Csíksomlyó Magazin 1. (2005)
Módi Dalma „Legyetek derűsek!” Évszázadok óta zarándokolnak Csíksomlyóra tíz- és százezrek, kik „az édes Szűzanyát szívből szeretik". Mária minden embert magához ölelő anyai szeretete évről évre egybegyűjti a híveket az egész világból: közelről és távolról, gyalogszerrel vagy gépkocsival, egyedül vagy csoportosan jönnek a búcsúsok. Katolikusok és más egyházak hívei, határok nélkül, mindenhonnan. A pünkösdi búcsú, a „magyar búcsúk búcsúja" az összetartozás ünnepe, a magyarok ünnepe, a keresztények ünnepe, az ember ünnepe. Szerte a nagyvilágból özönlik a Somlyói hegyre az áradat, hogy együtt köszöntse az Istenanyát. A magyarok Mária-tiszteletét nemcsak Szent István király évezredes felajánlása jelzi, hanem a Szent Szűz számtalan csodálatos elnevezése magyar nyelvünkben: ő a Szűzanya, az Istenanya, a Mennyei Rózsa, az Irgalmasság Anyja, a Béke Királynője, a Fájdalmas Anya. De ő a Miasszonyunk, a Boldogasszony Anyánk és a Magyarok Nagyasszonya is, Csíksomlyón pedig a Segítő Mária, a Csodákkal Ékeskedő Mária, a Csíki Csodálatos Boldogasszony, a Csodákkal Jeleskedő Mária vagy a gyönyörű, ragyogó sugárkévében álló szoborábrázolás alapján kapott elnevezése szerint a Napba öltözött Asszony. Mindezek a szeretettel adott nevek ugyanazt a fájdalmas és boldog, egyben dicsőséges Anyát jelenítik meg egyetlen egységben. Mária valamennyiünk édesanyja, akinek szeretete végigkíséri mindannyiunk életét éppúgy, ahogy szent Fiáét is végigkísérte egészen a keresztfáig. Mária alakja gyakran a héttől-járta szívű édesanya képét eleveníti fel bennünk, pedig a szeretet nemcsak áldozat, nemcsak fájdalom, hanem boldogság és derű is. Ezt hagyta örökül utolsó szavaival a nemrég elhunyt II. János Pál pápa is, aki egész életével csodálatosan tanította a Szűzanya tiszteletét. A Szentatya utolsó szavaival derűt kívánt az embereknek, azt sugallta, hogy az élet szép, érdemes élni. Az ő üzenetével és Gárdonyi Géza szavaival kívánok Mindannyiuknak derűs ünnepet és mosolygós hétköznapokat. „S ha jó az éj, s én újra visszatérek, egynéhány szál gyöngyvirágot letépek, és felviszem a csillagfényes égbe. Megkeresem a Jézus anyját vele. A Jézus anyját, kinek képei oly búsak lenn és olyan szenvedők! Hadd lássam egyszer mosolyogni őt!"