Dr. Zsilinszky Mihály: Csongrádvármegye története III. (Budapest, 1900)
Ötödik időszak. A reformok és küzdelmek kora. 1825-1848
ket tett a megyei közgyűlés. A további védekezést és minden mód felhasználását az alispánra és a járási szolgabírókra bízta; ugyanezeket a közlekedés fentartására utasította, hogy kellő számú hajókról gondoskodjanak. A lelkipásztorokat pedig felkérte, hogy a lakosságot gabona s egyéb élelmiszerek adására buzdítsák. Továbbákimondatott, hogy intézkedni kell partosabb helyeken kemencze készítéséről, hogy az e helyekre a víz által kiszorított lakosok kenyérsütésről gondoskodhassanak. E veszélyről a helytartótanácsot értesítették, mely azonban üres biztatásnál egyebet nem tett. Az igy magára hagyott vármegye kénytelen volt saját erejével védekezni. Sok község határa vízzel boríttatott el, főképpen Tápé az árvizektől rendkívül sokat szenvedett. A szolgabírák az ínségre jutott lakosság felsegítésére adományokat gyűjtöttek és a kormánytól a katonaság áthelyezését kérelmezték. De a kormány nem tudott segíteni, minek következtében a vármegye roppant költséggel volt kénytelen a régi gátakat kijavítani azon szomorú kilátással, hogy a legközelebbi árvíz alkalmával községei ismét el fognak úszni. Mert a kir. biztosok ragaszkodtak a már eddig elfogadott rendszerhez, mely az által, hogy a mellékfolyók szabályozását sürgette, végveszedelembe döntötte a Tiszamenti városokat. Gyűlésekben nem volt hiány; a kir. biztosok sürgető levelei is sűrűn terjesztettek a vármegye rendei elé. Különösen B. Orczy Lőrincz, aki időközben Arad vármegye főispánjává lett, nagy buzgalmat fejtett ki a Maros szabályozása körül. Csongrád vármegye azonban következetesen kérte a Tisza szabályozásának előleges eszközlését, és ellenezte a Maroson tervezett átvágásoknak kiásatását is. Mindazáltal, 1833-ban Csongrád volt kénytelen gondoskodni, hogy a Veker és Kórógy vize egy újonnan ásandó csatornán levezettessék és hogy a Hármas-Kőrösnek Csongrád vármegye területen át folyó része kitisztíttassék. Ugyanezen időtájban élénken foglalkoztatta a vármegyét és Szeged városát az a terv, mely a Dunát a Tiszával e vidéken — jelesül Szeged-Pest irányában kívánta egy hatalmas hajózható csatornával összekötni. Ennek azonban inkább kereske-