Csongrád Megyei Hirlap, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
3 I szentesi Felszabadulás Tsz célja: a nagyüzemi árutermelés növelése A szentesi Felszabadulás Tsz irodájában arról folyik a beszélgetés, hogy ez a több mint 3500 holdas társas, nagyüzemi gazdaság kihasználja-e a lehetőségeket az árutermelés fokozása érdekében. Ma már ugyanis tudják azt a termelőszövetkezet vezetői és tagjai, hogy a termelőszövetkezeti gazdaságok csak akkor tölthetik be igazán hivatásukat, ha minél olcsóbb előállítással, nagytömegű, megfelelő minőségű árut termelnek és adnak át a népgazdaságnak. Erre törekszik a szentesi Felszabadulás Tsz is, hiszen, ha minél több árut sikerül egyegy esztendőben értékesíteniök, annál több készpénzjövedelem jut a tagságnak minden munkaegységre. De a nagyüzemi árutermelés növelése azért is érdeke a szövetkezetbe tömörült parasztságnak, mert a 3004-es kormányhatározat folytán az árutermelés a nagyüzemi gazdálkodás tengelye lett. Ez a határozat a nagyüzemi árutermelésre ösztönöz és végleg megszünteti az elmúlt évek gyakorlatát, amikor is az elvtelen állami támogatás érvényesült bizony nemegyszer a termelőszövetkezetek segítése során. Az állam természetesen most is támogatja a tsz-eket, de viszonzásul vár is tőlük. Mégpedig: több és jobb minőségű árut, hogy az ország ellátása zavartalan legyen. Amelyik termelőszövetkezet ezen a jó úton halad teljesíti éves árutermelési tervét, vagy még túl is teljesíti, tehát a kívántnál nagyobb mértékben hozzájárul az ország ellátásához, azt az állam komoly mértékben anyagilag is támogatja, mert az esedékes hosszú- és rövidlejáratú hitelek visszafizetéséből jelentős összeget eltöröl. Ezt a kérdést vitattuk meg a szentesi Felszabadulás Termelőszövetkezet tagjaival. Elmondották, hogy a tsz-nek erre az évre a földterületet figyelembe véve, az állam 3 millió 87 ezer forint árutermelési tervet szabott meg. Ez az összeg a 3539 hold földterületre, illetve pontosabban: bizonyos átszámítási kulcs segítségével megállapított 2058 hold redukált szántón megtermelendő árumennyiségre vonatkozik. Ha ennek a megszabott árutermelési tervnek a Felszabadulás Tsz teljes egészében eleget tesz az év végére, azaz 3 millió 87 ezer forint értékű hízott állatot, állati terméket és terményt ad el az állami és szövetkezeti felvásárló szerveknek, akkor a 2004-es kormányhatározat alapján az ez évre esedékes hosszú- és középlejáratú hitelük 30 százalékát törlik. Ez 136 ezer 424 forint összeget jelentene, ami pedig egy forinttal növelné meg a munkaegységekre kiosztható pénzösszeg értékét. Tavasszal, amikor a Felszabadulás Tsz az árutermelési tervet megkapta, az éves termelési terve már elkészült. Ebben a tervben pedig az volt, hogy az idén 2 millió 765 ezer forint értékű árut adnak el az államnak. Itt jelentkezett az első probléma, ugyanis ez az összeg 322 ezer forinttal kevesebb, mint amit az árutermelési tervben megszabtak a számára. A vezetőség vitatni kezdte tehát: hogyan lehetne változtatni a terven, hogy a több mint 136 ezer forint hitel elengedéstől ne essenek el. Elővették tehát a termelési tervet és spekulálni kezdtek: mit lehetne tenni, hogy több árut adjanak el az államnak, mégpedig a tervben megszabott 322 ezer forinttal nagyobb értékűt?! A tojást eddig mindig a szabadpiacon értékesítették, amiből havonta 8—10 ezer forint jövedelmük lett. Úgy döntöttek tehát, ezentúl a tojást is az állami kereskedelemnek adják el, s évente máris jó pár tízezer forinttal több árut sikerül értékesíteniük. Ezenkívül naponta 50 liter tejet is a Vendéglátóipari Vállalatnak szállítottak el, ami szintén nem számít bele az árutermelésbe. Ez havonta 1500 liter tejet jelent, de ha az államnak adják el, máris az árutermelési tervük teljesítésébe számít, s évente 54 ezer forinttal növelik az áruértékesítésből származó bevételt Ugyanígy voltak a kiöregedett és felelt juhokkal is. Úgy döntöttek, hogy ezentúl az ilyen jószágokat nem a szabadpiacon adják el, hanem átadják a Gyapjúforgalmi Vállalatnak, ami évente újabb 20—25 ezer forint áruértékesítésnek számít. Végül sikerült a termelőszövetkezet vezetőségének annyira átdolgozni a termelési tervet, hogy nem maradt akadálya az árutermelési terv teljesítésének. Az időjárás azonban közbeszólott. Az aszály következtében nem tudták megtermelni azt a borsómenynyiséget, mint amit beterveztek és ennek folytán mintegy 250 ezer forinttal kevesebb bevételük lett a borsóból. Sárgadinnyéből, dohányból és halból is sajnos, kevesebbet tudnak eladni az államnak, mint amit előre, papíron kikalkuláltak és a termelési tervükbe belevettek. A szentesi Felszabadulás Termelőszövetkezet mégis igyekszik a megszabott árutermelési tervet teljesíteni. Ezt úgy akarja elérni, hogy több hízóállatot ad át az államnak, mint amit előzetesen elhatározott. Erre az évre például 34 hízómanha átadására kötött szerződést a termelőszövetkezet, s már eddig 44-et adtak át. Jól fizetett a vetőmagbúzájuk is, amiért külön vetőmagfelár is megilleti a tsz-t. Ebben az évben mintegy 3000 mázsa ilyen vetőmagbúzát tudnak átadni az államnak, ami után mintegy százezer forint felárat kapnak. Az idei aszályos esztendő arra ösztönzi a termelőszövetkezetet: a következő évben még nagyobb gondot fordítson az árutermelésre, hogy a megszabott áruértékesítési tervet könnyen teljesíteni tudja. Lehetőség van például a kertészeti üzemág továbbfejlesztésére. Már el is határozta a tagság, hogy az ősz folyamán 50 hold gyümölcsöst telepít, s a fák között konyhakertészeti növényeket termel. Ám a kertészet kibővítéséhez szükség van az öntözővízre. Ezen is könnyen tudnak segíteni, hiszen ha 4—5 Norton-kutat fúratnak — ami egyébként nem sok költségre kerül —, máris öntözni tudják az egész kertészetet. De szükségessé válik a termelőszövetkezet takarmányterületének növelése is, hogy állattenyésztésüket fejlesztihessék. Hogy mennyire érdemes az állattenyésztéssel foglalkozni, bizonyítja a termelőszövetkezetiben, hogy a jövedelemnek 60—65 százalékát ma már az állattenyésztés szolgáltatja. A kormánynak a 3004-es számú határozata arra ösztönzi tehát a Felszabadulás Termelőszövetkezet tagságát, hogy mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben fokozza a termelést és több árut adjon el az államnak, mert éppen e kormányhatározat folytán anyagilag is érdekeltté vannak téve, hogy megszabott árutermelési tervüket teljesítsék, sőt még többet is értékesítsenek. — Vass — A csongrádi Petőfi és Vörös Csillag Tsz növeli takarmánytermelését A csongrádi városi tanács az állami tartalékterületből 10 hold lucernatermesztésre alkalmas földet és 30 hold legelőt juttatott a Petőfi Termelőszövetkezetnek, hogy az növelni tudja takarmánytermesztését és ezzel alapot teremtsen az állattenyésztés fejlesztéséhez. A tanács ugyancsak 15 hold állami tartalékföldet adott a Vörös Csillag Tsz tulajdonába, hogy a tsz a majorja körül ki tudja alakítani a takarmányos vetésforgót. Mind a két termelőszövetkezet arra törekszik, hogy erőteljesen növelje a takarmányfélék terméshozamát is. Ezért a Petőfi Tsz hat holdon öntözéses silókukoricát termel. A tsz öntözött silókukorica táblája élesen elüt a többiektől, mert a földtől egészen a kukorica hegyéig csupa haragoszöld az egész tábla. A tsz tagjai holdanként 250 mázsás zöld takarmányra számítanak az öntözött silókukoricából. Kísérletképpen egy holdon amerikai hibridkukoricát is termelnek, amely szintén jó terméssel kecsegtet. Ma Vásárhelyen, vasárnap Makón vendégszerepel a Magyar Állami Népi Együttes A Magyar Állami Népi Együttes, — mely nem régen tért haza nagysikerű három hetes csehszlovákiai vendégszerepléséről, — a nyár folyamán több vidéki városban is bemutatja új műsorát. A megye közönségének az elsők között lesz módja arra, hogy a világhírű együttes teljes estét betöltő műsorában gyönyörködjék. A csehszlovák sajtó és közvélemény annak idején osztatlan elismeréssel nyilatkozott a népi együttes művészi teljesítményéről, s a szakemberek éppen az új műsor egyes darabjait méltatták leginkább. A »Barcsai szeretője« című táncballadáról például igen részletesen beszéltek egy szakmai értekezleten és hangsúlyozták, hogy ebben klasszikus balettelemek nélkül, a népitánc eszközeivel mély gondolati, drámai tartalmat tudtak kifejezni az alkotók és a szereplők. Messzemenően dicsérték Kodály »Székelyfonó«-jának részleteiért az énekkart és »Az Orbán és az ördög« című (Arany János elbeszélő költeménye, a Jóka ördöge adta az alaptémát) táncjátékért a zenekart és a tánckart. Megyéink dolgozóinak külön örömet jelent, hogy éppen olyan számokból áll a műsor, amelyek nemcsak itthon, hanem külföldön is — sőt külföldi szakemberek között is — új elismerést szereztek a népi együttesnek. Ma este Vásárhelyen, 8 órai kezdettel a Bethlen Gábor Gimnázium udvarán lévő szabadtéri színpiadon, szombaton Szegeden, vasárnap pedig Majkon ugyancsak 8 órai kezdettel a helyi szabadtéri színpadon mutatja be műsorát a Magyar Állami Népi Együttes. Ahol huszonkilencen tanulnak egy szakmát — Hát itt nincs vízhordás, disznóetetés, meg dajkálás, mint az én időmben, amikor mindenre felhasználták a »kisinast«. A gyermekek mindig azzal foglalkoznak, ami a szakmai tudásukhoz szükséges — mondja Juhász Antal a terem sarkában. Szegeden, a Kossuth Lajos sugárút egyik házában szerényen húzódik meg a Szőrme- és Bőrruhagyár tanműhelye. Az utcai járókelőknek szinte fel sem tűnik, hogy odabenn 29 fiú és leány tanulja a szőrme- és bőripar mesterfogásait minden nap reggel 6 órától délután 2 óráig. Ritka dolog, hogy egy gyár ennyire szervezetten, intézményes formában gondoskodik az ipari tanulók, a jövendő szakmunkásainak neveléséről. Széles asztalokon hevernek a szőrmék — jobban esik azért őket báránybélésnek nevezni — és ügyes kezek forgatják, szabják az anyagot. Arrébb varrógépek kattognak. Itt már műbőrrel dolgoznak és lám már készen is van a gyermek-műbőrkabát. Berki Péter, az egyik oktató éppen Ördögh Erzsinek és Herczegh Franciskának mutatja be a bélés kézi bevarrásának »titkait«. Mindenki foglalatoskodik valamivel és az enyhe zajt nem egyszer szakítja meg a kérés: — Juhász bácsi legyen szíves! Péter bácsi jöjjön már ide! — jelezvén, hogy az illetőnek elakadt a tudománya és nagyon kell a segítség. Havonként cserélődik a munkabeosztás: aki gépen dolgozott, az a kézivarrást tanulja, aki szortírozott, az a szabászattal ismerkedik, így válnak a fiatalok sokoldalú szakmunkásokká és annak idején a gyárban majd nem jönnek zavarba, akármilyen műveletről lesz szó. A tudásukat alapozza meg az, hogy valamennyien elvégezték a nyolc általános iskolát és iparitanuló-oktatásra is járnak, ösztönzésükre szolgál az, hogy munkaköpenyt, órabért kapnak és napi 50 fillér hozzájárulással ebédelnek az üzemi étkezdében. — Nem is hittem volna, hogy ennyire megszeretem majd a szakmát — emlékezik vissza az első napokra a hátrafésült hajú Török Gyurka és újból megragadja a romboidformájú kést, a szűcsök szerszámát. Különben most fáj a bal térde, mert a focipályán nem mindig barátságosak a srácok. Hugyecz Rozália, akinek az édesanyja a Szegedi Kendergyárban dolgozik, az egyik legszorgalmasabb tanuló. A versenytáblán — ahol rövidebb-hosszabb vonalak mutatják magatartás, mennyiségi és minőségi munka szerint az egyéni teljesítményt — ez a fiatal lány vezet. Két nap alatt megvarr egy kabátot, ami az ő korát és jártasságát figyelembe véve már nagy szó. A Szegedi Szőrme- és Bőrruhagyárban példás módon törődnek az ipari tanulók gyakorlati és elméleti nevelésével. Később érik meg ennek a gyümölcse, de hogy a fiatalokra most is lehet számítani, bizonyításként álljon egy adat: a gyár havi termelési tervébe mindig beveszik azt a raktárképes 100 műbőrkabátot, amit 29 szorgalmas fiú és lány készít a Kossuth Lajos sugárúti tanműhelyben. Vásárhelyi művészetét „Kerestük a tipikusan magyart" fi LScllu/llU V dili IIlUVCöcCvl élet két kiváló tagja járt nemrégen Hódmezővásárhelyen és művésztelepén. Mindketten az ottani művészeti szövetség élvonalbeli művészei. Évek hosszú sora óta, mint grafikusok dolgoznak a Hollár grafikai csoportban, és így alkotásaik eljutottak a világ minden jelentős városába, múzeumába. Ezúttal jártak Budapesten, Bábolnán, Vásárhelyen és útjuk következő állomása a Hortobágy volt. ALOIS MORAVEC grafikusművész útjukkal kapcsolatban a következőket mondotta: — Kerestük a tipikusan magyart. Ez érdekelt elsősorban, mert bár közvetlen szomszédok vagyunk, mégis vannak különbségek. Látni akartam nemcsak a vidéket, hanem az embereket is, és volt alkalmam találkozni velük. Igen kedvesen és előzékenyen fogadtak mindenütt. — Kiváló a magyar közlekedés, a konyha és a bor, de ezek mellett igen magas fokon áll a művészet is. Azt tapasztaltam, hogy a művészek tudatában vannak annak, mit jelent a tipikus, a jellegzetesség a művészetben, mégis külföldre nem ezek a művek, hanem a nyugatos szemléleten alapuló művek kerülnek. Ezért kerestem a tipikusan magyart, amit itt megtaláltam és úgy látom, itt megértik azt is, hogy a mai művészet célja a mai élet új eszközökkel való ábrázolása. EMIL KOTRBA festőművész és grafikus még nagyobb lelkesedéssel beszélt benyomásairól. — A magyar nép és a magyar föld örökre megnyerte a szívemet szépségével és népének barátságával. — Látni szerettem volna, mint a lovak festője, a lovak paradicsomát, és álmom végre beteljesedett. . Mindenütt szívélyesen fogadtak és olyan barátsággal, amit nem lehet elfelejteni. — Nem régen tartózkodom itt, de érzem, hogy a művészek között sok a nagy tehetség, de vannak még megoldatlan, kérdések itt is, mint nálunk. Nagyon fontosnak tartom éppen ezért a művészek találkozását, ismerkedését.— Mindkét részről láttuk, fontos az, hogy a művészek találkozzanak és a tapasztalatokat kicseréljék. Részemről boldog vagyok, hogy találkozhattam itt is és Budapesten is fiatal művészekkel, akik véleményem szerint égnek a művészeti tűztér és a magyar művészet reménységei. — A személyes kapcsolatok megteremtése, művészeti alkotások és művészek kölcsönös cseréje nagyban elősegítené közös céljainkat. — Csodálattal látom, hogy itt milyen lehetőséget kapnak a művészek a munkához. Fel is használom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a művészeknek és a hivatalos közegeknek azért a barátságos fogadtatásért, amiben részesítettek. A két csehszlovák festőművésznek valóban igaza volt, mert minden művésznak keresnie kell a tipikusat, a jellemzőt, és fontos az is, hogy a művészek megismerjék egymást, kicserélhessék gondolataikat és véleményeiket. A vásárhelyi művésztelephez tartozó művészeik között is régóta sokat vitatott kérdés a művészcsere kérdése. Jó lenne az Emil Kotrba által felvetett ajánlat alapján szorosabb kapcsolatot kiépíteni a csehszlovák és a vásárhelyi művészek között. Minden bizonnyal mindkét részre hagy eredményeket hozna a művészcsere és az alkotások cseréje egyaránt. Almási Gyula Béla Alois Moravec rajza Emil Kotrba rajza Péntek, 1958. augusztus 1.