Criticai Lapok, 2013 (22. évfolyam, 1-13. szám)
2013 / 1-2. szám
CRITICAI LAPOK - ÉVFORDULÓ 3 évek művészetoktatásának szellemét hasonlítom össze a következő évtized liberálisabb légkörével. De a hatvanas évek cseh színháza sokkal izgalmasabb és korszerűbb volt, mint a magyar, annak ellenére, hogy a frissen létrejött kádári „puha” diktatúrából érkeztem egy merevebb és dogmatikusabb politikai légkörbe. Az avantgárd szellemiség, amely a cseh művészet valamennyi területét áthatotta, mélyen gyökerezett a húszas-harmincas évek hagyományaiban. Ez természetes módon tükröződött a művészeti nevelésben is. Az akadémia liberális szellemének köszönhetően felszabadult és boldog lehettem. Emberként, művészként és pedagógusként egyaránt nagyszerű tanszékvezetőm személyre szóló programot állított össze számomra. Bejárhattam az éppen újraalakuló kísérleti színpadok próbáira. Láthattam dolgozni a korszak nagy rendezőit, Alfréd Radokot, Otomar Krejcát és Jan Grossmannt. Tanáraim között - a korabeli cseh bábjáték jelentős alkotói mellett - olyan kivételes művészek voltak, mint a „másik” Radok, Alfréd Emil nevű fivére, a Laterna Magika rendezője, egy káprázatos Faust-bábfilm alkotója. Még a Film Főtanszakra is átjárhattam Milán Kundera szemináriumaira. Vonzalmam a főiskola elvégzése óta is tovább él. Egykori tanáraimnak, később pedig saját korosztályom néhány tagjának köszönhetően rendszeresen vissza-visszatérő vendég vagyok az intézmény falai közt, így nem minden meghatottság nélkül vettem részt a hatvanadik születésnapját ünneplő tanszék rendezvénysorozatán 2012 decemberében, amelyre számos országból hívtak vendégeket, néhány volt hallgatót, valamint más bábművészképző iskolák és tanszékek vezetőit, tanárait. Egy egész napos szimpózium keretében arra a kérdésre kellett választ adnunk: Lehet-e laboratórium egy művészeti főiskola? A költői kérdésre természetesen valamennyien egyértelműen azt válaszoltuk, hogy nemcsak lehet, de a művészképzés csakis és kizárólag laboratóriumi keretek között valósítható meg. Műhelymunka nélkül csak kliséket, paneleket, előre gyártott fogásokat lehet átadni az utánunk következő nemzedékeknek. Miloslav Klíma rektorhelyettes, a szimpózium házigazdája így fogalmazott bevezetőjében: „Véleményem szerint egy művészeti főiskola, a Múzsás Művészetek Akadémiája, konkrétan az Alternatív és Bábszínházi Tanszék, nem lehet más, mint szüntelenül kísérletező laboratórium. Bár tudomásul kell vennünk, hogy a laboratóriumokban és a művészetben a sikert és a kudarcot egyaránt megélhetjük.” Szerencsére a felkért hazai és külföldi előadók többsége túllépett a kérdés sztereotip megválaszolásán. A tanszékvezetők arra használták a lehetőséget, hogy DVD-n bemutatták a saját intézményükben folyó munkát. Izgalmas anyagokat hozott Lucile Bodson, a franciaországi ESNAM (École Nationale Superieure des Arts de la