Család és Iskola, 1960 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Dr. Mike Gézáné (Zalaegerszeg), Péterfi Adolf iskola­­igazgató (Veszprém), Újhelyi Károlyné (Hajdúszoboszló), Non György (Bp. XI. ker.), Körmendi Károly osztályve­zető (Csongrád), Kukucska Károlyné (Bp. IX. ker.) a­­helyi munkaközösségek tevékenységéről számoltak be. Majd Orbán László, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság tudományos és kultu­rális osztályának vezetője szólalt fel. Mint apa, nagy tetszést arató „önkritikával” kezdte felszólalását. „Bevallotta”, hogy jóformán most vesz részt először szülői munkaközösségi értekezleten, mert régebben ő is a feleségére bízta a gyermeknevelést, ígéretet tett arra, hogy a jövőben még jobban bekap­csolódik majd az iskola szülői munkaközösségébe. — A szülői munkaközösségi mozgalom — mondotta Orbán László — ma már mély gyökeret vert és egyre erősödik hazánkban. — De felhívta a konferencia figyel­mét arra a tényre, hogy a munkás és paraszt szülők — akik pedig a szülők mintegy kétharmadát teszik ki az országban — még nem kapcsolódtak be számarányuk­nak megfelelően a szülői munkaközösségek tevékeny­ségébe. Majd így folytatta: — Pártunk VII. kongreszusa a többi között két olyan feladatot állított előtérbe, amelyeknek megoldásában nagy szerep vár az iskolára. Ez a két, szorosan össze­függő feladat a tanulás, az ismeretek szerzése és a szo­cialista öntudat mélyítése, a szocialista világnézeti neve­lés fiataloknál és idősebbeknél egyaránt. A szülők és pedagógusok — munkatársak Dr. Székely Lajos, az Egészségügyi Minisztérium munkatársa, a gyermekek egészségügyi ismerteinek a gyarapítására hívta fel a konferencia figyelmét. Bencédi József, a Művelődésügyi Minisztérium közép­iskolai főosztályának vezetője a készülő iskolareform­ról szólva kiemelte, hogy az egyben nevelési reform is lesz. A reformnak a társadalom tényleges igényeit kell szolgálnia, s a társadalom egészében élő problémákat megoldania. Megállapította, hogy fejlődésünk mai fokán szűkiben vagyunk bizonyos nevelési intézményeknek, nevezetesen a tanulószobáknak és napközi otthonoknak, a szülők részéről ezek bővítésében vár támogatást az állam. Kovács Kálmánné, (Győr) és Molnár György (Buda­pest) hozzászólása után Surányi Gábor, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezető helyettese a szülői munka­közösségek jelentőségéről beszélt s hangsúlyozta az óvodai szülői munkakö­zösségek fontosságát. A kettős nevelésről megje­gyezte: nem volna helyes vallásos és nem vallá­sos részre megosztani a szocializmus építésében résztvevő dolgozókat, ez azonban nem zárhatja ki a materialista nézetek terjesztését. Kovásznay Rezső, a Fővárosi Tanács okta­tási osztályának vezető­je a család és az iskola szoros együttműködésé­nek a fontosságát ele­mezte. Megállapította, hogy ez még némi kielé­gítő, igen gyakran az előadói és hallgatói vi­szony jellemzi — a munkatársi viszony he­lyett! — szülők és peda­gógusok kapcsolatát. Nagy Jánosné (Mis­kolc) felszólalása után Makoldi Mihályné, a Pedagógus Szakszervezet titkára berekesztette a vitát, majd Ortutay Zsuzsa válaszolt az el­hangzottakra. Ezzel véget ért a szülői munkaközösségek első országos tanácskozása, amelyen — a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Művelődésügyi Minisz­térium — rendezésében szerte az országból két­száznál több szülő és pedagógus vett részt. DÉKÁNY KÁLMÁN : Tündérek feketében Miközben felnő egy-egy kisgyerek, a tündérek is mind öregszenek, s az eldobott képeskönyvből kilépve, apró szobácskákat vesznek ki bérbe a háztetők fölött, felhők alatt, hová lépcsőkön járnak a falak, s ahol a vén órák a napsugárnak aranyzöld hangon, halkan muzsikálnak. Repülni nem tudnak már, és ha reggel bevásárolnak, szomszéd kisgyerekkel hozatják fel a félig telt kosárkát, s az ajtajukat gondosan bezárják: mindenki tudja, szekrényük alatt micsoda titkos kincsek nyugszanak. Bennünket ők már rég nem értenek, nekünk kell hát őket megérteni: ebéd után a zongorájuk mellett fehérkezü kislányokat nevelnek, s a leckék mindig azzal érnek véget, hogy elmondják a kékszínű mesét, amelyben egyszer ők voltak tündérek. Ezüst galamb jön alkonyatkor enni az ablakukba, s nincsen jobb falat, melyből az árvának ne jutna semmi, s a függönyt összehúzzák minden este: mi lenne, ha az ablak ott belesne? kinyújtóznak a paplanuk alatt, s egy emberöltőt végigalszanak. SZERDAHELYI ISTVÁN

Next