Családi Lapok, 1857. július-december (6. évfolyam, 2-27. szám)
1857-09-17 / 12. szám
146 Isc homn kevesebb anyagot hagyjon a merényekre. A társak külön-külön vonatokon menvén, azillanásra is biztosoknak hitték magukat. S egynek csakugyan kedve is kerekedett elmaradni, s hogy útját biztositsa, társait kívánta bemártani. A kormányzónak levelet ir, s az egész összeesküvést fölfedezé. A levél szerencsére Benyovszky kezébe jut, a jelen voltakkal közli, s a honmaradtakat tudósítja; az árulót kérdőre vonatja, s az általuk mindjárt kezdetben meghatározott büntetésnek veti alája. A körutat szerencsésen tevék meg. A kormányzó a dologról mit sem hallott. Megérkeztekor azonnal fölhivá társait, hogy mindenre készen álljanak. Miután mindent rendbe hozának s kimondák , hogy mindannyian, számra 59, mindenre készek, eldő iratot adtak be a kormányzóhoz, hogy szíveskednek nekik hajót rendelni, mellyen a kitűzött helyre költözhessenek s batyuikat is magukkal vihessék. A kormányzó szívesen fogadván a kérelmet, kijelenté , hogy várakozzanak még kissé, miután most nagyobb hajókkal nem rendelkezhetik, vagy ha éppen menni óhajtnak, csak dereglyékkel szolgálhat. Ezek elhatározák a további maradást, de mihelyt hadihajóhoz juthatnak, azt erővel is elfoglalni magukban eltökéltették. Most, hogy egység uralkodjék a vállalatban, egyajkulag B—t kiálták ki fejeknek ; volt azonban egy bizonyos Stefanov, ki ellene nyilatkozott, s dühétől elragadtatván, B—t párviadalra hívta ki. B—y a kihívást elfogadta, Stefanov azonnal rárohant, de kardja az első csapásra elpattant. B — y nem akarván fegyvertelennel küzdeni, kezet nyújt, amaz pedig zsebébe kap, pisztolyt ránt elő s B — ra süti, a lövés meg is sértette bal karját. Erre B—y őt megragadja, földhöz sújtja s másik pisztolyát, mellyel éppen rá akarta sütni, kezéből kiragadván, a szerencsétlen dühöngőt társainak gondjára bizza. A bukott fél kérdőre vonatván : miért cselekedte legyen ezt Bay ellen? Kisült, hogy mindennek a vetélyvágy s az irigység vala indoka. Erre Bay megesküdött, hogy Atanasiát nőül elvenni soha nem fogja! Az idő egyre kínálkozott, a szabadulhatási vágy folyton növekedett, s hajót adni a kormányzó mégis egyre vonakodott. Mindig határozottabbak lőnek erőszakhoz nyúlni. Csak Bay ellenezte a dolgot. Szeme előtt lengett a kormányzó család apadhatlan jósága, a bekövetkezhető kudarcz, s vele a kárhozat. Kötötte őt Afanásia gyermekien őszinte vonzalma s ama sújtó gondolat, hogy, ha csakugyan sükerülne merényekt, bizonyára magával vonandná az apai lelkű kormányzó és szeretett családja bukását. Sőt megtörténhetnék az is, hogy összeütközés esetében tán ép azokat kellene leszaratnia vagy lelövetnie, kik annyiszor terjeszték ki feléje jótékony karjaikat! Besürgette adott szava, sürgették társai. Ismét nehéz lelki küzdelmeket állott ki. Társai igen jól ismerték lelki állapotát. Mindegyik okos tanácscsal sietett megnyugtatni. Elmondák, hogy süker esetében a kozákparancsnok, a korlátnok, sőt minden hivatalnok védelmezendi kormányzójokat a czár előtt, vagy elerőszakolhatandja magával a kormányzó családját is, s Európába jutván, leróhatja majd kellő háláját. Mindez jól esett az észnek, hogy elűzzék a felleges gondolatokat, de nem nyugtathaták meg a szivet, mellyben olly meleg s annyi hálaérzelem fészkelte meg magát. Minél közelebb látszott jutni a végczélhoz , annál több akadálylyal kellett megküzdenie. ... •v. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------