Családi Kör, 1998. július-szeptember (9. évfolyam, 27-39. szám)

1998-07-30 / 31. szám

Bori Imre: A magyar szabadságharc egy olvasókönyvéből Petőfi Sándor Vörösmarty Mihály és Jókai Mór ellen Nincs szükség különösebb bevezetőre, megmagyarázni a háború kapcsán a legna­gyobb három magyar író: Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Jókai Mór vitáját. Pető­fi versben fordult atyai támogatója, Vörösmarty Mihály ellen, mert úgy ítélte meg, hogy Vörösmarty a parlamentben nem úgy szavazott, ahogy Petőfi szerint kellett volna. Jó­kai Mór Vörösmarty védelmére kelt, s Petőfi barátságának elvesztésével fizetett. A ra­dikális Petőfi állt itt szemben a békésebb megoldást kereső két barátjával. A Petőfi-Vörösmarty vita Vörösmartyhoz. BORI Imre (Midőn a nemzetgyűlésben augusztus 21-kén ő a hadügyben a többséggel szavazott.) Én, ha verset írok, nem írom a magam mulatságára, hanem írom azért, hogy kiadjam, hogy mások gyönyörködjenek benne vagy okuljanak rajta. (Elérem-e czélomat, vagy nem? az nem tartozik ide.) Sokan voltak kik e költeményem kiadását ellenezték. Nem tehetek róla. Én érzem a legnagyobb fájdalmat, hogy erre kényszerülve vagyok, mert én szerettem, én tiszteltem leg­jobban. Vörösmartyt mind azok között, kik őt valaha szerették és tisztelték, de elveimet még sokkal jobban szeretem és tisztelem, mint őt. Szívem ,­.a jog és vérzik, de kérlelhetetlen marad­nék, ha elvérezném is bele. Brutus talán sírva szúrta te jótevőjét, apját, Caesart, de leszúrta. Hogy Vörösmartyt elitélem, nagy áldozat, mellyet szivem tesz elveimért, de bármilly nagy ez ál­dozat, kész vagyok és mindenkor kész leszek sokkal nagyobbakat is tenni értetek, szentséges elveim! Életképek, 1848. augusztus 27. PETŐFI SÁNDOR: Hallgassak-e, mivel szeretlek, Miként atyámat szeretem? Hallgassak-e, mert te neked sem Fáj*majd úgy a szó, mint nekem?... Hogy is tehetted, a­mit tettél, Az isten szent szerelméért!­­ Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért, Azért hagyod el a múzsákat, Azért tevéd el lantodat, Hogy, földre szállván az egekből, Tüstént lesározd magadat. Sarat, sarat kell látnom rajtad! Inkább szeretnék látni vért.­­ Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. íme a sas, ha itt alant van A földön, miilyen nagy madár, S ollyan kicsiny, hogy alig látszik, Midőn a fellegekben jár. Te fönn valál nagy, s lenn kicsiny vagy; Az ember illy csodát nem ért. - Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. Megunta azt a szennyes pályát A nemzet, mellyen eddig ment, Kiküzködé magát belőle, S uj­czélt tűzött ki odafent, S ti visszahurczoljátok őt a Mocsárba, honnan már kiért. - Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. Mit bánom én, hogy nem magad vagy, Hogy ott száz és száz van veled? Habár ott volna valamennyi, Itt kéne lenni te neked. Ha a költő is odahagyja, Ki küzd aztán a jó ügyért? - Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. Te voltál a nemzet költője? Te írtad azt a szózatot, Melly szólt egy országnak szívéhez?... Azt most már szétszakíthatod, Mert hieroglif lett belőle, A mellyet senki meg nem ért.­­ Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. Ki hitte volna? én nem hittem, Hogy neved is, e fényes név Hazánk egén csak rövidlétű Futócsillag volt, nem egyéb. Omoljatok szemem könnyűi, E lehullott szép csillagért!­­ Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. Jókai nyilatkozata E lapok múlt számában megjelent verse szerkesztő társamnak Vörösmartyhoz, akara­tom és határozott tiltakozásom ellenére a fővárostóli távollétemben jött be a lapba. Nekem rosszul esik e nyilatkozat közlése, mert pártunk ellenei örülni fognak a viszálkodásnak, melly köztünk létre jött. Pető­finek módjába­n lett volna ezt kikerülni, ha en­gem haza vár s nem távollétemben adja be művét a lapba; azon esetben, ha ő határozot­tan ragaszkodott volna annak kiadásához, vagy egyikünk, vagy másikunk lelépett volna a szerkesztésről, így kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy e vers kiadását rosszalom. Rosszalom, mert nem ismerem el, hogy Vörösmarty valaha olly tettet követett volna el, mellyért a haza előtt meggyaláztassék: mert nem ismerem el, hogy költőnek joga legyen költőtársa felett ítéletet hozni. Itt biró csak a jövő nemzedék lehet; mert bár én is szeretem a magam elveit, de azért a más elveit is tiszteletben tartom, ki­vált midőn meg vagyok arról győződve, hogy az a más is becsületes ember és jó hazafi; mert bárha Petőfi elfeledkezhetik is azon háláról, mivel Vörösmartynak tartozik, én nem feledkezhetem el arról, mivel én tartozom ne­ki. A vers alá tett asteriscusra, mellyben P. el­veiről beszél, azt jegyzem, hogy nem isme­rem el lapunk elvei közé tartozandónak azt, hogy valakit kihallgatás nélkül elitéljünk s po­­liticai véleményéért költői hitét támadjuk meg. JÓKAI MÓR ,22 / 1998. JULIUS 30.

Next