Csillag, 1955. január-április (9. évfolyam, 1-4. szám)

1955-01-01 / 1. szám - SIMON ISTVÁN: Versek

% -if! I n JÜ iiiAj 1 : . '1 ! * A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA SIMON ISTVÁN VERSEI CSOKONAI A VENDÉGFOGADÓBAN — Halála 150. évfordulójára — Esik kint sírva, nekikeseredve a zöldelő nyár permeteg esője, lepokrócolt lovakra, szekerekre, s füstölögve a tenger esernyőre. Kocsmából nézem, amelynek falán a kegyelet­ része, fakó márványtábla hirdeti, (mert a költőnek kijár) itt járt Csokonai Vitéz Mihály. Üreg asztalok, megnyikorgó székek, vázákban nyarát siratja a szekfű, s körül a falról feldereng a tépett Dréher-plakát — és csoszog az egykedvű, köhécselő, sovány, öreg pincér, feje körül a darázs keringés, szalvétájával bárhogy ütheti, rázümmögnek pimasz legyei. • Zuhog kívül, míg zajos bent a kocsma, iszogatnak a félig elázott köpönyegű kocsisok, kanászok a fémcsapos pultokra hajolva. Egyik kezük szorítja az ostort, a másik a két deci piros bort, kofák, kezükben lekötött kosár, s köztük ballonos agronómus áll.

Next