Csongrád Megyei Hirlap, 1961. december (6. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-01 / 283. szám

Péntek, 1961. december 1. A francia párt továbbra is őrködik a koltimimista pártok nemzetközi egyége felett Maurice Thorp felszó­lalás az FKP Központi Bizottságának ülésén Az Humanité mai száma közli Maurice Thoreznek, az FKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén elhangzott felszólalását A Francia Kommunista Párt főtitkára vázolta az SZKP új programjának leg­fontosabb pontjait, majd a XXII. kongresszuson adott elemzés alapján részletesen foglalkozott a proletárdikta­túra kérdésével. A Francia Kommunista Párt főtitkára ezután rámu­tatott: ats SZKP XX. és XXII. kongresszusának téziseit általában az egész nem­zetközi kommunista moz­galom elfogadta — kivéve az Albán Munkapárt ve­zetőit. Az albán vezetők nacionaliz­­­­musba süllyedve arcátlanul­­ rágalmazzák a Szovjetuniót i­s— mondotta Thorez és rá-­ mutatott: a kínai elvtársak-­­ nak nincsen igazuk, amikor Hruscsov szemére vetik, hogy a tényeket feltárta a XXII. kongresszus előtt. Thorez kijelentette: a fran­cia párt továbbra is őrködik a kommunista pártok szoli­daritása, kölcsönös bizalma és nemzetközi egysége felett. Ezért helyteleníti az utóbbi idő­ben hangoztatott »peti­­centrizmus« (több központ) elvét. ■­ Félő — mondotta —, hogy ez a kifejezés frakciós tö­rekvést takar és mi elhatá­roztuk, hogy védelmezni fog­juk a nemzetközi összetar­tást ezzel a veszéllyel szem­ben«. A Francia Kommunista Párt főtitkára beszéde vé­gén kitért azokra a hangok­ra, amelyek a XXII. kong­resszus után Trockij rehabi­litációját követelték. Elmon­dotta, hogy 1927-ben részt vett a Kommunista Intterna­­cionálé Végrehajtó Bizottsá­gának azon az ülésén, amely Trockijt kizárta soraiból. Erre a kizárásra a Szovjet­unió Kommunista (bolsevik) Pártja és valamennyi test­vérpárt kebelében lefolyt négyéves harc után került sor. Trockijt azért zárták ki, mert mind a szovjet pár­ton belül, mind a nemzet­közi munkásmozgalomban politikailag helytelen és frakciós álláspontot fog­lalt el. »­Minden ellenkező legen­dával szemben — mondotta Thorez — Trockij sohasem volt sem leninista, sem bol­sevik. A forradalom kezde­­tén­ útitárs volt. Néhány hó­nappal október­­ előtt csatla­kozott a bolsevistákhoz, ad­dig Lenin és a bolsevisták határozott ellensége volt­. Az Általános feszetelés vagy a fegyverkezési hajsza szolgálja a béke ügyét? Hruncsimi és Kennedyné levele A Washingtonban nemrég lezajlott nőtüntetés résztve­vői levelet küldtek Hrus­csov szovjet miniszterelnök és Kennedy amerikai elnök feleségének. A levél a töb­bi között hangsúlyozta: »Eg n­etben anya sem tarthat­ja teljesítettnek anyai köte­lességét, amíg nem emelte fel szavát az életért, a halál ellen, a békéért, a háború ellen.« Az amerikai sajtó most ismerteti Nyina Petrovna Hruscsovának, valamint Kennedy amerikai elnök fe­leségének a levélre küldött válaszát. A szovjet miniszterelnök felesége hangoztatja: »Az a véleményünk, hogy meg kell valósítani az általános és teljes leszerelést. Ennek megvalósításával véget vetünk az atom­veszélynek és a bé­két fenyegető minden ve­szélynek, s az anyák nyu­godtan gondolhatnak gyer­mekeik jövőjére. Mi ellette vagyunk a fegyverkezési haj­szának, leszerelést és békét akarunk!« Kéhnédyt­é levelében egyetért azzal, hogy a­­nők­nek hatalmas befolyásukat a Világbéke érdekében­ kell fel­haszn­álniük. Számu­nkra azonban a békéhez vezető egyetlen Út az erő és ezért támogatni kell az Egyesült Államok kormányának poli­tikáját, amely ezt a Célt tűzte maga elé.« Strauss visszatért amerikai útjáról Mit akart elérni a bonni hadügyminiszter? Strauss hadügyminiszter csütörtökön visszaérkezett hosszúra nyúlt amerikai lá­togatásáról. Hazaérkeztekor adott nyilatkozatában kije­lentette, hogy látogatása »rendkívül hasznosnak« bi­zonyult. Strauss Amerikában folytatott tárgyalásaival és ott tartott előadásaival — mint most már világosan megállapítható — kettős célt igyekezett előírni. A Washingtonban kötött fegyvervásárlási üzlet, amelynek értelmében a bon­ni hadügyminiszter az eddig megkötött megállapodásokon felül újabb milliárdos meg­rendelést adott az amerikai hadiiparnak, azt célozta, hogy a hadiiparban érdekelt amerikai monopóliumokat közvetlenül érdekeltté te­gye a bonni fegyverkezési politika folytatásában. Bonn így akarja semlegesí­teni Az amerikai elnök egyes tanácsadóinak befolyását és megakadályozzai azt, hogy Washingtonban felülkere­kedjenek azon józanabb po­litika folytatását óhajtó kö­rök, amelyek ellenzik a Bundeswehr am­tilfel­tegy­vér­zését és raktíliszénvoznák­­a közép-európai biztonsági övezet megteremtésére irá­nyuló elgondolásokkal. Strauss m­ásik célja — és ez szoros összefüggésben áll az elsővel — szemmel lát­hatólag az volt, hogy a fegy­verkezési üzletben érdekelt körök támogatásával újabb lépést tegyen előre hon óhajtott régi céljának, az atomfegyverek feletti rendelkezési jog meg kaná­ria­u­sának elérése felé. Miután az atomfegyverek birtoklása feletti­­jog nyílt követelése világszerte a fel­háborodás viharát keltette, a bonni vezetők jobbnak lát­ták, ha kerülő úton próbál­ják meg e cél elérését Strauss most Amerikában tartott előadásaiban újabb változatban melegítette fel ezt a tervet: egy Atlanti Unió létrehozását sürgette, amelynek tagjai szuvereni­tásukat egy »nemzetek fe­letti szervre« ruháznák át politikai, gazdasági és kato­nai téren egyaránt. Miután a szuverenitás legjellemzőbb kritériuma a mai időkben az atomfegyverek birtoklása és a felettük való rendelke­zés — érvelt­ Strauss —, az Atlanti Unió megvaló­sítása természetesen maga után vonná, hogy az Egye­sült Államok is kiadná ke­zéből az ■ atomfegyverek bevetése feletti jog mo­nopóliumát. Str­aussnak ez a vakmerő követelése még amerikai pártfogói körében is hűvös visszhangra talált. »Kennedy nem akarja, hogy az Egye­sült Államokat valamelyik szövetségese belerántsa majd egy nagy háborúba« — írja csütörtökön a Die Welt és azt az értesülést közli, hogy Strauss, látva az amerikaiak ellenkezését, most újabb »kompromisszumos formulá­val« állt elő. A bonni hadügyminiszter­­ legújabb elképzelése sze­­rint új formában kellene illeg­valósí­tani az »atom­fegyverek feletti közös rendelkezést«, hogy azt a NATO egyes sza­kaszaira korlátoznák, még­pedig úgy, hogy »bizonyos meghatározott NATO-szaka­­szokon az atomfegyverek bevetése felett az ameri­kaiak közösen döntenének mindazokkal az államokkal együtt, amelyek az illető Szakasztól állnak«. »Ily módon megtörnék az Egyesült Államok monopó­liumát és megkerülnék azt a problémát is, amit­ az jelent, hogy 15 NATO állam tletti Tarthatja egyszerre az Ujját az atomfegyver ravaszán« — írja ezzel kapcsolatban a Die Welt. íj törvény Kubában A kubai minisztertanács törvényt hozott a forradalom ellenségeinek tevékenysége ellen. E törvény értelmében mindaddig, amíg az észak­­amerikai imperializmus kül­ső agresszióval fenyeget, vagy ösztönzi az országon belüli ellenforradalmi tevé­kenységet, halálbüntetéssel sújtják az ellenforradalmi csoportok szervezőit és tag­jait, a gyújtogatások, diver­­ziók, terrorista cselekmé­nyek résztvevőit, azokat, akik felelősek ellenforradal­mi célból elkövetett gyilkos­ságért, vagy gyilkos szándé­kú merényletért. Ugyancsak halálbüntetéssel sújtják azo­kat a személyeket, akik be­hatolnak az ország területére diverzió, vagy bármely más ellenforradalmi tevékenység megszervezése céljából, vagy fegyveres csoport tagjaként lépnek az ország területére, hogy a forradalom ellen har­coljanak. Elkobozzák azoknak a sze­mélyeknek a házát és vagyo­nát, akik diverzánsokat, ter­roristákat és más ellenforra­­dalmárokat rejtegetnek vagy segítenek. Hruscsov ajándéka Fan Jani olasz miniszterelnöknek Sz. P. Kozirjev, a Szov­jetunió római nagykövete szerdán felkereste A. Fan­­fani olasz miniszterelnököt és átadta neki Hruscsov szovjet kormányfő ajándé­kát, Fanfani moszkvai láto­gatásáról készült dokum­en­­tumfilmhet. Egy hónap múlva békekölcsön-sorsolások Hosszabb­­pihenés­ után, egy hónap múlva ismét elő­kerülnek az Országos Taka­rékpénztár páncélterméből a szerencsekerekek. Az év utolsó államkölcsön húzá­sait ugyanis december 30-án és 31-én a fővárosban ren­dezi az Országos Takarék­­pénztár. Az felső napon, délután a 2. Békekölcsönt, a második napon, délelőtt pedig a 3. és a 4. Békekölcsönt sorsol­ják. A kétnapos húzáson a három kölcsönből mintegy négyszázezer kötvényre csaknem százmillió fo­nt jut nyeremény és törlesztés formájában. Az év utolsó békekölcsönsorsolása — a Tervkölcsönt is figyelembe véve — egyben a 100. ál­­lamkölcsönsorsolás lesz. 2 BBG13S­CniM3HHK Teaest irodalmi műsorral Makón * A pusztaszeri tanács és a ter­met­őszüket kezetek * „Térdig érő szél” Szentesen Kissombori úttörők szellemi­ tornája * Hol áll meg a maroslelei autóbusz? * Sebészeti szombatesték A makói második kerü­­­leti KISZ-fiatalok Az i­dltű­últ napokban a­­ Ba­jza utcai általános iskola­­ úttörőinek a közreműködésé-­­ vel Petőfi Irodalmi estet ren­­­deztek. Az ünnepi műsort Szegedi Miklós nyitotta meg, majd Erdei Éva Petőfi Sándor köl­tőnk Irodalmi munkásságát méltatta. Az úttörők — Szán­tó Irén, Szabó Erzsébet, Er­dei Edit, Körösök Irén, Kiss Sándor,­­Jakab .Judit és Csá­­vás Erzsébet — a költő egy­­égy versét szavalták el, iga­­zolva versmondó tehetségü­ket. A továbbiakban Petőfi né­hány megzenésített, imm­ár­­népdalszámba menő költe­ményét adták elő a fiatalok, a szülők és Vendégek nagy tetszése közepette, akik teáz-­ gatás közben kellemesen érezték magukat. MÉLEÁRKOS KATALIN P­usztaszeren a községi tanács végrehajtó bi­zottsága rendkívüli ülésen foglalkozott a község tsz-einek, de elsősorban a Kossuth Tsz helyzetével. Ebben a közös gazdaságban ugyanis akkor még 10 hold burgonya szedetlen volt, de a földben volt 22—23 hold takarmányrépa is. Ez utóbbi különösen azért súlyos, mert a meglevő közös állatállo­mánynak hihen elegendő ta­karmánya. Mindezek ismeretében ja­vasolta a végrehajtó bizott­ság, hogy a közös gazdálko­dás érdekében a szövetkezet vezetői keressék fel mind­azokat, akik ilyen, vagy olyan indokkal nem akarnak dolgozni a tsz-ben. A rend­kívüli vb ülés után mi is megbeszéltük a tsz tagjaival a legsürgősebb tennivaló­kat. A beszélgetés során el­mondták a szövetkezeti gaz­dák, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb határozott­ságot várnak a tsz vezetőitől és azt, hogy olyan intézke­déseket foganatosítsanak, amelyek nyomán a becsüle­tesen dolgozók megtalálják számításukat a tsz-ben. Nagytól helyesen mutatták m­ég a lazaságokat. Ennek során követel­tek szigorú in­tézkedéseket a szövetkezeti tulajdon védelmére is. E té­ren hagyot komoly mulasz­tások vannak mind a Kos­suth, mind az Árpád Tsz­­ben s ezügybeli intézkedése­ket tesz a községi tanács. Meglátásunk szerint azonban e téren nemcsak egyes ve­zetőket, hanem egyes tago­kat is súlyos felelősség ter­hel. Bár egyes területeken sú­lyosak a hiányosságok, a Szövetkezeti tagok nagy,­­ többsége mégis szilárdan­­ hisz a nagyüzemi gazdasá­gok fölényében. Tudják, e­ téren legsürgősebb teendő,­­ hogy a tsz-vezetők a saját­­ lábukra álljanak mindkét­­ közös gazdaságban és ne várjanak mindent a községi tanács Vb-től. ,, Nagykovácsi János vb-titkár K­iszomboron is sor ke­rült az általános is­kola felsőtagozatos tanulóinak részvételével a szellemi öttusa megrendezé­sére. Az elhangzott kérdé­sek, nagyok helyesen, ma­gukban foglalták az általá­nos iskola különböző osztá­lyainak tananyagát. Az iro­dalom, földrajz, kémia és a fizika tárgyköréből vett kérdések gyakran állították nehéz feladat elé a verseny­zőket. Az adott válaszok többé-kevésbé megütötték a kívánt mértéket. Sőt kiemel­kedő versenyzők is akadtak. Papp Magdolna Vili. és Si­mon Éva VI. osztályos ta­nuló egy-egy doboz csokolá­dét nyert. Monostori István rajveze­tő mindvégig ügyesen ve­zette a versenyt és igyekezett ébren tartani a jelenlevők érdeklődését. A pedagógusok időt és fá­radságot nem ismerő mun­kája most is, mint már any­­nyiszor, meghozta a kívánt eredményt. A jövőben az öt­tusa-versenyeket hasznos volna kiszélesíteni a kiszesek bevonásával. Balázs Éva levelező M­egírtuk már, hogy Ma­roslelén — azt hisz­­szük. Indokolatlanul — Megváltoztatták a busz­megálló helyét. Eredeti he­lyétől, mely véleményünk szerint tökéletesen megfelelt a célnak, mintegy 50—100 méterrel arrább helyezték. S így, amikor befutott egy­­egy járat, teljesen elzárta az utat, mivel az autóbusznak az út közepén kellett meg­állni, hogy az utasok le tud­janak szállni az áruk igény­be vétele nélkül. Nos, úgy látszott, az uta­sok panasza a megálló elhe­lyezésével kapcsolatban mél­tánylásra talált, s a cikk sem hiába íródott r­ meg, mert a busz pár nap múlva ismét a régi helyén állt meg. Így a lakosság által összeadott és több ezer forintos költ­séggel megépült felszálló­­hely, különösen ezekben a sáros időkben, továbbra is jó szolgálatot tett a nap mint nap utazó marosléleieknek. Néhány napig rendben is ment minden. S miért, miért nem, egy szép napon az egyik járat, az utasok cso­dálkozására és bosszankodá­­sára, megint csak az »új« megállónál állt meg. Nem­ volt más hátra, az utazni szándékozók — a következő autóbuszt várva — ott jöt­tek össze. Vesztükre. Ugyan­is a másik autóbusz, ellen­tétben az előzővel, a régi megállót választotta, s az utasok, mint akiknek nincs jobb dolguk, futásnak ered­tek, majdhogynem elverve eg­yidász lábról. S ez így megy- változatlanul most iS, s az emberek pedig talál­gatják, vajon most hol áll meg a busz? A közlekedésrendészeti szervek döntsék már el vég­re, hol van Marosfelén * fő­téri buszm­egálló__­­ RÖSÍtÓ .lDfcSEF levelező A­zért írom le az alábbi történetet, lássák a dolgozók, hogy né­mely vendéglátóipari alkal­mazottak milyen felelőtlenül végzik munkájukat és mi­lyen felelőtlenek egyes sze­mélyek embertársaikkal és önmagukkal szemben. A szentesi kórház sebészeti osztályán ugyanis szombaton nemcsak Katalin, hanem az ittas »Laci bácsik« napja volt. Az első áldozat, ame­lyet beszállították a sebé­­szetre, téglát szállított. Mi­vel fuvaros ember az illető, így szakmába vágó dolog a mu­nkája. Szállítás közben azonban útja a lakosság előtt is közismert Otthon- Vendéglő mellett vezetett el. finnek rossz következménye lett, mivel hősünk, »Laci bácsi« betért egy pohár sörre. Valószínűleg nesít et­től a pohártól, de többtől úgy berúgott, hogy még arra az egy pohárra is halványan emlékszik. Közben felült a kocsijára, amelyről hamaro­­san leesett. A súlyos és kevésbé sú­lyos betegek akarata ellené­re borgőzös fejjel mesélte Laci bácsi a kórházi ágyon, hogy mennyire szereti a fe­leségét, az italt, a többiről nem is szólva, hogy még kiket említett a szerelem terén. A ‘Vele csaknem egy­ időben beszállított fiatalabb sorstársa már illemtudóbb volt, mert­ nem zavarta a be­tegeket részeges zajával, őt kerékpáron ütötte el a »gyászkocsi«, vagyis kerék­­párral ment neki a híd kor­látjának. Mindkettőjük sze­rencséje, hogy másokban legalább nem tettek kárt. Mert az ilyen Laci bácsik nem törődnek azzal, mennyire veszélyeztetik a közút biz­tonságos forgalmát részeg közlekedésükkel. De nem törődik a részegek kártevő magatartásával az a Vendéglátóipari dolgozó sem, aki szabálytalan italkiszolgá­­lással járul hozzá súlyos balesetek előidézéséhez. Ha az ilyen kiszolgáló a részeg személlyel együtt megkapná méltó büntetését, talán nem lenne ennyi kellemetlen eset az ital miatt. Akkor talán nema lennének részeg bűitől Oly szagosak, részeg hangtól oly hangosak a kórházban a sebészeti számba testek. Gere Mihály f­títs van, mondj­a az őrgr­óf, mi­közben botjá­ra és csekély nyugdí­jára támaszkodva to-­vabaktatott a sötét­ben, s közben térdig­­érő szél fújt, mely csörömpölve hullott, a földre és megtöré az éjjeli csendet«. — Szatíra volt ez ah­­átak idején, melyben sűrített lehetetlensé­gekkel jellemzett az író egy lehetetlen osztályt. Gondoltam, a tér­­digérő szél végleg el­ült már. Megdöbben­ve veszem azonban észre, hogy ilyesmi még napjainkban is akad — talán, hogy el ne feledkezzünk róla — a szentesi cukrászdában.. Annyira megvan még, hogy ha így megy tovább, bele­sült fülünk a térdig­­érő szélbe. Úgy el­hatalmasodik a rhe­­urhánk —­­van, aki bevallja, van, aki ta­gadja) —, hogy mire üzetfibe helyezik az új thermál fürdőt, már késői lesz a­­téré,ig­­érő lábvíz. Mert itt ülünk egy csésze fekete mellett, hogy kikapcsolód­junk egy órára a na­pi munkából, hogy új erőt gyűjtsünk másnapra, amikor váratlanul motorzú­gás hullik, s megjön a hideg térdig érő szél. Térfedés ne essék. Sokan vagyunk, akik szeretjük a friss, tiszta levegőt, de nem bármilyen áron. Mert miről van szó? Sűrű dohányfüst ár­nyékolja be a sze­münket máskor bán­tó lárdpákat, de az a baj, idegüli a tüdőn­ket is. Szellőztetni kellene. — Ez is meg­történt: Megindul a falba Szerelt hatal­mas ventillátor — (búgása olyan, mint régi típusú vadász­gép csillagmotorja lenne) —, s ebben a pillanatban sarkig kinyitják a két ajtó­­szárnyat. A motor kifelé húzza a füstöt, helyére pedig, mint a jeges árvíz, folyik befelé a hideg, de tiszta levegő. — Egy darabig mintha tér­dig jeges vízben ül­nénk ... Az ajtókat, ki kell nyitni, mert különben a kály­hákból ömlene a he­lyiségbe a kihajtott dohányfüst helyére a semmivel sem kelle­mesebb széngáz és füst. sezt értjük­. De vég­leg nem értjük, mi­ért kell ehhez az aj­tókon beereszteni a hideg, térdig érő sze­let? Nem lehetne magasan, a ventilá­tor nyílásával egy­­szift­ben egy-két bil­lenő ráccsal ellátott nyílást vágatni a falba? Vagy ez csak máshol lehetséges és Szentesen túl költsé­ges? Az egészségünk, a munkaképességünk ennél is drágább! A cukrászdás dolgozóké is, akik fiatalon ta­lán fel sem veszik a térdig érő szelet, de évek múltán az SZTK-tól várnak­ majd hathatós és gyors segítséget. Dr. Cs. J., Szentes

Next