Családi Kör, 1998. július-szeptember (9. évfolyam, 27-39. szám)
1998-07-30 / 31. szám
Bori Imre: A magyar szabadságharc egy olvasókönyvéből Petőfi Sándor Vörösmarty Mihály és Jókai Mór ellen Nincs szükség különösebb bevezetőre, megmagyarázni a háború kapcsán a legnagyobb három magyar író: Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Jókai Mór vitáját. Petőfi versben fordult atyai támogatója, Vörösmarty Mihály ellen, mert úgy ítélte meg, hogy Vörösmarty a parlamentben nem úgy szavazott, ahogy Petőfi szerint kellett volna. Jókai Mór Vörösmarty védelmére kelt, s Petőfi barátságának elvesztésével fizetett. A radikális Petőfi állt itt szemben a békésebb megoldást kereső két barátjával. A Petőfi-Vörösmarty vita Vörösmartyhoz. BORI Imre (Midőn a nemzetgyűlésben augusztus 21-kén ő a hadügyben a többséggel szavazott.) Én, ha verset írok, nem írom a magam mulatságára, hanem írom azért, hogy kiadjam, hogy mások gyönyörködjenek benne vagy okuljanak rajta. (Elérem-e czélomat, vagy nem? az nem tartozik ide.) Sokan voltak kik e költeményem kiadását ellenezték. Nem tehetek róla. Én érzem a legnagyobb fájdalmat, hogy erre kényszerülve vagyok, mert én szerettem, én tiszteltem legjobban. Vörösmartyt mind azok között, kik őt valaha szerették és tisztelték, de elveimet még sokkal jobban szeretem és tisztelem, mint őt. Szívem ,.a jog és vérzik, de kérlelhetetlen maradnék, ha elvérezném is bele. Brutus talán sírva szúrta te jótevőjét, apját, Caesart, de leszúrta. Hogy Vörösmartyt elitélem, nagy áldozat, mellyet szivem tesz elveimért, de bármilly nagy ez áldozat, kész vagyok és mindenkor kész leszek sokkal nagyobbakat is tenni értetek, szentséges elveim! Életképek, 1848. augusztus 27. PETŐFI SÁNDOR: Hallgassak-e, mivel szeretlek, Miként atyámat szeretem? Hallgassak-e, mert te neked sem Fáj*majd úgy a szó, mint nekem?... Hogy is tehetted, amit tettél, Az isten szent szerelméért! Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért, Azért hagyod el a múzsákat, Azért tevéd el lantodat, Hogy, földre szállván az egekből, Tüstént lesározd magadat. Sarat, sarat kell látnom rajtad! Inkább szeretnék látni vért. Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. íme a sas, ha itt alant van A földön, miilyen nagy madár, S ollyan kicsiny, hogy alig látszik, Midőn a fellegekben jár. Te fönn valál nagy, s lenn kicsiny vagy; Az ember illy csodát nem ért. - Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. Megunta azt a szennyes pályát A nemzet, mellyen eddig ment, Kiküzködé magát belőle, S ujczélt tűzött ki odafent, S ti visszahurczoljátok őt a Mocsárba, honnan már kiért. - Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. Mit bánom én, hogy nem magad vagy, Hogy ott száz és száz van veled? Habár ott volna valamennyi, Itt kéne lenni te neked. Ha a költő is odahagyja, Ki küzd aztán a jó ügyért? - Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. Te voltál a nemzet költője? Te írtad azt a szózatot, Melly szólt egy országnak szívéhez?... Azt most már szétszakíthatod, Mert hieroglif lett belőle, A mellyet senki meg nem ért. Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. Ki hitte volna? én nem hittem, Hogy neved is, e fényes név Hazánk egén csak rövidlétű Futócsillag volt, nem egyéb. Omoljatok szemem könnyűi, E lehullott szép csillagért! Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. Jókai nyilatkozata E lapok múlt számában megjelent verse szerkesztő társamnak Vörösmartyhoz, akaratom és határozott tiltakozásom ellenére a fővárostóli távollétemben jött be a lapba. Nekem rosszul esik e nyilatkozat közlése, mert pártunk ellenei örülni fognak a viszálkodásnak, melly köztünk létre jött. Petőfinek módjában lett volna ezt kikerülni, ha engem haza vár s nem távollétemben adja be művét a lapba; azon esetben, ha ő határozottan ragaszkodott volna annak kiadásához, vagy egyikünk, vagy másikunk lelépett volna a szerkesztésről, így kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy e vers kiadását rosszalom. Rosszalom, mert nem ismerem el, hogy Vörösmarty valaha olly tettet követett volna el, mellyért a haza előtt meggyaláztassék: mert nem ismerem el, hogy költőnek joga legyen költőtársa felett ítéletet hozni. Itt biró csak a jövő nemzedék lehet; mert bár én is szeretem a magam elveit, de azért a más elveit is tiszteletben tartom, kivált midőn meg vagyok arról győződve, hogy az a más is becsületes ember és jó hazafi; mert bárha Petőfi elfeledkezhetik is azon háláról, mivel Vörösmartynak tartozik, én nem feledkezhetem el arról, mivel én tartozom neki. A vers alá tett asteriscusra, mellyben P. elveiről beszél, azt jegyzem, hogy nem ismerem el lapunk elvei közé tartozandónak azt, hogy valakit kihallgatás nélkül elitéljünk s politicai véleményéért költői hitét támadjuk meg. JÓKAI MÓR ,22 / 1998. JULIUS 30.