Szederkényi Nándor: Heves vármegye története 4. Eger visszavételétől, 1687-től 1867-ig (Eger, 1893)
Előszó
Szászó. Sikeves vármegye történetét az 1886-ik jul. 27-én kelt bizottmányi határozat értelmében, a mohácsi vésztől 1867-ig, jelen 4-ik kötettel teljesen befejeztem. E befejező kötet magába foglalja vármegyénknek Egervára visszavételétől vagyis 1687-től, 1867-ig terjedő történetének ismertetését, a leien korra vonatkozó közgazdasági monographiájával együtt. Egervára visszavételével megszűnt vármegyénk területén a török, uralom, vége szakadt a török hódoltságnak is. Vármegyénk 91 évig tartó száműzetéséből visszatért saját földjére, s ezzel kezdetét vette a részben elpusztult, részben elmenekült lakosság visszatelepedése, s lassú gyarapodása. Eger, Szolnok, Hatvan török várak és erősségek a vármegye kiegészítő részeivé váltak újból. Eger városa, a volt török város betelepítetett, s lassanként a vármegye s vidék közművelődési központjává emelkedett fel. A telepedés és gyarapodás útjába azonban már kezdetben sok akadály gördült. A törökök elvonulásával megszűnt török hódoltság nyomába, a fegyver- és az új szerzeményt (neo-acquistica) jogelmélet hamis következtetésein vezetett politika, alapjában támadta meg az ország alkotmányos intézményeit, hogy az örökös tartományokkal való egységesítés útja előkészítessék. A magyar közjogi alkotmány ellenére folytatott kormányzás, a kíméletlenül kirótt hadi teher, mint az képzelhető, végtelenné tette az elkeseredést és nyugtalanságot. Ez készüti meg a Rákóczy-mozgalomnak