Család és Iskola, 1898 (24. évfolyam, 1-20. szám)
1898-01-15 / 2. szám
XXIV. évfolyam. 2-ik szám. Kolozsvárt, 1898. január 15. CSALÁD és ISKOLA. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY SZÜILŐK, kisdednevelők, tartók és a nevelésügy barátai számára. KIADJA: A KOLOZSMEGYEI TANÍTÓTESTÜLET. ig pÄZsl^flS JÓZSEF. BELMUNKATÁRSAK: Dr. Baló József, Boga Károly, Dortyák Gyula, Gr. Ferenczi Zoltán, Kozma Ferencz, Dr. Lázár Gyula, Sólyom János. (s. szerk.) Szentgyörgyi Lajos és Zajzon Dénes. Megjelenik —julius és augusztus havát kivéve — havonként kétszer, legalább egy ívnyi tartalommal. — Előfizetési ára : egész évre 6 korona, félévre 3 korona. — Pályázatok és egyéb hirdetések ára 10 dér petit soronként. — A kéziratokat nem adjuk vissza. Ill Közlöny béltartalmát illető közlemények a szerkesztőhöz (Papia,eztér 0-dik szám), az előfizetési pénzek, hirdetések és reklamácziók pedig — KOSZOLY JÓZSEF, tanító, pénztárnok czimén — a kiadó-hivatalba fE^lmagyar-utcza 68-dik sz. ev. ref. iskola) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐI Bizalom és jóindulat. A képviseleti kormányoknak egyik legszebb dísze az, ha az országos képviselet többségének bizalma mellett bírják a törvényhozás termein kívül állók bizalmát is. Azonban a bizalom, benső tisztelet és őszinte szeretet kiváltképen s elsősorban szükséges azok részéről, akik mint a kormány közegei az állam érdekében működő felsőbb akarat végrehajtására vannak hivatva. Az ily viszony csak ott jöhet, létre ahol a közmunkásokban az a meggyőződés lesz átalánossá, hogy a felettes hatóság az átalános rangfokozaton tel egészen a főintézőig szívben-lélekben a rábízott ügynek él s a rendelkezésére álló tényezőket nem csupán a hideg értelem mennyiségtani számításával igyekszik felhasználni, hanem az érző szív melegétől áthatva, részt vesz a közmunkások örömében, bánatában; bátorít, buzdít, lelkesít, támogat, védelmez, ahol szükségét látja. A jóindulat ilyen nyilvánulása megsokszorozza a munkaerőt, fokozza a dolgozáshoz való kedvet s leginkább biztosítja a buzgóságot, a kitartást a közös czél felé törekvés számára A tényezők kölcsönös bizalmára s érzelmeiknek rokonszenves találkozására sehol sincs nagyobb szükség, mint a nevelés-oktatásügy körében, mert e munka kiválólag erkölcsi alapon nyugszik. Innen van, hogy a leggondosabban kieszelt s megalkotott nevelési s oktatási rendszer is csak élettelen géppé silányodik, ha a végrehajtására rendelt egyének szellemet nem öntenek belé. Hogyan tudjon emberszeretetre nevelni az, a kinek szive mások iránti bizalmatlansággal van teli; hogyan hinthesse el a törvényes intézmények iránti tisztelet magvait egy olyan egyén, aki nem becsüli a törvényt s idegenkedést táplál szívében annak végrehajtói ellen. A nevelés érdekében nemcsak a gyermek és szülő között, a tanítvány és tanító között szükséges a tisztelettel párosult bizalom egyfelől s a szeretetteljes jóindulat másfelől; épen oly szükség van erre a viszonyra a nevelő intézetek s azok felügyelő hatóságaira való tekintetből is. Csak az ilyen viszony teremtheti meg s tarthatja fenn a nevelésoktatásügy munkásainak gondolatvilágában azt az annyira szükséges felfogást, mely a feladat mérlegelésénél eszményi szempontokra tud felemelkedni. A nemes törekvésnek és bizalmas közeledésnek jóindulatú, méltányló figyelembe vevése csak használhat a közös czélra egyesített munkával szolgált ügynek. Azért kellemesen érinti keblünket s a hazafias érzés húrja zendül meg szívünkben, valahányszor tapasztaljuk, hogy a közoktatási kormány férfiai a szoros értelemben vett hivatalos érintkezés keretein kívül is jelét adják a tanítók iránti figyelmüknek s buzdító jóindulatuknak. Ilyen tapasztalatra adott alkalmat legközelebbről minket érdeklőleg a közelmultban az a két levél, melyet lapunk a múlt évi tizenhetedik számában közöltünk s melyeknek egyikében maga a közoktatási miniszter, másikában egyik érdemekben gazdag tanácsosa köszönték meg külön-külön , egy -egy meleghangú levélben, hogy tanítótestületünk őket tiszteleti tagjaiul választotta. Ilyen tapasztalatról teszünk most is említést, midőn egy a fent jelzettekhez hasonló tartalmú levelet közlünk Zsilinszky Mihály közoktatási államtitkártól, attól a férfiútól, aki a gyakorlati oktatás terén, a tudomány mezején s a közélet pályáján s átalában hazánk oktatásügyének fejlesztésében szerzett több rendi érdemérérdő sokszorosak megérdemh, hogy minden tanító nagyra becsülje az ő jóindulatát s őszinte tisztelettel viseltessék személye iránt. Az államtitkár e levélben, melyet a tanítótestület elnökéhez intézett, a tanítótestület tiszteleti tagjává történt megválasztatását köszöni meg igen szépen. A levél itt következik: Budapesten, 1897. évi november hó 24-én. Igen tisztelt Elnök Úr! A kolozs megyei tankerületi tanítótestület megtisztelő figyelmessége, hogy tiszteleti tagjául választani szíves volt, hálás örömmel és örömteli köszönettel tölt el, mert ezen megtisztelésemben újabb bizonyítékát bírom annak, hogy édes hazánk oktatásügyének fejlesztésére irányuló törekvéseimet a magyar néptanítóság rokonszenvesen fogadja. Tudom jól, hogy a magyar néptanítóság nemzeti kultúránk ápolásának, fejlesztésének egyik leghatalmasabb tényezője és én ezért nagyrabecsülöm azon rokonszenvüket, melyet irántan megválasztásom által tanúsítani szíveskedtek. Fogadják — kérem — a legőszintébb köszönetem mellett azon biztosításom nyilvánítását, hogy áldásos működésüket mindig a legjobb indulatomban részesítem és figyelemmel kísérem. Midőn arra kérem tisztelt Elnök Urat, hogy hálás köszönetemet a tanítótestülettel tudatni szíveskedjék, üdvözlő tisztelettel maradtam Zsilinszky s. k. államtitkár.• A népoktatási intézetek igazgatásáról. A népoktatási intézetek igazgatása egyik tanügyi kérdés, mely általában érdekli és foglalkoztatja is a tanügyi embereket sokkal többször és behatóbban, mint az a tanügyi sajtóban kifejezésre juthat.