoni Aulgener cég kiadványait és hatalmas saját fundusát a cég lemezeivel kibővítve, megteremtette a Schott-féle 20 pfenniges «Einzelausgabe»-t. Természetszerűleg, az ediciók politikája, olcsó árban, kitűnő kiállításban forgalomba hozni az iro­dalom legértékesebb termékeit — erősen éreztette ár­szabályozó hatását — a modern komoly­zene kiadói­nak katalógusaiban is. Hiszen ezek nem nehezítették meg újdonságaik bevezetését avval, hogy magas árakkal eleve eltereljék a közönséget. A kiadó becsvágyának tehát arra kellett irányulnia, hogy ne műveinek áremelésé­vel, hanem és ellenkezőleg, azok minél olcsóbbá téte­lével, de nagy tömegben való forgalmazásával emelje vállalkozását. Az olcsó propaganda minden eszköze rendelkezésére állott; művészpéldányok felajánlása.

Next