Daday (III.) István: A deési Daday család genealogiája (Deés, 1901)

Előszó

ELŐSZÓ: „Spes confuga Deo Nunquam confusa recedit.“­­ Ki istenében bízik, Az nem csalatkozik. Az aranyozott betűkkel és számokkal márványlapokba vésett, a sajtó termékeiben megörökített s a magyar szivekből kitörölhetlen „1896.“ a „magyar millennium“ tündéries éve fogantatta bennem ezen művecske megírásának eszméjét. Az említett év közeledése lázas tevékenységre serkentett nemcsak minden magyart, hanem minden hazafias érzelmű magyar hon­polgárt is. Mindenki igyekezett övét­ és hozzátartozóinak vala­mely értékesebb emléktárgyat vagy művecskét szerezni, mely­nek keletkezése a millenniumi év nevezetes momentumához fűződik. Keresve sem találtam volna alkalmasabb tételt, melyről emlékművet készítsek, mint családunk történetének leírását. Úgy véltem, hogy ez által míg egyfelől gyermeki kegyeletes hálával őseim múló emlékét a feledés mély homályából fel­idézem és részükre ezen legmaradandóbb emléktáblácskát állítom, másfelől az elkövetkező újabb nemzedéknek tanulság szempontjából is családunk múltjára nézve biztos kútforrást nyitok, sőt a mai névmagyarosító korszakban családi tájékoz­tatás szempontjából e művecske szükséges is. Művecském feladata tehát családunkra vonatkozó minden nevezetesebb

Next