Lehoczky András: Stemmatographia Pars II. (Pozsony, 1798.)
B
37 au » BANFI de Lossonex, »A hogy a’ Fejedelem Asszony elveri az Urát rolla, újjabb praktikához nyula Teleki, a’ mellett valókkal egybe, és úgy a’ Fejedelemné Asszonyra annyira felingerlik a’ Fejedelmet, hogy egy nehány napig még házába sem mért menni Felesége, az alatt a’Fejedelemmel subsoribáltatván a’ Sententiát, és Csáki Lászlót expediálák Bethlenbe, hogy Bánfinak Fejét elűttesse, ki is felettéb sietö Postán, éjjel és nappal égetést és nyargalvást sietvén, és a’ Nemes Emberek ’s Papok lovait is Postára elvévén , Bethlenibe érkezik, későn éjszaka, és a’ bebotsátatván a’várba, kapukat mindjárt felvonata, és erős Strá’zát rendelvén , meg parantsolá, hogy hite nélkűl senkit bé ne eresszenek, és mingyárt Pataki Istvánt a’ Kolosvári Ref. Professort, ki Bánfi Dienes mellett valt bekűldé, hogy a’ Rab Urat felkeltvén imádkoztassa , mert mulgyárt meg-kell halnia, és mivel a’ hóhér jelen nem vala, egy vakk Czigányt hivata, és azt meg-részegítvén, és ajándékozván reá véve, hogy Fejét üsse el az Úrnak. „Pataki István bé mégyen’tsendesen , fel-akará költeni az Urat, hogy Felesége, ki mellette valt, észre ne vegye ; de az alatt amazis felébredvén , Deákul mondja néki: Nagyságos Uram! kelljen fel Nagytágod és készűljön a’ halálhoz , mert eljött Csáki László a Sententiával, és meg kell halni Nagyságodnak. A’ Felesége gyanakodván, hogy Deákul kezdőnek beszéltem, valami rosz hír érkezett vólna, tudokozodni kezde, és noha sokáig tagadák mind ketten* de utoljára csak ki kelle mondaniok, mivel rövid volt az idő. Az Asszony mivel az előtt is gyenge Szívű és félelmes Asszony volt* halván a’dolgot legottan elájul, és más Házba beviszik, az Úr pediglen buzgoságosan imádkozván, midőn megparantsolnák, hogy tsak jöne ki, egy háló mentét vetvén csak nyakába, ingbe, lábravalóba, és egy Paputsba ki jöve a’ pitvarba, ottan egy szönyeget terítettek vala le , mellyett háromszoris megkerülvén nem akara letérdepelni, de Csáki László meg - riasztya mondván: Uram ennek meg-kell lenni. Pataki hát megitt bíztatván és vigasztalván, nagy nehezen le-térdepre. A’ Czigány kinek az előtt ollyan Hohérlo adája nem volt, meg-ijedvén ollyan nagy Úri embertől, rezketvén a’ Feje keze nem tudá a’ Fejét elütnni, hanem mikor kétszeri háromszori „ vágása után a’ földre le -ültottan is marczongolva.) Azt is mongyák hogy Csáki László ki köszörűltette vólna a’ kard élét, hogy „ annál kínosabban halljon meg az Úr, a’ melly bizonyos is. — Conf. Selmer & Lebrecht Hist.Transylv. edit. Cibinii p. 244. E 3 A’Fia