Család és Iskola, 1960 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
Dr. Mike Gézáné (Zalaegerszeg), Péterfi Adolf iskolaigazgató (Veszprém), Újhelyi Károlyné (Hajdúszoboszló), Non György (Bp. XI. ker.), Körmendi Károly osztályvezető (Csongrád), Kukucska Károlyné (Bp. IX. ker.) ahelyi munkaközösségek tevékenységéről számoltak be. Majd Orbán László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tudományos és kulturális osztályának vezetője szólalt fel. Mint apa, nagy tetszést arató „önkritikával” kezdte felszólalását. „Bevallotta”, hogy jóformán most vesz részt először szülői munkaközösségi értekezleten, mert régebben ő is a feleségére bízta a gyermeknevelést, ígéretet tett arra, hogy a jövőben még jobban bekapcsolódik majd az iskola szülői munkaközösségébe. — A szülői munkaközösségi mozgalom — mondotta Orbán László — ma már mély gyökeret vert és egyre erősödik hazánkban. — De felhívta a konferencia figyelmét arra a tényre, hogy a munkás és paraszt szülők — akik pedig a szülők mintegy kétharmadát teszik ki az országban — még nem kapcsolódtak be számarányuknak megfelelően a szülői munkaközösségek tevékenységébe. Majd így folytatta: — Pártunk VII. kongreszusa a többi között két olyan feladatot állított előtérbe, amelyeknek megoldásában nagy szerep vár az iskolára. Ez a két, szorosan összefüggő feladat a tanulás, az ismeretek szerzése és a szocialista öntudat mélyítése, a szocialista világnézeti nevelés fiataloknál és idősebbeknél egyaránt. A szülők és pedagógusok — munkatársak Dr. Székely Lajos, az Egészségügyi Minisztérium munkatársa, a gyermekek egészségügyi ismerteinek a gyarapítására hívta fel a konferencia figyelmét. Bencédi József, a Művelődésügyi Minisztérium középiskolai főosztályának vezetője a készülő iskolareformról szólva kiemelte, hogy az egyben nevelési reform is lesz. A reformnak a társadalom tényleges igényeit kell szolgálnia, s a társadalom egészében élő problémákat megoldania. Megállapította, hogy fejlődésünk mai fokán szűkiben vagyunk bizonyos nevelési intézményeknek, nevezetesen a tanulószobáknak és napközi otthonoknak, a szülők részéről ezek bővítésében vár támogatást az állam. Kovács Kálmánné, (Győr) és Molnár György (Budapest) hozzászólása után Surányi Gábor, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezető helyettese a szülői munkaközösségek jelentőségéről beszélt s hangsúlyozta az óvodai szülői munkaközösségek fontosságát. A kettős nevelésről megjegyezte: nem volna helyes vallásos és nem vallásos részre megosztani a szocializmus építésében résztvevő dolgozókat, ez azonban nem zárhatja ki a materialista nézetek terjesztését. Kovásznay Rezső, a Fővárosi Tanács oktatási osztályának vezetője a család és az iskola szoros együttműködésének a fontosságát elemezte. Megállapította, hogy ez még némi kielégítő, igen gyakran az előadói és hallgatói viszony jellemzi — a munkatársi viszony helyett! — szülők és pedagógusok kapcsolatát. Nagy Jánosné (Miskolc) felszólalása után Makoldi Mihályné, a Pedagógus Szakszervezet titkára berekesztette a vitát, majd Ortutay Zsuzsa válaszolt az elhangzottakra. Ezzel véget ért a szülői munkaközösségek első országos tanácskozása, amelyen — a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Művelődésügyi Minisztérium — rendezésében szerte az országból kétszáznál több szülő és pedagógus vett részt. DÉKÁNY KÁLMÁN : Tündérek feketében Miközben felnő egy-egy kisgyerek, a tündérek is mind öregszenek, s az eldobott képeskönyvből kilépve, apró szobácskákat vesznek ki bérbe a háztetők fölött, felhők alatt, hová lépcsőkön járnak a falak, s ahol a vén órák a napsugárnak aranyzöld hangon, halkan muzsikálnak. Repülni nem tudnak már, és ha reggel bevásárolnak, szomszéd kisgyerekkel hozatják fel a félig telt kosárkát, s az ajtajukat gondosan bezárják: mindenki tudja, szekrényük alatt micsoda titkos kincsek nyugszanak. Bennünket ők már rég nem értenek, nekünk kell hát őket megérteni: ebéd után a zongorájuk mellett fehérkezü kislányokat nevelnek, s a leckék mindig azzal érnek véget, hogy elmondják a kékszínű mesét, amelyben egyszer ők voltak tündérek. Ezüst galamb jön alkonyatkor enni az ablakukba, s nincsen jobb falat, melyből az árvának ne jutna semmi, s a függönyt összehúzzák minden este: mi lenne, ha az ablak ott belesne? kinyújtóznak a paplanuk alatt, s egy emberöltőt végigalszanak. SZERDAHELYI ISTVÁN