Csillag, 1956. április-június (10. évfolyam, 4-6. szám)

1956-04-01 / 4. szám - Simon István: Versek

A­mit A MAGYAR ÍRÓ­­SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA SIMON ISTVÁN VERSEI SÜT A NAP Kormos volt tegnap a hó s gyorsan, sunyi­formán illant el kis patakokban, fecsegve, ríva szaladt le a földbe koporsóján, a csatornán, majd füstként szállt az egekbe. Ablakommal szemben az ifjú ecetfa cérnás árnyékot rajzol a bástya­kövekre. Süt a nap! ilyet de régen érzett a kezem, ha bíborló nyakkendőmet kötögette. Tavasz van! a szőke sugár a falakra, szekrényemre, zsúfolt könyvállványra tapad. Minden pórusomon millió pici hangya nyüzsög s áram fut a talpam alatt. Állok a fényben, a sárga redőnyt is jól fölhúzom, hogy teljesen érjen a fény. Bádog­kakas csillog az ormon, a furcsa tetődísz, a szomszéd ház csúcsíves tetején. Itt a tavasz már i de kevés kell ugye ahhoz, hogy fölérezzen s örüljön az ember. Jó, hogy minden tél egyszer a hóra tavaszt hoz, s mesélheti végre nevetve a reggel, hogy nincs már fagy, a hó tegnap gyorsan, sunyi­formán illant el kis patakokban, fecsegve, ríva szaladt le a földbe koporsóján, a csatornán és süt a nap kereken álmélkodva felette.

Next