Csíkvári Antal (szerk.): Csongrád vármegye - Vármegyei Szociográfiák 1. (Budapest, 1938)
Csongrád vármegye I. rész - A vármegye társadalomrajza és általános ismertetése
hetett arra, hogy a közös társulat kötelékéből minden áron szabadulni kivánt. Az a feltétel ugyanis, hogy „nem tarthat igényt a közérdekű társulatokat megillető kedvezményekre“ annyit jelent, hogy rá nem vonatkozik az 1884:XIV. tc. azon rendelkezése, hogy amenynyiben valamely közérdekűnek nyilvánított társulatnál a védművekbe fektetett alaptőke összege az alakulás alapjául felvett vízszín alatt fekvő árterületben levő földek kataszteri tiszta jövedelmének tizenkétszeresét, illetve ha magasabban fekvő ártér is bevonatott, ennek új, kát tiszta jövedelme négyszeresét hozzáadva meghaladja, akkor ezt a többletet, vagy az azután befektetendő alaptőkét az állam viseli. Akkor az önállóságra törekvő érdekeltség nem érezte át a miniszteri rendeletben foglalt kikötés súlyát, mivel bizonyára még messze volt a maximális megterheltetés határától. Későbben azonban bekövetkezett az, amire az alakuláskor nem számított, hogy t. i. a társulat alapbefektetéseinek összege túlhaladta a maximális megterhelés határát s ezért a társulat 1925. évi május hó 14-én tartott közgyűlése az önálló társulattá való alakulás alapját képező 80.477/1896. számú földmívelésügyi miniszteri rendeletnek revízió alá vételét és a méltányosságnak megfelelő megváltoztatását kérte, amit 1928 január hó 1-től kezdődő hatállyal meg is kapott. További változás történt Csongrád vármegye területének árvédelmi berendezésében 1894-ben, amikor megalakult a Tisza jobbpartján a Horgosmartonosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. Ennek a társulatnak az árterülete 3256 hold volt, amely azonban nem esett teljes kiterjedésében Csongrád vármegye területébe, mert az ártérnek körülbelül fele része Bács megyében feküdt. A társulat maga azonban Csongrád vármegye felügyelete alatt állott. Ugyancsak változás történt 1901-ben, amikor „Szeged-martonosi Ármentesítő Társulat“ címen alakult egy kisebb társulat 9183 710/1200 hold árterülettel a Tisza jobb partján. Ennek a társulatnak az árterülete sem esett teljes egészében Csongrád vármegye területébe, mert az Csongrád, Torontál és Bács megyék között oszlott meg. E két utóbb említett társulatnak önálló működése azonban nem tartott sokáig, mert 1909-ben a Sövényháza-szegedi, a Szeged-martonosi és a Horgos-martonosi társulatok egy társulattá egyesítettek s így alakult meg belőlük a ma is működő „Szegedi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat.“ Ezzel részletes leírását adtuk annak, hogyan alakult ki Csongrád vármegye ármentesítése a Tisza jobb partján a ma is fennálló állapotnak megfelelően. Most tehát még arról kell beszámolni, hogyan történt meg ugyanaz a vármegyének a Tisza balpartján fekvő területén. Itt mindenekelőtt azt kell előre bocsátani, hogy amikor Csongrád vármegye ármentesített területéről beszélünk, mindenkor a vármegye földrajzi területére gondolunk, tehát a földrajzi vármegyében fekvő két törvényhatósági jogú város: Hódmezővásárhely és Szeged határát is mint Csongrád vármegye területét tekintjük. Mint már fentebb említettük, a Tisza balpartján 1879-ben a „Bökény-mindszenti“, a „Mindszentapátfalvi“, és „Szeged szab. kir. város Újszeged és Marostő majorsági birtokai“ és a „Körösi gáttársulat“ (szentesi öblözet) nevű vízszabályozási társulatok intézték Csongrád vármegye Tisza balparti részén az árvédelmet. Ugy látszik azonban, hogy az árvédelem országos intézői ezt a területet illetően is hamar belátták, hogy az apró kis érdekeltségek kezelésében az árvédelem nincsen kellő biztonságban, ezért létrehozták az 1881 :LII. t.-cikket, amellyel utasíttatott „a közmunka és közlekedési miniszter, hogy a Tisza balpartján a Kőrös és Maros között fekvő terület árvédelmére szükséges és Békéstől a Kőrös balpartján a Tiszáig, onnan a Tisza balpartján a Maros torkolatáig és a Maros jobbpartján Apátfalváig terjedő védtöltéseknek teljes biztonságot nyújtó méretekkel leendő kiépítését, mihelyt a helyi viszonyok megengedik, kezdje meg s egész eréllyel folytassa olymódon, hogy a legszükségesebbek a lehetőségig még ez évben s az egész töltés építése legkésőbb 1882. év végéig bevégezve legyen.“ Ugyanazon törtvénycikk a 3. ipában a fentebb körülírt terület árvédelmére alakult és működő vízszabályozási és ármentesítő társulatok ügyeinek — további intézkedésig — államilag leendő ellátását rendelte el. Így indultak meg a Kőrös, a Tisza és a Maros által határolt területnek egységes ármentesítése, valamint a belvizek kártételeinek elhárítása céljából szükséges munkálatok az 1881. évben. A munkálatok végrehajtására — amelyek tehát a szükséges árvédelmi töltések emeléséből és a fentebb meghatározott terület belvizeinek levezetésére szükséges főgyűjtő csatornák és zsilipek megépítéséből állottak — a kormány Horváth Gyula személyében kormánybiztost küldött ki. A munkálatokhoz szükséges költségeket kölcsönképpen az állam előlegezte. A kölcsön terhének viselése és általában az 1881 :LII. tc. végrehajtása folyamán keletkezett viszonyok rendezéséről azután az 1884:XXII. tc. intézkedett, amely végeredményében kimondotta, hogy az egységes szabályozás költségeit a Kőrös, a Tisza és a Maros által határolt területen addig működött Bökénymindszenti, Kákafoki, Halásztelki és Endrőd-túri társulatok érdekeltségének kell viselni. Miután pedig a törvénycikk 9. §-ában az is kimondatott, hogy avégből, hogy az 1881:LII. törvénycikkek értelmében elkészített építményeket további gondozásra és fenntartásra legyen kinek átadni, a többször említett területen egy vagy több társulatot kell alakítani, a Kőrös, a Tisza és a Maros által határolt terület érdekeltségének 1885 május 17-re összehívott közgyűlése az érdekeltségnek társulattá való alakulását kimondotta s ezzel megalakult a Kőrös-tisza-marosi ármentesítő és belvízszabályozó társulat, amely ezen időtől kezdve Csongrád vármegyének a Tisza balpartján fekvő területe árvédelmét egyedül látja el. A Kőrös-tisza-marosi ármentesítő társulat árterülete azonban nem csupán Csongrád vármegye tiszabalparti területét tartalmazza, mert ennek a